Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-08-07 / 32. szám

Az utolsó meoueff. Irta: Farkas Pál. A párok menüettre állottak fel. Halk, kecses, kissé édeskés zene töltötte be a termet és az urak mély, szertartásos bókokkal hajoltak meg hölgyeik előtt. A modenai régi vár minden ablaka fürdött a viaszgyertyák fényességében és a nagyhercegi lakájok édes cukorsüteményeket és szines frissítő italokat hordottak körül régiveretü ezüsttálcákon. Még nem volt éjfél és az aranyozott karfájú, fehér márvány lépcsőn mindig újabb és újabb vendégek siettek fel az estélyre. Val-Oiliolo Bianka bárónő azonban nem akart menüettet táncolni. — Unom ezt az estélyt, — mondotta anyjának, aki már hervadt volt és öreg, mint a legtöbb olasz asszony, ha betöltötte a negyvenedik évét. — Unom ezt az oktalan ugrálást és ezt az oktalan fecsegést. Val-Olliolo Bianka huszonnégy éves volt és azt mondották róla, hogy ő Modena legszebb leánya. De amióta két esztendőt töltött Bécsben, nem lelte helyét a kis olasz fővárosban. Gúnyos dölyffel nézte az embereket, a szivében pedig fájdalmas undort érzett, ha közéjük kellett mennie. Most olt állott a márványkandallónál és megvetően mosolygott. — De hát mit akarsz, Bianka ? — kérdezte az anya. A lány vállat vont. — Semmit. Haza akarok menni. Vagy azt sem. Mindegy, hogy hol vagyok, itt vagy ott. Minden mindegy. De ne kérdezősködj annyit. Hagyjatok békében. Az anya ijedten hallgatott. De pár perc múlva mégis csak megszólalt ismét. — Bianka. Ghiberti gróf menüettre kér. A leány megfordult és végigmérte a férfiút, aki most meghajolt előtte. Magas termetű, feketehajú és feltűnően rút férfi volt. A szeme azonban élénken és elmésen csillogott, az ajka körül pedig fölényes mosolynak derűje játszott. — Nem táncolok, — mondotta Bianka. — Esedezem, ne fosszon meg a gyönyörűségtől, — kérte a másik. — Nem is képzeli, hogy ez a tánc mennyire fontos nekem. Ha megtisztel vele, maga is be fogja látni, hogy nem nyugodhattam bele a visszautasításba. Bianka egy pillanatig habozott. De azután reátette keztyüs kezét a másiknak karjára. — Ha mindenáron akarja ... — mormogá. Ghiberti gróf a sorba vezette. Azután mosolyogva fordult hozzá. — Édesanyja előtt nem akartam legfontosabb érvemet is kijátszani. Már csak azért is megérdemlem ezt a menüettet, mert ön az utolsó, akivel az életben táncolok. — Kolostorba akar vonulni ? — Még ennél is rosszabb fog történni velem. De most, kérem, mosolyogjon bárónő. Holnap hajnalban főbe fognak lőni. — Ah, ön érdekessé akarja tenni magát. — Fájdalom, már nincs időm ilyen elmés játékokra. Különben a világért sem akarom talányokkal untatni. Figyeljen reám, bárónő, de ne veszítse el a nyugalmát. Mindenekelőtt néhány vallomáson kell átesnem. így például nem vagyok sem Ghiberti, sem gróf. A leány figyelmesen rátekintett nagy, szürke szemével. — Tehát szélhámos ? — kérdezte röviden. — Még annál is roszabb. Politikai emisszárius vagyok, aki két esztendő óta készíti elő Modenában a forradalmat. Azt a forradalmat, amely az egységes Olaszországot fogja megteremteni. Némi elégtétellel mondhatom, hogy jó munkát végeztem, de, sajnos, nem fejezhettem be. Néhány ostoba véletlen a nyakamat szegte. Ma dél óta szemmel tartanak. Amikor ki fogok lépni az ajtón, két nagyhercegi titkosrendőr udvariasan át fog ölelni, azután beültetnek majd egy kocsiba és a kaszárnyába visznek. Ott pedig már vár a haditörvényszék. A bizonyítékok erősek és megdöntheteílenek és ilyenformán hajnalban alighanem végeznek velem. De most táncolnunk kell, bárónő. így, köszönöm. Mosolyogjon is. Helyes. Most pedig folytathatjuk. — Miért mondotta el nekem mindezt? —• kérdezte Bianka nyugodtan. — Nagyon komoly okom van reá. Hallgasson tovább. Mielőtt a táncterembe léptem, az öltözőbe surrantam és megkerestem az ön köpenyegét. Igen szép fekete köpenyeg nagy zsebekkel. Az egyik zsebbe egy csomagot tettem TRAUTSCH GÉZA műhelye Petőfi Sándor-utca 18. sz. U| hegedü-késy.ítés, javítás. Zongora-hangolás, javítás. be, ha felveszi a köpenyegét, azonnal meg fogja találni. Ebben a csomagban van mindaz, amiért két esztendeje dolgoztam, titkos társaságok jegyzéke, tervek, rajzok, politikai jegyzetek és utasítások. Ennek a csomagnak nem szabad velem elpusztulnia. És ezért tettem a köpenyegébe, hogy ön juttassa azokhoz, akik várják. Bianka elmosolyodott. Fagyos, kellemetlen mosoly volt. — Ah . . . ez kezd érdekes lenni. Én juttassak el valamit az összeesküvőkhöz. Nem mondaná meg azt is, hogy hogyan hajtsam végre ezt a nagyszerű vállalkozást 1 — A módja igen egyszerű. Holnap vagy holnapután kisétál a vámhoz. A vám mellett áll egy kis korcsma „A három kereszthez". A korcsmában egy öreg, egyszemű, vörösszakállas ember ül, aki mandolinon szokott játszani. Hja elmegy mellette, mondjon ennyit: „Az A pesektől a tengerig" és hullassa ölébe a csomagot. Akárcsak Victor Hugó regényeit olvasná. Ez az egész. — És ha rajtakapnak? Ghiberti fölhúzta a vállát. — Akkof ön sem menekül meg a börtöntől. De nem fogják rajtakapni. És ha mégis — elvégre ön is olasz leány, önnek is szabad kockáztatnia valamit. Bianka fölhúzta gömbölyű vállár. — De én nem hiszek az Italia Unita ábrándjában. Eszméje nem hevít és nem lelkesít. Én filozófiát tanultam és a szivem tele van kétséggel. Én.. . de most ismét rajtunk van a sor. Táncoljunk. Mikor visszaérkeztek a helyükre, Ghiberti folytatta a beszélgetést. — Helyes. Ön tehát nem hisz az ábrándokban ás filozófiát is tanult. így is jó. De akkor meg éppen el keli vállalnia a megbízásomat. — Ezt nem értem. — Megmagyarázom. Higyje el, jól ismerem önt. Volt időm, hogy tanulmányozzam és nem ok nélkül választottam ki éppen az ön köpenyegét. Ön azok közül való, akiket a nagy intelligenciájuk tesz szerencsétlenné. Önnek túlságosai sok az esze és túlságosan kevés a hite. Mindent tud, mindenen átiát és azért semmiben sem bizik. De lássa, éppen ezért, meg kell most ragadnia az alkalmai, hogy üres és tartalomnélküli életét hozzákösse egy nagy eszméhez. — De ha nem hiszek ebben a nagy eszmében. — Ön nem hisz az eszme győzelmében. De hinnie kell abban, hogy ezren és ezren dolgoznak, küzdenek és meghalnak érette. Lássa, egy eszme nagysága nem is a célban van, amelyet kiíűz magának, hanem a lelkesedésben, amelyet ki tud váltani. Ön kételkedik abban, hogy Nápoly és Piemont valaha e^yek lesznek. Ez politika, efölött nem vitatkozom. Nincs is időm a vitatkozásra. De abban már hinnie kell, hogy az az ismeretlen férfiú, aki Ghibertinek nevezte magát, holnap hajnalban a halálba fog menni azért, amit ön fantomnak vél és utolsó pillanataiban sem v bántja más gondolat, minthogy feladatát elvégezze. El kell hinnie, hogy vannak eszmék, amelyeknek ereje nagyobb a halál félelménél is, ez a hit még tartalmat adhat az ön sivár és színtelen életének is. Mert ha holnap elvégzi megbízásomat, hozzákapcsolta magát ugyanehhez az eszméhez. Ezentúl önkéntelen közösségben fog élni emberekkel, akik küzdenek és a távolból is részese lesz vágyaiknak és reményeiknek. Ezentúl lesz valami, ami belülről melegíteni fogja és azért saját jói fölfogott érdekében kell megtennie azt, amit kérek. Bianka egy hosszú, kutató pillantást vetett reá. — És ha mindaz, amit mond, csak far- ! sangi tréfa volna? — Akkor nevessen rajta majd velem együtt. : Ha azonban holnap azt hallja majd, hogy el- j tűntem, akkor gondoljon megbízatására és vigye el a csomagot. Nem kívánom, hogy látatlanba vigye. Felbonthatja. Elolvashatja a tartalmát. Meg fogja benne találni az eskümintát, amely az olasz anyák könnyeiről szól. — Mi ez? A menüettnek vége? El kell válnunk, nehogy ez az együttlét feltűnő legyen. Csak egy szót. Számíthatok arra, hogy jó helyre fordultam ? Bianka nem válaszolt. De mintha kissé meghajtotta volna a fejét. A másik erre mély, szertartásos bókkal helyéhez vezette. És néhány perc múlva már eltávozott a teremből. Bianka kiállhatatlan főfájásról panaszkodott. Mások is úgy találták, hogy a hőség túlságosan nagy a teremben. Egy mellékszobában ablakot nyitottak és a leány kitámaszkodott az éjszakába. Az ablak éppen a nagykapu fölött volt. Látta, mint lép ki a palotából az, akit ők Ghibertineíc hívtak. Most két sötét alak surran melléje. Pár szót váltanak vele, aztán egy kocsi robog elő. Beülnek, a kocsis a lovak közé csap és egy pillanat múlva minden ismét csendes. Bianka lehajtotta a fejét és elgondolkozva bámult ki a sötétségbe . . . . . . Másnap pedig felkereste a kis korcsmát a hárorn kereszthez. És azután még csendesebb, még zárkózottabb lett, mint addig volt. Nyolc esztendő múlva az Italia Unita ábrándja kezdett valóra válni. A modenai várból is eltűnt a nagyherceg, a város utcáin pedig piemonti csapatok vitték keresztül az olasz trikolórt. A piemonti tábornok egy sirt keresett. De nem tudta megtalálni. Akikhez fordult, valamennyien azt mondották, hogy azok nem kaptak külön sirt. Akiket akkor titokban agyonlőttek, azokat a temető sarkában földelték el. De a nevüket nem jegyezték keresztfára. A tábornok azt mondotta, hogy jól van. Másnap a piemontiak tovább vonultak. Az egész város kisérte őket, a levegőt örömkiáltások töltötték be. És a tömeg dalt énekelt egy árva leányról, aki vőlegénye után eped. És akik énekelték, tudták, hogy a vőlegénye után epedő árva leánynak a neve: Venezia. Amikor a hadoszlop a temető ciprussorai mellé ért, a tábornok megállította a csapatait. Azután megkeresett egy halmot a temető sarkában, amelyen nem volt kereszt. A tábornok a zászlótartót szólította. Kezébe vette a trikolórt, arnely már ott lobogott Magentánál és Szolferinónál. Mondani is akart valamit. De nem volt szónok és nem találta meg a szavakat. És azért beszéd helyett betakarta a sirt a zászló tépett posztójával. Pápai terménypi ic augusztus 6-án. Buza . . 340000-350000 I Árpa (tavaszi) 220-230000 Rozs . 210000 -215000 | Zao (új) 210000—220000 4rpa (őszi). 210—220000 | Kukorica 280000—290000 Koréin Vilmos ugy a saját, valamint Mihály fia, Adél leánya férjezett Schwarcz Sándorné, Flóra leánya férjezett Breuer Gyuláné, az unokák és rokonok nevében fájdalomtól megtörve jelenti, hogy hűséges hitvese KORÉIN VILMOSNÉ szül. Kohn Róza nemes életének 64-ik, példás, boldog házasságának 40-ik évében, hosszabb betegség után az élők sorából elköltözött. A megboldogultban a leghűségesebb hitvest, az önfeláldozó anyát és legjobb rokont siratjuk. Drága halottunkat Budapestről Pápára szállítottuk és f. hó 5-én csütörtökön délelőtt 11 órakor helyeztük örök nyugalomra. Hálanyilatkozat Mindazoknak, kik forrón szeretett édes anyánk: özv. Deutsch Józsefné elhunyta alkalmából részvétüket bármi módon kifejezésre juttatni, a temetésen megjelenni szívesek voltak, — e helyen mondunk hálás köszönetet. Pápa, 1926 augusztus 4-én. Dr. Fehér Dezsőné | és testvérei. B