Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-04-10 / 15. szám

BP.TFLEF0N:182-35 Színészet. A sziniszezon vége felé jár. Az előadások­ról továbbra is fenntartjuk jó véleményünket, a héten azonban többször azt tapasztaltuk, hogy a színészek nemcsak a közönséget, de saját magukat is mulattatják; ez pedig nagyban rontja az illúziót. A közönséget illetőleg is lett volna megjegyzésünk, de ezt — mint hír­rovatunkban olvasható — megteszi helyettünk — a rendőrkapitányság. Csütörtökön „Őszi szerelem". A minden erkölcsi tartalom nélküli házaséletek miliőjéből vett darab a kis számú közönség soraiban éppen nem tudott érdeklődést kelteni. Földessy Vilmos és Gabányi Böske művészetük leg­javával igyekeztek a darabot elfogadhatóvá tenni; nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. Nagypénteken nem tartottak előadást. Szombaton az „Anna-bál" bemutatója. Úgy voltunk vele, mint a vásári kikiáltóval; sokat igért és keveset adott. Áll ez a szövegére és a muzsikájára egyaránt. Hogy a zsúfolt ház közönsége mégis jól szórakozott, az Simon Gizi, Ujházy Nusi, Ekecs Ferenc, Márkus Lajos, Róna Zoltán és a többiek kedvtől sugárzó és kedvre derítő játékának és szép táncainak volt köszönhető. Kaptak is tapsot eleget. Vasárnap az előadást táblás ház mellett megismételték Hétfőn „Piros bugyelláris". M. Turchányi Olga tűzről pattant birónéja, a népszínmű arany­korát juttatta eszünkbe, amikor e parádés szerep­ben a nemzet halhatatlan csalogányának tapsolt az ország. Földesy Vilmos tölgyesi bírója karak­terisztikus szép alakítás volt, méltó e tehetséges művészhez. Veszely Pál hóbortos Kósza Gyur­kája, Márkus Lajos daliás őrmestere és Miklósy Imre zamatos vén huszárja voltak még az elő­adás sikerének főtényezői. Kedden a táncokkal és kuplészerü dalok­kal teletűzdelt Zerkovitz-operett, az „Arany­madár" bemutatója. Róna Zoltán, Ujházy Nusi, Veszely Pál, Simon Gizi és Ekecs Ferenc elemükben voltak, s pompás játékukkal gyakran reászolgáltak a közönség tapsaira. Szerdán „Magnetic". Társulatunk kiváló drámai hősnője: Benkő Ilona, Pásztor Árpád hatásos színjátékában végre megfelelő szerephez juthatott. Helén szerepét brilliáns művészettel, az érzelmek gazdag skálájával játszotta meg, s többször nyilt színen tapsokra ragadta a közönséget. Kívüle még Földessy, Gertler-Gáth, Gabányi Böske mutatták meg, hogy a társulat komoly művekben is elsőrendűt produkál. A hajókatasztrófa jelenete igen hatásosan érzékel­tette az ilyen nagy veszedelmek idején szár­mazó pánikot. Csütörtökön a „Csirkefogó" gyér érdek­lődés mellett. Az előadás kissé vontatottan ment. A címszerepet Gáth-Gerthler stílusosan, rokonszenves vonásokkal játszotta meg. Földesy, Nemes Bella, Gabányi Böske szintén jót nyúj­tottak. x Vegyen Radikál pafkányirfó hus­kivonafot. Kapható minden patikában és drogériában. Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. Smith főbiztos most terjesztette elő ha­zánk februári pénzügyi helyzetéről szóló jelen­tését. Ez a hónap 11 millió aranykorona defi­cittel volt előirányozva s végeredményképen mégis 31 millió aranykorona felesleg mutat­kozik. Kétségtelennek látszik ebből, hogy bizo­nyos adómérséklések történhetnének, melyek aztán az áhítva várt olcsóbbodást hozhatnák meg. Borzalmas szerencsétlenség történt húsvét hétfőjén a Sopron—Szombathely közötti országúton. Egy autó, melyen a soproni Hacker­család tagjai ültek, nekiment egy hidnak, benzin­robbanás történt s az autó összes utasai, két idősebb és két fiatalabb hölgy és egy kis leány, részben azonnal meghaltak, részben pár nap múlva kiszenvedtek. A soffőr csodálatosképen csak bordatörést szenvedett. A szerencsétlenség pontos okát eddig a vizsgálat nem állapította meg. A Kossuth-szobor felállítása, e régi nem­zeti adósságunk beváltása, talán már csakugyan közeledik. Á szobor, Horvay János műve, rövi­desen megkészül. Bajok vannak azonban a szobor helyének megválasztása körül. Már két­szer tartottak fölállítási próbát, de a bizottság tagjai nem tudtak megegyezni, mert a legtöbb bizottsági tag (vájjon tisztán csak művészi szempontból ?!) a parlament főbejárata előtti helyet, ami eredetileg ki volt szemelve, nem tartja megfelelőnek. Ma lesz (ha igaz) a vég­leges döntés. A hadikölcsönök valorizációjáról mos­tanában különböző híreket hoztak a lapok. Fél­hivatalosan azonban e híreket megcáfolták, általános valorizációról szó sem lehet, legfel­jebb karitatív alapon történhetik valami. E tárgyban most folyik az adatgyűjtés. A békési árvízkárosultaknak 17 mil­liárd jött össze. A szenvedett kár azonban sok­kal nagyobb. Még legalább 4 milliárd kellene a lakosság fölsegélyezésére. A vasúti díjszabások ügyében változ­tatások készülnek. A Máv. igazgatóságának az a terve, hogy julius 1 -tői kezdve az árudíjsza­bás tételeit lényegesen leszállítja, ezzel szem­ben azonban a pengő-pénz behozatalával kap­csolatban a személydíjszabást mintegy 20%-^! felemeli. Az amugyis megcsökkent személy­forgalomra ez az emelés bizony nagyon ked­vezőtlen hatással lehet. 1 Hindenburg tábornagy, a német biroda­lom elnöke, e héten ünnepelte katonai pályára lépésének 60-ik évfordulóját. Az agg tábor­nagyot, kinek nevéhez a világháború legnagyobb győzelmei fűződnek, ez alkalomból nagy és szeretettelteljes ünneplésben részesítették. Mikor szemlét tartott a kivonult birodalmi csapatok fölött, a régi idők emléke újult meg. A kor­mány nevében Gessler hadügyminiszter, a dip­lomáciai kar élén az angol nagykövet és végül a volt császár nevében Plessen tábornok, Vilmos császár szárnysegéde üdvözölték őt. Mussolini ellen, midőn a Rómában ren­dezett nemzetközi sebészeti kongresszusról jött, merényletet követtek el. A merénylő angol asszony, Violet Gibbson, a volt írországi al­királynak leánya. Mussolini orrán jelentéktele­nül sérült meg. A merénylőről nyilatkozott családja, mely őt excentrikus hajlamú, félig beszámíthatlan nőnek ismeri, aki állandóan kül­földön tartózkodik. A merénylet Mussolini mel­letti nagy tüntetésekre adott alkalmat. Az Avarescu-kormány programmot tett közzé, melyben a kisebbségekkel való kibékü­lést és azokkal az államokkal való jó viszonyt is kilátásba helyezi, melyekkel eddig feszültebb viszony állott fenn. Mindezek feltételéül a jelen­legi határok végleges voltának elismerését állítja fel. Bajos lesz a jó viszonyt ezzel a feltétellel összeegyeztetni. Pasics végre megvált a miniszterelnöki széktől, melyben, kisebb intermezzókat leszá­mítva, 37 esztendeig biztosan ült. Az új miniszter­elnök Uzunovics volt közmunkaügyi miniszter lett, aki a radikális párt tagja. Kaliforniában, St.-Louisban, villámütés következtében petróleum-robbanás történt, amely négy tankban levő, összesen egymillió- méter­mázsa kőolaj megsemmisülését vonta maga után. A kár tízmillió dollár, ami az elemi katasztrófák történetében páratlanul álló összeg. Rejtelem. Irta : Kőrös Andor. Egész elkábult s esze megrekedt már öreg édesapjának szüntelen panaszaitól. Olykor vissza­döbbent füléig az orvos két rövid, jól meg­fontolt szava: „Nagyon súlyos". A tudomány eszerint nem segít, s a „nagyon súlyos" álla­pot mögött, érezte, a közeli halál hideg árnyéka lapul. Könnyezett. Senkije se volt, csak az apja, ez a beteg, fáradt, vén ember, akit rajongva szeretett s kit az idő, és élet magával tehetet­len ronccsá őrölt iszonyú malomkövei között. Sokszor barna húslisztnek látta az öreget s ilyenkor reszketett, hogy megőrül . . . Lopva hullatta könnyeit, gyerek gyanánt sírdogált 1 negyvenöt esztendős férfi létére s bele-bele­szédült, jegesen összedermedezett a gondolatra: hátha még ma meghal. Pedig — ma, holnap, vagy maholnap — a tözeli valóság elmozdíthatatlannl függött feje fölött Damoklesz kardjaként, — egy fuvalom, egy hidegebb őszi szél s a borotvaél üre fent halál örök pontot tesz egy jóságos, szelíd földi forma után. — Forma, forma . . . hogy ez az örök­létben csak egy átmeneti forma lenne ? tűnő­dött sokszor, s bár elhitte, hogy így van, az ésszel fel nem érhető bölcseleti gondolat nem nyújtott fájó szivének nyugalmat. Aznap, mikor az orvos kijelentette, hogy apja állapota nagyon súlyos, szóval mikor félig­meddig már lemondott az életéről, rá néhány órával különösen izgatott állapot ejtette hatal­mába, nem értette, mi történik vele s jóformán azt se tudta, mire gondol... a túlcsordult fé­lelem és fájdalom nyomán ijesztő bizarr tett­virág fakadt lelkében: öltöztetni kezdte beteg édesapját. Gyorsan, gyorsan öltöztetni 1 Adta rá szaporán a legmelegebb ruhákat, kendőbe bu­gyolálta nyakát s a tört és halk kérdésekre, hogy voltaképen hova készülnek, csak futólag felelt, alig érthető szavakkal: — Megyünk, édesapám . .. még nem tu­dom, hova ... de megyünk . . . valahova . . . hogy meggyógyuljon . . . A gyógyulás vak reménye erőt vert az öreg erőtlen, fonnyadt, fáradt tagjaiba, jobb­kezébe fogta régi, hü kampósbotját, balkarja alá karolt bele fia, ki a töpörödött öreg úr mellett szintén csak egy szélben imbolygó, kósza árnyékhoz hasonlított. Erősen ősz volt s késő délutánra járt az idő azon a bizonyos napon; az utcákon már meggyujtogatták mind a lámpákat, a sárga fénypontok itt is, ott is hályogos izzással eről­ködtek át a városra legomolygó köd nyirkos­puha tömegén és cserzett bőrként ható sápadt arcukat bevonták álmos pergamenjükkel. Szűk mellékutcákon baktattak. — Jaj nekem, édes fiam, — panaszko­dott időnként az apa, — hát hova kell menni ? A fiu megrezzent. Kell ? . . . Ki paran­csolja? Senki. Csak mennek — lám, itt vezeti öreg édesapját valami régi-régi korból még is­merős utcákon, ismerős háztömbök között, amiket már ócska, kopott filmként alig perget öntudatán a kifakuló emlékezet álmos deren­gése. Csak éppen mennek. S egyre zakatol a türelmetlen, pihegő kérdés: — Hova, édes fiam? — Meggyógyulni, édesapám, — szólt amaz időnként és háta ilyenkor babonásan végigborsózott. — Meggyógyulni. Maga is meg fog ... én is ... Hiszen én se vagyok jól, — s végigsimította forró homlokát; — a fejem nagyon fáradt és terhes ... a testem is fáradt és oly nagyon törődött a lelkem 1 . . . — Dehát mégis . . . hova megyünk ? .. . Már ott álltak a háznál. Hunyady-tér 4: emlékezett jól a régi cimre s fakó, kusza vo­nalakban a szűk bejáratra is, mely mellett a vasárcsarnok boltíves roppant kapuja sötétedett. Negyven év előtt laktak itt. . . S nem értve, mit akar, lassan vezette fel a totyogó öreg embert a lépcsőkön, fel a második emeletre, ahol ifjan, erősen, életvidám éveket éltek negy­ven év előtt . .. Feleselt fejének egy ellenkező hangjával: „Micsoda beszéd! Hogy miért jö­vünk? Hát csak 1 . . . Semmiért. Vonz a mágnes­erejű mult: megnézni a frissen ' festett lépcső­ház falakat, melyek, mikor apám harminc éves volt s én öt, vakítva ragyogtak s a besütő nap arany négyszögeket lehelt rájuk. Megnézni az új gipszcirádákat s az új szines mozaik­kockákat, miket annak idején egy szép napon felnőtt, fütyürésző emberek illesztgettek be a folyosó sárga keramit-lapjába. S azt mondani kacagva: Nézze, apám! Nézze csak! A színes, üde mozaikok, a fehér falak, aranyozott gipsz­díszek, a finom ornamensek 1 Emlékezzék vissza, itt voltunk egyszer erősek, kacagók és fiatalok, s most újra itt vagyunk!" így beszélne előbb önmagával s így kiált majd öreg apjához, akit — vele együtt — ala­posan összetört azóta négy kegyetlen kemény évtized.

Next

/
Oldalképek
Tartalom