Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-01-17 / 3. szám

M E G J E LE N I K MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési á.r : Negyedévre 24.000 korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Azok a tapasztalatok, amiket a kiterjesztett választójoggal eddig szerez­hetett nemzetünk, méltán óvatossá tesz­nek minden újabb gyökeres újítással szemben. Aki végignézte, végig dühöngte, vagy nevette (ki ahogy, temperamentuma szerint) ama bizonyos választásokat, mi­kor mindenki, aki él és íélekzik (papokat és őrülteket kivéve) szavazhatott, az na­gyon jól tudja, hogy minél általánosabb és minél titkosabb a választás, annál ál­talánosabb és annál nyiltabb — a terror. Aki nem akar több felfordulást és van-e akinek ebből már nem volt elég, az csak helyeselheti, ha a mi nemzetünk nem dül be az „Emberi Jogok" frázisainak. „Em­beri Jogok" igen, ha mindenhol egyformán érvényesülnek azok a bizonyos emberi jogok. De hogy mi tudatosan ássuk a magunk sirját, mikor a szomszéd államok­ban az „Emberi Jogok Ligája" tiltako­zása nélkül sirba fektetik a magyarságot, részünkről igazán soha meg nem bocsát­ható könnyelműség volna. Újat mondani a förtelmes Léderer házaspár ügyéről szinte Jehetetlennek lát­szik. Annyira minden oldaláról megviiá­gítottnak, annyira minden tanulságát kiter­meltnek látszik az eset. Részletekre ki­terjedni e helyen különben sem szoktunk. Hogy a rendőrség Pesten az ily részletek közlését megtiltotta, annak helyessége fe­lől lehetne ugyan vitatkozni. Mert ha tény is az, hogy a szenzációs kiírások egyeseket bűnre csalhatnak, másrészt vi­szont a bűnök felderítése is akárhányszor a nyilvánosság minél r szélesebb körű részvételével történik. Ámde itt úgy sem volna tere a részletezésnek. Ellenben tanulság mégis mintha még mindig kínál­koznék. Még mindig mintha nem talál­nók eléggé nyomatékosan leszögezettnek, hogy Léderer személyében olyan egyén került legelőkelőbb hivatali testületeink egyikébe, akinek előélete, akinek házas­sága révén erre kevesebb jogcíme volt, mint bárki másnak, aki oda belépni óhaj­tott. Vájjon ki vagy kik felelősek azért, hogy egy kétes előéletű nővel felszerelt alak, kinek hadi érdemei nem a harc­térről valók voltak, a kényesebb pozí­ciók egyikébe belefurakodhatik, ahol ál­lása dísze tógaként takarhatta volna irtó­zatos mostani s ki tudja, mennyi előbbi bűnét is, ha elbizakodottsága vagy go­nosz lelkiismerete eszét nem veszi s meggondolatlanságokra nem ragadja. Mi­óta fennáll a világ, ilyen nem fordult elő, hogy a rend hivatott őre raboljon, gyil­koljon, embert daraboljon, megfetrengvén már előbb olyan erkölcsi fertőben, ami­nőről csak e mai nemzedék bírhat foga­lommal. Hogy senki, aki előéletében a tisztesség ragyogó magaslatán nem áll, semmiféle hivatali nimbuszhoz ne juthas­son, ezt a jövőben a legkönyörtelenebb és legbecsületesebb szigorral végrehaj­tani, sok száz mellett ez lehet a Léderer­pár szörnyű ügyének egyik legfőbb ta­nulsága. Szent Lázár szegénye. Nyiss ajtót gazda, ne félj riadva. Nem a bomlott had kóbor rablója, Bús, szegény ördög magam ődöngök Augsburgi gyásznak gyászhír-hozója. Harc elvetéltje — arcomon pecsétje — Irmagnak meghagyott harcos vagyok Szent Lázár népe, rendbéli szegénye, Gyásztársaim: a gyászmagyarok. Rossz hir vivőit, balság hivőit Ki szeretné meg, ki ne vetné meg? S jaj ránk van róva bús-vigadó szóba Az arcpirító, gyászhordó ének, Új, vert magyarról, áldatlan harcról Új nótát fújni, fület telezúgni, Új, vert magyarnak, a fölzavartnak Borába hullni, vérébe túrni. Idegen harc volt, áldatlan harc volt, Csúfúl hagytuk ott a háborút, Tán az íjj elázott? a vezér hibázott? Csakhogy Nyugat átka ott ránkborúlt, Vakmerő fajnak, hajrás rohamnak Nincs foganatja már nyugaton, A hetyke bajnak, nagyszerű kalandnak Leáldozását sírva vigadom. Mi sors vár majd ránk? Kifúlt a hajránk, Át kell nyergelni s új útra menni, Sem Augsburgot már, sem Bizáncot már, Már csak a magunk fészkét keresni ... Oh be gyalázat, fojtó alázat Haza hátrálnunk, magunkba szállnunk, Mint beteg farkas tajtékot túrva Sorsunk zabláját zihálva rágnunk. De csak hadd rágjuk, csontig hadd vágjuk, Nyeljük a sorsunk, sorsunkra találva, Lessz a pányvából még istenostor, Leszünk még rémes, leszünk még drága! A magunk sorsán nőttünk mi égnek, A magunk sorsán magunkhoz térünk, Kudarcos harcban, magyar kudarcban Főnikszként égünk, újra megélünk! Bort ide béres! a gazda megadja! Megjött a sorsunk, magyar, aki állja! Alázottságból, gyalázott gyászból Hajtott ki mindig a sorsunk fája! Csonkítva, bénán, megverve, némán Jósolok így is új magyar népet, Jobbat, hívebbet, égőbbet, szebbet, — Kocints rá gazda, jő a magyar élet! Bodor Aladár. Sodorjon papirt­STERN VILMOSNÁL Fő-utca 21. női és férfi-harisnya, sportszár, szövött- és bőrkeztytí, fehérnemű, kalap, sapka, bot, esőernyő, gummiköpeny, sál, sveater, nyak­kendő, gallér, tricoáru, mindennemű sport­cikk és felszerelés. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Dr. Anéal Géza dunán­túli református püspök e hét elején pár napig hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott. Antal püspök tőlünk székhelyére, Komáromba és onnan másnap Hollandiába utazott, hol ; családja meglátogatása és egy nagyobb irodalmi művének befejezése céljából körülbelül két hó­napot fog eltölteni. — Jókai-kör. A Jókai-kör f. hó 18-án, vasárnap kivételesen délután 4 órakor előadó ülést tart a következő műsorral: 1. Méhul Jó­zsef: Operaegyveleg. Előadják: Fodor János (I. hegedű), Móricz István(II. h.), Békefi Elemér (viola), Lisztner Antal (zongora). 2. Dr. Kuncz Jenő, a győri Kisfaludy Irodalmi Kör elnöke (vendég): Török Eszter tréfája (elbeszélés). 3. Erdélyi József (vendég): Költemények. 4. Sarudy Ottó: Nyelvtani furcsaságok. 5. Liszt: A füle­müle. Zongorán előadja: Nádosy Gizi. A kör tagjait s mindazokat, akik még ezentúl tagokul belépni akarnak, szívesen látja s ez úton meg­hívja a kör vezetősége. — Hermann Pál ünneplése. Hermann Pál állampénztári igazgatót, nyugalomba vonu­lása alkalmából szép ünneplésben részesítették kartársai, barátai és tisztelői. Múlt szombat este a kaszinóban nyolcvan főnyi díszes társa­ság gyűlt egybe, melynek szine előtt a helybeli állampénztár tisztviselői kara nevében Sebestyén Tivadar főtanácsos búcsúzott el szép szavakban a szeretett, mintaszerű főnöktől. Az ünnepelt meghatott hangú válasza után Szakács Péter pénzügyigazgató meleg elismerő szavak kísé­retében nyújtotta át a lefelsőbb dicsérő elisme­rés jelvényét, a zöld szalagon függő, szent koronával ékes, elülső oldalán az apostoli ket­tős kereszttel, hátsó lapján a „Signum laudis" felirattal ékes emlékérmet. Az ünnepelt lendü­letes válasza után társasvacsorához ült a társa­ság, melyet sikerültebbnél sikerültebb felköszön­tők fűszereztek. Az ünnepeltet Seyfridt Viktor, Hübner Béla (Veszprém), dr, Tenzlinger József polgármester és Okolicsányi József köszöntöt­ték fel. Dr. Uzonyi Kálmán Szakács pénzügy­igazgatót éltette. Mesterházy László, dr. Molnár Imre, utóbbi kiemelve az ünnepet •érdeméül a jóindulatu szolgálatkészségnek azt a szellemét, mely a helybeli állampénztárban otthonos, Boksay Endre, Magdics István, Fadgyas Ala­dár, Kis Tivadar — az ünnepelttel közös ked­ves reminiszcenciákat adva elő, — mindnyájan Hermann Pált, a polgármester újabb tósztjában az ünnepelt családját éltette. Hermann Pál két izben szólalt fel, mindkét megnyilatkozása köz­vetlenségével és kerekdedségével nagy hatást ért el. Az érdemeket szerényen kartársaira há­rította, s kijelentette, hogy ő kötelességteljesí­tése Öntudatában találja örömét. A társaság a legjobb hangulatban éjfél után két óráig ma­radt együtt. — A Pápai Hitelbank újabb tőke­emelése. A Pápai Hitelbank (ezelőtt Pápa városi és vidéki Takarékpénztár) e hó 14-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya az intézet alaptőkéjének ismételt felemelése volt. A közgyűlésen az intézet újonnan választott elnöke: dr. Antal Géza református püspök el­nökölt, aki a tőkeemelést az országos pénzügyi viszonyokat és az intézet óriásivá növekedett forgalmát ismertető beszéddel indokolta meg, melyből kiderült, hogy csak az intézetnek váltótárca forgalma 1923 végétől 1924 végéig 302 millióról 5090 millióra, betétállománya 164 millióról 2400 millióra emelkedett. A nagy figyelemmel hailgatott beszéd után a közgyűlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom