Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-02-23 / 8. szám

MEGJELENIK MINDfiNSZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy hónapra 4000 korona. Egyes szám ára 1000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR, KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Pápai Hírlap előfizetési ára március hónapra . 4000 K. Egyes szám ára .... 1000 K. Válságnak mondják, pedig csak változás. Változás, mint a tényekből világos, a személyben, de nem változás abban a programmban, melyet a kölcsőntiggyel kapcsolatban Bethlen István gróf összeállított. Hogy a külföldi kölcsönt belföldinek kell megelőznie, az már régen köztudott volt. Meglepetésként csupán az hatott, hogy ezt megelőzőleg ismeretlen (vagy nagyon is ismert?) tényezők befolyása következtében a korona hirtelen romlani kezdett s a pénzpiacon olyan pánik állott be, mintha — Isten ments! — új háborút vesztettünk volna, vagy mintha kölcsönünket valakiknek sikerült volna mégis elgáncsolni. A legjellemzőbb mindenesetre az volt, hogy csak a bennünket közvetlenül körülvevő pénzpiacok — a drága jó Bécs s az „arany" Prága •— dőltek be a koronarontó spekulációnak, Londonban régi szerény kurzusán állt a magyar korona és nem vette tudomásul, hogy itthon ez alatt egész sereg egzisztenciát döntött rémületbe, csődbe a hirtelen árfolyamzuhanás. De rémületet zúdított magára az országra is, ennek folyományának kell tekintenünk a két miniszter távozását. Ám ez a rémület csak ideig-óráig tartó volt. Amint az ország meghallotta Bethlen szavát, annak higgadtságából, szilárdságából ismét hitet merített, hogy nem és nem és százszor nem, ennek az országnak nem szabad, nem lehet tönkrejutnia. Annyi gazdasági erő van tárolva még megcsonkított területünkön is, hogy a mi sorsunk nem lehet pusztulás és halál. Hogy erőinket, inainkat meg kell feszítenünk, az kétségen kivüli. Áldozatok nélkül nem képzelhető az ország gazdasági talpraállása. De ha azokra az áldozatokra gondolunk, amiket előző évszádok hoztak már a nemzet fennmaradásáért, akkor nem fogunk semmit sem soknak tartani. Magyarok és függetlenek akarunk maradni, sem csak provinciának, sem szerb hódoltságnak nem kívánkozunk, akkor, akkor pedig tegyünk úgy, mint ahogy Vörösmarty kívánja: Mindenünket feláldozva érezzük még mindig fukarnak magunkat hazánkkal szemben! Két sziikségrendolet. A hivatalos lap csütörtöki száma két nagyfontosságú szükségrendeletet közöl, melyek mintegy előhírnökei a koronajavííás érdekében benyújtott s jelenleg bizottsági tárgyalás alatt álló törvényjavaslatoknak. Az első rendelet a jegyintézeti hitel valorizációjáról szól. — Ez megállapítja, hogy a takarék korona az a számolási érték, amelynek az 1921. évi t.-c. alapján kibocsátott koronára szóló államjegyekhez való mindenkori értékviszonyát a Jegyintézet képviselőinek vezetésével működő bizottság állapítja meg, amely független a kormánytól. A bizottság elnöke az állami jegyintézet képviselnie, tagjai pedig a budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsának, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és az Országos Mezőgazdasági Kamarának egy-egy képviselője. A bizottság magát szükség esetében szakférfiakkal egészítheti ki. Intézkedik a rendelet, hogy a Jegyintézet 1924 február 20-tól a pénzügyminiszter további intézkedéséig a váltóleszámitolási üzletágban csakis oly váltókat fogadhsi el, melyeknek szövege azt mondja, hogy az összes kötelezettek a váltón alapuló tartozást a lejáratkor a takarékkorona alapján kiszámított összegekben kötelesek visszafizeíni. 1924 február 20-ika előtt kiállított magyar koronára szóló váltókat csak abban az esetben fogadhat el a Jegyintézet április 30-ig leszámíioláúV^ ha ?, benyújtó kötelezettséget vállal, hogy a váltót takarékkorona alapján kiszámított összegben fizeti vissza. A rendelet szerint a pénzügyminiszter további intézkedésig lombardkölcsönt csak abban az esetben folyósíthat és közraktári zálogjegyet (warrant) csak abban az eselben számitolhat le, ha a hitelkérő fél kötelezi magát, hogy a lejáratkor a takarékkoronának a fizetés vagy a rendezés alkalmával érvényes értékaránya szerint kiszámított összegben fizeti vissza. Végül is intézkedik a rendelet a takarékkoronának a giró-üzletágban való elfogadásáról és a jelzálogokról A rendelet felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a rendeletben foglalt intézkedéseket a szükséghez képest módosítsa. A rendelet már életbelépett. A másik rendelet az állami kölcsönelőleg felvételéről szól. Ez csak a kölcsön előlegéről intézkedik s ezt a jövedelemadó négyszeresében és a vagyonadó hatszorosában szabja meg. Amennyiben a fizetendő kölcsönelőleg összege legfeljebb 200 ezer korona, akkor ezt az öszszeget 10 ezerrel maradék nélkül elosztható összegre kell kikerekíteni. Az állami kölcsönelőleg összegét az a pénzügyigazgatóság állapítja meg, amelyik az adózónak 1923. évi jövedelem- és vagyonadóját megállapította. A pénzügyigazgatóság a megállapított állami kölcsönelőleg összegéről a feleknek fizetési meghagyást állít ki. A fizetési meghagyás takarékkoronáról szól. A fizetési meghagyást az elöljáróság adószámviteli osztálya soronkivül kézbesíti. A kölcsönelőleget három részletben kell fizetni. Az első részlet a kölcsönelőleg összegének 30 százaléka és ezt március 10-ig kell befizetni, a második részlet az előleg összegének 35 százaléka, ezt március 31-ig kell fizetni, a harmadik, utolsó részlet pedig az előleg öszszegének 35 százaléka, ez április 30-ig fizetendő. A behajthatatlan állami kölcsönelőleg öszszegének törlését, tekintet nélkül az összeg nagyságára, a pénzügyigazgatóság (kerületi adófelügyelőhelyettes) javaslata alapján a pénzügyminisztérium rendeli el. A kölcsönelőlegről támadt minden vitás kérdésben elsőfokon az illetékes pénzügyigazgatóság (kerületi adófelügyelő helyettes) határoz. Ennek határozata ellen a kézbesítést követő 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. A fellebbezésnek az állami kölcsönelőleg behajtására nincs halaiztó hatálya. Rákóczi-kori emlékek holland levéltárakban. Dr. Antal Géza felfedezése gróf Rechteren levéltárában. Már megemlékeztünk néhány szóval arról a magyar történelmi szempontból rendkívül érdekes és fontos felfedezésről, melyet dr. Antal Géza tett gróf van Rechteren almelói családi levéltárában, hol sikerült a holland közvetítők tárgyalási anyagát, s jelentéseit az 1704—6. évekről majdnem teljesen megőrizve föllelni, s a kutatás számára hozzáférhetővé tenni. A fontos felfedezésről az „Uj Idők" egyik utolsó számában dr. Antal Géza a többek közt ezt irja: „Kutatásaim közben felmerült az a gondolatom, hogy gróf van Rechteren családi levéltárában is lehetnek magyar vonatkozású iratok, mert hisz a család egyik őse, gróf van Rechteren Almelo Adolf Henrik, mint rendkívüli követ az 1705—1706. esztendőkben járt Magyarországon, s valószínűnek tartottam, hogy a hágai birodalmi levéltárban őrzött követjelentéseken kivül a családi levéltárban is lesznek históriai vonatkozású adatok, valószínűnek annyival is inkább, mert köztudomás szerint igen sok németalföldi követ megőrizte saját levéltára számára kiterjedt levelezése másolatát, sőt sok esetben az eredetit is." „Baráti közvetítés segélyével augusztus első napjaiban személyesen beszéltem a kérdésről a család mostani fejével, Mr. gróf van Rechteren, Limpurg Almelo A. F. L. úrral, ki azelőtt Németalföld svájci követe volt, jelenleg pedig a Királynő Commissáriusa (főispánja) Overyssel tartományában. Ö szíves volt megígérni, hogy utána néz a dolognak, s ha akad valami nyomra, értesíteni fog. Pár nap múlva kaptam értesítését, hogy nem sikerült a levéltár jegyzéke alapján magyar vonatkozású iratoknak nyomára akadni, s meghívott, hogy személyesen kutassam át a levéltárat, s győződjem meg arról, hogy vannak-e a jelzett korszakból való speciálisan magyar vonatkozású adatok." „A szives meghívásnak örömmel tettem eleget, s augusztus 24—25. napjait az ősi, 40 évvel ezelőtt restaurált almeloi kastélyban töltöttem. Nagy örömömre, feltevésemet igazolva találtam. Ráakadtam gróf van Rechteren Adolf Henrik összes jelentéseire, s ezeknek a jelentéseknek a mellékleteire. A tíz terjedelmes. folians között két kötet kizárólag a magyar béketárgyalásokra vonatkozik, s az 1704—1706. évek tárgyalásainak úgyszólva teljes okmánygyüjteményét tartalmazza. Gróf van Rechteren szívességéből jelenleg mind a tiz kötet a rotterdami városi levéltárban rendelkezésemre áll, hogy a birodalmi levéltár anyagával összevetve annak kiegészítéséül általam felhasználható legyen." r Állást keres bárhol gabona, vagy lisztkereskedésben, úgy kereskedelmi irodai, mint raktárnoki teendőkben, u. m. gabonaátvételben, expedícióban és bevásárlásban jártas, úgyszintén üzleti utazásra is alkalmas, magyarban, németben perfekt férfi munkaerő. Malomban; gazdaságban, füszerszakmában, gyárban, vagy bármely más vállalatnál is szívesen elhelyezkednék. Belépés mielőbb, esetleg azonnal is. — Cim a kiadóban.