Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-09-04 / 36. szám

Szüsz Cipőáruház Kérjük kirakatainkat megtekinteni! hadseregeknek az ellenség szemeláttára való visszavonulásához nagyobb katonai morál kell, mint az előrenyomuláshoz. Tudjuk, hogy a köznemességben az a hit terjedt el, hogy az urak el akarnak vonulni s őket cserben akarják hagyni. A magyar hadsereg ilyen lelki hangulatban, úgy látszik, nem volt visszavonulóképés állapotban. Tomori előtt az az alternatíva állhatott, hogy vagy megütközik, vagy megbomlik a seregben az egyetértés s akkor kardcsapás nélkül felbomlik. A magyar becsület megóvása érdekében az elsőt választotta s bizakodott abban is, hogy ha egyszer megszólal a trombita, az ősi virtus csodákat fog művelni. A történetírás hibás általánosításai. — Elhatározták tehát a döntő ütközet elfogadását, melynek lefolyása szomorúan ismeretes minden magyar ember előtt. A támadó fellépés lendületével igyekeztek pótolni a számbeli erők kiáltó aránytalanságát. Hiszen mintegy 30.000 magyar állott 70.000 fő török rendes katonasággal és 100.000-nél jóval több martalóccal szemben. Alig volt történeti nemzetség, melynek ne lettek volna halottai. Drágfy János országbíró kezében az ország zászlajával esett el. — És itt meg kell állni egy ténynél. A XVI. századbeli viszonyok megítélésénél a történetírók általánosítanak, s a mi főpapságunk szemére is ugyanazokat a hibákat lobbantják, melyek egyes nyugati nemzetek klérusában felmerültek. A mohácsi sikon hősi halált halt a magyar egyház mindkét érseke : Szálkái László, a primás és Tomori, a kalocsai; továbbá Perényi Ferenc váradi és Palinay György boszniai püspökök. A haza hivó szavára bandériumaikkal hűségesen megjelentek a mohácsi sikon a magyar püspökök s csekély kivétellel az egész episcopatus hősi halált halt a becsület mezején. Amely főpapságban ekkora erkölcsi erő élt, azt nem szabad más országokból és más viszonyok közül kölcsönzött vádakkal illetni. — II. Lajos a mohácsi vész idején mindössze husz éves volt. Minthogy a nemesség csak a király személyes vezetése alatt volt hajlandó hadrakelni, kötelességérzéstől vezetve ő is táborba szállt, bár hadvezéri tudása nem lehetett. — Többi menekültek közül Báthori István és az udvari párt hivei Pozsony felé tartottak, hogy Habsburg Ferdinánd királyságának útját egyengessék; a nemzeti pártiak meg a Tisza vidékére siettek, hol előkészítették Szapolyai János trónját. Szulejmán rövid pusztítás után elhagyta az országot, a végvárak kivételével még őrséget sem hagyva hátra. Lett volna tehát alkalom és idő a magábaszállásra és erőgyűjtésre. De a rettenetes csapás nem térítette észre a dulakodó pártokat, hanem még nagyobb megpróbáltatásokba döntötték a szerencsétlen nemzetet. Megtörtént a kettős királyválasztás, egyik párt a németet, másik a törököt hívogatta segítségül s voltaképen nem is annyira Mohács, mint inkább a Mohács utáni pártoskodás hozta meg a végleges török hódítást. — Trianon Mohácshoz fogható nemzeti szerencsétlenség, de ma mégsem olyan sötét a láthatár. Akkor a színmagyar terület került török iga alá s a magyar hatóságok és műveltség a nemzetiséglakta felvidékre és Erdélybe vonult vissza. Ma meg maradt nekünk a tőzsgyökeres Dunántúl és a színmagyar Alföld áldott földje. És a katasztrófák egész sora után is meg tudtuk tartani egységünket s hozzáláthattunk a rekonstrukcióhoz, mig a 160 évre nyúlt török uralom idején eleink erre alig gondolhattak. — De bennünk, trianoni magyarokban, kik annyi hősi halottat gyászolunk s kik annyit szenvedtünk, megvan a lelki képesség arra, hogy utólag is átérezzük a mohádéi nemzedék egész fájdalmát. Az ott elesettek ¥özül sokan részesek voltak a katasztrófa felidézésében, de vérükkel minden bünt lemostak, mindent expiáltak. S mi késői utódok szomorú büszkeséggel gondolunk ma a nagyszerű képre, amint az ország szine-virága, valamennyi talpig férfi, csudás bátorsággal rohan neki a túlerőnek, a szinte biztos halálnak. — Legyen közöttünk áldott emlékezetük. Az ünnepély második része a Csele-pataknál emelt emlékmű megkoszorúzásából állott. Az emlékműnél József főherceg megnyitója után Pékár Gyula, utána pedig Huszrev bey budapesti török követ mondottak beszédet. A kormányzó beszéde. Elsőnek a kormányzó helyezte el koszorúját az emlékműre a következő beszéd kíséretében : — A négyszáz év előtti mohácsi tragédiát egyik nagy költőnk méltán nemzeti létünk nagy temetőjének nevezte. — A királlyal élén elveszett a magyarság szine-java, martirhaiáit halva akkor, amidőn a nyugati kultura védelmében fegyvert ragadott nyugat felé törő fajrokonai ellen. — Egyenetlenség, belviszályok és a fegyelem teljes hiánya semmisítették meg nemzetünk erejét, rabszolgasorsra juttatva a nemzedékek egész sorát. — Hosszú, nehéz idők multak el, amig újra megindult a vérkeringés az ország megcsonkított, elernyedi testében és újra életre kelt a nemzet. Okulva a multakon, a késői utódok mégis csak megérték azt, hogy még egy ilyen nagy bukás után is feltámadás követte a vigasztalan reménytelenséget. — Az egykori ellenségből jóbarát lett. A két ősi rokonfaj közötti ellentétek elsimultak és helyükbe lépett a megértő barátság és kölcsönös meleg rokonszenv. — Attól a jóbaráttól viszont, akivel oly soká fűzött össze minket a déli végeken a közös védekezés életbevágó érdeke, utóbb sajnos, mélyreható ellentétek választottak el. Hiszem és remélem, hogy itt is hamarosan visszatérhet a régi barátság és megértés. — Ma körünkben itt van a török nemzet képviselője is és együtt érez velünk a visszaemlékezés nekünk oly szomorú perceiben. — Meghajtom fejemet a király és hős harcosai emléke előtt és leteszem mélyen átérzett kegyeletem jeléül e koszorút. A kormányzó szavai végeztével az ünneplő közönség éljenzése közben elhelyezte koszorúját, amelynek szalagján a következő felirat volt: „II.- Lajos király őfelsége és vitézei emlékének Magyarország kormányzója". Koszorút helyeztek el az emlékműre a jelen volt főhercegek, a kormány képviselője, a nemzetgyűlés elnöke, a Magyar Nemzeti Szövetség elnöke, a törvényhatóságok kiküldötte stb. Külön ünnep volt a csatatéren az u. n. Török-dombon. Este pedig a hős csajkások emlékezetére, kik Lajos királyt megmenteni akarván, életüket vesztették, harminc koszorút bocsátottak alá a Dunába. Dr. Rohonyi Nándorné és leánykája tragikus halála — Halálra gázolta őket a vonat — Szerdán délután te'efonhir nyomán, mely a helybeli állomásra érkezett, városszerte elterjedt az az általános részvétet keltő szomorú hír, hogy dr. Rohonyi Nándorné sz. Breuer Ilona kis leánykájával együtt a stájerországi Lassnitzhőhen vasúti baleset áldozata lett. Alább közöljük a bizonyára legjobban informált Grazer Tagespost nyomán, a tragikus eset leírását. Itt csupán arra szorítkozunk, hogy minden érző ember igaz részvétének hangot adjunk. A koravéget ért szerencsétlen úriasszonyért és gyermekéért mélyen sújtott férje, dr. Rohonyi Nándor ügyvéd és bánattól megtört édesanyja, a jótékonyságáért közbecsülésben álló Breuer Lázárné, a helybeli izr. nőegylet elnöknője autón mentek Grácba és megsiratott szeretteiket ugyancsak autón hozták meg a tegnapi napon városunkba, hol délután 4 órakor folyt le óriási részvét mellett temetésük. Száz meg száz szem könnyezte meg a szép ifjú anya és hitves és ártatlan gyermeke tragikus sorsát. A Grazer Tagespost közleménye így hangzik: A Grazer Posf tudósítása. Két emberi áldozatot követelő borzasztó vasúti szerencsétlenség történt tegnap (szerdán) délután fél 2 órakor Lassnitzhőhe állomáson a gráz—budapesti gyorsvonat beérkezése alkalmával. Minthogy ebben az időpontban van ez állomáson a gyorsvonat találkozása a szembejövő személyvonattal, a pályaudvaron, mely már régen nem felel meg ez üdülőhely követelményeinek, nagy tolongás volt. A tömegben volt Rohonyi Ilona, egy pápai ügyvéd neje, három éves leánykájával, Erikával. Az úrhölgy néhány hétig a lassnitzhőhei üdülőhelyen tartózkodott és ekkor akart a gyorsvonattal hazautazni. Amikor az úrhölgy, karján gyermekével a pályaudvarra ért, már egy tehervonat állott az egyik sínpáron. 1 óra 28 percre várták Gleissdorfból a személyvonat érkezését. Közvetlenül ezelőtt az alagútból az első sínpárra berobogott a gráci gyorsvonat. Dr. Rohonyinét, akit az általános tolongás előre lökött, a gyorsvonat első kocsija megragadta és földre rántotta. Mikor a gyorsvonat megállt, rettentő látvány tárult a megrémült embertömeg elé. Anya és gyermeke vérükben feküdtek élettelenül a földön. A kis Erika azonnal meghalt. Rettentő sérüléseket szenvedett fején és mellén. Dr. Rohonyi nénak a kocsi egyik karját leszakította, azonkívül súlyos csonttöréseket és belső sérüléseket szenvedett. A gráci önkéntes tűzoltóság mentőosztálya azonnal elszállította a szerencsétlent a gráci tartományi kórházba, ahol egy negyedórával utóbb a műtőasztalon meghalt. A sajnálatra méltó hölgy 32-ik évében volt. Egy szemtanú az esetről. Egy szemtanú következőképpen ecsetelte a rettenetes balesetet: Lassnitzhőhe állomáson az utazóknak különösen nagy elővigyázatra van szükségük. A személyvonatra, mely 1 óra Az öszi szezonra már beérkezett női= és leányka=kabát modelljeinket, valamint a kiváló minőségű női- és férfi-kelme, úgyszintén selyem és bársony divatújdonságainkat készséggel mutatjuk be véteikényszer nélkül a m. t. érdeklődőknek.