Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-10-23 / 43. szám

SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az iparos pálya végein mindig ott állt és áll ma is a megnehezült gondok súlyos idejében a felelet nélküli kérdőjel, amely mindig árnyékba borította a verejtékező iparos homlokát. Mi lesz, ha megöregszik, ha kiesik kezéből a mindennapi kenyeret, életet kitermelő szerszám? Különösen szomorú prespektivát dob a felszínre ez a kérdés ma. Szomorú és kilátástalan a kiöregedő iparos, a megrokkant munkás jövője ma, amikor még a munkabírás teljében levő iparos is csak alig tudja megkeresni a mindennapit, nemhogy a segélytelen jövőre, az öregségre tudna néhány pengőt megtakarítani. Hányszor ismétlődik előttünk a megdöbbentő eset: ipari munkás, aki dolgozott 40—50 éven keresztül, elmehet koldulni, mert nincs egy falat kenyere. A kisiparosságnak nem volt és ma sincs szervezete, egyesülete, intézménye, amely összetételével, céljaival és teljesítő képességével megtudta volna oldani a kérdést és támasztékot tudott volna adni a megöregedett iparosnak. Kézenfekvő a gondolat, hogy ezt csakis egy iparos nyugdíjintézet megalapozásával lehet megoldani. Ezért mindenkinek a legnagyobb megértéssel és szimpátiával kell kisérni azt a mozgalmat, amelyet most ebben az ügyben megindítottak. A kereskedelmi és iparkamarák az iparosok nyugdíjintézete érdekében felterjesztést intéznek a népjóléti miniszterhez. Nem kérnek csak egy rendeletet, amely tegye kőtelezővé az önálló iparosoknak, hogy gondoskodjanak maguk a jövőjükről. Minden iparos kötelezve legyen a megalakítandó nyugdíjintézetbe tagul belépni és ott tetszés szerinti összeg havi befizetésével a megfelelő nyugdíjat biztosítani öregségére. Városi közgyűlés. — 1926 október 20. — Nagy érdeklődés előzte meg a képviselőtestületnek e hét szerdáján tartott közgyűlését. Az érdeklődést az idézte elő, hogy a közgyűlés dr. Mikulics Ferenc és negyven társa külön kérésére hivatott össze a Jókai-utcai bérház építésével kapcsolatban. Az érdeklődés csak részben nyert kielégítést. Az ügy körül főkép a hatásköiök tisztázása terén nagy vita folyt ugyan le, de mivel mindaz, ami a bérházzal kapcsolatban történt, a város érdekeit szolgálta, végül is mondhatni teljes egyértelműséggel történt a tett intézkedések tudomásul vétele. A napirend első pontjai alig keltettek figyelmet. Dr. Kiss Kálmán számtisztet, aki az állásától felfüggesztett s az első hivatali fórum által állásvesztésre itélt II-od aljegyzőt helyettesíti s teendőit nagy ügybuzgósággal, kifogástalanul látja el, 1926 julius l-jétől az állásra behelyettesítették, úgy azonban, hogy a fizetési különbözetet már január 1-től jutalomdíjként felveheti. A városi tanácsnak a Bakonyerén túl levő terület befásítására vonatkozó javaslatát napirendről levették s az ügyben akkor fognak dönteni, ha az illető terület rendeltetésére nézve véglegesen határoznak. Az 1927. évre érvényes legtöbb adót fizetők lajstroma bemutattatván, azt elfogadták. Következett a napirend főpontja. Dr. Uzonyi Kálmán előadó tanácsos felolvasta a fentemlített beadványt, s aztán az építési külön bizottságnak a pótmunkákra vonatkozó határozatait s az előkészítő bizottságok javaslatait. Az ügyhöz elsőnek dr. Sulyok Dezső szólt hozzá, akinek e tárgyban beterjesztett, dr. Fehér Dezső által módosított javaslatát dr. Mikulics Ferenc, dr. Guth Emil, dr. Kőrös Endre, Szűcs Dezső, Fischer Gyula, Hajnóczky Béla, Sarudy György és Kőszeghy Jenő hozzászólása után a közgyűlés szinte egyhangúlag elfogadván, a következőket mondta ki: „A képviselőtestület a városi tanácsnak az építési külön bizottságnak javaslata alapján tett azon intézkedését, amellyel a Jókai-utcában épülő kétemeletes városi bérháznál az építkezési terv hibáinak jóvátételére és az épület állékonyságának biztosítására szolgáló pótmunkák elkészítését rendelte el, mint az adott esetben elkerülhetetlen kényszerintézkedést tudomásul veszi". Ugyancsak az építés ügyével kapcsolatban az alapozásnál felhasznált anyag értékének az építési költség szempontjából a leszámoláskor leendő megállapítását határozták el. Arra nézve, hogy a bérháznak december 1-je helyett május 1-én történő átadása, amit a vállalkozó kér, amit dr. Cseh-Szombathy László főorvos, feltétlenül szükségesnek jelzett, minő jogi, illetve anyagi következményekkel járhat a város szempontjából, a jogügyi bizottságot hallgatják meg. A pápai járás levente-ünnepe városunkban. — 1926 október 17. — Vasárnap mozgalmas képet öltött magára városunk. Már a kora reggeli órákban leventecsapatok vonultak fel-alá az utcákon, harsány kürtszóval, katonás rendben és magatartással. A járási leventék ünneptartásra gyülekeztek össze a járás székhelyén, Pápa városában, hogy itt nyilvánosan bemutassák a különböző sportokban való előrehaladásukat, összemérjék egymással erejüket, hogy aztán a versenyektől nekibuzdultan, nemes ambícióval eltelten térjenek falvaikba haza. Mi pedig, akik tanúi voltunk vetélkedésüknek, annak a nagyszerű fegyelemnek, amely a kis csapatokat áthatotta, örömmel állapítottuk meg, hogy a lelkes vezetők céltudatos munkája olyan magyar ifjúságot nevel, amelyre bátran reábízhatjuk a csonka haza jövendő sorsát. A felemelően szép ünnepélyről a következőkben számolunk be: A pápai járás leventéi vasárnap szabadgyakorlatokkal és atlétikai versenyekkel egybekötött ünnepélyt tartottak városunkban. Az ünnepélyen — zászlói alatt — résztvett a járás valamennyi szervezett levente-egyesülete, számszerint 31 egyesület. Az ünnepély az ilyen célokra kiválóan alkalmas ligeti sportpályán folyt le, hova a leventecsapatok délután egy óra felé vonultak fel. Két óra tájban a sárvári tűzoltó-zenekar indulója és Török Andrásnak, a pápai járás testnevelési vezetőjének vezetése mellett a levente-csapatok katonás diszmenetben elvonultak a közönségtől sűrűn benépesített tribün előtt, s zászlóik alatt csapatonként felállottak a tribün előtti tágas térségen. A következő községek neveit olvastuk le a csapatok előtt vitt jelző-táblákról: Marcaltő, Nagytevel, Vaszar, Lovászpatona, Takácsi, Csót, Bakonytamási, Nagygyimót, Külsővat, Pápakovácsi, Gecse, Adásztevel, Dáka, Marcalgergelyi, Felsőgörzsöny, Békás, Kéttornyulak, Borsosgyőr, Pápanyőgér,Bakonyszentiván, Pápateszér, Tapolcafő, Bakonyság, Mezőlak, Mihály^ háza, Bakonyjákó, Iharkút, Nagyganna—Kisganna—Döbrönte, Nyárád, Pápadereske, Nemesszalók. Bajtársi tiszteletből kivonult a pápai leventék egy csapata is. Amikor az elhelyezkedés megtörtént, dr. Jerfy József főszolgabíró hazafias hévtől áthatott beszédben üdvözölte a leventéket, akiket a magyar jövő reménységének nevezett, s a közönséget, amely a leventeügy iránti érdeklődésének tömeges megjelenésével adott kifejezést, azután az ünnepélyt megnyitotta. Mivel az ünnepélyen a vármegye alispánja: dr. Horváth Lajos, másutt való elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg, dr. Mohácsy Lajos marcalgergelyi ev. lelkész olvasta fel az üzenetet, amelyet az alispán az ünnepélyes alkalomból a leventékhez küldött. A gyönyörű epistolát egész terjedelmében itt közöljük: Szeretett véreim, deli leventék! A hazafiúi hálás kegyelet ma a Nagyalföld annyi forró verejtékkel és tengernyi vérrel szentelt viruló rónájára küldött, hogy vármegyénk közönségének az éltető remény zöldeiő üde

1 gályáiból font koszorúját tegyem le a honszerelem, a magyar hit és a magyar tetterő klasszikus megnyilatkozásának egy újabb oltárára : a nemzeti eszme örökéletű nagy martirjának, Tisza István grófnak, ércbe öntve némaságában is lángoló lelkesedést hirdetni hivatott, debreceni szobrára. Ez a történelmi jelentőségű magasztos ünnepély hivott el vármegyénk határain túl, messze lakó véreinkhez, hogy azoknak keblére borulva együtt sirjuk ki a kegyetlen megpróbáltatások keserű és a feltámadás csalhatatlan érzetébe vetett önbizalmunk mind fényesebben csillogó örömkönnyüit. — Ez akadályoz meg abban, hogy Hozzátok jőve gyönyörködhettem volna Bennetek, büszke örömmel nézhettem volna a Ti testi rátermettségtek és felkészültségiek méltó elismeréssel kisért munkáját és lehettem volna boldog tanuja a Ti nemes versenyeiteknek. Ámde lélekben közöttetek és Veletek vagyok most is. — Minden csepp véremet megmozdulásra, hevesebb lüktetésre indítja ez a szemeim elé varázsolt káprázatos kép, mikor az én kedves szülőföldemnek a nemes testedzést szolgáló porondján a pápai járás romlatlan lelkű fiai a fegyelmezettség megdönthetetlen sziklatalaján szerető testvéri érzéssel egybeforrva minden ékes szónál fényesebben: tesznek a nagyvilág előtt is tanúságot arról, MINŐSÉGBEN, KIVITELBEN ÉS 0Lcs6sA0Bfl

N VEZETNEK SAUDEK MIKSA divatáruház leányka és női kabát-ujdonságai. Nagy választék férfi és női divatkelmékben, selyem és bársony újdonságokban !