Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-01-15 / 3. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A világsajtó érdeklődésének homlokterébe kerültünk. Abból az alkalomból, hogy Klebelsberg Kúnó gróf, vallásés közoktatási miniszterünk egészen bizonyosan tisztára a kulturális kapcsolatok megerősítése céljából, utána pedig rövid idő multán Bethlen István gróf miniszterelnökünk nyivánvalólag csupán gazdasági kérdések elintézése céljából Rómába fognak utazni, immár egy hét óta Magyarországról, Magyarország terveiről, középeurópai helyzetéről, jelentőségéről, konszoiidáltságáról, Magyarországról minden képzelhető vonatkozásban beszélnek a nagy párisi és londoni lapok ép úgy, mint a körülöttünk levő és vérünkből naggyá hízott államok összes hírlapjai, kormánypárti és ellenzéki szócsövei. Egyszerre kiderül, ami még nemrég csak sejtelemként derengett az agyakban, hogy mi mégis csak számítunk valamit, hogy nélkülünk alig lehet számítást csinálni az európai népek nagy tanácsában. Ha ez után vágyódtunk is, ha majd nyolc évi betűvetésünk során újra és újra ennek szükségét hangsúlyoztuk is, nem vagyunk mégsem hajlandók egyszerre az optimizmus bizó szemüvegén át tekinteni az eseményeket és egyetlen nagy vágyunk beteljesedését remélni a közeljövőben. Mikor bennünket nem ismertek, vagy nem akartak ismerni, akkor könnyű volt egyszerre megsemmisíteni, amit ezer év alkotott, de most, mikor újból felfedezni kezdenek bennünket, mikor a szomszédok számára iszonyatot keltő látományként kezdünk kiemelkedni a mesterségesen körénk gyűjtött mérges gázok és gőzök tömegéből, akkor sokkal nehezebb, kínosabb munkába kerülő lesz azt visszacsinálni, amit egyszerre oly borzalmasan, alaposan sikerült másoknak a „rólunk — nélkülünk" gőgös-galád elve alapján elrontani. Nem és még ha olyan kapcsolatok teremthetődnének meg, aminőkről ma még tán szó sem esik, még ebben az epedve várt esetben sem lehetne a jóvátételt olyan könnyen remélni, mint azt a vérmes fantázia talán elképzeli. Nem olyan „jóvátétel" ez, mint mikor fegyvertelen tehetetlenségünkben el kellett néznünk, hogyan hajtják el csordáinkat, méneseinket, gulyáinkat, hogyan gördítik ki vasúti kocsijainkat, szállítják el kincseinket, műemlékeinket. Nem ingóságok s nem ingatag jóvátételről eshetik itt szó a végső, a nagy számadásnál. Ez a számadás még messze van. Jól tudjuk ezt és mégis megjött a bizalmunk. A világ szeme felénk fordul. A világ tudni kezdi, hogy van Magyarország, hogy Magyarország él, hogy élni akar és élni fog. És a világ észreveszi, hogy nemcsak Benesek, Bratinauk és Nincsicsek tudnak és akarnak valamit nemzetük érdekében, hanem a Bethlenek is itt vannak háromszázados patinájú diplomáciai tudásukkal és tizszázad vérével áztatott hazaszeretetükkel. Ez az észrevevés, az ilyen észrevevés biztos záloga egy szebb jövendőnek. Vármegyénk felsőházi tagválasztása. — 1927 január IO. — Rendes tagok: dr. Antal Géza, dr. Óvári Ferenc. Póttagok: Holitscher Károly, dr. Magyar Károly. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hét első napján választotta meg felsőházi tagjait. Ez a fontos közjogi aktus, mely a maga nemében első volt a törvényhatóságok életében, ünnepélyes keretek között folyt le. Ünnepi jelleget adott neki nemcsak a megjelentek nagy száma, a gyűlésen elhangzott főispáni megnyitó- és üdvözlő beszéd, valamint a reá adott válasz, hanem az a lelkesedés is, mellyel a törvényhatóság a megválasztottakban vármegyénk országos érdemeket szerzett kiválóságait ünnepelte. A magyar természetünkből folyó alkotmányos harcot, ami ez eredményt megelőzte, a küzdelem lezajlása után osztatlan öröm váltotta fel s mindenki egy volt abban a meggyőződésbe.!, hogy vármegyénk felsőházi képviselete mindnyájunk méltó büszkeségére szolgál. A megválasztottak közül dr. Antal Géza nemcsak a régi parlament egyik legnagyobb értéke volt, de egyszemélyben ma a magyar szellemi élet egyik első reprezentánsa, aki a maga apostoli külföldi munkájával kisegítette emelni hazánkat háború utáni elszigeteltségének szomorú helyzetéből. Dr. Óvári Ferenc, a másik megválasztott rendes tag, hasonlókép érdemes parlamenti múltján kivül a Balaton-kultusz terén, valamint az ezzel kapcsolatos kulturális és humanitárius intézmények létesítése terén fejtett ki nagysikerű, önzetlen munkásságot. A póttagul megválasztott Holitscher Károly szintén volt képviselő, a mezőgazdasági érdekek lelkes szószólója, egyszersmind a vármegyei közélet egyik legmunkásabb tagja, dr. Magyar Károly pedig mint volt képviselő, főispán s főkép mint a Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, fejtett ki nagyarányú tevékenységet. * Dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán pónt fél tizkor, oldalán az alispánnal és vármegyei főjegyzővel, elfoglalta helyét az elnöki asztalnál és a Magyar Hiszekegy elmondásával nyitotta meg a vármegye közgyűlését. Majd a következő, lendületes beszédet mondotta : Ha összehasonlítást teszünk a forradalmak katasztrófájába taszított és szinte az életképtelenség határáig megcsonkított és kifosztott országunk 5—6 év előtti és mostani állapota között, úgy a megnyugvás érzése támadhat fel a lelkünkben, mert megállapíthatjuk, hogy az isteni gondviselés nem vette le rólunk a kezét. A nemzet élére a legválságosabb pillanatokban olyan férfiak kerültek, akik képesek voltak nemzetünknek a viharokban már-már elmerülő hajóját révbe vinni. Hat évvel ezelőtt indult meg a nemzetmentésnek és az ország újjáépítésének nehéz munkája. Lépésről-lépésre, fokról-fokra hágva, lassú ütemben mehettünk csak előre, mert az országon kivül és belül egyaránt voltak tényezők, akik az előrehaladás útjába akadályokat gördítettek. Azonban a gáncsoskodók minden igyekezete kudarcba fúlt. Ma már ott tartunk, hogy az ország rendje, a személy- és vagyonbiztonság, az államháztartás egyensúlya és a hatóságok tekintélye helyre van állílva, országunk külpolitikai izoláltságából ki van emelve és gazdasági talpraállásunk előfeltételei meg vannak teremtve. Hatalmas lépést jelent az ország konszolidációjának programmjában az 1926. évi XXII. t.-c. megalkotása, amely a törvényhozás tevékenységében a jogfolytonosság elvének lehetőségszerinti helyreállítását és egyúttal a demokratikus követelmények érvényesülését kívánja biztosítani. A nemzetgyűlés, amely az 1920. évi I. t.-c. értelmében a törvényhozó hatalmat egyedül gyakorolta, az 1926. évi XXII. t.-c. megalkotásával az ősi alkotmányosság szellemében felújította az országgyűlés ősi kéttáblás rendszerét és az országgyűlés képviselőháza mellé a felsőházat szervezte meg. E törvény 6. §-ának 2. pontja és 18. §-ának 2-ik bekezdése értelmében Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága az országgyűlés felsőházába két rendes és két póttagot választ. Mai napra szabályszerűen egybehívott rendkívüli közgyűlésünknek egyetlen feladata, hogy élve a törvényben részünkre biztosított jogkörrel, törvényhatósági bizottságunknak felsőházi delegáltjait az 1926. évi XXII. t.-c. 10. §-ában megállapított módon megválasszuk. A mai nap tehát törvényhatósági bizottságunk alkotmányos életében egy igen nevezetes dátum és a demokratikus jogfejlődés útján jelentős határállomás, mert elsőizben ma lesz alkalma a tekintetes törvényhatósági bizottságnak arra, hogy delegáltjainak az országgyűlés felsőházába való megválasztásával új keletű s egyúttal legjelentősebb közjogi funkcióját gyakorolja. Ez ősi vármegye törvényhatósági bizottsága ezt a demokratikus haladás jegyében részére biztosított új közhatalmat is bizonyára abban a szellemben fogja gyakorolni, amely tiszteletreméltó hagyományainak és mindenkor csak a közérdek becsületes szolgálatára irányuló törekvéseinek a legjobban megfelel. Szombattól, Frutty Boheme jazz-band hangversenyez < Polgári árak. a „HUNGARIA" KAVÉHAZBAN. Tánc. Szabad bemenet.