Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-10-24 / 43. szám

r MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. irigység távol áll tőlünk, sőt mivel régi fegyvertársról és barátról van szó, inkább örülni tudunk azon a sikeren, amit a németek Locarnóban elértek. De ki vehetné rossz néven tőlünk, hogy ugyanakkor bizonyos mélabú vegyül örömünkbe fájdalmas megállapításával annak, hogy mi hat kinos, reménykedő esztendő után egy lépéssel előrébb nern jutottunk. A mi zálogainkat nem oldják fel, mert tőlünk semmit nem zálogul, mindent örök (?) tulajdonul vettek el. A mi gyarmatainkat nem adják vissza, mert minket magunkat tekintenek egy nagy gyarmatnak, mely csak arra van hivatva, hogy mások zsirját növelje, mig maga a hátraállítottak, a másodrendűek, a fehér színesek sorsában osztozik. Vigaszt ebben a vígasztalanságban talán csak egy adhat. Ha 70 millió németnek 6 év kellett ennyi eredmény elérésére, a 7 millió magyarnak csak talán az idő volt kevés ahhoz, hogy valamit visszakaphasson abból, ami az övé volt. Az idő felhasználásával pedig kétségtelenül ott hibáztuk el, hogy a magunk szekere rúdját nem fordítottuk határozott irányba s majd itt, majd amott reméltük és vártuk azt a segítőtársat, mely nélkül kis nemzet létünkre — hiába! — semmiképen nem boldogulhatunk. A következő időszakban minden bizonnyal céltudatosabbaknak kell lennünk. A rabló szomszédokkal való kacérkodás amily csúf, ép oly meddő dolog. Csak nagyhatalmakkal érdemes szóba állanunk. Hogy ezek sorában a régi tekintélyét visszanyerő német elsősorban jöhet figyelembe, az kétségen kivül áll. De kell nekünk a győztesek barátsága is, közülök főleg azoké, akik az „utódok"-kai nincsenek érdekeltségi viszonyban. Mindenek felett pedig kell éberség, kell önérzet és erély s akkor majd mi is zavartalanul örvendezhetünk az örvendezőkkel. A pápai határban 4 hold szántó és 4 hold rét szabadkézből eladó. Bővebb felvilágosítás nyerhető György Ádám vendéglősnél Pápa, Batthyány-utca 1. Cérnát, jót, olcsót! Szabóknak alsószálat napi áron alul Masanczker Samu cérnakereskedőnél Pápa, Kossuth Lajos-utca Kemény Gyula üzletében. Kérem kirakatomnak megtekintését! Miért nincs nálunk építkezés? Ha valaki hosszabb idő után Budapestre utazik, a vonat ablakán át meglepetve látja, hogy a vasúti vonal környékén mindenfelé az új házak sokasága terül el. Sok helyen egész új falurészek képződtek pár év leforgása alatt, jeléül annak, hogy arra felé a földbirtokrendezés folytán kiosztott házhelyek valóban házhelyekké váltak, s nem zöldségtermelés vagy más hasonló kertészkedés céljait szolgálják. Nem kell azonban Budapestre utaznunk, hogy az építkezés fellendülésének szemléletes példáiban gyönyörködjünk — mert hisz az élet megmozdulásának jelenségei gyönyörűséggel tölthetik el minden érző ember lelkét —, csak ki kell mennünk a közeli falvakba, át kell utaznunk a szomszéd városokba és mindenütt látjuk, hogy új és új épületek sorakoznak egymás mellé, új falu- és városrészek alakulnak, a családok százainak nyújtván állandó elhelyezkedést. Ezekben a falvakban, városokban innenonnan nem kell aggodalommal tekinteni a lakások szabad forgalma elé — ami pedig már nincs is olyan messze —, az építkezés folytán mindenki megtalálja a maga anyagi helyzetének, a maga igényeinek megfelelő lakást. És mig örömmel állapítjuk meg, hogy az építkezés terén a mai súlyos viszonyok között is más felé milyen szép felbuzdulások történtek, addig fájdalommal látjuk, hogy Pápán az építkezés teljesen stagnál, s az építőipar tevékenysége a hosszú nyár folyamán mindössze a tatarozásokban merült ki. Száz és száz építőmunkás ténfereg munka nélkül, s ha csak a későre eltolódott városi építkezés nem segít rajtuk, a legkietlenebb télnek néznek elébe. Mi ennek az oka ? — vetjük fel magunknak az aggodalmas kérdést. Első sorban minden esetre a pénztelenség, a kölcsön drágasága, mert aki rendelkezik is valami kis tőkével, ha ceruzát vesz elő és számvetést csinál, reájön, hogy építkeznie lehetetlen, mert olyan súlyos terhek szakadnának a nyakába, amelyekkel megküzdeni nem tudna. Másodszor, és nem kis mértékben: az építőanyagok drágasága, amelyek Pápán jóval túlhaladják a szomszédos városok árait. A napokban alkalmunk volt beszélgetni e témáról egy szombathelyi építőmesterrel, aki részt fog venni a városi építkezések pályázatán. Meglepődött — úgymond — ,-hogy Pápán nincs építkezés, de amikor tudomást szerzett az építő anyagok itteni árairól, megértette, hogy „miért nincs kedvük az embereknek építkezni. Ö Szombathelyen már 52 milliótól kezdve épít két-szobás kis családi házakat — kulcsátadásig; de ott a tégla ezre 450.000 K — Pápán 550.000; a cserépzsindely ezre ott 600.000 — nálunk 1,100.000; egy mm. mész ott 60.000 — nálunk 80.000; egy köbm. homok ott 40.000 — nálunk 110.000; egy köbm. épületfa ott 580.000 — nálunk 750.000 stb., síb. Az ő elmondása alapján tehát megállapíthatjuk, hogy Pápán az építő anyagok árai átlag mintegy 25%-kal drágábbak, mint az összehasonlítás tárgyát képező Szombathelyen. Ez pedig teljességgel indokolatlan, sőt nemcsak indokolatlan, hanem az egész város gazdasági vérkeringését akadályozó, eredményeiben antiszociális kihatású súlyos hiba, amelynek megszüntetése egyenesen a köz érdekéből volna kívánatos. Nem akarjuk azt állítani, hogy a főbb építkezési anyagokat kezükben tartók között csendes kartell áll fenn, de mindenesetre tény, hogy az építőanyagok terén az egészséges versenynek nálunk semmiféle megnyilvánulásait nem tapasztaljuk. Nem szükséges azt fejtegetnünk, hogy az építkezésnek ilyetén való megbénítása végeredményben magukra az anyagraktárosokra is károsodással jár, mert hiszen nem érvényesülhet „a kevés haszon — nagy forgalom" oly sokszor bevált elve, mi csak affelett aggódunk, hogy ha a pénztelenséggel tovább is szemben állnak az építőanyagok indokolatlanul magas árai, akkor a magánépítkezések megindulásában, a lakásínség és a munkanélküliség megszűnésében teljesen hiába reménykedünk. Ezért az volna a propoziciónk, hogy a város polgármestere hívjon össze e tárgyban az érdekeltekkel ankétet, vitassák meg az építőanyagok árait, s hozzanak létre olyan megállapodást, amely a szombathelyi példában említett nagy differenciát az építőanyag-árakban eltünteti, s az építkezés megindítását e részben is lehetővé teszi. És ha ez — várakozásunk ellenére — meghiusulna, akkor a külföldi kölcsön esetleges bekapcsolásával gondoskodjék maga a város az egészséges verseny kifejlesztéséről. Egy házhely-tulajdonos. ÚJDONSÁGOK. — Hősi halottak sírjai. A városi tanács a közgyűlés által hadi emlék céljaira megszavazott összegből idén az alsóvárosi temetőben nyugvó hősi halottak sírjait hozatta rendbe s minden sírra beton-sírkövet állíttatott. A hősi halottak emlékéhez méltón gondozott síroknál november l-jén kegyeletes gyászünnepélyt fognak rendezni. — Jegyző-választás. Kapácsy Pál, Vaszar község jegyzőjének nyugalomba vonulásával megüresedett jegyzői széket választás útján f. hó 17-én töltette be dr. Jerfy József járási főszolgabíró. Megválasztatott Szekeres József, volt lovászpatonai adóügyi jegyző, aki már körülbelül egy év óta vezette a vaszari jegyzői irodát a községi lakosság teljes megelégedésére. — Halálozás. Nagy Pál, helybeli evang. igazgató-tanítót és családját mély gyász érte: anyósa, özv. Amtmann Jánosné szül. Oppel Terézia e hó 18-án 84 éves korában elhunyt. A vallásos lelkű, jóságos matróna temetése kedden délután ment végbe tisztelői sokaságának igaz részvéte mellett. Ravatalánál Mesterházy lelkész mondott könnyekre indító szép gyászbeszédet. Az alsóvárosi temetőben helyezték örök pihenőre. — Egy előfizetőnk eszméje. A városi építkezések alkalmából egyik kedves előfizetőnk levelet irt hozzánk, melyben azt az eszmét veti fel, hogy a város ne a városon kivül, hanem azon belül építtesen. Pl. azt ajánlaná, hogy a városmajor mögött boltozzák be a Cincát, s az így nyert nagy területre a Széchenyi-utcával párhuzamban építsenek házakat. Ideális hely volna — úgymond t. előfizetőnk — a vásárcsarnok számára a városmajor, s ide építhetnék a vásárcsarnok fölé a tűztornyot is. A városmajort esetleg el lehetne helyezni a volt női kórház épületében, ahol mindenre volna elég hely. — Ezekhez csak azt fűzzük, hogy érdemes volna velük komolyan foglalkozni. N ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamast-árukban és egyéb kelengyecikkekben KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában.