Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-02-28 / 9. szám

XXII. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1925 február 28. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK IMINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagy bajok vannak a Slovenskó­nak csúfolt magyar felvidéken. Amióta ama pásztorlevelet kihirdették, mely a kormány hitetlenségre buzdító politikája ellen az egyház legerősebb fegyverét sze­gezte szembe, azóta nincs béke és nincs nyugalom. Kassán a legionáriusok inzul­tálni akarják a püspököt, akit a magyar­ság testével véd és a magyarság, a hithű lakosság tizszer nagyobb tábor, mint a légionárius csőcselék. Ruttkán irredenta összeesküvést fedeznek fel. Ez lehet ugyan ürügy is, de annak is jellemző, hogyan akarjak a katonai rémuralom be­vezetését előkészíteni, megokolni. A ru­ténség körében az éhség lázítja a lakos­ságot. Azonközben a Duna mellett, Komá­romban, a Csallóközből úgy, mint Zem­plénből, Pozsonyból, Besztercebányáról, Iglóról, Késmárkról, Ungvárról, Munkács­ról és mindenünnen, ahol magyarok lak­nak, összejönnek a magyarság ezrei és hódolnak a halhatatlan magyar költőnek. A tótság pedig testvéri tisztelettel hajtja meg szintén zászlóját Jókai előtt. Olyan hatalmas nemzeti manifesztáció lett a komáromi Jókai-ünnep, hogy ezek után csakugyan nem jöhet más, csak — a katonai diktatúra. Masaryk papa immár erre készül, feszíti a húrt mindaddig, amig csak egyszer elpattan és halálra sebzi azt, aki — feszítette. A jó apa képe mind kedvesebben bontakozik ki abból a vizsgálatból, mely immár 10 nap óta eredménytelenül folyik annak a szerencsétlen félvilági lány gyil­kosának kézrekerítése érdekében. Lesz-e eredmény a rejtélyes bűnügyben, ,még ma se tudja senki megmondani. Újból és újból „nyomon" voltak már s a nyom újból és újból hamisnak bizonyult. Két hónap telt el azóta, hogy azt a szeren­csétlen leányt leütötték, leszúrták, kira­bolták. Bőségesen elegendő idő a bűn­jelek eltüntetésére. Ha meg pláne a likő­rös poharakat illetéktelen kezek fogdos­sák meg, mielőtt a daktiloszkópia szak­tudósai kezükbe veszik, akkor még nehe­zebbé válik a helyzet s homályosabbá az eset. Ám legyen bár sikere a kinyomo­zásnak, vagy maradjon bár örök titok a Leier Amália gyilkosának neve, egyet köszönhetünk már a vizsgálatnak. A nagy­városi jó apának olyan típusát mutatta fel számunkra, amelynek kellő megraj­zolására egy Gorkij tollával kellene bír­nunk. A jó apa, ki feleségét és négy gyermekét kitette a házból, aki két év­tizeden át azt se tudta: élnek-e, halnak-e, bőségben vannak-e vagy éheznek, aki csak akkor fedezi fel a maga apa voltát, mikor Amália leánya a becsülete árán jómódhoz jut, aki azóta gyöngéd és fi­gyelmes hozzá, eljár lakására, hogy szép bútoraiban, ezüst és arany holmijában gyönyörködjék, még karácsonyfát is kül­dött neki, aranyosat, szépet, de aki aztán, mikor a karácsonyfával nem találják gyer­mekét, két hónapig nem törődik vele, hogy ugyan hova lett a szeretett gyer­mek, mért nem tudatta jó apjával el­menetelét, mért nem hagyott egy sor írást sem róla, búcsúzva — a viszont­látásig. A hollandusnak kellett megjönnie, hogy érdeklődni kezdjen végre leánya hol- és hogyléte után, hogy ott találja szép bútorai közt, de ezüst és arany hol­mijából kifosztva, holtan az ágyán. Ha valaki ezt regényben megírná, kételked­nénk az alak valószerüségében, de Leier Lőrinc éi, a jó apa eltagadhatlan valóság. Csak a lányát tagadta el sokáig, csak a lánya nem ét már. Nagy Jókai-ünnepünk. A Petőfi-Társaság nagygyűlése városunkban. Igazi irodalmi ünnepe volt műit vasárnap városunknak, méltó önmagához s méltó ahhoz a névhez, melynek varázsa hozta össze a Jókai­szinházunkat zsúfolásig megtöltő diszes közön­séget áhítatos emlékezésre, egy tündöklő láng­elme, világirodalmi büszkeségünk előtti hódo­lásra. A színház méltó keretet adott az ünnep­hez. Egy és más még nem készülhetett ugyan el a felavató napra, de már igy is a maga tetőtől talpig renovált állapotában, díszesebb és tetszetősebb alakjában, mint aminő megépíté­sekor volt, célirányosabb, egységesebb berende­zésében a legkellemesebb benyomást keltette. Polgármesterünk izlése és erélye tette ilyenné a színházat, csak dicsérnünk lehet, hogy ezáltal is fényesebbé akarta tenni Annak ünnepét, ki örök fényt ad ennek a városnak. Az új díszletek között gyönyörűen beren­dezett teremben, melyet a helybeli Jókai-kör borostyánnal ékes Jókai-mellszobra s pápai mű­vészek pápai tárgyú képei díszítettek, zöld asz­talnál foglaltak helyet az est előadói, a város s a helybeli Jókai-kör képviselői. Az estét a ben­cés főgimnázium énekkara nyitotta meg, mely Jókai Ne csüggedj c. dalát Pikéthy Tibor meg­zenésítésében kitűnő énektanára : Németh Döme vezetésével szárnyaló lelkesedéssel adta elő. Ennek utána elsőnek dr. Tenzlinger József pol­gármester szólott, ki nagy szeretettel üdvözölte a Petőfi-Társaságot nagygyűlése alkalmából, kö­szöntötte az ünneplő közönséget s ennek sorai­ban elsőnek Jókai unokahugát, a városunkban oly nagy tisztelettel környezett özv. Ihász La­josné Jókay Etelka úrhölgyet, kit a közönség meleg ovációban részesített. Üdvözölte még a polgármester a bpesti Szent István akadémia és a győri Kisfaludy irodalmi kör képviseletében megjelent Harsányi Lajos esperes-plébánost. Utána a helybeli Jókai-kör nevében dr. Kőrös Endre üdvözölte a Petőfi-Társaságot s felolvasta egyúttal a kör elnökének, dr. Antal Géza püs­pöknak Rotterdamból küldött üdvözletét, mely­ben klasszikus tömörséggel foglalja össze vá­rosunk Jókai-vonatkozásait s melyet lelkesen megéljeneztek. Pékár Gyula a hála és köszönet szavaival kezdte. Majd ő is köszöntötte azt, aki nemcsak vér szerinti közeli rokona Jókainak, de lelke nemességének és jóságának is örököse, Ihászné Jókay Etelkát. Megnyitója további részében Pápa város jelentőségét fejtegette Jókai életé­ben, megállapítván, hogy itt született meg a költő lelke, itt lett költővé. Majd a költő nem­zeti jelentőségét és világirodalmi értékét mél­tatta abban a nagy perspektivában, melyet csak egy világirodalmi műveltségű elme tud feltárni hallgatói elé. A gyönyörű megnyitót zajos el­ismeréssel fogadták. Szávay Gyula a Komáromi Duna-parton cimü költeményét mutatta be, mélységes haza­fiúi érzését, művészi jellemző képességét, szin­gazdag nyelvét és csodálatos formaérzékét egy­aránt ragyogtatva. Kell-e mondanunk, mit lát a komáromi Duna-parton a költő s kinek em­lékét újította fel oly édesen zengő ritmusok­ban, hogy könnyeket csalt a szembe? Lelke­sen és hosszan megtapsolták. Stílszerűen, a színház új életrekelése al­kalmával azt a prológot szavalta Boda József papnövendék, mellyel a pápai színházat 1881­ben megnyitották s melyet — Jókai irt. Az örökbecsű prológ szatirikus és elbeszélő részei után főkép hatásos volt a befejezés, mely a színház erkölcsi és hazafias célját aposztrofálta s melyet Boda lendületes hévvel juttatott ér­vényre. Nagy érdeklődéssel várt művészi szám következett most. Rollerné Tóth Annust jól is­meri ugyan közönségünk, de mindenki gon­dolta, hogy e díszes és ritka alkalomra valami rendkívülivel fog meglepni bennünket. Nem is csalódtak benne. A Traviata nagy áriáját éne­kelte. Soha még hangja ily kristálytisztán nem csengett és művészi képességei sem ragyogtak tökéletesebben, mint ezen este. Lavotta kacagó­dala hasonló értékes produkció volt. A közön­ség meleg szeretettel ünnepelte. A zongorakisé­retet dr. Hermann László látta el művészi tu­dással. Jókai irói egyéniségét Ferenczy Zoltán méltatta hatalmas tanulmányban. E kiváló iro­dalomtudósunkkal, Petőfi legjobb életrajzának Írójával ezúttal először találkozott személyesen közönségünk. Megragadta mindjárt figyelmét mélységes tudása, eszthetikai elemzésének biz­tossága, szellemének csillogása. Jókai nagysága most bontakozott ki hallgatói előtt a maga igaz mivoltában. Hogy a laikust is le tudta kötni, hogy a hozzáértőnek lelkét is újjal képes volt gazdagítani, az a legnagyobb elismerés erről a remek felolvasásról, mely számunkra örökre feledhetlen marad. A nagy tudós iránt hallgató­sága lelkes tapsokban fejezte ki elismerését. Az est első részének befejezése egy gyö­nyörű, poétikus ének- és zenekari szám volt. Tiszteletreméltó öreg mesterünk, Gáty Zoltán igazán mesteri megzenésítésében a Régi dalt játszotta a nőnevelő-intézet zenekara s énekelte annak énekkara elbájolva vele hallgatóságát. A nem énekelt strófákat Illés Ilona szavalta frap­páns erővel. így az egész költemény érvénye­sülvén, mélységes hatást váltott ki a közön­ségből. Szünet után az állami képző jeles mu­zsikusai Lengyel Gyula zenetanáruk ismert ki­váló vezetésével a Hunyadi-nyitányt játszották. Tüzes lendületükkel és pontos összjátékukkal teljes sikert arattak. A Petőfisták közül utolsónak a sorban Lampérth Géza beszélt, kit — a pápai diákot, kollégiumunk egyik büszkeségét — meleg ová­ció fogadott. Ezúttal nem verset hozott. Kedves humorral, szívbeli közvetlenséggel felelevenítve Fővárosi hires festőművészek képkiállítása, már megnyílt az Otthon-kávéházban. W -A- kiállítás csak néhány napig- lesz nyitva. — Megtekintése díjtalan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom