Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.
1926-01-09 / 2. szám
XXIII. évfolyam . 2. szám . Pápa, 1926 január 9. r Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. száni Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nil admirari, hogy az ember semmin se csodálkozzék, ez az ősi mondás helytálló lehetett a régi időkben, de értékét vesztette a mi korunkban, amikor szenzációk szenzációkra torlódnak s amikor olyanokat érünk meg, aminőkről még álmodni sem mertünk volna, amikor a lehetetlenségek válnak valósággá és hercegek és országos főkapitányok börtönlakókká. A napi sajtó annyira elmondta és kiszínezte minden részletét annak a világraszóló bünügynek, melynek kinyomozását az illetékes hatóságok kíméletlen eréllyel folytatják le s amelynek teljes egészében való feltárása újabb próbaköve lesz Bethlen István páratlan kormányzói rátermettségének, hogy szinte minden vélemény elhangzottnak, minden mozzanat kiaknázottnak látszik, hogy szinte fölöslegesnek gondolhatná valaki az ügyhöz való hozzászólást. És ha mi mégis ezt kötelességünknek ismerjük, ez nem csupán azért történik, mert itt is el kell hangzani az elszörnyülködés szavának, amért ekkora rangú és állású emberek közönséges, jogászilag megnevezve „aljas" bűncselekmény elkövetésével kockára teszik nemzeti becsületünket, jövőnket, reményeinket, hanem azért is van egy-két szavunk azokhoz a balgákhoz, jóhiszemüekhez és elvakítottakhoz, akik hajlandók lennének még itt is elnézök lenni, mert „vannak más történeti példák" és mert „a cél szentesíti az eszközt". A történeti példák mind rosszak, mert soha még nem volt eset, hogy pénzhamisítással nemzetet megmenteni, másikat megrontani lehetett volna. Az eszköz-szentesítésről meg ne beszéljünk. A bün mindig bün marad s felfordul minden e világon, ha isteni és emberi törvényeket lábbal tapodni szabad volna. Történelemre történik hivatkozás? A történelem csak egyet bizonyít, hogy önfeláldozással, egyéni javaink odadcbásával, életünknek csatasikra vitelével lehet hazát menteni. Ha Windischgrátz valójában hazájáért hevül s pénzt akar előteremteni az irredentizmus céljaira, van rá módja és képessége, csak elő kell szednie az ezerszer ezer frankokat érő családi diadém: >at és egyéb ékszereket s a gyarló hamisítványok helyett ezeket az igazi értékeket kell piacra dobnia és ha hasonló cselekményre birja rá a többi mágnások és gazdagok százait, akkor egyszerre akkora töke áll a szent célra rendelkezésre, amivel lehet valami érdemlegeset csinálni. Ez nemes módszer lett volna, de a másik, amit választottak, ép oly hitvány, aminő nemtelen. Nemtelen pedig nemcsak azért, mert törvénybe ütköző, de azért is, mert nyilvánvaló, hogy az ily aljas módon, sötét utakon szerzett pénznek még 10%-a se jutott volna bármiféle nazafiasnak gondolt cél szolgálatába, hanem prédára éhes kalandorok osztoztak, dőzsöltek, zsirosodtak volna rajta és belőle, amint már teljes sikerrel meg is kezdették ezt. És .végül még egy: utolsó, de legnyomatékosabb megjegyzés. Ebben az országban, amióta a kommunizmus felfordult, folyton-folyvást a tekintély helyreállításának szükségességéről irtak és beszéltek. Nem kell feltenni a kérdést: használ-e a tekintélytisztelet elvének, ha egy szép napon kiderül, hogy a herceg pénzhamisító banda élén él, térképészeti hivatali igazgató állítja elő a hamisításhoz szükséges kliséket, az országos főkapitány teszi lehetővé hamis ezerfrankosokkal terhelt börönd kivitelét, vezérkari ezredes utazik Hollandiába — éppen Hollandiába, hol ennek a szerencsétlen magyar nemzetnek egyedüli barátai élnek I — a hamis ezerfrankosok elhelyezésére, ah — — de mit folytassuk tovább, annyi tekintély tipródik itt a becstelenség sarába, hogy papok prédikálhatnak, újságok sóhajtozhatnak megint éveken át, amig a tekintélyeken esett csorbát más tekintélyek erélye, tisztessége ismét nagy nehezen helyre köszörüli. És ha tekintélyről kezdtünk beszélni, itt van, ami minden egyéni és hivatali tekintélynél féltettebb és fontosabb: az ország tekintélye, mivé lesz az, ha ilyenek 'történnek meg abban az országban, melyet a Rákóczi Ferenc hazájának ismert valaha a világ. Rákóczi Ferencének, akinek magántulajdona volt fél Magyarország s aki ezt az elképzelhetlen vagyont feláldozta, s kegyelemkenyéren száműzetésben élt, mert — szerette hazáját... A sárospataki vár hajdani ura igy szerette hazáját, a jelenlegi — csak pénzhamisítás erejéig. r Értesítés. Alulirt uradalmi igazgatóság értesíti a t. közönséget, hogy a várkert látogatására eddig kiadott összes jegyek érvényüket veszítették, s azokkal a várkertbe belépni többé nem lehet. E kérdésben újabb intézkedés csak a kastély feletti teljes szabadrendelkezésü jog visszanyerése után fog történni. Pápa, 1926 január 4. Az uradalmi igazgatóság. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én, csütörtökön rendkívüli közgyűlést tart, melynek legfontosabb tárgyai: A m. kir. belügyminiszter úr 98243/1925. III. sz. leirata a beszámítható javadalmazás teljes összegeivel felérő nyugdíjra igénnyel biró vármegyei tisztviselők nyugdíjazása ügyében. Dr. Bibó Károly alispán nyugdíjazása iránti kérelme. Huszár Gyula zirci járási főszolgabíró nyugdíjazás iránti kérelme. — Dr. Antal Géza püspök gyásza. Dr. Antal Géza püspök hitvese elhunyta alkalmából a következő gyászjelentést adta ki : „Felsőgelléri Antal Géza dr. úgy a maga, mint fia Kornél s unokája Cornelis nevében mélységes fájdalommal jelenti a szerető hitves, gyöngéd anya és nagyanya Opzoomer Adél Zsófia Kordélia hosszú, keresztyéni megnyugvással viselt szenvedés után f. hó 27-én történt gyászos elhunytát. A megboldogult tetemei f. hó 30-án helyeztettek Rotterdamban a Crooswijki temetőben örök nyugalomra. Rotterdam, Komárom, 1925 dec. 31. Áldott emlékezete velünk marad." Az elhunytnak temetése óriási részvét mellett folyt le. Hollandia összes hivatalos körei, irodalmi testületei, a hollandiai magyar követség képviseltették magukat a gyászszertartáson. — Dr. Antal Géza püspököt, aki jelenleg s még néhány héten át Hollandiában tartózkodik, testületek és intézmények tisztviselőinek százai keresik fel részvétnyilatkozataikkal. — A dohánygyári igazgató visszatartása. A tisztviselői fizetések rendezéséről szóló legújabb miniszteri rendelet szerint a teljes szolgálati éveket betöltött tisztviselőknek nyugalomba kell menniök, kivéve azt az esetet, ha állami érdekből minisztertanácsi határozattal visszatartatnak. Ez a kivételes eset állott elő a helybeli dohánygyár nagyérdemű vezetőjénél, Okolicsányi Józsefnél, aki állásában teljesen betöltött szolgálati évei ellenére — egyedüli gyanánt az e szakban külső szolgálatot teljesítő tisztviselők közül — visszatartatván, továbbra is élén marad a helybeli gyárnak, melynek gyártmányai országos hirre tettek szert. Okolicsányi igazgatót ez alkalomból számosan üdvözölték. — Halálozás. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hirt, hogy Kovács Károly ny. min. tanácsos, a helybeli m. kir. felmérési felügyelőség volt vezetője f. hó 3-án elhunyt. A megboldogult hosszabb időn állt a kataszteri hivatal élén és hivatali állásában általános tiszteletet és szeretetet vivott ki. Érdemes közszolgálata után pár év óta élvezte a nyugalom csendes napjait s látszólag a legjobb egészségnek örvendett, midőn újév napján beteg lett s két napi szenvedés után csendesen elhunyt. Halálát felesége sz. Győri Mária, fiai: Károly, János és István feleségével, Rácz Ilonával és férjezett leányai: Judit, dr. Pápp Lénártné, Mária, özv. Hartmann Elekné és kiterjedt rokonság gyászolják. F. hó 5-én lefolyt temetésén testületileg jelent rrieg a fölmérési felügyelőség tisztikara. A gyászszertartást Mesterházy László evang. lelkész végezte, megható búcsúztatóval. T « ^ az évközbe n összegyűlt nagymennyiségű szövet, selyem, vászon JUlClLclrljAclO vlUI/L és egyéb maradékokat, női és leányka köpenyeket mélyen leszállított áron kiárusítjuk KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában.
