Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-05-30 / 22. szám

Eszmék a nemzeti ügy szolgálatában. . Olyasmiről irok megint, ami iránt nálunk nem igen érdeklődnek. Szinte látom az arcokon azoknak a lekicsinylő mosolyát, akiknek e cikk cime véletlenül a szemökbe ötlik. Eszmék, nem­zeti ügy! Ugyat mit hoznak azok nekem ma a konyhára ? — mondhatják, miközben tovább betűzgetik az újságot. Habár felületes gondolkozás szerint igaz­nak iátszik ez a felfogás, a mélyebb belátás előtt mégis nem egyéb az, mini az önzés vak­sága. Mert az eszmék a nemzeti fejlődésnek, az ország jólétének melegágyai. Az ország közjó­léte pedig emeli a magángazdaságot, s így tehát az eszmék, közvetve bár, de hoznak konyhára valót is. Amely nép lelkében pedig nem élnek eszmék és határozott nemzeti célok, annak a népnek igen könnyen elpusztulhatnak a konyhái, házai, sőt az országa is. Lengyelország feldarabolását és pusztulá­sát a 18. évszázadban az a körülmény idézte elő, hogy a lengyel nemzet lelkében sem éltek oly magasabb eszmék, amelyekből egységes nemzeti elvek aiakulhattak volna ki.'Anglia jó­létéi, tengeri és szárazföldi hatalmát a „Rule Britannia!" (uralkodjál Britannia!) elvének kö­szönheti. Németországot arról a süppedékes ta­lajról, amelyre a háború kegyetlen békefeltételei és a romboló szociálizmus juttatták, a „Deutsch­land über Alles!" magasztos eszméje fogja megint a dicsőséges magaslatra felemelni. Igen ám, csakhogy ezek az eszmék az angoloknál és a németeknél nem üres jelszavak, hanem valóságos eszmék. Eszmék, melyek a nemzetet, miközben az szorgalmas munkával a konyhára­vaíót keresi, magasabb célok felé is emelik, a nagyság és dicsőség elérésére is képessé teszik. A mi mostani állapotunk sokban hasonlít a lengyelek akkori állapotához. Országunk fel van darabolva, önrendelkezési jogunk szatíra, sorsunk néma szenvedés. És ami mindezeknél sokkai nagyobb baj: nincsenek egységes nem­zeti elveink. Ennek folytán pedig ahelyett, hogy önmagunk erősítésére törekednénk, önmagunkat gyöngítve, országunk eminens érdekeit a kicsi­nyeskedő széthúzás szempontjai alá rendelve, egymás ellen küzdünk. Ez az oka annak, hogy mi csak félve remélhetünk, csak aggódva te­kinthetünk a jövőnk elé. Irodalmunk felemelő hatás nélkül való, meri gondolatszegénységben tengődik. Sok szó, szóvirág és kétes értékű szórakoztatás mindaz, amit tanulság nélkül nyújt. Aki összehasonlítást tesz az előbbi és a mostani korszak irodalma közölt, könnyen beláthatja, hogy az előbbi, esz­mékben gazdag irodalmunk a nemzeti célok szolgálatában dúsan termékenyítő verőfény volt a mostani irodalmunk sötét sivárságához képest. Ugyanezt lehet mondanunk a mostani politikai életünkre nézve is. Avagy hol van ma nekünk egy újabb Berzsenyink vagy Petőfink, aki hibáinkat osto­rozva világító fáklyát gyújtana előttünk, hogy a nemzeti nagyság és dicsőség útjai felé vezé­reljen ? Hol van egy Vörösmartynk, aki a mult szenvedéseiből hasznos tanulságra, dicsőségei­ből nemes törekvésekre buzdítana; hol van egy Madáchunk, aki életbölcseséget, az Isten vég­zésében való megnyugvást és nemes küzde­lemre serkentve bizalmat öntene a lelkünkbe? És hol vannak a többi apostolaink, az önzetlen hazaszeretetnek többi példaképei: hol van egy Rákóczink, Kossuihunk; hol van az alkotásokra oktató Széchenyink, vagy a politikai bölcse­ségre tanító Deák Ferencünk? E nagy és nemes szellemeket nem váltot­ták fel újak akkor, amidőn a legnagyobb szük­ségünk volna reájok. Ez az oka annak a ha­nyatlásnak, amely a mostani szellemi és erkölcsi életünket minden téren jellemzi és a népéietet is nemzetietlenné teszi. Mert amint látjuk, a nemesebb magyar szokások, tánc, népdal és viselet már a faíu népénél is idegennel cserél­tetnek fel. A tősgyökeres magyar kifejezések, szólásmódok pusztuióban vannak. Stílusunk az idegenszerűségeknek émelyítő zagyvaléka. A tömör és logikus kifejezéseket, azoknak színét és festőiségét illogikus szavak és színtelen máz váltották fel. Az irodalomban és a közéletben sok idegen kifejezésre nincsenek megfelelő ma­gyar szavaink. Hogy ezen a bajon szókincsünk gyarapításával segítve legyen, arra most már egyetlenegy irodalmi és tudományos intézetünk sem törekszik, habár megalapítása idejében az Akadémia is, mint Nyelvművelő Társaság, ezt tűzte ki magának főfeladatáui. A néptömegek­ben veszedelmesen hódít szellemi életünk félszeg „úri divat"-ja: rohamosan fogyatkozik minden, ami értékes és nemzeti. Pedig már Felsőbüki Nagy Pál megmondotta, hogy „a nemzetiség fontosabb az alkotmánynál is, mert az elveszett alkotmányt vissza lehet szerezni, de a nemzeti­séggel elhal a nemzet is". Mi fajrokonok nélkül való kis nemzet va­gyunk. Ennél a körülménynél és elnyomott helyzetünknél fogva Európa népei között tehát nekünk van á legnagyobb szükségünk rá, hogy fennmaradásunk érdekében erkölcsi és fizikai erőinket növeljük és egyesítsük. És mi — amint társadalmi és politikai közéletünk tüneteiből látom — mégis ennek épen az ellenkezőjét tesszük. Mutatunk oly törekvéseket, amelyek úgy tűnnek fel, mintha a legfőbb magyar esz­méi, szétdarabolt országunk részeinek egyesíté­sét céloznák; a valóságban pedig tovább szít­juk a nemzeti széthúzást és meghódolunk a nemzetietlen irányzatok előtt. Ebben pedig reánk nézve az a legveszedelmesebb, hogy a legha­talmasabb egyesítő erő, a hazafiság is, kezd a lelkünkben nemzeti jeliegéből kivetkőzni és a hitfelekezetek vagy a nemzeti céloktól távoleső pártpolitika alárendelt szempontjai szerint eltor­zulni. Pedig hát tudnunk kellene, hogy szét­húzó nemzet szétdarabolt országot nem egye­síthet. Tudnunk kellene, hogy Rákóczi, Kossuth, Berzsenyi, Vörösmarty., Eötvös, Petőfi stb soha sem tudták volna nemzetünket rang-, kor- és vallásbeli különbségek nélkül egyesíteni és a dicsőség útjai felé vezető tettekre képesíteni, ha őket is ily íorz hazafiság vezérelte volna. Országunk és nemzeti létünk érdekében nagyon kivánaíos tehát, hogy szűnjék meg kö­zöttünk minden, ami nemzetietlen; minden, ami minket egymástól elidegeníthet és szétválaszt­hat, hogy minden melléktekinteten felülemel­kedve, érzésben, gondolkozásban és nemzeti törekvéseinkben egyesülve együtt lehessünk majd akkor, amidőn megint „mindnyájunknak el kell menni" ... Az Istennek emelt oltárok és a hazafiság oltára szépen megférnek egymás mellett. Azok előtt áldozhatunk külön-külön is, ez előtt azonban csak együtt tehetjük azt. Kö­vessük tehát a fentebb említett nemzeti aposto­lainkat, mert a mostani sötétségben csakis az ő tündöklő eszméiknek világosságánál térhetünk vissza a helyes utakhoz. A Szentlélek ünnepének napján ennek bekövetkezését kívánom én a nemzetnek. Deme Károly. ISTEN IGY AKARJA. Amit Isten itten akar: Nem a több bor, buza, béke, Mert bár néha bősége áld, De áld néha szegénysége. Szereti a mosolyunkat, De nem bán Ő vért és könnyet, Akarja, hogy harcunk legyen Hivebb, szebb, — nem puhább, könnyebb. Szemünk s szivünk öblét könnyel Duzzasztgatja mélyre, nagyra, Töredelmes vasvesszővel Nevel néha magyarabbra. Akarata itt nem nyüzsgő Tömeg, aki akármilyen, De magyarság, kiből Isten Lelke árad forrón, hiven. Aki lelkét Belé adja, Mint a csókba, aki szeret, Ilyent akar egy országnyit. Bár egy tábort, bár ezeret. Vagy legyen bár mindig egy-egy, Ki törvényét hiven állja, S Ő ez egyért az egészet összegyűjti és megváltja. Bodor Aladár. A bérmálás. Mint azt már lapunkban korábban is je­leztük, dr. Rótt Nándor megyés püspök junius hó 6., 7. napjain bérmálást tart Pápán. A megyés püspök junius hó 5-én, pénteken a délutáni órákban érkezik városunkba. A város végén történő hivatalos fogadtatása után a nagyharang zúgása közben a főtemplomba vonul, ahol az egyházi hivatalos fogadtatás történik és az egy­házi szertartás szerint a főtemplomi énekkar Szentgyörgyi S.: „Ecce sacerdos magnus"-át énekli Marton karnagy vezetése és Harsányi József orgonakisérete mellett. A templomi szertartás végeztével a püspök az Esterházy-kastélyba hajtat, ahol ugyanezen nap a főtemplomi énekkar lampionos menettel este 9 órakor tiszteletére szerenádot ad Szent­györgyi S.: „Serenad és Chladek-Vencli: „Üd­vözlő dal"-át énekelve Marton karnagy veze­tésével. Junius 6-án és 7-én, szombaton és vasár­nap reggel 8 órakor csendes szentmiséi mond segédlettel, mely alatt a főtemplomi énekkar Szentgyörgyi S.: „Missa festiva"-ját énekli. Szentmise után szentbeszédet mond s utána kezdetét veszi a bérmálás, melynek műsora a következő: 1. A püspök imája. 2. Népének: „Jöjj el Szemlélek". 3. Aiblinger: „Veni Sancte". Énekli a zárdai képző énekkara, orgonán kiséri Nemsicsné Szépíóth Mária tanárnő. 4. Weiss A.: „Ave Maria". Orgona- és cseíló­duo, cselló P. Weiss Richárd, orgona Marton karnagy. 5. Meurers : „Lauda Jerusalem". Énekli a zárdai képző énekkara. r, i I. nap Gounod: „Ave Maria". \ ~ „, D- \ II. nap Rossini: „Cavatina". / 5Z0, 0> énekli Rollerné Tóth Anna, orgonán ki­sári dr. Hermann László. 7. Nemsicsné: „Boldogok, kik a Te házadban". Énekli a képző énekkara. 8. Népének : „Édes Jézus öntsd szivembe" . .. 9. Weiss A.: „Ave Maria*. Trió, I. cselló P. Weiss Richárd, II. cselló Domonkos Géza, orgona Marton karnagy. 10. Szemethy: „Salve Regina coelitum". Énekli a zárdai képző énekkara. .. í I. nap Krall: „Ave Maria". " \ 11. nap Madách—Wolf: „Angyalok kara". Duett, éneklik Rollerné Tóth Anna és Saád Irénke, orgonán kiséri dr. Hermann László. 12. Lányi: „Ave Maria". Vonós quartett. I. he­gedű Németh Döme, II. hegedű Gárdos J., III. hegedű Horváth L., IV. hegedű Sze­leczky Gy. 13. Meurers: „Ave Maria". Énekli a zárdai képző énekkara. 14. Szentgyörgyi S.: „Segíts meg!" Szóló, énekli Rollerné Tóth Anna, orgonán kiséri Marton karnagy. 15. Hándel: „Larghetto". I. hegedű Németh Döme, orgona dr. Hermann László. r 16. Szabados: „Magyar jövő imádsága". Énekli a reálgimnázium vegyeskara Németh Döme vezetésével. 17. Hubai—Hándel: „Larghetto". I. hegedű Németh Döme, orgona dr. Hermann László. 18. Révfy: „Bús magyarok imádsága". Énekli a reálgimnázium vegyeskara Németh Döme vezetésével., 19. Népének: „Óh Nagyasszony" . . . 20. „Feléd jó Istenem". Énekli a főtemplomi énekkar Marton karnagy vezetésével. 21. A püspök áldása. 22. Népének: „Te Deum". Nyári VASÚTI ÉS HAJÓZÁSI MENETRENDKÖNYVE KIS TIVADAR könyvkereskedésében. Telefon 9 mi e A Juta képvis kölcsön] SÁC Pápa, S 1 nag) a páp SOk S3 Koss S) ie szoba 3>ápa, Elvállal mind j utánj Hus? és dr< Pápa, Ajánl drótkeríi szőllők. bekeríté sek fel nyosabb Költségi GÖS elektr villamo Pápa, D Te Szer villamo; ?y M Af « 1 „ h « F E 4K BÁi rn'-m már kapható

Next

/
Oldalképek
Tartalom