Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-08-28 / 35. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Leventemozgalom. A vesztett háború és forradalom után bekövetkezett teljes anyagi és erkölcsi züllést látva, a még most is tartó nagy megaláztatásban magára eszmélt a nemzet, s belátta, hogy jövőjének egyedüli biztosítéka ifjúságának lelki és testi nevelésében rejlik. Ez a belátás szülte meg az 1921. évi LIII. t.-cikket, mely rendelkezik az iskolát elhagyó ifjúság testi neveléséről oly módon, hogy abban való részvételre minden férfit 12 éves korától 21 éves koráig kötelez. Ezen törvényhez hiányzott a végrehajtási rendelet, melynek hiánya számtalan esetben éreztette hatását és tette lehetetlenné a leventemozgalom fejlődését. Nem is csoda, hiszen még ma, a leventemozgalom negyedik évében, a műveltebb elemek között is sokan vannak olyanok, kik szűk látókörük miatt akadályokat gördítenek a törvény végrehajtása elé, sőt hazafiatlanul célzatosan támadják a mozgalmat. Ahol a mozgalom a hatóságok és a társadalom körében megértésre és fölkarolásra talált, ott megvolt a jó eredmény, ahol pedig csak a törvény végrehajtó szerveinek kitartó unszolására alakították meg a Leventeegyesületet, ott az rövid idő alatt el is sorvadt. A végrehajtási rendelet 1923-ban jelent meg. Megjelenése után rohamosan alakultak meg a Leventegyesületek és rövid idő leforgása alatt bámulatos sportbéli és lélektani eredményekkel csillogtatták meg a magyar jövő képét. Először az Alföld népe mozdult meg s érezve a mozgalom nemzeti jelentőségét, gyors egymásután alakultak a Levente-egyesületek, melyek eredményes működéséről a havonta megjelenő „Levente" újság nagyon szép tájékozást nyújt. Dunántúl 1925-ben kezdett erősebben fejlődni a mozgalom, amidőn az Országos Testnevelési Tanács képzett oktatókat küldött ki. Pápára Valasek Ferenc főhadnagy jött. Ő tette a pápai Levente-egyesület megalakítására az első lépéseket. Sajnos, azonban a leventeügy szolgálatának érdekében csakhamar elvezényelték, s így az egyesület megalakítása ma is csak folyamatban van. A levente-egyesületek célja az iskolán kívüli ifjúság oktatása, az iskolai testnevelés folytatása, illetve annak szélesebb alapokra való kifejlesztése. Feladata: a magyar ifjúságot rendíthetetlen hazaszeretetre, egységes és hazafias szellemre, becsületérzésen, hazaszereteten alapuló fegyelemre és szigorú kötelességérzetre nevelni; a magyar ifjúság testi erejét és ügyességét rendszeres testgyakorlás által fejlesztve munkaképességét és ellenálló erejét fokozni; az ifjú tehetségekből a szépet, a jót kiválasztani, a szenvedélyeket pedig kiirtani, miért is háziipari tanfolyamok, felolvasások, előadások, dalárdák, zenekarok létesíttetnek. Ezen hazafias egyesületek a cserkészcsapatokkal együtt egy új összeforró magyar társadalom jegecesedő pontjai, egy testben erős, ősei erkölcseihez hű, egy nagy feladat megoldására hivatott nemzedék melegágyai. Az alakuló „Pápai Levente Egyesület" fönntartása főleg a városra nehezedik, azonban abban anyagilag is részt kell vállalni mindazoknak, kik a haza szomorú sorsát megértik, az ifjúság nagyrahivatottságát átérzik. A részvétel lehetséges: a városi testnevelési alap részére történő adományok, alapítványok, alapító tagság, vagy pártoló tagság által. Az országos földbirtokrendező reform törvény alapján mintegy 8 hold terület áll a pápai levente és iskolai testnevelés céljaira, amely lassan minden testgyakorló sportág részére be lesz rendezve. Az idei télre el fog készülni a korcsolyapálya, mig tavasszal és tovább egy miniatűr lövőpálya, gyakorlótér és egy nyári úszómedence. Ha a magyarság jövőjét tekintve az elkövetkezhető eseményeket vizsgáljuk, csak egy cél lebeghet szemeink előtt... a jövő generáció érdekében mindent megtenni, azt a megpróbáltatásokra előkészíteni. Erő, egészség elrabolhatatlan kincsek és csak ezek lehetnek alapjai egy nemzet fönnmaradásának. G. L. Pápa a török uralom idején. A mohácsi dombok alatt 1526 augusztus 26-án lejátszódott tragédiát, amelynek jó Lajos királlyal együtt áldozatául esett nemcsak nemzetünk szine-virága, de nemzetünk függetlensége is, augusztus 29-én meggünnepeli az egész ország közönsége. A dunaparti városkában napokig tartó ünnepségeket rendeznek; a nemzetgyűlés törvénybe iktatja az 1526 aug. 26-iki gyászos eseményt, amelynek következményekép másfél századon át török félhold ragyogott alá Budának ormáról; Mohács főterén örök emlékeztetőül fogadalmi templomot emelnek. Menjünk mi is ez alkalomból vissza a történelmi időkbe, s egykorú feljegyzések alapján állapítsuk meg, hogy a mohácsi vész milyen kihatással volt Pápa városára, illetőleg Pápa várára. Tudvalevőleg a török hordák a magyar hadsereg megsemmisítése után könnyűszerrel eljutottak Budára, s onnan portyázó csapatokat küldözgettek széjjel az egész ország meghódítására. Pápa alá 1543-ban jutottak el először, s Török Bálint özvegye: Pempflinger Katalin Martonfalvay Imre „deákot" kérte fel a város védelmére, aki ezen tisztének olyan vitézül megfelelt, Ifogy a várat ostromló Uloman bég kénytelen volt elvonulni a város alól. Kemenesalja felé vette útját, útközben kirabolván a falvakat. Martonfalvay nemcsak hogy megvédte Pápa várát, de időközben segítő csapatokat kapván, elhatározta, hogy maga keresi fel az ellenséget, amely Ugod környékén, a Bakonyban tanyázott. Mire Martonfalvayék Ugodhoz értek, a devecseriek Telekessy Imre vezérlete alatt már javában szorongatták a törököt, s hozzájuk csatlakozván a győriek is, azt csakhamar visszavonulni kényszerítették tanyájára, Fehérvár felé. Ám a győzelmeitől megittasult török nem tudott belenyugodni abba, hogy a kis Pápa vára meg ne hódoljon előtte, 1555-ben — amikor már Enyingi Török Ferenc volt Pápa ura — Velichán bég vezénylete alatt ismét kemény ostromot intézett a vár ellen, azonban most is kudarcot vallott. A magyarok Imre deák vezénylete alatt olyan hősiesen védekeztek, hogy a törökök „nem merének — tovább — késni, nagy károkkal, szégyenkezve elpirongának, sok lajtorjákat és holttestöket az váras árakjában hagyának, kiket el nem vihetének velők". (Pápa város egyet, leírása, 51. 1.) 1594-ben — nem élvén már Imre deák — városunk végül is a Tatát, Szentmártont és Győrt elfoglaló Szinán vezér birtokába jutott, aki a vár kapitányául Semender pasát rendelte ki. Győzelmének azonban nem soká örvendhetett a kontyos török. Három év multával 1597-ben augusztus 13-án érkezett meg a várnak visszafoglalására Miksa főherceg 25.800 főnyi hadával, mihez még 25 ágyú és 600 köcsi tartozott, a római pápa is 10.000 emberből álló segédhadat küldött Miksához Aldobrandini Ferenc vezetése alatt. Benn a városban 600 gyalogosból és 300 lovasból állott a török sereg. Pár nap múlva megérkeztek a dunántúli főurak is bandériumaikkal: gróf Zrínyi, gróf Nádasdy, Batthyány Ferenc, Török István, Dersffy Ferenc mintegy 7000 emberrel. Augusztus 19-én a keresztény sereg behatolt a városba, 20-án pedig Semender pasa feladta a várat szabad elvonulás feltétele alatt. Csakhogy az olasz és vallon hadak a kivonulókra rohantak s mire gróf Zrínyi rendet parancsolhatott közöttük, közülük 300-at le is kaszaboltak, épen akkor, amikor a város egyik része óriási robbanással ezer darabban repült a levegőbe, mivelhogy a vár pincéjében állott puskapor a zsákmány után kutató német hadak fáklyáitól meggyulladt és a várnak felette álló részét a zsákmányt keresőkkel együtt levegőbe röpítette. Városunk tehát — a másfél száz éves török uralom alatt — mindössze három esztendeig volt kénytelen tűrni a török rabigát. Amikor ezt jogos büszkeséggel állapítjuk meg, a mohácsi nagy nemzeti ünnep alkalmából hálával eltelve gondolunk azokra, akik két esetben is olyan hősi elszántsággal verték vissza a törökök ostromát, majd pedig olyan vitézül kergették ki őket a bitorolt falak közül, amelyek között jóformán még be sem rendezkedhettek. Áldás a hősökre, áldás emlékükre! N. P. ÚJDONSÁGOK. — Öreg tanítók találkozója. Ritka szép találkozó folyt le folyó hó 25-én városunkban. Azok jöttek össze diákemlékeik felújítására, kik az 1876. évtől 1890-ig fennállott pápai református tanítóképző-intézetben szerezték meg oklevelüket. Összesen mintegy 90 oklevelet adott ki 15 éves fennállása alatt ez intézet, s íme ezek tulajdonosainak majd negyedrésze jelen volt az emlékezetes találkozón. Reggel nyolckor a régi kollégium, ma nőnevelő-intézet udvarán jöttek össze a tanulótársak, s együtt vonultak a templomba, hol Tóth ^ndre theol. tanár mondott megható alka ui könyörgést. Majd a nőnevelő-intézet dísztermében volt a találkozók közgyűlése. Ezt Németh Gyula nyitotta meg magasszárnyalású beszéddel, majd Soós Gyula mondotta el művészi tollal megirt, mélyen megindító visszaemlékezését a régi képzőről, annak tanárairól, ezek élén az áldott emlékű Vályi Ferenc igazgatóról és a volt tanulótársakról, Faragó János főigazg. a főiskola, Az őszi szezonra már beérkezett női= és leányka=kabát modelljeinket, valamint a kiváló minőségű női- és férfi-kelme, úgyszintén selyem és bársony divatujdonságainkat készséggel mutatjuk be véfelKényszer nélkül a m. t. érdeklődőknek.