Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-11-28 / 48. szám

— Országos vásár Zircen. Zircen, 1925. évi december hó 3-án szarvasmarha, ló, juh és kecske felhajtással országos állatvásár, 4-én pedig országos kirakodóvásár fog tartatni. x Közeledik a gyermeknap. Figyelem ! Jól csak akkor vásárolunk, ha nemcsak azt nézzük, hogy minek mi az ára, hanem azt is, hogy milyen az árú. Utolérhetetlen vá­laszték jáfékárukban, úgymind mindenféle fajta egyéb ajándékban. Művészies kivitelű Mikulások. Gyermekkocsik, böröndök, ridi­külők, üveg- és porcellánedények, férfi- és női fehérnemüek, kötények, fésű- és kefeáruk, zseb­kések, ollók, beretvák, nadrágtartók, főzőedé­nyek, alpacca-evőeszközök jótállás mellett. — Megtekintés vételkényszer nélkül az Első Pápai Versenybazárban, Kossuth Lajos-, és Eütvös-utca sarkán. Műszaki rajzoló iparművészeti, vagy más irodai munkára — a téli hónapokra — állást keres. Cim megtudható Pápa, Korona­utca 2. szám alatt. Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. A nemzetgyűlés a hét elején befejezte a költségvetés általános vitáját. Ez alkalomból Bethlen miniszterelnök nagy beszédet mondott, melyben a földbirtokreform minél előbbi be­fejezését helyezte kilátásba. Ezzel kapcsolatos lesz a hitbizományok reformjáról a közel jövő­ben benyújtandó javaslat. A részletes vita során letárgyalták a miniszterelnökségi és a közoktatás­ügyi tárca költségvetéseit. Ezeket azért először, mert a miniszterelnök és Klebelsberg kultusz­miniszter a közel napokban Genfbe utaznak a Népszövetség ülésére. A királykérdés került csütörtökön a nemzetgyűlés napirendjére. Az ügy iránt óriási érdeklődés mutatkozott. Az esti ülésre, amikor a bejelentett interpellációk sorra kerültek, meg­teltek a tanácskozó terem padsorai, a karzatok zsúfolásig tömve voltak. Cserty és Hegymegi Kiss Pál interpelláltak, szóvá téve úgy az Ottó, mint az Albrecht propagandát. Bethlen miniszter­elnök nagyhatású válaszában kijelentette, hogy a kormány az 1921. XVII. t.-c.-hez ragasz­kodik. Az ország királyság, de a királykérdés személyi része csak akkor lesz elintézhető, ha a nemzet akarata minden külföldi befolyástól menten nyilatkozhatik meg. Hihető, hogy ekkor a nemzetgyűlés szuverén akarata egyértelmű döntést fog hozni. A volt uralkodóház tagjai­nak a magyar közéletben való hazafias szerep­lését csak örömmel lehet fogadni. A zsidóság recepciójának 30-ik évfor­dulóját a budapesti zsidó hitközség kebelében az egész magyarországi zsidóság küldöttei út­ján megünnepelte. Az ünnepen jelen volt a kormány képviseletében Klebelsberg kultusz­miniszter, a íőváros képviseletében Ripka fő­polgármester, továbbá Wlassich Gyula, a köz­igazgatási biróság elnöke, aki 1895-ben a recepcióról szóló törvény előadója volt. Az ünnepi beszédet Vázsonyi Vilmos tartotta, ki­jelentve, hogy ők nem magyar zsidóknak, ha­nem zsidóvallású magyaroknak kívánnak tekin­tetni. Az ünnepet követő közgyűlésen állást foglaltak az ellen, hogy az angol zsidók a nép­szövetséghez fordultak a magyarországi numerus clausus ellen. Ezt a kérdést minden külföldi beavatkozás nélkül itthon és törvényes úton óhajtják megoldani. A pengő 1926 január elsején érvénybe lép, de maga az új pénz még nagyon sokára lesz készen. Az új pénzek rajzait Helbing tanár készíti s tervezetei között az öt pengősön Széchenyi és a Lánchíd, a tíz pengősön Kossuth és az Alföld látképe, a többieken Szent László, Mátyás király, Deák szerepelnek. A pénzek alakja dollárra emlékeztet. Lédererné bűnügyében a kir. Ítélőtábla meghozta ítéletét. Halál helyett életfogytiglani fegyházat mért reá, mert nem talált tárgyi bizonyítékokat Lédererné felbujtói szerepére. A kúria fog végsőfokon dönteni ennek az emberi vadállatnak sorsáról. A francia kormányválság eddig nem tudott dűlőre jutni. Painlevé bukása után előbb Briand, majd Doumer kapott kabinetalakításra megbízatást, azonban egyik sem kapta meg a maga szanálási tervéhez az összes többségi pártok hozzájárulását. Ez idő szerint Herriot, a kamara elnöke, aki még tavaly miniszterelnök volt — fáradozik koalíciós kabinet és a koalíciót kielégítő programm összehozásán. A német birodalmi gyűlésben most folyik a locarnói egyezmény becikkelyezésének vitája. Stresemann külügyminiszter a vita során azt a feltűnést keltő kijelentést tette, hogy az egyezményt a szövetségesek akkor is meg­kötötték volna, ha Németország az aláírást megtagadja. A locarnói egyezmény nem vál­toztat a versaillei békén, de mégis megadja a lehetőségét annak, hogy a jelenlegi határokat békés úton megváltoztassák. Kijelentette végül Stresemann, hogy úgy a belga, mint a francia kormány törvényesen megszünteti az ágyneve­zett háborús bűnösök üldözését. A becik­kelyezést a birodalmi gyűlés előreláthatólag óriási többséggel fogja törvényerőre emelni. Türr Istvánnak, Garibaldi tábornokának születése 100-ik évfordulóját fényes ünneppel ülték meg a héten Rómában. Magyarországból küldöttség vett részt az ünnepen s ez Nemes gróf római követünkkel élén Mussolini miniszter­elnöknél is tisztelgett. Mussolini nagy lelke­sedéssel emlékezett meg azokról a szolgálatok­ról, melyeket a magyar légiók tettek az olasz szabadság ügyének. Londonban a légügyek minisztere beje­lentette a parlamentben, hogy a legrövidebb idő alatt befejezést nyer az Anglia és India közötti repülőgépjárat ügye. A készülő új tipusu gépek áruforgalom lebonyolítására is alkal­masak lesznek. A görög-bolgár incidens, mely lényegi­leg nem volt semmi egyéb, mint nagyobb sza­bású rablás görög részről, foglalkoztatta a Nép­szövetséget. Ez kimondta, hogy Görögország az okozott károkért és elvitt javakért 142 ezer angol font kárpótlást tartozik adni Bulgáriának. Ez addig rendben volna, más kérdés, hogy módjában lesz-e a Népszövetségnek határozatot végrehajtani is. ÁRION fogkrém, fogpor fehérít! üdít! konzervál! A mai kor legtökéletesebb fogkrémje és hogy erről meggyőződjék, fáradjon be Hajdú Zsigmond pipere- és illat­szer-üzletébe Pápa, Széchenyi-tér, hol ingyen kap egy próbadubust. Ha egyszer megpróbálja, sohasem használ mást. bevásárlásainál védjegyünkre! Pici piros alma, borízű, FRANCK-kal főzött kávé jőizű. D. 177 O. 25 I. — Ve. 5. „Trubjelo messze van!" Irta: Kőrös Endre. (Vége.) Sötétedett. Slava széles talpú petróleum­lámpát vett át a szolgálótól s helyezett el az asztalon. „Nagyapám, nc tartsuk fel tovább a főhadnagy urat. Elfáradhatott ezekben a nehéz napokban. Bizonyára pihenni akar." „Nem is vagyok olyan nagyon fáradt — viszonozta Cziriák —, ha lefekszem korábban, inkább csak azért teszem, mert hajnalban tovább kell indul­nom." „Hamar itt hágy bennünket", szólt a lány, „még mi ketten tulajdonképen alig is beszéltünk egymással", s szégyellős pír öntötte el arcát a nagy bátorságtól. „Ennek a vén sár­kánynak bizony nem kellett volna kibújnia az odvából", felelte félhalkan s tréfásan a tiszt. „Vagy csak lett volna velem még valaki, aki­nek előadást tarthatott volna. Mi meg diskurál­hattunk volna szépen kettesben." — „Nagyapa engem féltett, azért jött maga az idegen kato­nák elé. Már el is bóbiskolt az asztalnál, be kell vezetnem a szobájába. Mondja Cziriák — folytatta hirtelen, szintén halkítva a hangját — hová akar maga holnap menni. Nem titok az?" „Legkevésbbé 1 Trubjelo a célom." A leány el­halványodott. „Trubjelo, — ismételte — Trub­jelo messze van." „Gyalogláb éppen félnapi járás, kimértem pontosan a térképen." „Én nem értek a katonai térképhez, de higyje el, amit mondok: Trubjelo messze van." „Ejnye, hogy tudósabb akar lenni nálamnál! Hisz még ha ezen a gyalogösvényen indulnék — rábökött a gyorsan előszedett térképre —, akkor is el­jutnék oda egy jó félnap alatt. De a magyar közmondás azt tartja: Járt utat a járatlanért el ne hagyj. Megyek a sima egyenes országúton. Tartani valóm semmitől sincs, Nikita megsza­ladt serege már eddig Niksicsig elért, ezen a tájon tiszta a levegő." „Igen . . . igen . . . per­sze", — szólt a lány s hirtelen hangos szóval az asztal felé fordult — „Nagyapa, a főhadnagy úr már holnap el akar Trubjeloba érni, úgy-e, hogy Trubjelo messze van?" Az aggastyán fáradtan mormogta: „Trubjelo — messze van." A magyar tiszt bizalmatlanul nézett szállás­adóira. Kit féltenek ezek? Bizonyára a saját honfitársaikat, mert nyomukban van, mert azt jött kikémlelni, hogyan lehetne a nehéz ágyúin­kat valamivel előrébb tolni. Ezt hiszen nem veheti rossz néven tőlük. Végre is a saját vé­reikről van szó. De mikor az a lány ott állott előtte, szemének mélységéből annyi melegséget olvasott ki, nemes tartózkodásában annyi ra­gaszkodást látott, hogy elértette szivének indu­latát. „Úgy kell lenni valóban: inkább engem félt. De — s feltámadt benne a magyar virtus — engem ugyan ne féltsen senki." Gyöngé­den, szinte tisztelettel teljesen megsimogatta a leány arcát: „Köszönöm, kis Slava, hogy a régi érzéssel van irántam. Na, csak ne akarjon elpityeredni. Majd holnap elválik, mennyire van Trubjelo. — Hej, Jancsi — fordult hirtelen a Női kabátok Wallenstein divatáraüzletben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom