Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-06-09 / 23. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 40 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy hét óta minden pesti lapnak legalább egy teljes oldalát megtölti a rákosszentmihályi tömeggyilkosság kaleidoszkopszerüen változó részleteinek leírása. Minden a világon háttérbe szorul e mellett. Földbirtoknovella, tisztviselői nyomor, kisántánt leszerelési akciója, mi több, még Jeritza vendégszereplése is mind eltörpülnek jelentőségben MolnárTóth József egy-egy újabb (hazug) vallomástétele mellett. Olyan részletességgel kell itt a közönségnek tájékoztatva lenni, akárcsak egy mozidarabban s az újságok egymással versengnek benne, hogy csekély 50 K-ért többet adjanak, mint amennyit a leghajmeresztőbb film nyújtani képes. Hát szó sincs róla, ha igazságosak akarunk lenni, kevés undokabb szörnyűség történt még a nap alatt, mint az, amit ez elegáns ifjú olyan lelki közönnyel, mely minden emberi fantáziát felülhalad, más, szintén normális képű, rendezett körülmények közt élő, jóravalónak látszó emberek társaságában végbevitt. A vallásos, erkölcsi nevelés értékében vetett hitünket rendíthetné meg szinte ez a gaztett, ha nem látnók másrészt a Gondviselés kezét is működni, mely — emlékeztek a versre: Die Sonne bringt es an den Tag! — váratlanul lesújt a bűnösre. De ha az eset még e mai, rendkivüliségekhez hozzászokott korunkban is rendkívüli, ha tanulságai is bizton és nyilván taglalhatók, jó érzésünk mégis azt súgja, hogy ez a heteken át tartó hajszálnyi pontosságú ismertetése az ügynek, mégis inkább rosszat, mint jót szül. A háború s az utánna következő borzalmak eldurvították az emberiség jelentékeny részét, a legnagyobb bűnözésre is sokan hajlandóbbak, ezeket instruálni, a példák fotográfiahűségü bemutatásával talán buzdítani is, igazán fölösleges dolog. Ha már kell, aminthogy kell, az ilyen ügyekről szólni, ne történjék annyiszor s oly szenzációhajhászó jelleggel, ne feledjük az intést: Est modus in rebus! „A kultúra" nevében, igen a kultúra nevében is történt az, ami jövő századok ámulatára e mi nemzedékeink szégyenére — jaj, már idestova 5 esztendeje lessz ennek! — szegény magyar hazánkban megtörtént. Nem csak azért kapták, helyesebben kaparintották meg a csehek pld. a Felvidéket, mert az „ősjogon" az övék volt, de ők egyszersmind „kultúrát" is jöttek terjeszteni oda, ahol a magyarok idején a barbárság honolt. Hogy hogyan fest aztán az a kultúra, amit a csehek a Felvidéken meghonosítottak s hogyan vélekednek, sőt hogyan ítélnek róla azok a saját fajtestvéreik, akiket a magyar zsarnokság, erőszak, romlottság alól végre sikerült hősi elszántságukkal felszabadítani, minderről fogalmat nyújt az a teljesen hiteles hír, melyet egy szó kommentár nélkül irne itt közlünk: A pozsonyi esküdtszék felmentette Hlinka Krisztinát, Hlinka Andrásnak, a tót néppárt vezérének nővérét, aki egy húsvéti cikkben a legsúlyosabb vádakat emelte a cseh kormány és a cseheknek behódolt tót politikusok ellen. „A köztársaságban mindenki lop." Ez volt kiinduló pontja Krisztina cikkének, végső következtetése pedig, hogy „a felszabadított" tót nép koldussorsra kerül a csehszlovák hatóságok korruptsága miatt. Izgalmas tárgyalás után a bűnösség kérdésére mind a 12 tót esküdt egyhangúan nemmel felelt, mire az esküdtszék Hlinka Krisztinát a vád következményei alól felmentette. A csehek körében nagy az izgalom, mert a 12 esküdt a Felvidék őslakosságának, a tótságnak nevében mondott Ítéletet. A Veszprémi Dalegyesület hangversenyei. A művészi ének kedvelőinek feledhetetlenül kedves élvezetben volt része mult szombaton, amikor a szinházban a Veszprémi Dalegyesület hangversenyt adolt. Az érdemes egyesületet jó hir előzte meg, tudtuk, hogy az ének-kultúra terén igen tiszteletre méltó helyet vívott ki magának, mégis meglepetés számba ment, amit produkált. Énekükben, melyet bámulatos fegyelmezettség, művészi színezés jellemez, a hanghullámok csodás simulékonysággal, kristályos tisztasággal ölelkeznek össze. Mintha csak orgona szólott volna a színpadon, amelyen egy zenevirtuóz — a karmester — szólaltatta meg a fenséges akkordokat. Ahogyan például Petőfi „Falu végén kurta kocsma" cimü, megzenésített költeményét elénekelték, az a hangulatfestésnek olyan megtestesülése volt, hogy a mozgalmas csárdai képet szinte vászonra vetítve láttuk magunk előtt a házat majd felvető duhajkodó legényeivel, akikben egyszerre megszelídül a szilaj érzés, amikor a beteg anyának leánya kéri őket csendre. Hasonló kitűnő szám volt a Verdi-féle „Banditák bordala", valamint a népdal-egyveleg s általában minden számuk. Elismerésünk elsősorban — természetesen — a kitűnő karmesternek: Gaál Sándornak szól, aki nemcsak kiválóan képzett zenész, hanem olyan rokonszenves egyéniség is, aki magához bilincseli a hatalmas énekkar minden tagját, akik magukat teljesen átadva követik karmesteri pálcájának minden intését. De az énekkar tagjai is különös dicséretet érdemelnek, amiért időt, fáradságot nem kiméivé mutatják be városról városra a magyar dalban rejlő zenei kincseket. A műsor többi számaként élvezettel hallgattuk Szabó Sándor kir. táblabíró finom-stílü hegedűszólóját és hangulatos népdal-szerzeményeit, melyeket saját hegedűkisérete mellett adott elő. Agyagássy Elek drámai erővel szavalta Váradi „Júdás" cimü költeményét, Kocsuba E. pedig rutinos zongorajátékával gyönyörködtetett bennünket. Az egész estély magas színvonalon állott, s amikor köszönetünket fejezzük ki érette a rendezőségnek, illetőleg polgármesterünknek, — aki hatékonyan közremunkált abban, hogy a testvér város dalosai hozzánk átjöttek, — ép annyira meg kell rónunk közönségünket, hogy nem tanúsított olyan érdeklődést, amilyent a Dalegyesület nemes törekvése, művészi produkciója megérdemelt volna. Mentségéül csak az szolgálhat, amit a polgármester a dalosok tiszteletére a kaszinó kertjében adott szerény vacsorán felköszöntőjében mondott, hogy a mi közönségünket a dal szeretetére még nevelni kell, s hogy városunk közönsége nem is sejtette, milyen műélvezetben lesz része. A színházi hangverseny után a dalosok karmesterük bátyját, Gaál Gyula polgártársunkat Zimmerman-utcai lakásán szerenáddal tisztelték meg, majd pedig fáklyafénynél a Fő-térre vonultak, ahol a város közönségének adtak srzerenádot. A több ezer főre menő tömeg gyönyörűséggel hallgatta a dalosok szép énekét, s minden egyes szám után zúgó tapsokkal honorálta. Innen a Kaszinó kertjébe mentek le vacsorára, amelyen szép felköszöntőjében a polgármester mondott nekik köszönetet, kifejezve óhaját, hogy nálunk is mielőbb valósuljon meg a veszprémihez hasonló dalegyesület. A felköszöntőre Csajághy Sándor törvényszéki elnök, a dalegyesület rajongásig szeretett elnöke válaszolt igen szellemesen és meleg baráti visszaemlékezéssel. • íjí íjí Részt vévén a hangversenyen, nekünk egy igen kedves jelenség ragadta meg a figyelmünket : az az ideális demokrácia, ami a Veszprémi Dalegyesületben uralkodik. A magyar birói kar kiválóságai: Csajághy Sándor kúriai biró, törvényszéki elnök, Horváth Zoltán kúriai biró és Szabó Sándor táblabíró mellett ott láttunk a színpadon együtt énekelni kishivatalnokokat, egyszerű iparosmestereket és segédeket, öregedő bácsikat és viruló ifjakat testvéri együttérzésben, a dal szeretetétől egybeforrva. Boldog Veszprém városa, ahol ilyen emelkedett szellem uralkodik, ahol a felekezeti és társadalmi válaszfalakat a dal bűvös erejével ledöntötték. Vajha példájuk nyomán ez történnék városunkban is ! N. P. Fiók-megnyStásí Bizományi Árucsarnok Rt. Budapest Pápán, Schvarcz Vilmos bútorüzletében (Fd-ufca) BSST fiókot nyitott. ^ | Legmagasabb árban veszünk I 4. antik bútorokat, régiségeket, porcellán- és műtárgyakat, szőnyeg, függöny és fehérnemüeket stb. I Alkalmi áron kaphatók antik bútorok, régiségek, porcellán- és műtárgyak. Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme újdonságaink megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.