Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.
1924-01-12 / 2. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési á,r: Egy hónapra 1200 Izorona. Egyes szám ára 500 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda, Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Évtized eltelhetett a régi békeidőben s annyi becsületsértési és rágalmazás! pör nem fordult meg a bíróságok előtt, mint amennyiről manap egy hét leforgása alatt hírt kapunk. Mintha az emberek mással nem is foglalkoznának, mint a legcsúnyább, a leggyilkosabb marakodásokkal, egymás becsületében való gázolással. És ha bíróság elé állanak, akkor is a legritkább esetben jön meg a jobb belátás, tanuk egész seregével vonul fel mindenik fél és bizonyítják -a maguk vélt vagy valódi igazát. Vélt igaz a legtöbb. A rendkívüli viszonyok, melyek között élünk, kizökkentették a legtöbb embert józan tárgyilagosságából, soha annyi elfogultságot, soha annyi elvakultságot nem tapasztal az ember, mint ezeken a törvényszéki tárgyalásokon. És megy a küzdelem elkeseredetten a végletekig. Itt katonatisztek vonulnak fel két ellenkező irányból, hogy volt parancsnokok viselkedéséről tanúskodjanak, amott a miniszterrel állami tisztviselők, kiknek e minőségükben a politikához semmi közük nem volna, kerülnek szembe elkeseredett politikai tusában, hogy közben párbajkarcolásokkal is elintéznek lovagias ügyeket, az nem is érdemes a megemlítésre, azok csak epizódok a nagyobb szabású küzdelmek összebonyolult cselekményében. És oly ádázul, oly konokul megy ez az ellenségeskedés, mintha más teendőnk a világon semmi sem volna, mintha egyébként ebben az országban mindenek ékesen és szép rendben volnának, mintha nem szorítanák mindjobban, mind szabatosabban azt a gyürüt, mely egyszer — ha nem eszmélünk fel egymást maró örületünkből — halálos bizonyossággal megfojt bennünket. A francia Prágába helyezi át vezérkari főnökségét, mely hivatva leszen a jelen status quo-t örök időkre biztosítani, nekünk meg még mindig az a legfontosabb, hogy valakit március 19-én neveztek-e ki egyetemi tanárrá, avagy akkor csak a tanári kartól kapott megbízást s tényleges kinevezése a vörös uralom bukása után következett-e be. így rohanunk nyitott szemmel a pusztulásba, mert konokul és makacsul csak azt keressük ma is, ami bennünket szétválaszt és nem próbálunk kicsinyességeken felülemelkedve minden erőt egyetlen nagy cél — a nemzet megmentésének — szolgálatába szegődtetni. Mint Trója pusztulásakor, már „a szomszéd Ukalegon" ég s nekünk nincs másra gondunk, csak hogy az ügyészségek és bíróságok foglalkoztatva legyenek személyes, rút, kicsinyes, fölösleges — igen, fölösleges, mert ahol elfogultság dolgozik, ott az igazságot még az ítélet sem tisztázza, nem legalább a pervesztes tábor szemében! — torzsalkodások végtelenbe nyúló sivár sorával! A hősök emlékünnepét immár törvénybe fogják iktatni. Ez is egyike azon mulasztásoknak, melyeket éppen legfőbb ideje volt már pótolnunk. Nem mintha azt hinnők, hogy a valódi kegyeletet lehet dátumhoz kötni, nem mintha nem látnók tisztán, hogy azok, akik a világháborúban biztos rejtekhelyen lapultak s mint nélkülözhetetlen felmentettek zsíros üzletekkel vetették meg az alapot, melyekre ma részvénytornyaikat felépíthetik, még ha meg is jelennek majdan egyegy ilyen májusi ünnepen, valaha is átérezni tudnák, hogy mi volt az a vad idegenbe kivetve lenni, halálos veszedelmek országútját járni, az utolsó ideg kipattanásáig izgalmak közt élni s végül megsiratatlanul, eltemetetlenül egy összelőtt árokban — anyonnyomott féregként — elpusztulni. Nem, aki akkor nem érzett együtt a szenvedőkkel, a hősökkel, a vértanukkal, anna^ raa is és a jövőben is teljesen közömbös lesz az ő emlékezetük. Ám mégis jó, hogy törvénybe kerül, aminek már régen törvényben kellett volna lennie. Vannak, ha nem is sokan, vannak, akiknek lelkében ég a kegyeletnek oltári lángja s ha ez áldozatként magasra gyulladhat, legalább egy másik eljövendő, jobb nemzedéket fog lelkesíteni, fog kötelességtudóvá nevelni. Ez a mi nemzedékünk, ahol leghangosabban azok ordítoznak, kik vagy nem öltöttek soha egyenruhát vagy ha sorsuk mégis kényszerítette rá, akkor élelmezéssel, repülő és más tanfolyamokkal voltak elfoglalva kétségbeesett következetességgel mindig olyankor, mikor csapatbeli bajtársaik ütközetben jártak, ez a mi nemzedékünk, ahol lemosolyogják azt, aki becsületesen teljesítette harctéri kötelességét, nem is méltó rá, hogy megülje a hősök emlékünnepét. És mégis meg kell ülnünk példaadásként. Az ifjúság idealizmusát kell táplálnunk, ezt kell nevelnünk, nagyra növesztenünk, mert ez fogja kevés, a mai romlott és elfajult világban is romlatlan lelkűnek és eszményekért élőnek megmaradt „öreg" vezetésével pótolni mindazt, amit e mai nemzedék elvétett és elszalasztott. Zürichi jegyzés január 10-én. Korona: 0.0210 Dollár . Szokol . Dinár . Lei . . 27500-28600 798- 842 306— 320 142— 155 Márka — — — — Osztrák b. . 3860 -4080 Svájci frank. 4760—4980 Francia frank 1360—1426 Pápai terménypiac január 11-én. Buza . . 110000-112000 Rozs . . 82000-84000 Árpa . . 84000-86000 Zab ... . 90-95000 Kukorica . . 85—88000 Burgonya . 20000—22000 Közvilágítási adó. — A főszámvevő tervezete. — Hogy az áramfogyasztók a közvilágítás terhétől szabaduljanak, közvilágítási adó volna kivetendő. Ennek alapja az, hogy a közvilágítás a városnak (40.000 kilowattóra á 2400 K) 96,000.000 K-ba kerül. Ez összeg a következő adóalapokból volna fedezhető. 1. A házbér-adó 32,000.000 K. 2. Földadó 52,000.000 K. 3. Társulati adó 8,000.000 K, általános kereseti adó 102,000.000 K és (munkabérek után) 12,000.000 K. Ha csak a háztulajdonosokra vetik ki az adót, a 96,000.000 K-t tevő közvilágítási adó a 32,000.000 K-t tevő házbéradónak 300%-át teszi ki. Mivel azonban a mostani lakbér nem felel meg az adózók kereseti viszonyainak, a közvilágítási adó kivetésénél a buzaföldadó és a kereseti adó is figyelembe vehető volna. Ha a 194,811.611 K-t tevő összes adó után vettetnék ki a 96,000.000 K utcavilágítási adó, úgy az kerek összegben az összes adó 50%-ának felel meg. Kivethető volna még a közvilágítási adó felerészben a házbéradó és felerészben a többi adók után különféle százalékok alkalmazása mellett. 32 millió házbéradó után 150% 48,000.000 K 51 millió földadó után 30% 15,300.000 „ 8 millió társulati adó után 30% 2,400.000 „ 102 mill. ált. kereseti adó után 30% 30,600.000 „ 12 „ „ „ „ „ 5 % 600.000 „ Összesen: 96,900.000 K ÚJDONSÁGOK. — Hímen. Veszprémvármegye főispánjának, simontornyai Magyar Károlynak leányát Magyar Médi úrhölgyet folyó hó 9-én vezette oltárhoz dr. Örffy Imre kincstári főtanácsos, nemzetgyűlési képviselő. A polgári szertartást dr. Bibó Károly alispán végezte, az egyház áldását pedig dr. Rott Nándor megyéspüspök adta az ifjú párra. Tanúk voltak a menyasszony részéről dr. Iklódy-Szabó János nemzetgyűlési képviselő, a vőlegény részéről Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár. Az ünnepélyen nagy számban vettek részt Veszprém- és Tolna vármegyék, Veszprém és Szekszárd városok előkelőségei. — Tovább működik a megyebizottság. A törvényhatósági (vármegyei) bizottsági tagok megbízatása az 1923. év végével lejárt. Az új törvény, melynek alapján a megyebizottsági tagokat a jövőben választani fogják, még nem nyert a nemzetgyűlésen elfogadást. Ez okból a belügyminiszter a régi bizottsági tagok (úgy a választottak, mint a virilis joguak) megbízatását ideiglenesen meghosszabbította. — Egyelőre tehát tőlünk Pápáról is azok járhatnak a megyegyülésekre, akik eddig — nem jártak. — A volt pápai plébános halála. Kriszt Jenő nyugalmazott esperes-plebános, ki két évtizeden át működött városunkban, mult év december 24-én élete 61-ik évében Balatonlellén elhunyt. Hűlt tetemeit dec. 26-án ugyanott helyezték örök nyugalomra. R. i. p. — Szénszünet. A helybeli iskolák közül a r. kath. hitközség elemi iskoláiban, az irgalmas nővérek zárdájában és az állami polgári leányiskolában tüzelő hiánya miatt a karácsonyi szünetet január 15-ig meghosszabbították. A többi iskolában a tanítás hétfőn kezdetét vette.
