Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-05-22 / 21. szám

Megjegyzések a város múltjáról és jelenéről. Irta: Dr. Lőwy László. 50 évig voltam megszakítás nélkül városi képviselő, és úgy hiszem, egyik legszorgalmasabb látogatója a közgyűléseknek; nagyfokú lokálpátrotizmus volt bennem és ez az oka, hogy annyira érdeklődtem szülővárosom ügyei iránt. A szabadságharc után városunk rohamosan hanyatlott, mig 1848-ig élénk kereskedelme és még élénkebb ipara volt. A szabadságharc után nagy fordulat állott be; a porcellángyár, a papírgyár megszűnt, a gazdag emberek elköltöztek vagy Bécsbe, vagy Budapestre, mert itt pénzüket nem tudták forgatni; maradt ugyan 3 és később 4 pipagyár és piparezelőgyár, valami 80 irhás és számos más ipar, de ezek is lassanként megszűntek. A városnak nem volt semmi, de semmi városi jellege, piszkos, poros, nagy falu volt. — Ezeket megírom az új generáció kedvéért, hogy azok is tudják meg, milyen volt városunk a mult század 50-es, 60-as és 70-es éveiben. Csak a városi tanács és a közgyűlés voltak teljesen megelégedve városunk állapotával és azt még csak némileg is alig engedték kritizálni. Ezen állapot engem igen elszomorított és fájlaltam, hogy ilyen tanácsunk és közgyűlésünk van. Legerősebb akaratommal akartam ezen változtatni, de konok ellenállással találkoztam. Városunk halálozása még valamivel több volt, mint 38 per mille; ilyen nagy halálozás csak kevés más városban volt. A legnagyobb baj volt az egészségtelen víz; az egész város lakossága itta a piszkos, különféle mérges bacilusokkal telített tóvizet; a tífuszjárvány sohasem szűnt meg és sok idegen lett annak áldozata. Ezért én az akkori Pápai Lapokban egy cikket irtam, melyben a tóviz veszedelme volt leirva és követeltem jó, egészséges ivóvizet. Egyik következő közgyűlésen tettem indítványt. Felszólamlásom nagy ellenzésre talált. Papp János, a legbefolyásosabb képviselő és mások nagy felindulással és méreggel utasították vissza és dicsérték a tóviz egészséges voltát. Elbuktam, magam maradtam indítványommal. Több hónappal ezután megtörtént, hogy egy őszi este egy pápai kereskedőt a Széchenyitérre vezető közlében megtámadtak, mikor a postáról pénzeslevelet hozott. Ezt felhasználva, indítványoztam, hogy a Kossuth-utca mint zsákutca nyittassák meg a Széchenyi térre. Ekkor Papp János részéről azon tiszteletben részesültem, hogy iudítványozta, figyeljék meg a beszámítható állapotomat, mert csak egy rebellis és a tömegeket fellázító ember tehet ilyen bolond, veszedelmes indítványt. Ekkor már Rózsa István kollégiumi tanár és Diskai Kálmán ev. lelkész velem szavaztak, de 80 képviselő szavazott ellenünk. így jártam még sok más, haladást célzó indítványommal, mig Papp János indítványozta, hogy az én indítványaimat fel se vegyék jegyzőkönyvbe. így is lett. Nem akarom további megaláztatásomat és kigúnyoltatásomat ismételni, de igen sok tekintetben megkaptam az elégtételt, hogy indítványaim bár lassan és csak évtizedek múlva részben megvalósultak. Már 5 év óta nem vagyok többé városi képviselő és így csak a távolból értesülök, főképp ezen hírlapból, arról, hogy mi történik, vagy mi nem történik a városban. Azt találom, hogy a Pápai Hirlap nagyon röviden referál a közgyűlésekről és kritikáról alig van szó, pedig nagyon is elkelne ez, mert a kritika az, ami javít. Elsősorban arról akarok szólni, hogy városunk szükségletének nagyobb felét tisztán személyi kiadásokra költik el. A személyi kiadások csak a költségvetés 20, de legfeljebb 25%-át vehetik igénybe, mert különben városfejlesztésre nem marad elég. Szükséges, hogy a városi tanács és közgyűlés tartsák kötelességüknek a lakosság szörnyűnél is szörnyűbb megadóztatását, tartsák szem előtt és né rakjanak még a fiskus adóján túl új terheket a lakosságra, haszontalan személyi kiadásokkal. Személyzet-redukálás, úgy látszik, városunkban nem történt, hanem inkább szaporították a személyzet számát. Jól emlékszem néhai Takács Ádám Veszprém megyei árvaszéki pénztár elnökének mondására, mikor annak idején ő pályázott Mészáros Károllyal együtt a pápái polgármesteri állásra. Azt mondt^ nekem, mákoknak is: Ha én leszek itt polgái^ mester, akfcór a sok haszontalan, nem dolgozó tisztviselő felét kidobom és mégis, jobb lesz a város adminisztrációja, mint most, mert én megkövetelem, hogy a hivatalnokok naponta legalább 6 óráig szorgalmasan dolgozzanak. De nem ő lett a polgármester, hanem Mészáros Károly, egy igen kedves, barátságos ember, aki azonban a városfejlesztés terén hibákat követett el, csak rá kell mutatnom az Erzsébetváros elcsúfított utcáira, a liget önkéntes megkisebbitésére és az utcák és házak építésére, mindenki szinte úgy épített és oda ép/tett, amint akart, de a kedves barátok ezt nem vették észre és hallgattak. Most is úgy hallom, hogy a ligetet a sportpálya kedvéért megkisebbítették. Ez igen helytelen, a sportpályának máshol kellett volna helyet adni. — Lehetséges, hogy most a városnál több a dolog, mint azelőtt, de ezen nem személyszaporítás által kellett volna segíteni, hanem 8 órai napi munka által. Ez nem is sok, igen sok városban, különösen a külföldön, ez be van vezetve és érvényben van. A tisztviselői hivatás már többé nem nobile officium, hanem munka-officium; a restanciákat fel kell dolgozni, akármennyi időbe kerül. — Mikor Németország a kegyetlen versaillesi békefeltételeket elfogadta, az egész munkásság arra kötelezte magát, hogy ezentúl minden nap egy órával meghosszabbítja a munkát minden kárpótlás nélkül és ez egyik főoka, hogy Németország nagyon gyarapszik. Ami városunk dolláros kölcsönét illeti, annak felhasználásával meglehetősen meg vagyok elégedve, mert csaknem csupa szükséges beruházásokra fordították. De vannak megjegyzéseim ezekre nézve. Teljesen indokolt egy új csővezeték a forrástól a mendencéig; valószínű, hogy nem lesz gyakori vízhiány a nyári délutánokon és estéken. Szerintem igen szükséges lett volna vízmennyiségünk bővítése, mert a 23 másodpercnyi " vízmennyiség városunkban elégtelen. A város által megvásárolt forrás másodpercenként 80—90 liter vizet ad; ezért ebből a forrásból nen\,23, hanem 46 másodpercnyi litert kaphatnánk, ami a jelenlegi lakosságnak bőséges vizet szolgáltatna, sőt az utcákat ezzel a vizzel akár naponta kétszer meg lehetne öntözni, ami a város közegészségét nagyon megjavítaná ; az is haszon volna, hogy nem kellene a lakosságot megkérni a vizzel való takarékosságra, mert az jó, ha a vizzel pazarolni lehet. Az új házak építését szintén helyeslem. Igen szükséges, hogy sok szegénynek való lakást építsünk, hogy azt a szörnyű túlzsúfoltságát a lakásoknak megszüntessük. Máskép áll a dolog a két illemhelyre nézve, melyeket szükségteleneknek, rosszul elhelyezetteknek és felesleges luxussal megépítetteknek tartok. Ezek költségei helyett ezerszerte többet ért volna és sokkal több hasznot és egészséget és szépészetet nyújtott volna a lakosságnak, ha árucsarnokot építettek volna helyettük; mert az már mégis ósdi hiba, hogy az élelmiszereket a piacokon a földön nyitottan árulják, ahol minden áru bepiszkolódik Ha van még nagyobb mennyiségű pénzmaradvány a dollárkölcsönből, akkor egy kellő nagyságú és berendezésű árucsarnokot építsen a város. Nagyon helyes lenne az is, ha egy szoba és konyhából álló egészséges lakásokat építene a város a szegény emberek számára. Ezek oly módon legyenek építve, hogy levegő, világosság és napfény érje őket és ne legyenek ilyen drágák. Modern 4 szobás ház, kerttel megvételre kerestetik. 0m a kiadóban. Akar Ön ideálisan szép, egészséges és formás lenni!? A művelt világ egyik legelső úttörő és a testformálás terén ma is vezető intézete a Dr. Reich-féle Zander-intézet, IV., Semmelweis-utca 2. Telefon: J. 4-12. Egy nap alatt is csodálatos eredmények. Ugyanitt Diathermia, Quarz, vízkezelések, szénsavas fürdők, Ischiás, Rheuma, gyógyítása, testegyenesítés, ludtalpgyógyítás. Levelekre válaszolunk. Prospektus. _ — Kerületi intézőbizottsági ülés. A dunántúli református egyházkerület intéző bizottsága folyó hó 19-én dr. Antal Géza püspök és á betegsége miatt távollevő Balogh Jenő főgondnokot helyettesítő Chernel Antal legidősebb egyházmegyei gondnok elnöklésével ülést tartott. Az ülésen a kerület számos folyó ügye elintézést nyert. Fontosabbak voltak ezek közül a püspöki birtok ügyében tett intézkedések, mely az OFB bizottsággal történt megállapodás alapján Szilasbalhás község határában 500 hold terjedelemben jelöltetett ki s melyet a kerület ez év őszén birtokba vehet. Másik fontos ügy volt a kerületi gabonaadó és főiskolai adó egyesítése és az egyházmegyék lélekszámához és vagyoni erejéhez alkalmazkodó új kivetése. — Nagy vitára adott okot a földbirtokreform során az egyházaknak juttatott telkek ügye, melyek kifizetése esetén a tanítói államsegélyek leszállítása vétetett tervbe, ami ellen a kultuszkormányhoz felírnak. Örvendetes tudomásul szolgált, hogy a főiskola történetéről rendezett vetítettképes előadások a főiskola javára 28 millió koronát hoztak. A siker minden tényezőjének, elsősorban dr. Antal Géza püspöknek, Fejes Zsigmond és Tóth Endre tanároknak köszönetet szavaztak. Ezután pengő értékben megállapították a jövő évi főgimnáziumi és nőnevelőintézeti díjakat. A nyugdíjba vonult Dalmady Géza helyébe kerületi könyvelőnek Fekete József okleveles közgazdászt választották meg. Ezenkívül még számos kisebb jelentőségű ügy elintézést nyert. — Gyász. Őszinte részvéttel értesültünk róla, hogy özv. Bozzay Miklósné sz. Mihály Jolán f. hó 13-án 58 éves korában Szilsárkányban elhunyt. A megboldogultban Mihály Sándor gazdasági felügyelő és Mihály István nagydémi földbirtokos testvérüket gyászolják, akit rajtuk kivül kiterjedt előkelő rokonság sirat. — Tanári székfoglalók. A főiskola igazgató-tanácsának Czeglédy Sándor és dr. Darányi Kálmán gondnokok együttes elnöklésével f. hó 19-én tartott ülésének keretében tartotta meg székfoglalóját a főiskola három, már évek óta sikerrel működő tanára. Tóth Lajos theol. tanár A próféták lelke, Horváth Endre főgimnáziumi tanár P. Szathmáry Kálmán, mint regényíró, Rab István főgimnáziumi tanár pedig A humanisztikus gimnázium cimen mutattak be egyaránt magas színvonalon álló, tudományos felkészültségüket bizonyító értekezéseket, melyeket úgy az igazgató-tanács tagjai, mint a megjelent tanuló-ifjuság nagy élvezettel hallgattak és lelkesen megéljeneztek. Czeglédy Sándor főiskolai gondnok üdvözölte ezután a tanárokat és kivánt sikert további munkájukhoz. — Ugyanezen alkalommal tettek esküt és avattattak föl a theológus öreg cserkészek, akikhez dr. Antal Géza püspök intézet buzdító szózatot. — A pápai Hitelszövetkezet, mint az OKH tagja, május 16-án tartotta évi közgyűlését, melyen az igazgatóság bemutatta az 1926. évtől kötelező felértékelt „pengő" mérleget. — E szerint a szövetkezet üzletrészeit, a mindenkori zürichi jegyzés alapján, körülbelül 33%ban valorizálta, vagyis az 1914 július l-e előtti üzletrészek 100 koronája ma is 38 pengőt ér. — A közgyűlés örömmel vette tudomásul ezen eredményt és az igazgatóság régi tagjait újból megválasztotta. — Egy derék pápai postásról. A „Postakürt", a Magyar Postaaltisztek Orsz. Egyesületének hivatalos közlönye, legutóbbi számában kegyeletes, szép ünnepélyről számol be. A kerepesi temetőben leleplezték a négy és fél évvel ezelőtt elhunyt Kovács István volt pápai postaaltiszt síremlékét, aki életrehivója volt a postaaltisztek országos egyesületének s megalkotója a postaaltisztek több karitatív intézményének, amely munkáival örök hálára kötelezte pályatársait. Elolvasva az ünnepélyen elhangzott beszédeket, amelyek mind Kovács István alkotó tehetségéről, nemes gondolkodásáról, páratlan energiájáról szóltak a hálás elismerés hangján, bizonyos büszkeség fogott el bennünket, hogy e derék férfiút, aki nevét arany betűkkel irta be a magyar postások történetébe, Pápa szülöttének mondhatjuk, aki maradandó alkotásaival nem kis dicsőséget hozott szűkebb pátriájára: Pápa városára is. — Itt még csak azt említjük meg, hogy a kegyeletes ünnepélyen a pápai postaaltisztek egyesületét annak elnöke : Gaál Ernő képviselte, aki a sirnál szintén mondott beszédet. Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Vasárnap: