Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-09-11 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. gzám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Állandó befogadtatást nyerni azok társaságába, akik valamikor, nem is olyan régen, ádáz ellenségekként állottak vele szemben, Németország ott ül immár annál a zöld asztalnál, amelynek az lenne hivatása, hogy a fegyverek kiküszöbölésével intézze el országok és népek sorsát. Úgy érezzük, hogy amikor a Népszövetségbe Németország bevonult, ennek a nálunk méltán elég népszerűtlen intézménynek súlya és jelentősége jelentékenyen megnövekedett. Németország sohasem volt az az állam, amellyel csak úgy packázni lehetett volna. Az a nyolc esztendő pedig, amely a háború befejezése óta elteilett, elegendő volt annak bebizonyítására, hogy még így, haditengerészetétől, hadseregétől megfosztva, hihetetlen jóvátétel adójától sújtva is erősebb, mint legtöbbje azoknak az országoknak, amelyek a győzelem prédáját ragadták el. Mi, kicsiny nemzet, akiknek a legfőbb tanácsban természetesen nem lehetett helyünk, s akik csak beszélhettünk, ahol már a rólunk, nélkülünk történtet készen feltálalták, bizakodó reménnyel tekintünk az elé a szerep elé, amely volt bajtársunkra a legfőbb tanácsban vár. Ha Németország ott a tiroli németség erőszakos elolaszosítása ellen szót emel, ugyanaz a szó mi három náció által kinzott véreink érdekében is hatalmas vétó lesz. Hisszük, hogy a nagy Németország méltó fogadtatásából számunkra is üdv fakadhat. „Vén diákok" találkozója. Dr. Antal Géza püspök tanulótársai körében. Megható ünnepélye volt mult vasárnap főiskolánknak, amikor a gimnáziumi évmegnyitás alkalmára megjelentek az 50 év, illetve 44 év előtt érettségi vizsgálatot tett „vén diák"-ok is, hogy a Főiskola iránt érzett ragaszkodásukat, amelyet félszázad sem volt képes meggyengíteni, személyes megjelenésükkel is megbizonyítsák. Az 50 évesek találkozóját Baráth Zoltán nyug. kúriai biró, a 44 évesek találkozóját dr. Antal Géza püspök készítette elő. Az 50 évesek közül kilencen, a 44 évesek közül 13-an s így összesen 22-en jelentek meg. A megjelentek szept. 5-én reggel 9 órakor a Főiskola dísztermében gyűltek össze, hol először Sárközy György nyug. főispán, utána Baráth Zoltán nyug. kúriai biró adtak kifejezést a Főiskola iránt érzett soha meg nem szűnő hálájuknak. A meghatottságtól megindult szavakra Tóth Lajos főiskolai igazgató, majd Faragó János gimnáziumi főigazgató válaszoltak s azután a „vén diák"-ok a templomba induló ifjú diákok csoportjához csatlakozva mentek a pápai gyülekezet templomába, hogy szivüket az Úr szine előtt felemeljék s egy élet áldásaiért és jótéteményeiért hálákat adjanak. Az ódon templomot zsúfolásig megtöltötte a hívőknek serege. Ezek sorai közé nagy számban vegyültek más felekezetek tagjai is, kik az illusztris püspök-szónok meghallgatására gyűltek össze. Dr. Antal Géza beszéde remeke volt az egyházi és hazafias szónoklatnak. A Prédikátor könyvéből vett szövegből kiindulva mesteri módon kapcsolta össze a három aktuális mozzanatot: mohácsi gyászunk négy százados évfordulóját, ennek tanulságaival együtt egyrészt, az iskolai év megnyitását másrészt, és a harmadik mozzanatként a találkozó ünnepi örömét. A költői szárnyalású gyönyörű beszéd, általános mély megindultságot keltett és magasba emelte a lelkeket az istenfélelem és hazaszeretet nagy eszményéhez. Istentisztelet végeztével a találkozóra egybegyűltek a temetőbe mentek, hogy volt tanárjaik sirját felkeressék. Itt az 50 éves találkozók nevében Csizmadia Lajos theológiai tanár áldozott volt tanáraik emlékének, majd együttesen Borsos István sírjához mentek, hol a 44 éves találkozóra egybegyűltek nevében Neupor Béla lelkész emlékezett meg a kollégium kiváló tanáráról, volt osztálytársukról. Délben a főiskolai köztartás helyiségében gyűltek össze ebédre, hol az első felköszöntőt dr. Antal Géza mondotta, ki üdvözölve a megjelenteket, figyelmükbe ajánlotta a megalakítani szándékolt volt növendékek baráti körét és a Főiskola súlyos anyagi helyzetét. A jelenvoltak egyhangúlag elhatározták, hogy a pápai Főiskola volt diákjainak baráti körébe mindannyian belépnek, a Főiskola támogatására pedig a maguk körében gyűjtést rendeztek, mely nyolc és fél millió K-t eredményezett. Ezt az összeget szegény tanulók segélyezésére Faragó János főigazgató kezébe adták át. Ezután még számos felköszöntő hangzott el, melyek legtöbbjében nagy szeretettel ünnepelték az öreg találkozók diszét: Dr. Antal Géza püspököt. Fejes Zsigmond gimnáziumi tanár két, illetve három csoportképet is készített a megjelentekről, kik mélyen meghatva egy szép nap emlékével távoztak el városunkból. Az 50 éves találkozón a következők jelentek meg: Baráth Zoltán nyug. kúriai biró, Belaváry Ferenc ref. lelkész, Csizmadia Lajos theol. tanár, Dukovics István, Hoffmann Fülöp, Kluge Lajos, dr. Porkoláb Mihály, dr. Reinitz Jakab, dr. Csajági Szőke Károly körorvos. A 44 éves találkozóra a következők jöttek össze: Dr. Antal Géza püspök, Berger Manó, Bruck Lajos, Csekey Dávid, dr. Deér Endre, Fodor Gyula, Freiszberger Gyula, dr. Guth Samu, dr. Koréin Sándor, Molnár István, Neupor Béla, Sárközy György, Schvarcz Vilmos. A kupi korcsmáros szörnyű halála — Álmában agyonverték Gyulakeszin. — Még alig csitultak el a tapolcafői gyilkosság nyomán támadt izgalmak hullámai, máris ujabb szörnyű gyilkosságról kell beszámolnunk, amelynek Varjú Dezső kupi korcsmáros esett áldozatául. A szerencsétlen embert vasárnap éjjel két bestiális parasztlegény a gyulakeszi korcsma udvarán álmában agyonverte. A falu fiatalságának erkölcsi érzékére olyan szomorú fényt vető borzalmas gyilkosságról a következőkben számolunk be: Varjú Dezső kupi korcsmáros mult szombaton délután apósával: Varjú János tekintélyes gazdával kétfogatú kocsiján útrakelt, hogy a Balaton partján bort vásároljon. Vasárnap több faluban megfordultak, de nem találván megfelelőnek az eladásra kínált borokat, tovább folytatták útjokat Kővágóörsig, ahol sikerült bort beszerezniök. Mire megrakodtak, bizony már estére járt az idő, e miatt az öreg Varjú azt ajánlotta vejének, hogy háljanak meg Kővágóörsön, s csak hajnalban induljanak hazafelé. — Mégis csak jobb lesz, ha elindulunk, papa, mondá Varjú Dezső; majd meghálunk Gyulakeszin, onnan már közelebb leszünk Kúphoz. El is indultak. A lovak lassan ballagtak az országúton a nehéz teherrel, após és vő pedig elbeszélgettek az ülésben a szép, csendes nyárvégi estén. Kilenc óra elmúlt, amikor Gyulakeszire értek. Itt beszáliottak egyik vendéglőbe, amelynek tulajdonosa régi, kedves ismerősként üdvözölte őket. Vacsorát és bort rendeltek, amelyeket jóízűen fogyasztottak el. A korcsmában ott bámészkodott két fiatal paraszt legény. Ezek, mikor látták azt, hogy a korcsmáros vendégeinek bort szolgál fel, durván reá támadtak, hogy az imént miért tagadta meg az ő kiszolgálásukat, holott az ő pénzük is olyan, mint az újonérkezett vendégeké. A korcsmáros szép szóval igyekezett megmagyarázni, hogy ő nekik azért nem adott bort, mert a záróra már elmúlt, s újabb vendégeivel csak azért tett kivételt, mert azok utasok s valahol vacsorázniok kell, — ám a fickók nem elégedtek meg a magyarázattal, kihívóan tovább feleseltek s mind sértőbb módon léptek fel a korcsmárossal szemben, aki végül is megunván a dolgot, a legényeket kiutasította a helyiségből, majd pedig erőszakkal igyekezett eltávolítani onnan őket. Eközben egyikük belekapaszkodott az ajtószárfába, dacosan nekifeszítvén magát, hogy ő biz' nem megy ki onnan. Erre Varjú Dezsőt is elhagyta a türelem, korcs márostársa segítségére ment, s a rakoncátlankodó legényt együtt távolították el a korcsma helyiségéből. A kellemetlen incidens után a korcsmáros és vendégei nyugovóra tértek. Varjú János, az após, a lovak őrzésére az istállóban tért pihenőre, veje: Varjú Dezső pedig, tartván attól, hogy a korcsmából erőszakkal eltávolított paraszt legények bosszúból elfolyatják a borát, a félszer alatt álló boros kocsi ülésében foglalt helyet, ahol a fáradságtól kimerülten csakhamar elaludt. Éjjel két óra tájban az öreg Varjú János kinézett az udvarra, s a kocsi felől hörgésszerű hangokat hallván, abban a hitben, hogy veje mély álmában horkol, visszament az istállóba, Az őszi szezonra már beérkezett női= és leányka=kabát modelljeinket, valamint a kiváló minőségű női- és férfi-kelme, úgyszintén selyem és bársony divatujdonságainkat készséggel mutatjuk be vételkényszer nélkül a m. t. érdeklődőknek.