Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.
1925-05-09 / 19. szám
előrehaladott tetanusz-mérgezést s maga sietett a gyógyszertárba orvosságért. Dr. Friml Jenő kórházi operatőr-főorvossal tért vissza, kivel együtt ellenmérget oltottak be az ekkor már rendkívül rosszul levő püspök fájdalomtól vonagló törékeny testébe, egyben előkészítették a családot, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Csakugyan, vasárnap reggelre virradó hajnalon 5 óra 10 perckor megszűnt dobogni az agg patriarka szive, a legnemesebb sziv, amely csak valaha emberkebelben dobogott. Vasárnap délelőtt hiába hívogatta a pápai gyülekezet háború óta árván álló harangja Isten tiszteletére, Gyurátz püspök helye üresen maradt — örökre üresen^naradt — a templomban. Halálának hire hiob-hirként futotta be a várost. Hogy az ő kifejezésével éljünk, kunyhókban, palotákban könnyek gyűltek a szemekbe, a megdöbbenés kifejezése ült az arcokra, a fájdalmas részvét hangjai tolultak az ajkakra. Mindenki szive igaz érzésével sajnálta városunk jóságos pátriárkájának tragikus halálát. Az evangélikus egyház presbitériuma istenitisztelet után gyűlésre ült össze, amelyben Kiss István felügyelő bejelentette a szomorú esetet, Mesterházy László lelkész pedig felolvasta a boldogult püspök levelét, amelyet hozzá még 1922 junius 26-án intézett, a borítékon azzal a jelzéssel, hogy „Halálom után bontandó fel". Ebben a levélben megható szavakban intézkedik a püspök halála esetére, irván, hogy „temetésem legyen egyszerű, mint volt életem". „A megváltó Jézus fején töviskoszorúval halt meg; én, az ő igénytelen, gyarló szolgája sem kivánok virágkoszorút." Valósággal evangéliumi szavak. Megtették a temetésre az előkészületeket, Kapi Béla püspököt táviratban értesítették nagy elődje elhunytáról. Kapi püspök részvét-válaszában tudatta, hogy a boldogultat a kerület halottjának tekintik, a gyászszertartást ő maga fogja végezni. Vasárnap délután a presbitérium tagjai a holttestet átszállították a templomba s egyszerű fekete fakoporsóban ott ravatalozták fel az oltár előtt. A drága hamvakat befogadó templom a temetésig a város minden rendű és rangú polgárának valósággal búcsújáró helye volt. Kapi Béla püspök kedden este 6 órakor érkezett városunkba, s megérkezése után a temetés dolgát intéző bizottsággal azonnal értekezletet tartott, helyeslőleg vévén tudomásul a temetés rendjére vonatkozólag elkészített programmot. Mivel már ekkor látni lehetett, hogy a végtisztességtételen óriási közönség lesz jelen, elhatározták, hogy a templomból kiszorulók részére is tartanak az udvaron gyászistentiszteletet. Temetése. A temetés szerdán délelőtt 11 órakor folyt le. Már 10 óra tájban óriási tömegek zarándokoltak az evangélikus templom felé, amelynek udvara, környéke csakhamar sürün benépesedett. Fél 11-kor már szűknek bizonyult a tágas Széchenyi-utca. Fogatok robogtak fel-alá, hozták nagyszámban a vasútról, a környékről érkező gyászoló közönséget. A kereskedők, üzlettulajdonosok spontán elhatározásból 11 órakor lezárták üzleteiket, hogy mélységes tiszteletüknek a nagy halott iránt ily módon adjanak kifejezést. A középületeken és több magánépületen gyászlobogókat lengetett az enyhe tavaszi szellő, a város összes ivlámpái kigyúltak. Szinte csodálatos módon kiderült az idő ábrázata, az előző napok sürü, fekete felhői helyén azúrkék ég ragyogott felettünk. Komoly csend az utcákon, az emberek óvakodnak attól, hogy a kegyelet érzéseit a legcsekélyebbel is megzavarják. Kapi Béla püspök s az egyházkerület egyházi és világi vezérei, a legtávolabbi vidékekről is nagyszámban érkező kerületbeli papság a lelkészlakon gyülekeztek össze. Itt fogadta a püspök városunk polgármesterét, aki a város részvétét tolmácsolta, majd a róm. kath. egyház küldöttei járultak eléje, kiknek nevében Wimmer Károly lelkész, az irgalmasnővérek zárdájának igazgatója fejezte ki a római katholikusok együttérző részvétét. A püspök köszönő szavai után a püspök és kísérete bevonult a zsúfolásig megtelt templomba, hol már akkor a különböző díszes küldöttségek elhelyezkedtek. Ezek sorában a dunántúli református egyházkerület palástosan megjelent küldöttsége dr. Antal Géza püspök vezetésével vett részt a szomorú aktuson, Veszprémmegye törvényhatósági bizottságát szintén népes küldöttség képviselte. A gyászszertartás a kollégium kántusának énekével vette kezdetét. Az ének végső akkordjainak elhangzása után Kapi püspök, Pálmai Lajos egyházkerületi főjegyző és Zongor Béla körmendi esperes társaságában az oltár elé lépett, honnét elmondotta klasszikus szépségű emlékbeszédét, mesteri vonásokban rajzolván meg a boldogult nemes alakját, s működését, amely kitörülhetetlen nyomokat hagy az egyházkerület történetében. „Ha az én ajkaim elnémulnának — mondá a többek közt az ékesszavu püspök — prédikálna helyettem e koporsó, mert aki benne pihen, annak élete a legszebb prédikáció volt." Végül megható imában kért áldást a drága hamvakra. A templomi gyászszertartás a soproni theol. énekkar finoman árnyalt gyászénekével ért véget. A templomi gyászistenitisztelettel egyidőben az udvarban is volt gyászünnepély, melyen Takács Elek esperes búcsúztatta el hatalmas beszéddel Isten kiválasztott emberét, a prófétai lelkületü férfiút. Itt a tanítóképző énekkara és a hadviselt iparosok énekkara működött közre gyászénekek zengésével. Azután felsorakozva megindult az óriási menet. Elől a református főgimnázium, a ref. nőnevelő-intézet és az áll. tanítóképző növendékei tanáraikkal, az ev. elemi iskolások tanítóikkal, utánuk a koszorús kocsi, az öt énekkar — köztük a már felemlítetteken kivül az evangélikus férfi-énekkar —, amelyek egész úton felváltva gyászénekeket zengettek, azután a különböző küldöttségek haladtak, majd az evangélikus lelkészek mintegy 80-tagu impozás csapata következett egyházi ornátusban, a koporsó előtt pedig egy ifjú presbiter lépdelt a nagy püspöknek fekete párnára helyezett kitüntetéseivel. A koporsó után haladott a boldogult püspök gyászbaborult rokonsága, köztük: Gyurátz László és Gyurátz Karolina férj. Csonka Ignácné —• testvérei; Gyurátz Ilona férj. Papp Gusztávné, Gyurátz Karolina férj. Obál Béláné és Gyurátz Irma, aki az elhunyt háztartását évek óta vezette — unokahugai. A . koporsót a meg boldogult kívánságához képest presbiterek vitték vállukon. Az egész Jókai-utcát ellepte a gyászoló menet, amelyben körülbelül 5—6 ezer ember vett részt. A temetőben a sirnál elsőben Mesterházy László pápai lelkész, majd sorjában dr. Tenzlinger József polgármester a város, dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő az egyetemes evangélikus egyház, Ziermann Lajos lelkész a gyámintézet, Stráner Vilmos dékán a theol. fakultás, dr. Kovács Sándor professzor a LutherTársaság, Draskóczy Lajos professzor a megszállott eperjesi theoi. akadémia és a tiszai ev. egyházkerület, Hollós János lyceumi igazgató az egyházkerületi tanintézetek, Krug Lajos a népiskolai tanítók nejében mondottak megkapó búcsúbeszédeket. Pálmai Lajos egyházkerületi főjegyző imája után végül Kapi Béla püspök áldotta meg a hamvakat, azután leeresztették a sirba Gyurátz Ferenc koporsóját még 1906-ban elhunyt áldott lelkű hitvese mellé, kivel most együtt alusszák örök álmaikat. Áldás emlékére I Haláláról az evangélikus egyházkerület a következő gyászjelentést adta ki: „A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület minden gyülekezetével, tanintézeteivel és intézményeivel együtt mélységes fájdalommal, de Isten akaratán való megnyugvással jelenti, hogy Főtisztelendő és Méltóságos Gyurátz Ferenc úr, a Dunántúli Ev. Egyházkerület nyugalomba vonult püspöke, a Magyar Luther Irodalmi Társaság tiszteletbeli elnöke stb. egyházépítő, áldásos életének 84. évében, Istenért munkálkodó pihenése 9-ik esztendejében, május hó 3-ik napjának hajnalán visszaadta lelkét teremtő Urának. Temetése f. hó 6-án, szerdán d. e. 11 órakor lesz Pápán az evang. gyülekezet templomából. Egész életét a Krisztus szolgálatának szentelte. Soha nem élt önmagáért, hanem, hogy tanításával hirdesse, életével példázza az örökkévaló Mestert. Erős volt a célkitűzésben, bölcs a kormányzásban, fáradhatatlan a munkában, kiapadhatatlan a könyörületben. Munkás életét isteni küldetéssé tette. Minden pillanata drága áldozattá lett egyházunk oltárán. Egyházkerületünk hálával és hűséggel őrzi élete munkáit s erős elhatározással tovább építi ránk hagyott örökségét. Az Úr Jézus megváltó halálában újjászületett lelkét koronázza meg az örökkévalóságban a holtakon és élőkön uralkodó Krisztus. Szombathely, 1925. május 3. ,Hála legyen-az Istennek, ki diadalmat ad nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.' (I. Kor. 15, 57.") Gyászjelentést adtak még ki testvérei és a helybeli evangélikus gyülekezet. Ámbár a boldogult puritánlelkü férfiú — mint fentebb említettük — úgy kívánta, hogy virág és koszorú ne ékesítse koporsóját, mégis sokan, akik nem tudtak a végrendeletszerü kívánságról, koszorúk küldésével is lerótták vele szemben a kegyelet adóját. így koszorút küldöttek a következők: A vöröskereszt egylet pápai választmánya, Sohár Lajosné, Gyurátz László és Karolin, dr. Kluge Endre és családja, az Egyetemes Gyámintézet, özv. Ihász Lajosné, a|Matus-család, Jókay-Ihász Miklós, A dunántúli egyházkerület, a Papp-család, a kőszegi intézet tanári kara, nevelő-testülete és ifjúsága, a győri evangélikus egyházközség, a soproni evangélikus Lyceum tanári kara, Unokahugai: Gyurátz Ilonka, Linus és Irma. Koszorú-megváltás fejében Pápa város egy millió koronát, a Jókai-kör, a református nőnevelő-intézet és református leányegyiet pedig 200—200 ezer koronát küldöttek a lelkészi hivatalhoz. A hatalmas arányú temetés, amilyen még tán soha nem volt városunkban, imponáló rendben folyt le, ami az előrelátó, gondos rendezésnek tulajdonítható. Mindössze a temetőben történt egy kis zavaró momentum. Két fiatal leány az óriási tömegben és a nagy melegben rosszul lett, elájult, de a kéznél levő orvosok gyorsan eszméletre térítették őket. Tűzbiztonságunk veszedelemben! — Nem lehet a tüzoltótornyot használni, mert esetleg összedűl. — — Telefon- és küldönc-jelzés! — A helybeli tűzoltóparancsnok azt kérte tőlünk, hogy figyelmeztessük a közönséget, miszerint ezután valamelyik hozzá legközelebb levő telefon-állomásról a 2l-es szám kérésével magának kell a tüzoltó-őrtanyán bejelenteni a tüzet, éjszaka pedig, amikor nincs telefonszolgálat, küldönc útján kell az őrtanyán tudatni a veszedelmet. Mikor a parancsnok látta ez új intézkedés feletti csodálkozásunkat, sietett megmagyarázni, hogy a rozoga faalkotmány, amelyet tűzoltó-őrtorony név alatt ismerünk, immár olyan rossz állapotba jutott, hogy annak esetleges összedülésével járó veszedelmekért a parancsnokság nem veheti magára a felelősséget, kénytelen volt tehát az őrtorony használatát eltiltani. Ebben a parancsnokságnak teljesen igaza van. De most előállott az a különös és szomorú helyzet, hogy egyrészről a motorfecskendővel ellátott tűzoltótestület modern felkészültséggel nézhet szembe a veszedelemmel, másrészről visszaesett a legprimitívebb állapotba, amely a legmodernebb felszerelést is illuzóriussá teszi. Mert hisz a Város belső réazein valahogy csak segíthető a bajon a telefon-közléssel, ámbár a járatlan közönségből vajmi kevesen tudják azt, hogy tűzi veszedelem idején hol juthatnak legközelebb telefonhoz; de képzeljük el, mi történik akkor, ha valahol a külvárosokban, vagy a legszélsőbb perifériákon Üti fel fejét a veres kakas? Hogyan kap innét értesítést a tűzoltóság ? Küldönccel, mint ahogy éjjelre tanácsolja a parancsnokság? De hisz mire a küldönc — mondjuk egy fél óra múlva, vagy később •— az őrtanyára ér, már katasztrofálissá fajulhat a veszedelem 1 Valóban — közelegvén a forró nyár — kétségbe kell esnünk tűzbiztonságunk felett. De ez nem is maradhat ígyl A városi hatóságnak sürgősen kutatni kell alkalmasabb, megnyugtatóbb megoldás után, amelynek a végsője csak az lehet, hogy mielőbb megteszi a lépéseket új — szilárd anyagból való — tűztorony felépítése iránt. Itt soká gondolkodni, financiális töprengésekbe merülni nem szabad. Előttünk a példa! Ha csak egy nappal később érkezik a motorfecskendő, ma nincs felbecsülhetetlen kincseket érő nagytemplomunk. A magunk részéről hamarjában azt ajánlanók, hogy valamelyik templomtorony, amelyet telefonnal kötnének -össze a tüzoltó-őrtanyával, használtassék ideiglenes megfigyelőhelyül addig, mig az új őrtorony megépül, aminek a nyár folyamán meg kell történnie. Mi újságírói kötelességünkből kifolyólag a veszedelemre felhívtuk a figyelmet. Tegye meg a hatóság is sürgősen a maga kötelességét. N. P. 8 nagy a pápí sok sz Koss S) te u C szoba ÍPápa, Elvállal mind utá ny 60! elekti villamc Pápa, I Ti Szer Yillamc « Áá I « n Í BÜ A kedvezőtlen idő miatt elmaradt keri