Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-02-06 / 6. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar _ könyv- és papirkereskedésében. Tejgazdasági szakiskola érdekében. Köztudomású dolog, hogy a sárvári tejgazdasági szakiskola haszonbérletét felmondták s így ez az iskola onnan előreláthatólag eltávozik. Már korábban Győr és Pápa versenyeztek ez iskoláért s úgy volt, hogy Győr kapja meg, időközben azonban a szakiskolának megígért győri tákói legelő- és rétbirtok haszonbérlete visszavonatott, tehát az iskola ott alkalmas terület hiányában el nem helyezhető. Ez idő szerint egyedül Pápa jöhet számításba, miért is meg kell ragadni minden alkalmat, hogy ezen intézményt megszerezzük. Tudomásom szerint az iskola céljaira nem kellene nagyobb terület, mint 8—10 hold, amelyet díjtalanul kellene felajánlani. Pápa városának a földmives-iskolával szemben van egy területe, melyet most a földmivelésügyi minisztérium kertészeti célokra bérel. Ha ezt a területet tejgazdasági iskola céljaira felajánlanánk s a kertészet részére pedig bérbeadnánk a földmives-iskola melletti káptalani birtokunkat, úgy a terület kérdése megvolna oldva. Az iskolának itt leendő elhelyezése azért fontos, mert az intézet céljaira szükséges területtel a földmives-iskola rendelkezik, tehát ebbe kapcsolódhatnék anélkül, hogy szüksége volna 60—80 hold területet külön bérelni. A tanári kar s alkalmazottak elhelyezése már nagyobb gondot okozna, de ez sem megoldhatian, mert az állami tanítóképző intézet mellett, a Teleky-utcában, az idegen kölcsönből fel nem használt részből a megfelelő épületek megépíthetők volnának. A tejgazdasági szakiskola elhelyezésére Pápa fekvésénél s iskoláinál fogva szinte predesztinálva van. Pápa körül hatalmas gazdaságok vannak, berendezve nagy tehenészetekkel, a falvak tele tejszövetkezetekkel, ahonnét az iskola céljára szükséges tej könnyen beszerezhető volna, hogy az tejszínné, vajjá és sajttá feldolgoztassék.-Az intézet látogatottsága biztosítva lenne a helybeli földmives-iskolát, tanítóképzőt, theológiát végzett növendékekkel, úgyszintén a falvak értelmes fiatal gazdáival. Ha azt akarjuk, hogy e csonka hazát felemeljük, megerősítsük, úgy oda kell törekednünk, hogy minél többet termeljünk s termékeinket minél drágábban tudjuk értékesíteni. Ezt azonban kellő szakismeret nélkül el nem érhetjük. Ezért kellenek a szakiskolák, amelyek ott állítandók fel, ahol kellő hallgatóságra számíthatnak. Mily fontos volna, ha az onnan kikerülő földmives-iskolai hallgatók, tanítók, lelkészek iskoláik befejezte után a tejgazdálkodást is elsajátítanák s kimenve az életbe, a községekben kezükbe vennék a tejszövetkezetek vezetését, amelyek keretében meghonosítanák a tejszín-, vaj- és sajtgyártást. Nem kellene a gazdáknak potom pénzért a tejüket a gyűjtőknek eladni, városba szállítani, hanem maguk dolgozhatnák fel s szállítanák a felesleget külföldre. Ha Dániát és Hollandiát, e kis országokat a magas fokú agrár-kultura hatalmassá és gazdaggá tudta tenni, ugyanezt elérhetnők megcsonkított hazánkban is. Hogy a város lakossága s forgalma szempontjából mit jelent egy ily szakiskola, azt a következőkkel illusztrálhatom. Kell ily intézetbe 3—4 tanár, 5—6 segédalkalmazott, 2—3 szolga, béresek, fűtők, gépészek, tehát először munkaalkalmat nyújt, másodszor pedig az intézetben állandóan 50—60 növendék szerzi meg ismereteit. Ezek ellátásával járó költségek mind a városban maradnak, emelve az iparosok, kereskedők, háztulajdonosok, mezőgazdák bevételeit, amire a mai nehéz viszonyok között rendkívül szükség van. Egy ily intézet évi forgalmát bátran lehet 3—4 milliárdra tenni, amelynek 15—20°/e

_a mint haszon, a város lakossága zsebében marad, fokozva azok jólétét. Szabad-e tehát elszalasztanunk oly intézményt, amely évente a lakosságot 6—800 millióval erősíti, csekély 100—150 millió egyszeri áldozat megadásával szemben. Bizonyára vétkes mulasztást követnénk el, ha minden lehetőt el nem követnénk ez áldásos intézmény megszerzése érdekében. A tanács megtette e téren kötelességét, a képviselőtestület dolga pedig az, hogy deputációt küldjön ez ügyben a földmivelésügyi miniszterhez. Csoknyay Károly. BLAHÁNÉ. Magyarnak születtél És az is maradtál, Pacsirta, csalogány, Fülemile voltál. Oly édesen zengett Ajkadon a flóta Égbe emelkedett, Aki csak hallotta. Zengted a magyarnak Örömét, keservét Egy kicsike dalban Ezer esztendejét S jöhetett bármilyen Hideg, zimankós tél, Tavaszra vált mindjárt Ha Te énekeltél. Nem tudom mi volt az, De nem is keresem, Valami magasztos Mennyei érzelem, Valahányszor dalra Nyitottad a szádat, Ugy átjárta mindig Minden porcikámat. A csalogány fészkét Sokszor a zord szelek Össze-vissza dúlják, Vagy... gonosz emberek Pápa, 1926 január hó 23-án. S búsan a kis madár Elköltözik, elszáll, Megy, megy, mig csak egy jobb Hazára nem talál. Te is elköltöztél, Itt hagytál bennünket, Itt hagytad széttépett Hazánkat, fészkünket, De magaddal vitted Szivünknek nagy búját, Hogy eldalold ott fönt, Hogy ott is megtudják. Mert annyi bizonyos Az égi hatalmak Hogyha egyszer Téged Dalolni hallanak S kiérzik dalodból E nemzet keservét, Ráncba vont homlokkal Tekintenek majd szét. S nem hagyják szó nélkül — Mi történt ezekkel ?! Sőt méltatlankodva így kiáltanak fel: „No hát édes lányom Biz' ez újság nálunk, De azért ne busulj, Majd rendet csinálunk!" Oáty Zoltán. ÚJDONSÁGOK. — Alispán-jelölés. A Pápa városi vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok f. hó 1-én a városháza nagytermében szintén összejöttek, hogy a márciusi vármegyei közgyűlésen megejtendő alispánválasztás ügyében állást foglaljanak. Mint az előre látható volt, a bizottsági tagok impozáns és lelkes egyértelműséggel dr. Horváth Lajos, vármegyei főjegyző jelöltsége mellett foglaltak állást és elhatározták, hogy a tisztújító vármegyei közgyűlésen teljes számban megjelenni fognak. — Kaszinói közgyűlés. A pápai Kaszinó folyó hó 3-án tartotta tisztújító közgyűlését Okolicsányi József elnöklésével, ki a közgyűlést tartalmas beszéddel nyitotta meg. A szokásos tisztviselői beszámolók után az évi tagdíjat 200.000 K-ban állapították meg* s elhatározták egy zongora beszerzését. Miután a lelépő tisztikarnak eredményes működéséért köszönetet szavaztak, megejtették a tisztújítást a következő eredménnyel: Elnök Okolicsányi József, alelnök dr. Konkoly Thege Sándor, első háznagy Kirchmayer Győző, másodháznagy Meggyessy László, jegyző Kapossy Artúr, könyvtárnok dr. Kapossy Lucián, pénztárnok Kálmán József, ellenőr Wolmuth Lajos. A választmány rendes tagjai lettek: dr. Baranyay Ferenc, dr. Csarmasz Ferenc, dr. Csoknyay János, Darány Ágoston, Vitéz Draskóczy István, Fábián Imre, Fábián Károly, Faragó János, Füredi Gyula, Hamuth János, Handl József, Havas József, Hermann Pál, dr. Hirt Miklós, dr. Jerfy József, Kaiser Vilmos, Kardhordó László, Kállay Ödön, Kis József, Kis Tivadar, dr. Kőrös Endre, Losonczi Jenő, Mesterházy László, dr. Molnár Imre, dr. Niszler Teodóz, dr. Sulyok Dezső, Szeleczky Gyula, Szűcs Dezső, dr. Tenzlinger József, dr. Uzonyi Kálmán. — Alapi Kamara-szintársulata. A közönség folyton fokozódó érdeklődése és tetszése mellett folytatta e héten színházunkban előadásait Alapi Kamara-társulata. Az érdeklődést és tetszést Alapiék valóban meg is érdemelték. A legminuciózusabb gonddal kidolgozott olyan előadásokat nyújtottak, melyek valóságos lelki rekreáció-számba mentek volna, ha maguk a darabok mindig megfelelők lettek volna. Igazságosak akarunk lenni. Nagyon nehéz dolog egy ilyen kisebb és jelmez-felszerelés nélküli társulat számára jó műsort összeállítani, de alaposabb irodalmi búvárkodás után, meg a saját honi irodalmunkban is, hát még a külföldiben egész sereg olyan darabot lehetne találni, mely tisztább poézist, emberibb drámai akciót nyújt, mint a szinrehozottak némelyike. De a művészi mellett az irodalmi hatásra való törekvést így sem tagadhatjuk meg tőlük. A hét gazdag műsorában legnagyobb sikere három magyar darabnak: a Vége van a szép nyárnak, a Szolnes építőmesternek és az Annuskának volt. De — éppen az előadás szabatossága és gycrs lepergése miatt — szívesen fogadta a közönség az olyan, szinte rémdráma számba menő alkotást is, aminő Hebbel elavult Mária Magdolnája. A színészek közül maga a direktor, aki e héten főkép a Vége van a szép nyárnak evangélikus papjában excellált, Doktor János, aki komikus szerepekben ép oly kiváló, mint a drámai apa szerepkörében, a két női star: Mágori Mária és Markovics Piri minden alkalommal úgy játszottak, ahogy csak a háborút jóval megelőző időkben szoktak nálunk drámát játszani. De szintén teljes dicséretet érdemelnek, gyakran hasonlókép tökéletesen művészit nyújtottak: Sötét Balázs, Maconkai J., Ihász László, Fekete László, Kádár Margit, Mihályi Mária. A szinügyi bizottság nagyon helyesen tette, hogy ezeket a jó színészeket juttatta szóhoz, nem a minisztérium által ajánlott sátoraljaújhelyi társulattal próbálkozott. — A Vöröskereszt köréből. A helybeli vöröskereszt fiók-egylet múlt vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését. Az egyesület eddigi vezetősége: Hanauer Zoltánné és Csizmadia Lajos társelnökök, kik a lefolyt nehéz időkben annyi odaadással vezették az egyesület ügyeit, lemondván, nekik érdemük jegyzőkönyvbe iktatása mellett hálás köszönetet szavaztak. Új társelnökükül egyhangúlag Strausz Kornélné és dr. Tenzlinger József, új alelnökül Várady Albert választattak meg. — A „Pápai Testvériség Sportegyesület" választmánya f. hó 7-én d. u. 6 órakor egyesületi helyiségében ülést tart. Farsangi újdonságainkat Dús választék elsőrendű fehérnemű anyagokban és lendamast-árukban. selymek, bársonyek, veloirr, chifíon és sima pouplinokat az őszes divatszinekben mélyen leszállított áron árusítjuk. Krausz és Koréin divatáruházában.