Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-04-10 / 15. szám

BP.TFLEF0N:182-35 Színészet. A sziniszezon vége felé jár. Az előadásokról továbbra is fenntartjuk jó véleményünket, a héten azonban többször azt tapasztaltuk, hogy a színészek nemcsak a közönséget, de saját magukat is mulattatják; ez pedig nagyban rontja az illúziót. A közönséget illetőleg is lett volna megjegyzésünk, de ezt — mint hírrovatunkban olvasható — megteszi helyettünk — a rendőrkapitányság. Csütörtökön „Őszi szerelem". A minden erkölcsi tartalom nélküli házaséletek miliőjéből vett darab a kis számú közönség soraiban éppen nem tudott érdeklődést kelteni. Földessy Vilmos és Gabányi Böske művészetük legjavával igyekeztek a darabot elfogadhatóvá tenni; nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. Nagypénteken nem tartottak előadást. Szombaton az „Anna-bál" bemutatója. Úgy voltunk vele, mint a vásári kikiáltóval; sokat igért és keveset adott. Áll ez a szövegére és a muzsikájára egyaránt. Hogy a zsúfolt ház közönsége mégis jól szórakozott, az Simon Gizi, Ujházy Nusi, Ekecs Ferenc, Márkus Lajos, Róna Zoltán és a többiek kedvtől sugárzó és kedvre derítő játékának és szép táncainak volt köszönhető. Kaptak is tapsot eleget. Vasárnap az előadást táblás ház mellett megismételték Hétfőn „Piros bugyelláris". M. Turchányi Olga tűzről pattant birónéja, a népszínmű aranykorát juttatta eszünkbe, amikor e parádés szerepben a nemzet halhatatlan csalogányának tapsolt az ország. Földesy Vilmos tölgyesi bírója karakterisztikus szép alakítás volt, méltó e tehetséges művészhez. Veszely Pál hóbortos Kósza Gyurkája, Márkus Lajos daliás őrmestere és Miklósy Imre zamatos vén huszárja voltak még az előadás sikerének főtényezői. Kedden a táncokkal és kuplészerü dalokkal teletűzdelt Zerkovitz-operett, az „Aranymadár" bemutatója. Róna Zoltán, Ujházy Nusi, Veszely Pál, Simon Gizi és Ekecs Ferenc elemükben voltak, s pompás játékukkal gyakran reászolgáltak a közönség tapsaira. Szerdán „Magnetic". Társulatunk kiváló drámai hősnője: Benkő Ilona, Pásztor Árpád hatásos színjátékában végre megfelelő szerephez juthatott. Helén szerepét brilliáns művészettel, az érzelmek gazdag skálájával játszotta meg, s többször nyilt színen tapsokra ragadta a közönséget. Kívüle még Földessy, Gertler-Gáth, Gabányi Böske mutatták meg, hogy a társulat komoly művekben is elsőrendűt produkál. A hajókatasztrófa jelenete igen hatásosan érzékeltette az ilyen nagy veszedelmek idején származó pánikot. Csütörtökön a „Csirkefogó" gyér érdeklődés mellett. Az előadás kissé vontatottan ment. A címszerepet Gáth-Gerthler stílusosan, rokonszenves vonásokkal játszotta meg. Földesy, Nemes Bella, Gabányi Böske szintén jót nyújtottak. x Vegyen Radikál pafkányirfó huskivonafot. Kapható minden patikában és drogériában. Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. Smith főbiztos most terjesztette elő hazánk februári pénzügyi helyzetéről szóló jelentését. Ez a hónap 11 millió aranykorona deficittel volt előirányozva s végeredményképen mégis 31 millió aranykorona felesleg mutatkozik. Kétségtelennek látszik ebből, hogy bizonyos adómérséklések történhetnének, melyek aztán az áhítva várt olcsóbbodást hozhatnák meg. Borzalmas szerencsétlenség történt húsvét hétfőjén a Sopron—Szombathely közötti országúton. Egy autó, melyen a soproni Hackercsalád tagjai ültek, nekiment egy hidnak, benzinrobbanás történt s az autó összes utasai, két idősebb és két fiatalabb hölgy és egy kis leány, részben azonnal meghaltak, részben pár nap múlva kiszenvedtek. A soffőr csodálatosképen csak bordatörést szenvedett. A szerencsétlenség pontos okát eddig a vizsgálat nem állapította meg. A Kossuth-szobor felállítása, e régi nemzeti adósságunk beváltása, talán már csakugyan közeledik. Á szobor, Horvay János műve, rövidesen megkészül. Bajok vannak azonban a szobor helyének megválasztása körül. Már kétszer tartottak fölállítási próbát, de a bizottság tagjai nem tudtak megegyezni, mert a legtöbb bizottsági tag (vájjon tisztán csak művészi szempontból ?!) a parlament főbejárata előtti helyet, ami eredetileg ki volt szemelve, nem tartja megfelelőnek. Ma lesz (ha igaz) a végleges döntés. A hadikölcsönök valorizációjáról mostanában különböző híreket hoztak a lapok. Félhivatalosan azonban e híreket megcáfolták, általános valorizációról szó sem lehet, legfeljebb karitatív alapon történhetik valami. E tárgyban most folyik az adatgyűjtés. A békési árvízkárosultaknak 17 milliárd jött össze. A szenvedett kár azonban sokkal nagyobb. Még legalább 4 milliárd kellene a lakosság fölsegélyezésére. A vasúti díjszabások ügyében változtatások készülnek. A Máv. igazgatóságának az a terve, hogy julius 1 -tői kezdve az árudíjszabás tételeit lényegesen leszállítja, ezzel szemben azonban a pengő-pénz behozatalával kapcsolatban a személydíjszabást mintegy 20%-^! felemeli. Az amugyis megcsökkent személyforgalomra ez az emelés bizony nagyon kedvezőtlen hatással lehet. 1 Hindenburg tábornagy, a német birodalom elnöke, e héten ünnepelte katonai pályára lépésének 60-ik évfordulóját. Az agg tábornagyot, kinek nevéhez a világháború legnagyobb győzelmei fűződnek, ez alkalomból nagy és szeretettelteljes ünneplésben részesítették. Mikor szemlét tartott a kivonult birodalmi csapatok fölött, a régi idők emléke újult meg. A kormány nevében Gessler hadügyminiszter, a diplomáciai kar élén az angol nagykövet és végül a volt császár nevében Plessen tábornok, Vilmos császár szárnysegéde üdvözölték őt. Mussolini ellen, midőn a Rómában rendezett nemzetközi sebészeti kongresszusról jött, merényletet követtek el. A merénylő angol asszony, Violet Gibbson, a volt írországi alkirálynak leánya. Mussolini orrán jelentéktelenül sérült meg. A merénylőről nyilatkozott családja, mely őt excentrikus hajlamú, félig beszámíthatlan nőnek ismeri, aki állandóan külföldön tartózkodik. A merénylet Mussolini melletti nagy tüntetésekre adott alkalmat. Az Avarescu-kormány programmot tett közzé, melyben a kisebbségekkel való kibékülést és azokkal az államokkal való jó viszonyt is kilátásba helyezi, melyekkel eddig feszültebb viszony állott fenn. Mindezek feltételéül a jelenlegi határok végleges voltának elismerését állítja fel. Bajos lesz a jó viszonyt ezzel a feltétellel összeegyeztetni. Pasics végre megvált a miniszterelnöki széktől, melyben, kisebb intermezzókat leszámítva, 37 esztendeig biztosan ült. Az új miniszterelnök Uzunovics volt közmunkaügyi miniszter lett, aki a radikális párt tagja. Kaliforniában, St.-Louisban, villámütés következtében petróleum-robbanás történt, amely négy tankban levő, összesen egymillió- métermázsa kőolaj megsemmisülését vonta maga után. A kár tízmillió dollár, ami az elemi katasztrófák történetében páratlanul álló összeg. Rejtelem. Irta : Kőrös Andor. Egész elkábult s esze megrekedt már öreg édesapjának szüntelen panaszaitól. Olykor visszadöbbent füléig az orvos két rövid, jól megfontolt szava: „Nagyon súlyos". A tudomány eszerint nem segít, s a „nagyon súlyos" állapot mögött, érezte, a közeli halál hideg árnyéka lapul. Könnyezett. Senkije se volt, csak az apja, ez a beteg, fáradt, vén ember, akit rajongva szeretett s kit az idő, és élet magával tehetetlen ronccsá őrölt iszonyú malomkövei között. Sokszor barna húslisztnek látta az öreget s ilyenkor reszketett, hogy megőrül . . . Lopva hullatta könnyeit, gyerek gyanánt sírdogált 1 negyvenöt esztendős férfi létére s bele-beleszédült, jegesen összedermedezett a gondolatra: hátha még ma meghal. Pedig — ma, holnap, vagy maholnap — a tözeli valóság elmozdíthatatlannl függött feje fölött Damoklesz kardjaként, — egy fuvalom, egy hidegebb őszi szél s a borotvaél üre fent halál örök pontot tesz egy jóságos, szelíd földi forma után. — Forma, forma . . . hogy ez az öröklétben csak egy átmeneti forma lenne ? tűnődött sokszor, s bár elhitte, hogy így van, az ésszel fel nem érhető bölcseleti gondolat nem nyújtott fájó szivének nyugalmat. Aznap, mikor az orvos kijelentette, hogy apja állapota nagyon súlyos, szóval mikor féligmeddig már lemondott az életéről, rá néhány órával különösen izgatott állapot ejtette hatalmába, nem értette, mi történik vele s jóformán azt se tudta, mire gondol... a túlcsordult félelem és fájdalom nyomán ijesztő bizarr tettvirág fakadt lelkében: öltöztetni kezdte beteg édesapját. Gyorsan, gyorsan öltöztetni 1 Adta rá szaporán a legmelegebb ruhákat, kendőbe bugyolálta nyakát s a tört és halk kérdésekre, hogy voltaképen hova készülnek, csak futólag felelt, alig érthető szavakkal: — Megyünk, édesapám . .. még nem tudom, hova ... de megyünk . . . valahova . . . hogy meggyógyuljon . . . A gyógyulás vak reménye erőt vert az öreg erőtlen, fonnyadt, fáradt tagjaiba, jobbkezébe fogta régi, hü kampósbotját, balkarja alá karolt bele fia, ki a töpörödött öreg úr mellett szintén csak egy szélben imbolygó, kósza árnyékhoz hasonlított. Erősen ősz volt s késő délutánra járt az idő azon a bizonyos napon; az utcákon már meggyujtogatták mind a lámpákat, a sárga fénypontok itt is, ott is hályogos izzással erőlködtek át a városra legomolygó köd nyirkospuha tömegén és cserzett bőrként ható sápadt arcukat bevonták álmos pergamenjükkel. Szűk mellékutcákon baktattak. — Jaj nekem, édes fiam, — panaszkodott időnként az apa, — hát hova kell menni ? A fiu megrezzent. Kell ? . . . Ki parancsolja? Senki. Csak mennek — lám, itt vezeti öreg édesapját valami régi-régi korból még ismerős utcákon, ismerős háztömbök között, amiket már ócska, kopott filmként alig perget öntudatán a kifakuló emlékezet álmos derengése. Csak éppen mennek. S egyre zakatol a türelmetlen, pihegő kérdés: — Hova, édes fiam? — Meggyógyulni, édesapám, — szólt amaz időnként és háta ilyenkor babonásan végigborsózott. — Meggyógyulni. Maga is meg fog ... én is ... Hiszen én se vagyok jól, — s végigsimította forró homlokát; — a fejem nagyon fáradt és terhes ... a testem is fáradt és oly nagyon törődött a lelkem 1 . . . — Dehát mégis . . . hova megyünk ? .. . Már ott álltak a háznál. Hunyady-tér 4: emlékezett jól a régi cimre s fakó, kusza vonalakban a szűk bejáratra is, mely mellett a vasárcsarnok boltíves roppant kapuja sötétedett. Negyven év előtt laktak itt. . . S nem értve, mit akar, lassan vezette fel a totyogó öreg embert a lépcsőkön, fel a második emeletre, ahol ifjan, erősen, életvidám éveket éltek negyven év előtt . .. Feleselt fejének egy ellenkező hangjával: „Micsoda beszéd! Hogy miért jövünk? Hát csak 1 . . . Semmiért. Vonz a mágneserejű mult: megnézni a frissen ' festett lépcsőház falakat, melyek, mikor apám harminc éves volt s én öt, vakítva ragyogtak s a besütő nap arany négyszögeket lehelt rájuk. Megnézni az új gipszcirádákat s az új szines mozaikkockákat, miket annak idején egy szép napon felnőtt, fütyürésző emberek illesztgettek be a folyosó sárga keramit-lapjába. S azt mondani kacagva: Nézze, apám! Nézze csak! A színes, üde mozaikok, a fehér falak, aranyozott gipszdíszek, a finom ornamensek 1 Emlékezzék vissza, itt voltunk egyszer erősek, kacagók és fiatalok, s most újra itt vagyunk!" így beszélne előbb önmagával s így kiált majd öreg apjához, akit — vele együtt — alaposan összetört azóta négy kegyetlen kemény évtized.