Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-04-24 / 17. szám

8 BANÁN-BEHOZATAL ryeímébe! 'ozásí lilliméíertőí í váífozaf­s pontos ben. lenrikné tea 26. tőde mellett. KETT NYUCATinOIAI BANÁN A LEGJOBB TÁPLÁLÉK at sztra lék. tvánné atca 11. — Anyák iskolája. Az Anya- és Csecsemő­védő Intézet III. folytatólagos Anyák iskoláját április hó 25-én tartja meg; de nem — mint előzetesen jelezve volt — a Jókai-Szinházban, hanem az irgalmasrendi zárda mozi-termében. Az érdeklődőket szivesen látja a vezetőség. — A Ref. Hitélet Gondozó Bizottság április 25-én este 6 órakor a ref. leányegyesü­let helyiségében előadást rendez. Tárgy : Keresz­tyénség és természettudomány. Előadó Fejes Zsigmond gimn. tanár. Olcsóbban élhet az Uj Nemzedék és Nemzeti Újság kedvezményes szelvényeivel. — Tüz a vidéken. Folyó hó 16-án d. u. 5 óra körül L. Császár Lajos dákai lakos telkén tüz ütött ki, amelyet a szomszédságnak sikerült csakhamar elnyomni. A kár jelentéktelen. A tüzet gondatlanság okozta. — Öngyilkosság. Hack Gergely bakony­jákói lakos, aki 70 éves kora dacára tékozló életmódot folytatott, amiért hozzátartozói gyak­ran korholták, folyó hó 15-én délelőtt 10 óra tájban a konyhájukban főbe lőtte magát a leánya szemeláttára. Azonnal meghalt. Színészet. Jenő ínyszerelő -utca 9. észi és vil­;mába vágó Jt pontos és /itelben, ion. arrógépek vitása. ílmán rítés-készítő •utca 8. készítésű melyek sós ágra lanok. ilatot ! *ENC íirdője 1 órától g­>rák: férfiak, férfiak, nök. férfiak, nők. férfiak, férfiak, férfiak, nők. ap nyitva k Szintársulatunk a hosszura nyúlt tavaszi színi szezont e hó 30-án fejezi be helyi szerző: Sándor Pál tanár darabjával. Május 1-én már Esztergomban játszanak. E heti referádánk a következő: Pénteken a Budapesten hosszú idő óta műsoron levő „Dr. Szabó Juci" bemutatója. A szinlapból utólag kivágták, hogy „Csak fel­nőtteknek!" Kár volt. A darab vaskos natura­lizmusa erkölcsi kihatásaiban jóval túlhaladta azokat a darabokat, amelyektől a fiatalságot óvni szokták. Lehet, hogy Budapest közönsége magáévá teszi az elveket, amelyeket Dr. Szabó Juci és környezete a szerelemről nyilvánosan vallott, de a mi „felvilágosodottságunk" — hál' Istennek — még nem haladt ennyire. A cím­szerepet Benkő Ilona játszotta fényes készült­séggel, franciás könnyedséggel. Kitűnő part­nere volt az inteligens fellépésű Gertler-Gáth és igen jó M. Gábriel Kornél Micije; Földesy Vilmos pedig Virgil alakjából olyan jellegzetes figurát csinált, amire csak mosolyogva tudunk visszagondolni. Szombaton az előadást telt ház előtt meg­ismételték. Vasárnap megkezdődtek a bucsuzkodások. Márkus Lajos bucsujául a „Leány vásár "-t újí­tották fel. A zsúfolt ház közönsége melegen fogadta a felújítást és sokat tapsolt a szimpa­tikus Márkusnak és a helyes Simon Gizinek, akik a fülbemászó melódiákat igen szépen énekelték végig. A többi szereplők és a zene­kar is derekasan kivették részüket a sikerből. Hétfőn Miklósy Imre bucsujául a „Water­looi csata" gyér publikum előtt. Bohózat — komplikáltabb bonyodalmak és helyzetkomiku­mok nélkül. Miklósy, Benkő Ilona, Gertler-Gáth és Földessy vitték a főbb szerepeket benne, nagy igyekezettel, de rajtuk kivül álló okok miatt nem sok eredménnyel. Kedden régi szép idők kedves emlékeként a „Nebántsvirág"-ot újították fel — Ujházy Nusi bucsujául. Az előadás nem tartozik a sikerültebbek közé. Márkus indiszponált és rekedt volt, Veszely a cirkusz porondján kép­zelte magát, Róna sem volt ment a túlzástól. Ekecs elfogadhatót nyújtott. Egyedül Ujházy Nusi illeszkedett bele teljesen kifogástalanul a klasszikus operett légkörébe. Megjelenése, já­téka elragadóan bájos volt, énekszámait ked­vesen csicseregte el. A telt ház közönsége elő­adás végén háromszor is a függöny elé hivta. Szerdán Gertler-Gáth bucsujául a „Kamé­liás hölgy". A még mindig érdekes témájú darab, valamint társulatunk ambiciózus hős szerelmesének és a címszerepet játszó M. Gáb­riel Kornéliának finoman kidolgozott, lelki át­éléseken keresztül szűrt játéka a közönség ré­széről nagyobb figyelmet érdemelt volna. A színészek értékes munkájával szemben valóban bántó volt a tátongóan üres nézőtér. Csütörtökön Róna Zoltán bucsujául a „Cselédgrófnő". Operettnek keresztelték el, de inkább zenés bohózat. Róna Zoltán elemében BPJ£UF0Hi<82-Í5| volt, a kikapós öreg grófot nagyszerű humor­ral játszotta. Ekecs, Veszely, Nemes Bella, Uj­házy Nusi és Simon Gizi gondoskodtak még róla, hogy a szépszámú közönség a kacagás­ból egész estén ki ne fogyjon. Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. A nemzetgyűlésben a héten a költség­vetés vitája folyt. Ennek során kinos szenzáció­ként hatott Pallavicini György őrgróf ormótlan támadása, mely következtében a mentelmi bi­zottság jegyzőkönyvi megrovásra és ennek vá­lasztókerületében leendő kiplakátozására ítélte az őrgrófot. Képtelen vádjait, melyeket persze csak az immunitás örve alatt mer elmondani, Bethlen István miniszterelnök személyesen és meggyőző erővel cáfolta meg. A vita során teg­nap Grieger Miklós és Batitz Gyula beszéltek. A titkos társaságok ügyében hétfőn értekezlet volt a ház elnökének vezetésével. Az értekezleten az ellenzéki politikusok közül csu­pán hárman jelentek meg. A megbeszélés bi­zalmas jellegű volt, de a kormány megfelelő intézkedései mihamar következni fognak. A májusi évnegyed még minden na­gyobb veszedelem nélkül fog elmúlni a bolt­bérlőkre nézve. A kiadandó miniszteri rendelet a májusi-augusztusi, novemberi és februári ne­gyedekben történő mérsékelt emelésekről intéz­kedik. Ebből következtetve jövő év májusára marad a bolthelyiségek felszabadítása. A józsefvárosi plébániatemplomba a hét egyik éjszakáján egy fiatal leány lopózko­dott be, illetve az esteli istenitisztelet után bent­maradt. Éjjel rengeteg értékes holmit — és a perselyekből a pénzt — összeszedett s a reg­geli nyitáskor akart kisurranni, de a sekrestyés észrevette és elfogta. Szomorú erkölcsi züllött­ség bizonyítéka, hogy a rendőrségen semmi megbánás jelét nem mutatta. Hová sűlyedünk! Erdélyi református püspöknek a Kolozs­várott tartott kerületi gyűlésen majdnem az összes szavazatokkal dr. Makkai Sándor egyház­kerületi főjegyzőt választották meg. Az új püspök mindössze harminchat éves, nagyeszű tudós férfiú, aki bizonyára nem fogja megvalósítani az oláhoknak a magyarságában hajthatatlan Nagy Károly püspök halálakor kifejezett amaz óhaját, hogy utóda „a viszonyokba belenyugvó legyen". A lengyel-oláh véd- és dacszövetségi szerződés sokat foglalkoztatja a külföldi sajtót. A szerződésben Oláhország kötelezte magát, hogy a lengyeleket megvédi esetleges német támadások ellen, (ezek hát meglesznek védve) viszont az oláhok orosz, magyar és bolgár háború esetén segítik lengyel úgynevezett test­véreinket. E viszontbiztosítás ellenére az oláh és lengyel diplomácia állandó rettegésben él, mióta a német-orosz barátkozás mind nagyobb mér­veket ölt. Párisban béketárgyalások folynak fran­ciák, spanyolok és riff-kabilok között. A béke­tárgyalások alapfeltételéül a franciák és spanyo­lok, főkép a spanyolok Abd el Krím eltávolí­tását és azt követelték, hogy csapataik hét kilo­méterre előnyomulhassanak. A riffek erre be­jelentették azonnali elutazási szándékukat, mire az alapföltételeket elejtették és a béketárgyalások tovább folynak. Törökország mozgósítja hadseregét. Erre az intézkedésre a megkötött olasz-görög szer­ződés adott okot, melynek következményeképen Törökország olasz támadástól tart és minden eshetőségre felkészül. A kontinens legjobb cement­jét, a Mák. 0°o -jegyű portland cementet legolcsóbban szállít Grütiwald Testvérek fatelepe Pápa, Árok-u. 9. Telefon 35. 3 Akar Ön ideálisan szép, egészséges és formás lenni! ? A művelt világ egyik legelső úttörő és a testformálás terén ma is vezető intézete a Dr. Reich=féle Zander=intézet, IV., Semmelweis-utca 2. Telefon: J. 4-12. Egy nap alatt is csodálatos eredmények. Ugyanitt Diathermia, Quarz, vízkezelések, szénsavas fürdők, Ischiás, Rheuma, gyó­gyítása, testegyenesítés, ludtalpgyógyítás. Levelekre válaszolunk. Prospektus. Nemere. Irta: Kőrös Andor. A késpengeként hasogató, sivító szél s a holdtalan éjszaka sűrű sötétsége kettős lepel­lel vonta be Cölöp József facér napszámos tagbaszakadt alakját, mikor átlopakodott a kú­ria tornácán, zekéje alatt a kisbaltával: egyik lepel — a széf — súlyos lépéseinek kopogá­sát fogta föl; másik lepel — a sötétség — fe­kete, merev testének durva tömegét takarta sűrű szövetébe. Éjfélkor hirtelen felébredt a csűrben, hová este tolvajként surrant be aludni, a kegyetlen, vonító szélzúgás rázta meg rongyos vállát, s nyomban ráeszmélt, hogy újra azon gondolko­zik .. . Álma folytatódott-e, vagy tegnapi, álom­mal megszakított gondolata — nem tudta; feje zúgott, mint a szél, s a képek úgy kavarogtak­rohantak benne, mint a nyargaló, kósza faleve­lek. Maga elé képzelte az öregasszonyt, ezt a gethes, vékony s aszott múmiahust, s legyintett. Mi kell annak ? Egy. Még annyi se. S a fia ? No, az se kér két kemény csapásnál többet.. . S már ment is. De hát miért? — tűnődött. — Az a kis ékszer s az irodában elzárt kevés készpénz ostorozza? Ha még cséplés után tette volna meg!... De most? Tél végén? Februárban? ... Február! Bömböl és zúg a szélvihar, ága­kat szakít s ropogva szaggatja a kocsiszín rozs­dás bádogtetejét. Mióta hazakerült a csíki havasokból, a harctérről, minden kis kezdő szélben azt hallja, a szelek királyát. Ha tavasszal megdűl a sarjúfű, nyáron rázizzen a tömör búzatábla, ha ősszel megzörren az avar: mindig az nyög benne, az él újra, az támadt fel fűben, búzában, lehullott levélben . . . Irtózatos, vérszopó kisértet! Át­járja testét, vérét, keresztül-kasul dudálja csont­jait, melyek a bűn nótáját furulyázzák fülébe, s nincs menekvés, hallgatnia kell rá! Észre se vette, mikor és hogyan hatolt be a bérlő kúriájába. Csak arra döbbent rá, hogy hagymázos fejjel oson át a sötét szobá­kon, melyeknek minden szegletét jól ismerte. Kora ősszel itt dolgozott napszámba. Halálos mély csend fogta körül. A jól be­zárt és lespalettázott kettős ablakok mögül hangfoszlánya se hatolt be a viharos februári éjszakának. A férfi hálószobája előtt megállt, lehúzta csatakos, ázott bakancsát és elhatározta, hogy az öregasszonyt másodiknak hagyja. Azután elmosolyodott. Ölni? ... Az ő apja első embere volt a falunak, tanító és hites esküdt, aki a szeretetet, a jóságot hirdette. Ölni? Őrültség! Majd csak lesz valahol munka. És ha nem, eljön ide a vénasszonyhoz, vagy a fiához s megmondja, hogy itt dolgozott kora ősszel napszámban . . . Még mindig inkább, mint ölni! A becsületes koldulás nem szégyen, ha akar az ember dol­gozni,, csak éppen nincs mit. Óvatosan lehajolt, hogy kitapogassa, merre vannak az imént lehúzott bakancsai. Keze re­megve járt a sötétségben, — nincs! — nem találja! Érezte ereiben a dagadó vért, torka kissé összeszorult, szeme fájni kezdett, szédült az éhségtől és bőszítette a vak sötétség. Nincs! Mintha benyelte volna két rozzant bakancsát a szoba gyalult parkettje. Gyufa után kutatott, de nem talált zse­bében egyéb tűzszerszámot valami rossz ön­gyújtónál, melyből régen kikopott már a kő és a kanóc. Tudta, ha nyugodtan tapogatóznék láb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom