Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.
1924-11-01 / 44. szám
Női- és gyermekfelöltők valamint mindennemű rőfös- és divatáru állandóan dús választékban iandeb Miksa divatáruházában Pápa, Kossuth Lajos utca 14. szám. Skeítlíii^ 8 1 foglaló beszédét, melyet az egész ünnepi közönség feszült figyelemmel, nagy tetszéssel kisért s még a szent hely sem tartotta vissza tőle, hogy ennek majd minden pontnál kifejezést ne adjon. Gazdag és jelentős volt e programm, nyilt és férfias. Tudást és erélyt sugárzó. Formailag, felépítésében, stílusában kiváló s mindezt emelte az előadásnak nemes heve éá lendülete. Megkapó volt mindjárt a bevezetés: Mélységes alázattal a mindenek felett szabadon rendelkező Isten iránt, kinek tetszett az Ő erejét az én erőtlenségemben megdicsőíteni, őszinte hálával mindazok iránt, kik bizalmukkal megajándékozva, e nem keresett díszes állásra elhívtak, foglalom el a dunántúli református egyházkerület püspöki székét, hogy Isten és e szent gyülekezet szine előtt ünnepélyes esküben foglalt kötelességeim teljesítését megkezdjem. Ha végig tekintek a reám váró nagy feladatok hosszú során s ezzel szemben mérlegelem a magam gyarló erőit, joggal támad fel bennem a kétség, ha vájjon a legjobb akarat mellett is képes leszek-e közéletünknek még mindig háborgó tengerén egyházkerületünknek reám bizott hajóját az isteni cél felé vivő útjában biztosan kormányozni? Képes leszek-e a hányattatások közepette, szemem előtt a betlehemi csillaggal, úgy vezetni a reám bízottakat, hogy anyaszentegyházunk nagy érdekei ne szenvedjenek kárt e válságos napokban. Megnyugtat azonban az Isten kegyelmében való rendületlen hitem s az a tudat, hogy válságról csak földi értelemben szólhatunk, mert az odafennvalókban nincs változás s a változásnak még csak árnyéka sem. Mig itt alant birodalmak omlanak össze, az Istenországán a pokol kapui sem vehetnek diadalmat; mig itt trónok inognak meg s uralkodók mennek száműzetésbe, a Király, kinek országa nem e világból való, szilárdan ül a maga trónján s szelíden őrzi örökségét; mig földi hatalmasok Ígéretei máról-holnapra elmúlnak s szavai ingadoznak, mint a széltől hajlított nádszál, ^az Úrnak ígéretei soha el nem múlnak s az Ő beszéde megmarad mindörökké. Programmja első pontjaként a lelkészképzés fejlesztését fejtegette. Pápán theologiai internátus létesítését tűzte ki célul. Theologusok külföldi iskoláztatását azoknak a kapcsolatok erősítése szempontjából is fontosnak tartja, melyek országunknak mai helyzetében nagy hasznára voltak. Szólott a lelkészválasztási törvény reformjának szükségéről, a lelkészek anyagi helyzetének javításáról, nem menthetvén a kormányt azon jogos vád alól, hogy a szentesített törvények alapján nyújtott államsegélyeket devalválódni hagyta. Mély hatást tett beszédének a vallásfelekezeti békéről szóló fejezetedVégzetes szerencsétlenség volna hazánkra, ha a társadalmi osztályok között mutatkozó sajnálatos egyenetlenkedés az emberszeretet ápolására hivatott egyházak között is megfészkelné magát s éket verne azok közé, kik, ha különböző szertartások mellett is, a Krisztus evangéliomának, a szeretet evangéliomának állanak szolgálatában. A virágos rét végtelenül változatos virágpompája nem volna-e kedves Isten előtt csak azért, mert a virágok nem mind egyformák? Az emberi sziv és lélek legszebb virága: a vallásos buzgóság, nem volna-e kedves az Úr előtt csak azért, mert különböző tőből fakad s ezer változatban tárja ki szirmait? Saját hitéhez s egyháza hitelveihez való ragaszkodása mellett nem kell-e ennek meggondolásával megértő szeretettel nézni kinekkinek azt, ha emberbarátjánál a buzgóság más ern ajakban nyilvánul meg, mint amilyenben az Ő lelke emelkedik fel Urához Istenéhez. Nem tanítottak-e meg az utolsó évek keserű tapasztalatai, hogy a hivők ne egymásban, hanem a hitetlenségben keressék és lássák ellenségüket? Különböző hitelvü meggyőződés mellett nem kell-e egy magasabb eszményben, a Megváltó evangéliomának mindent átható erejében egyesüiniök? Reménylem, hogy a testvéri szeretetnek ez az őszinte felajánlása a többi egyházak részéről is megfelelő viszonzásra lel s különösen, hogy az egyházak vezetésére hivatottak a maguk hatáskörében elkövetnek mindent, hogy a felekezeti gyűlölet szószólói izoláltan maradjanak s ne bonthassák meg azt a jó viszonyt, melyre nemcsak az egyházak építő munkája, de a haza egész egyeteme érdekében ma nagyobb szükség van, mint valaha. így nyer az állam által a felekezetek közt kimondott teljes jogegyenlőség, melynek alapján állok a felekezetközi hivatalos érintkezésekben, magasabb erkölcsi megerősítést, mely nélkül a jogi alap ellen lépten-nyomon megújulhatnak a támadások. A belmisszió munkáját első sorban a gyülekezet lelkészére kivánja bizni, az egyhazias jellegű egyesületek főkép karitativ téren kifejtendő támogatása mellett. Majd áttért az iskolák ügyére, fejtegette a pap és tanító viszonyát. Szólott a pénzügyekről, melyek rendezését egyik főfeladatának tartja. Majd elnöktársához, a főgondnokhöz fordult, kérve — nagy elődjére, közös eszmény képökre Tisza Istvánra emlékeztetvén őt — támogatását. Ezután így folytatta vallásos és hazafias lélek sugallta beszédét: Kérő szavammal fordulok mindazokhoz, kik akár mint az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjai, akár mint az egyes gyülekezetek vezetői, akár mint nemzetünk életműködésének különböző tényezői segíthetnek s támogathatnak abban a munkában, melyet az isteni bölcsességnek reám ruházni méltóztatott, hogy a maguk segítségét és támogatását ne vonják meg tőlem. Joggal kérhetem ezt nem egyházunk tagjaitól is, mert hiszen magyar református egyházunk mindig nemzeti egyház volt s az is marad s az aki ennek az egyháznak munkáját bármi tekintetben megkönnyíti, az a magyar nemzeti ügynek tesz szolgálatot. Az idők gonoszak. E megcsonkított nemzet ezer sebből vérzik; talpraállításához mindnyájunk odaadó gondosságára s lankadatlan munkájára van szükség s e munkában nincs kicsiny és nagy szerep, a nemzetre nézve egyaránt fontos az, hogy a legkisebb munkakört betöltők is hfien teljesítsék a maguk kötelességét. Fokozottabb mértékben megvárhatja ezt tőlünk egyház és haza ma, mikor elszakított területeken élő testvéreink munkaerejét mély fájdalommal vagyunk kénytelenek nélkülözni. Megilletődött sóhajjal küldjük feléjük üdvözletünket azzal az eltökéltséggel, hogy addig is, mig egy belátásosabb jobb jövendő újra egyesíthetne velük, magunkra vállaljuk azt a munkát, melynek végzésében segítő kezüket nélkülözni vagyunk kénytelenek. Ha a magyar Tirteus hazánkat nyolc évtizeddel ezelőtt ledőlt szoborhoz hasonlította, mennyivel több okunk van nekünk ma ezt a hasonlatot a hazára, mint nemcsak ledöntött, de megcsonkított szoborra alkalmazni s ha ő, a költő lángszavával a szobornak a régi talapzatra való visszaállítása végett munkára hivta fel a nemzet apraját-nagyját, mennyivel több okunk van nekünk ma s mennyivel több okom van éppen nekem e felelősségteljes állás elfoglalásakor mindenkit felhívni a segítő munkára, kérve a Mindenhatót, hogy adja erre a munkára a maga szent áldását, ameíy nélkül minden emberi munka hiábavaló, mert sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem az Isten az, aki növekedést ad. Neki, egyedül neki legyen dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! A keresztyéni alázat emez érzésével foglalom el a társelnöki széket, ajánlva magamat az egész egyházkerület szives szeretetébe. A remek beszéd elhangzása után a főiskolai kántus erővel teljes éneke zendült fel. A főgondnok pár szóval berekesztette a közgyűlést s az ünnepi aktust a 69. dicséret eléneklése zárta be. Most az új püspök a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Bár összevonattak egyes egybetartozó deputálók, ezek száma mégis 50-re rúgott, bizonyságául annak a minden oldalról megnyilatkozott tiszteletnek, mi dr. Antal Géza püspököt környezi. Dr. Tóíh István államtitkár szólott először a kormány nevében. Az egyetemes református egyház s a testvér egyházkerületek nevében dr. Révész Kálmán püspök beszélt. A kerület esperesi karának támogatását Kis József esperes ajánlta fel. Kapi Béla püspök ismét remekelt az evangélikusok részéről mondott beszédével. Mindenkit könnyekre indított Józan Miklós unitárius püspök-helyettes; midőn arról szólott, hogy az oláhok által hónukból elűzött erdélyi unitáriusok előtt mily nemes testvéri érzéssel nyitották meg mindenütt a reformátusok templomaikat. A katholikusok részéről Gerstner Ignác apát szólt nagy melegséggel. A helybeli ev. egyház üdvözletét az agg Gyurátz Ferenc püspök tolmácsolta megható módon. Vármegyénk népes deputációja élén dr. Magyar Károly főispán üdvözölte a törvényhatóság nagyérdemű tagját. Nagy hatást tett dr. Huszár Aladár komárom-esztergomi főispán beszéde, mikor azt a biztos reményét fejezte ki, hogy dr. Antal Géza hangját meg fogják hallani a „túlsó part" magyarjai is. Pápa város nevében Csoknyay Károly főjegyző sok belsőséggel beszélt. Sorban járultak a püspök elé még a déli órákban: Veszprém város: dr. Komjáthy László, a győri tábla : Proszt János tanácselnök, a debreceni egyetem: Csikesz Sándor, a pécsi egyetem: Stráner Vilmos dékán, a kir. törvényszék, ügyészség s a helybeli bíróság : dr. Csajághy Károly, a máv. üzletvezetőség és állomás: Szakáll Sándor, az összes állami hivatalok: Havas József, a kerületi ref. tanintézetek : Czeglédy Sándor, a bencés gimnázium: Nisler Teodoz, csurgói ref. főgimn.: dr. Bene Kálmán, állami képző: Szarka Lajos, a polgári és elemi iskolák: Szokolszky Rezső tanfelügyelő, a ref. tanítóság: Dobó Sándor, a Magyar Nemzeti Szövetség: Birtha József, a Dunántúli Közművelődési Egyesület: dr. Óváry Ferenc, OrvosSzövetség : dr. Vadnay Szilárd, székely papság : Barabás Samu, felvidéki papság: Csekey Dávid. Ai összes tisztelgőknek dr. Antal Géza rendkívül találó és szellemes válaszokat adóit, eszmékben és erőben nem fogyatkozva. A pápai pénzintézetek, ipartestület s az összes helyi egyesületek fogadtatása délutánra maradt. Ezeket a kollégiumban fogadta azzal a közvetlenséggel, mely egyéniségét annyira jellemzi. Ugyancsak a délután folyamán tisztelgett előtte a helybeli orthodox izraelita hitközség is. Délután 2 órakor a református nőnevelőintézetben 250 terítékes díszebéd volt. A hatalmas diszterem a virágokkal ékesen megrakott asztalokkal gyönyörű látványt nyújtott. A felszolgálást az intézet növendékei végezték a tanárnők felügyelete mellett. Gondolható, hogy a pompás menüt, melyhez a kitűnő somlai bor a püspök ajándékakép saját pincéjéből került ki, a legfigyelmesebben szolgálták fel. Az ebéden az első felköszöntőt dr. Antal Géza mondta a kormányzóra. Dr. Tóth István a kerületet 6s Megyei Szöy (Kossu| jót és rii « F í Ak olcsó, Tam Pápa, Wii f Tüz Jó mm 1 für jután Csői fafiiré Budapest Calvio-tér 1 Alapíttatott 1860. évben Kizárólag elsőrendű minőségben a legelőnyösebb árakon
