Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-11-29 / 48. szám

PA PA I RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Negyedévre S4r.OOO korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az az érzésem, hogy Esküit Lajosnak nemcsak azzal a bűnnel vádolva kellene a biróság előtt állania, amiért felelősségre vonták. Bűnössége minőségét és mértékét az Ítélet fogja megállapítani, a mellékkörülményeket ugyanez fogja megvilágosítani, de nem Ítélhet a biróság arról, amivel Eskütt vádolva nincs, hogy visszaélve azzal a bizalommal, amellyel megajándékoztatott, olyan sebet ütött jóltevője lelkén, mely nem gyógyult, halálos volt. Hiába ahhoz, hogy valaki kormányozzon, nem elég az istenadta nagy tehetség, sem a legnemesebb szándék, kell hozzá kifinomult emberismeret is, mely még vér szerint hozzá közelebb állót is kritikus, birói szemmel, a felsőbbség szemével nézi. Ezt a felsőbbséget nem érezte maga felett Eskütt, ezért mert oly vakmerően a közből harácsolni, ezért tudott a naivságig menő bizalommal oly rútul visszaélni, aminőre kevés példát láthattunk eddig. Az én hitem. Engem mindig gondolkodóba ejt, ha a hitet emlegetik. Mert valahányszor iátom, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaikban hisznek az Isten segítségében ; hazánk sorsát illetőleg valahányszor hallom az igét, hogy „hiszek egy isteni örök igazságban", ennek következtében pedig „Magyarország feltámadásában": mindannyiszor felmerül lelkemben a kérdés, hogy vájjon érdemesek vagyunk-e arra, amit hiszünk, és ha igazán hiszünk az „isteni örök igazságban", szabad-e igaztalanul remélnünk az Isten segítségét abban is, amire érdemetlenek vagyunk ? Szép dolog a hit, és kell is, hogy éljen a szivekben ; mert hit nélkül nincsen lelki élet, lelki élet nélkül pedig vadállattá sűlyed le az emberben az „ember". Sajnos azonban, hogy igen sok ember hitében nincsen meg a jogszerűség és ethikai alap. Mert az „isteni örök igazságé szerint úgy a magán dolgaink sikerében, mint hazánk szomorú sorsának jobbra fordulásában csak abban az esetben van jogunk hinni, ha arra az Isten előtt érdemessé tesszük magunkat, tehát ha az Isten parancsai szerint élünk, illetőleg, ha a haza érdekei szerint cselekszünk. Az igaz hit jogosultsága tehát feltételes. A feltétlen hit hamis hit és nem egyéb, mint vak elbizakodás ; mint az Istenbe és országunk jövőjébe helyezett bizalommal való bűnös visszaélés. Hazafiságnak is, hitnek is nagyon kényelmes az ilyen hit és igen alkalmas arra, hogy követőik, port hintve a szemekbe, másokat is az elbizakodás vészt hozó útjaira tereljenek vele. Ne feledjük azonban el, hogy az elbizakodás az Isten haragját és megalázó büntetését vonja maga után. Tudták ezt már a régi népek is és óvakodtak tőle. Agamemnon, amidőn Trója romjaitól hazatér, kerül minden fényt és pompát és nem mer rálépni a biborszőnyegre, melyet neje, Klytemnestra a győző lábai elé terít, nehogy annyi szerencse után magára vonja az istenek haragját. Aeschylos „Persák" c. tragédiájában a letiport hatalmas birodalom dúsgazdag királyával, Dareios-szal, a sír mélyéből kiáltatja oda népének, hogy jó sorsukban el ne bizakodjanak, mert kemény boszut áll a Nemezis azokon, akik a bizakodás megengedett határait túllépik. Ebből megértették az athéniek, hogy a sors, amely ma a nagy Persabirodalom fővárosát, Susát, alázza meg, holnap Athént érheti. Mohács mezőin nem veszett volna el teljesen a nemzet virága, ha a vak bizakodók nem kényszerítik ki a törökkel való megütközést, még mielőtt a király és Tomori tisztába jöhettek volna a helyzet megkövetelte hadi terveikkel. Legutóbb világra szóló nagy győzelmeik után a központi hatalmak sem vesztették volna el a háborút, ha fegyvereik sikerében el nem bizakodnak és a szerencse kedvezéseivel vissza nem élnek. A régi görögök harcaikban akkor aratták a legnagyobb győzelmeiket, amikor a különféle görög törzsek egyesültek ; kulturájokban, anyagi javaikban és hatalmukban akkor emelkedtek a legmagasabb fokra, amidőn harci szerencséjök kedvezéseit elbizakodás nélkül, önmérséklettel fordították népeik javára. Az összetartásban és egyetértésben rejlő erőre nézve ritkán bár, de* mégis találunk több dicsőséggel teljes példát a magyar történelemben is. Ezek is mind azokra az időkre esnek, amelyekben a magyar hazafiság nem kötötte magát sem a nemzetiséghez, sem a hitfelekezethez, hanem egyedül a haza érdekeihez. Ilyen idők voltak Hunyadi, Rákóczi és Kossuth idői is, amelyeknek mindegyikéről fényes győzelmek emlékét örökítette rneg a történelem. És a sok példa után, melyek részben tanulságos inrést, részben útbaigazító tanácsot nnyujtanak, mit csinál most a megnyomorított magyar nemzet? Az erők egyesítése helyett igazságtalan ellentéteket támaszt a saját kebelében, azután pedig számtalan pártra és párttöredékre szakadozva egymás ellen agyarkodik, miközben hitével kérkedve — hisz. Arra nézve azonban, hogy hitének jogosultsága is legyen, vagyis, hogy a hitének megvalósulásához az Isten segítségét és a világ népeinek szimpáthiáját kiérdemelje; hogy országa újjáépítésének lehetőségeit előkészítse: semmit sem tesz. Vagy ha tesz is valamit, az épen az ellenkezője annak, amit józan ésszel és igaz hazafisággal tennie kellene. j Én is hiszek. Az én hitem azonban nem vak. Mert az én hitem az „isteni örök igazság" érvényesülésének követelményeit szem előtt tartja. Az én hitem tehát az az igaz keresztényi és hazafiúi hit, mely szerint egyazon nemzet fiainak párt és vallásfelekezeti tekintetek nélkül szeretniök kell egymást. E szerint a hit szerint minden vallás szent és sérthetetlen. Ennél fogva mindenkinél tiszteletet érdemlő jelenség, ha a saját vallásához ragaszkodva, a más vallásbeliek templomai előtt is Istenre gondol és kalapot emel. Akik ily értelemben ragaszkodnak a vallásukhoz, azokban élhet csak az az igaz hazafiság, amely se nem katholikus, se nem protestáns avagy zsidó, hanem csakis magyar. Ez a hazafiság lehet csak Magyarországnak, a népek nagy tengerében ennek a hullámoktól vert kis szigetnek, fenntartó sziklája. Azért én mindaddig amíg hazafiságunk nem helyezkedik erre a szilárd álláspontra, nem merem hinni, hogy az Isten a magyart akár társadalmi közügyeiben, akár országa újjáépítésében megsegítené. Mindenek előtt vissza kell költöznie sziveinkbe a hitvallás és hazafiság legfőbb követelményének, t. i. a szeretetnek, melyet az önző érdekek hajhászata elűzött azokból és helyébe a gyűlöletet plántálta be. Mert a gyűlölség mételyezte meg politikai életünket. A gyűlölettől telített politika osztja ellenséges pártokra a nemzetet, és machinációval antagonizmust támasztva, ez a rossz indulatu politika szítja a felekezeti békétlenséget is, amely nagy és nehéz feladatok elé állított nemzetünkre nézve mindenek között a legveszedelmesebb. A nemzeti egység az egyetértés, a politikai és vallásfelekezeti békeség érdekében, a politikai és hitfelekezeti békeség pedig a nemzeti egység és egyetértés érdekében az állami életnek elmaradhatatlán követelményei. Ahol ezek megvannak, ott nincs szükség se fajvédelmi politikára, se keresztény kurzusra, amelyek a szélsőségek útjaira tévedve igen könnyen beleütközhetnek úgy a kereszténység fenséges fogalmának attributumjaiba, mint az ország eminens érdekeinek követelményeibe. Mindezekből következőleg arra kérek minden igaz hazafit és honleányt, hogy gondoljon Magyarország mostani rettenetes helyzetére és az újabb veszedelmekre, melyeket szívben és lélekben elposványosodott nemzeti életünk rejt magában. Gondoljon a mult idők vailásbeli torzsalkodásaira, politikai pártoskodásaira, ezek következtében pedig — a mohácsi gyásztérre és országunk legújabb katasztrófájára. Gondoljon rájok ; és kikerülve a nemzetbontó érdekcsoponoknak a végpusztulás felé vezető irányzatait, szeretettel a szivében, működjék közre az újjáépítő erők egyesítésében, a nemzeti békeség és egyetértés megteremtésében. Működjék közre, amig nem késő!... Mert nemzeti békeség nélkül soha sem lesz elég erőnk ahhoz, hogy az ország javára üdvös cselekedeteket vigyünk véghez, Ezek nélkül pedig az Isten előtt sem leszünk érdemesek rá, hogy országunk a mostani romjaiból dicsőségesen feltámadhasson. — Nemzeti egység és egységes nemzeti munka nélkül nincs jövőnk, mert az „örök igazság" szerint se az Isten, se a világ népei előtt nincs is rá érdemünk. Ez az én hitem. Az ország ügyeinek, társadalmunk közös érdekeinek szolgálatában én csak egy jelentéktelen közember vagyok. Tehát se a rang, se a hatalom ereje nem kölcsönöznek súlyt a szavaimnak, Mindazáltal szeretném, hogy azokat, amiket itten papírra vetettem, hallanák meg és szívlelnék meg a mi régi országunk összes lakosai. De bármiként is történjék, a fennebbiekben kifejezett meggyőződéseimet — nem rettenve meg az ellenvéleményen levők felém dobott köveitől — hirdetni fogom ezután is mindaddig, amíg csak egy jobb jövő előkészítésére szeretetben és igaz hazafiságban egyesülve nem látom ezt a gyűlölködő nemzetet. Hirdetni fogom kötelességérzetemnél fogva, amig csak ki nem esik e gyenge toll a kezemből! Deme Károly. ANGOL RUHA ÁRUHÁZ össze

s ruházati cikkek és újabban érkezett ALTMANN BERNÁT NŐI- ÉS LEAMKA KABÁTOK PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9- kaphatók nagy választékban és olcsó árakban.