Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-06-04 / 23. szám

RETT NYUGATINOIAI BANÁN A E,'

:IEeJ'©MB THPÍ1III.ÉÍC BP.TELEFON r982-85 — Gráci forgalom Székesfehérvár— Celldömölkön át. Ebben a bennünket pápaiakat is közelről érdeklő fontos ügyben a „Veszprémvármegye" laptársunk dr. Körmendy Ékes Lajos főispánunknak következő nyilatkozatát közli: „Annak, hogy a budapest—szombathelyi forgalom a Székesfehérvár—czelldömölki vonalra tereitessék, ezidőszerint számos elháríthatatlan akadálya van. Elsősorban szükséges volna a vonalon levő mintegy 70 hid megerősítése abból a célból, hogy a pályán a nagy sebességű gyorsvonatok továbbításához szükséges nehezebb mozdonyok is közlekedhetők legyenek. Nehézségbe ütköznék nagyobb sebességű gyorsvonatok járatása az éles ivek és a nagy emelkedések miatt is, főleg pedig abból az okból, hogy az állomások nem lévén biztosító berendezésekkel ellátva, a váltókon keresztül a vonatok csak lassítva haladhatnának keresztül. A pálya átépítése, illetve megerősítése tervbe vétetett. E célból a hidmegerősítési munkára az államvasutak 1927—28. évi költségvetésében — hála Dréhr Imre képviselőnk buzgó közbenjárásának, — első részletképen 150.000 pengő már elő is irányoztatott azzal, hogy a hidmegerősítések költségeihez szükséges további fedezetről az 1928—29. évi költségvetésben fog gondoskodás történni. Ugyancsak gondoskodás történt arra nézve is, hogy ahol szükséges, a sinek még az 1927—28. üzletévben kicseréltessenek. Szóval e vonalnak nagyobb teljesítőképességre való berendezése érdekében a munkák folyamatba tétetnek". — A magasabb lakbérosztály. Vagy hat hét előtt kívánatosnak jeleztünk oly irányú mozgolódást, hogy városunk a IV. lakbérosztályból a III.-ba kerüljön. Azt is ajánlottuk, hogy a mozgalmat Veszprémmel együtt kellene megindítanunk. Mint most értesülünk, Veszprém bennünket már e téren megelőzött s bizonyos biztatásokat is nyert. Ismételten felhívjuk e vitális fontosságú ügyre az illetékesek figyelmét. — Kőrös Andor: Forgószél. Ily címen lapunk kitűnő belletrista munkatársának nagyszabású regénye jelent meg a Géniusz irodalmi társaság kiadásában. Addig is, mig részletesen ismertethetnők, felhívjuk reá t. olvasóink szives figyelmét. — Gyászmise. A gyászoló család felkérésére közöljük, hogy boldogult Saád Lajosné lelki üdvéért a szent mise junius 7-én 9 órakor lesz a plébániai templomban. — Hogy épít vásárcsarnokot Nagykőrös ? A város képviselőtestülete az ősz folyamán hathónapi időtartamra koncessziót adott Tőry és Pogány műépítészeknek, hogy vásárcsarnokot építhessenek. Most, amikor a hathónapi idő vége felé jár, a polgármesteri hivatal értesítést kapott az építészektől, hogy a tervek készen vannak, csak a megállapodásokat kell fixirozni. A vállalkozók csak telket és az új vásárcsarnok jövedelmének bizonyos időre szóló átengedését kérik. Ennek ellenében a vásárcsarnokot a város anyagi hozzájárulása nélkül felépítik s azt bizonyos idő múlva a város tulajdonába adják. — A Pápa—jánosházai autóbusz-forgalom a legközelebbi napokban megindul. Miután megfelelő nagyságú autóbuszok raktáron nem tartatnak, a vállalat, hogy minél előbb megindíthassa a járatot, egy kisebb befogadó képességű kocsit helyez forgalomba, négy hét múlva már a rendes méretű kocsik fogják a forgalmat lebonyolítani. őiilŐ üiegi^ legyet, szúnyogot, molyt, hangyát, bolhát,| poloskát, svábbogarat, tetűt stb. I Ai amerikai Mellon Institute találmánya. Emberrel és állatra veszélytelen. De biztos halál férgekre ós rovarokra. Nem hagy foltot. Hatása garantált. Háztartásokban, gazdaságokban üzemekben nélkülözhetetlen. — óvakodjunk utánzatoktól. Más szert ne fogadjon el. Ügyeljünk aj Fly-Tox (kiejtve: Flój tox) névre. Vi literes üveg szájfajtatóval P 3"40 2 literes bádogtartály P24-— 1 drb. kézipermetező P 5'50 Mindenütt kaphatót Magyarországi vezérképviselet: Révész Erníéfl Tirsa, Budapest, V_ N&dor ucca 30. Tel.: L. 998-25 Prospektust kívfcnatra küldünk — A kaszinó-kert lejárója. (Beküldetett.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A minap este utam a Csáky-utcán vitt keresztül. „Sürü, sötét éj volt, nem ragyogott a hold" és én a vak sötétben nem annyira a szemem, mint inkább a lábaim biztonságára voltam utalva. Egyszer csak beleléptem valami mélységbe, s keresztül vágódtam rajta. Amint a meglepetésből magamhoz tértem, első dolgom volt, hogy megtapogattam a kezemet, lábamat, hogy vájjon épen maradtak-e. Hála Isten, nem történt semmi baj. Azután gyújtót gyújtottam, hogy lássam, hol is vagyok és micsoda farkasverembe jutottam. Konstatáltam, hogy a kaszinókert bejáratánál ért a kellemetlen eset, a bejárat három lépcsője az úttestbe lévén beépítve, jó alkalmul arra, hogy ott a gyanutlanul bandukoló éji vándor kitörhesse a nyakát. Mivel azonban egy pillanatig sem hiszem, hogy a kaszinó tiszteletreméltó vezetőségének ez volna a célja, legyen szabad ez úton kérnem, hogy a lépcsőket helyeztessék el mielőbb az úttestről, vagy legalább annyit tegyenek meg, hogy a veszedelmes helyen figyelmeztetőül egész éjjel villany égjen. Ennyivel — szerény véleményem szerint — tartozik is a kaszinó embertársaink testi épségének. Megköszönve soraim szives közlését, vagyok kiváló tisztelettel egy földi vándor. — Eljegyzés. Geist Elzát eljegyezte Tisza Lajos Pápán. (Minden külön értesítés helyett.) — Zászlószentelés. Már most jelezzük, hogy a hadviselt iparosok zászlószentelése július 3-án lesz. Programm a jövő számban. — A Testvériség köréből. Ma, szombaton este, családias jellegű társas összejövetel az egyesület helyiségében. — Csütörtökön, f. hó 9-én este fél 9 órakor választmányi ülés. — Vasárnap, június hó 12-én II. bajnoki túrakirándulás. — Táncmulatság. A Polgári Kör és az Iparos Dalkör folyó hó 5-én (pünkösd napján) a Polgári Kör kerti helyiségében, a Kör házalapja és a Dalkör zászló-alapja javára tekeversennyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez. Belépődíj személyenként 1'20 P. Kezdete esti 8 órakor. Szünetek közben a Dalkör hangversenyez. Kedvezőtlen idő esetén a mulatságot pünkösd másnapján, esetleg június 12-én, vasárnap tartják meg. — Tapolcafogás. A Tapolcát ma este fogják el és egy hét áll a parttulajdonosok rendelkezésére, hogy a medret kitisztogassák. Kívánatos, hogy ebbeli kötelességének mindenki pontosan tegyen eleget. Pli gu

1 ízlésese Szenti DÍVÍ OlC! RAP mfiszei Elváll dezés vitáso telber Továb párok, szakm Ken verejtékcseppek szegezik körül testem, ezt az eleven húskoporsót, melyben a hullát elnevezték ugyan „lélek

a-nek, de még nem agnoszkálták. Az álmos házmestertől, aki kaput nyit, megkérdezem, van-e valami újság ? Nem veszi észre a mulya, milyen gátolhatatlanul vacog a fogam, tunyán feleli, hogy ő is éppen azt szeretné tudni tőlem: mi újság. — Nincs semmi újság, — nyugtatom meg a bárgyút. — A föld forog s az ember nem érzi . . . Visszanézek rá. Kocsonyás, meredt szemmel bámul utánam, mint a szárazra dobott hal. Most átvágok a városon, minden öt-hat lépés után rohanok vagy száz métert, sok éjszakai járókelő utánamnéz s mi sem természetesebb, hogy bűntényre gondol. Azt hiszik, tolvaj vagyok. Jóval éjfél után érkezem ahhoz a házhoz, melyben félkarú barátom lakik. Tervem egész magától értetődő: gondolom, elmondom neki az esetet, hiszen olyan különös és csak egy jóbarátom van: ö. Éjfélkor, éjfél előtt csengetéseket hallottam és senkisem csengetett, de nem is csengethetett, mert a csengő nem szól: megnyomtam százszor is. Azaz, hogy . . . Eh, fene érti. S talán az a boldog, aki nem is akarja érteni. A kapu nyitva áll, előtte néhány kíváncsi ember ácsorog. Elkapok néhány szót. — Felment már a rendőr? — kérdezi valaki fojtottan. — Fel, — szól egy remegő női hang. Mi ez? Valami történt a házban? Vagy újra? . . . Izé. Csak nincs a fülemnek valami baja? — Felment már? — kérdezem jó hangosan, szinte kihívó erélyesen. Hárman is kiáltják előzékenyen, hogy fel. Azt hiszik, hogy oda érkezem. De hogy hova, hogy ők mire gondolnak, nem tudom. Rohanok, rohanok — végtelensok lépcsőfok marad alattam, őszítő, vénítő idő múlik felettem, szivemben roppant akna akarna robbanni, „várj!" kiáltom neki s a következő pillanatban megtorpanok Orosz Gábor lakásajtaja előtt. Tekintélyes csoport állja utam. Asszonyok dugdossák össze fejüket, kócos, álmukból riadt cselédek sápítoznak. Hallom a a szavakat: — Tíz perce. ^ — Még annvi

;se. — Szegény . \ — Az assszony miatt tette. Rohanok a szobába, egy lélegzettel, mint a telivér a rövid távon. Rendőr hajlik az ágy fölé... — Már meghalt, — mondja s int, hogy ne nyúljon senki a hullához. — Telefonálok a kapitányságra. Ezzel kimegy. Durva bagariacsizmája döng, mint temetéskor a harangkalapács. Mindenki rámnéz, biztosan jócskán akad néznivaló rajtam, mikor Orosz Gábor véres száját bámulom. Hanyatt fekszik a vérmocskos ágyban, melynek fejmögötti fatámlájáról lassacskán csorog lefele az odaloccsant nyúlós agyvelő, mint a frissen vert túlpuha vakolat. Körültapogatom a levegőt s azt mondom csukott szemmel, de határozottan: — Ha mindjárt az első csengetésnél iderohanok, újra megmentem . . . Istenem, légy irgalmas. Ne mondja senki, hogy nincs az emberekben valami ösztönös jóérzés: ahelyett, hogy kérdések pergőtüzével ostromolnának, lassan, gyengéden elvezetnek onnan, — hogy kicsodák ők, nem tudom és valószínűleg soha nem is fogom megtudni. Nyilván azt hiszik a jámborok, hogy a megboldogult testvére vagyok. * Reggel, miután előbb a vénasszonyt kifizettem, hónom alatt cókmókommal bemegyek a mulya házmesterhez s megkérdezem, minek annak a mulya csoroszlyának csengő, mikor süket, mint az ágyú? Úgyse hallja. Nehezen ért meg a házmester s mikor végre megért, annál nagyobbat bámul. — Csengő ? — azt kérdezi és legyint. — Húsz éve nem szól a csengője. — Húsz éve — s a lehelletem elakad. — Igen, — mondja. Mióta itt lakik a süket néne. Húsz éve néma a csengője. Összepasszolnak. — Na 1 — bólintok hirtelen, — Isten áldja magát. Máshova megyek lakni. Isten megáldja. Riadtan menekülök s nem tudom, mitől félek. Azóta, mint mondottam, nyolcadik lakásban lakom: sehol sincs maradásom, bár a csengővezetéket mindenhol eltépem rögtön az első éjszakán, mikor a főbérlő és hazzátartozói már alusznak s legkisebb bajuk is több, mint én, aki magamnak sem vagyok több, mint ami vagyok: szürke kis porszem a fölfoghatatlan világmindenségben.