Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-06-02 / 22. szám

tételéül annak, hogy az alig 2000 lelket szám­láló pápai evangélikus gyülekezet tagjai mekkora áldozatot hoztak a hazáért. Az ünnepet evangélikus testvéreink ren­dezték, de úgy érezzük, hogy az az 55 hősi halott nemcsak az evangélikus felekezeté, ha­nem édes-mindnyájunké, — egész Pápa városé. Imádságos hódolattal, mélyen meghatva állunk meg az emlékmű előtt, amely időtlen időkig hirdetője lesz a magyar vitézségnek, a hősi önfeláldozásnak. A nemzet géniusza pedig örök­zöld repkénnyel fonja körül a hősök dicső­séges neveit, hogy a feledés moha soha be ne lepje őket. Vajha ugyanekkor a háború vértanúinak özvegyei, árvái, roskadozó szülői is elmondhat­nák, hogy a nemzet velük szemben megtette a kötelességét . . . A városunkban e nemben első ünnepélyről a következőkbea számolunk be: Istenitisztelet. Fél 10 órára zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel az evangélikusok csinos temploma. A bejárati lépcső előtt, valamint a cintóriumban a fekete lepellel letakart emlékmű előtt roham­sisakos önkéntesek állottak díszőrséget, bent a templom főútján pedig Surányi felügyelővel élü­kön Zrínyi-sisakos rendőrök állottak. A rende­zőség a küldöttségek részére fenntartott helyek­ről gondoskodott. Képviseltette magát az ünne­pélyen a város dr. Uzonyi tanácsossal, a kato­naság Pisztel századossal, a kir. járásbíróság dr. Handl vezető-járásbiróval élén nagyobb küldöttséggel, a ref. főiskola, a nőnevelő-inté­zet, a posta, a tüzoltó-testület, az ipartestület, a Hadröá. stb. Amikor a lelkészek Gyurátz ny. püspök­kel élükön bevonultak a templomba, megszólalt az orgona s az óriási sokaság ajakán felzendült Luther hatalmas éneke, az „Erős vár a mi Is­tenünk" . . . Majd Fadgyas Aladár vallástanár mondott szárnyaló imát a hősi halottakért. Néhány énekvers eléneklése után azután Takács Elek, a veszprémi ev. egyházmegye lángbuzgalmu esperese — jobbján Mesterházy László lelkésszel, balján Fadgyas Aladár vallás­tanárral — az oltár elé állott s remek beszéd keretében felavatta a hősi halottak emlékmüvét. Beszédének alapgondolata ez volt: „Hősi ha­lottaink emléke szép emlék, mert a legszebb élethivatás betöltésére mutat; tartós emlék, mert felette áldás leng, gyümölcsözve tovább". E gondolat köré csoportosítva gyönyörű szavakkal emlékezett meg a magyar katonák vitézségéről, hazafias lélekkel borongott el a csonka haza szomorú sorsán, s felgyújtotta a szivekben a reményt, hogy hőseink vére nem hullott hiába és Magyarország ismét nagy lesz 1 Végül buzgó imában áldást kért a hősök poraira s vigaszt az őket siratóknak. A főiskolai kántus a kóruson Tóth Lajos énektanár vezetésével ismert szabatosságával elénekelte a „Nyugosznak ők a hős fiak" .. . kezdetű éneket, s ezzel az ünnepély istenitisz­teleti része véget ért. Díszközgyűlés. Istenitisztelet után nyomban kezdetét vette a díszközgyűlés ugyancsak a templomban. Imád­kozott Pál Béla segédlelkész, minek elhangzá­sával Bélák Lajos helyi s egyházmegyei fel­ügyelő a gyűlést néhány lelkes szóval meg­nyitotta. A megnyitó után a fungens lelkészek, Takács esperessel élükön s követve a presbi­térium tagjaitól, az előcsarnokban levő, immár leleplezett emlékműhöz vonultak, s azt az es­peres az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Isten­nek nevében megáldotta, Mesterházy László lelkész pedig a gyülekezet nevében gondozásba átvette. Ezt követőleg a hősi halottak tisztele­tére 10 percig szólott a harang. Majd tovább folytatván a gyűlést, Mester­házy László lelkész röviden előadta a hősök életrajzát. Szem nem maradt szárazon, a pad­sorokból innen is, onnan is zokogás tört elő, mikor a lelkész ismertette drága véreink mártír­halálának körülményeit. Ezt muszkaszurony járta át, amazt a csehek gyilkolták le, egy másik ra­gályos betegségben pusztult el, egy harmadik Doberdón rohamozva kapott fejlövést, a negye­dik a Kárpátokban fagyott meg, az ötödik nyom­talanul eltűnt örökre stb. Egy családból öt fiu küzdött a különböző harctereken, három esett el közülük a becsület mezején, több szülő két fiát siratja, özvegyek, árvák, roskadozó szülők maradtak támasz nélkül. Csupa fájó, csupa szomorú emlék .. . Fekete Károly papnövendéknek a hősöket dicsőítő lendületes alkalmi ódáját Pethő Aifföl papnöv. szavalta nemes páthosszal. Varga Lajos a bajtársak nevében köszönte meg szép szavakban a gyülekezet kegyeletes megemlékezését, áldozatkészségét, s tett foga­dalmat, hogy ha újra megharsan a kürt, ismét megragadják a kezükből orvul kiütött fegyvert küzdeni az Integra Hungaria-ért. Beiák felügyelő indítványára elhatározták, hogy az, ünnepélyen elhangzott imákat és be­szédeket, valamint a hősi halottak életrajzát örök emlékezet okáért egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe iktatják. Ugyancsak a felügyelő indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak mindazoknak, akik az emlékmű létrejövetelét bármi módon elősegítették. Végül Mesterházy László lelkész záróimát mondott, azután a közönség — elénekelvén a Himnuszt — a kegyeletes ünnepélyről felma­gasztosult érzelmek között szétoszlott. Az offertorium közel 20.000 koronát jövö­delmezett. * * * A művészi elgondolásu és kivitelű emlék­mű, amelyről az elragadtatás hangján nyilat­kozott a közönség, Vajda Sándor helybeli kő­faragó és szobrász munkája. A vörös márvány emléktábla, amelyre a hősök nevei arany be­tűkkel vannak felvésve, plasztikus dekorációval van körülvéve. Az emléktábla fölött a háttérben egy rohamra induló honvéd alakja látható, az előtérben rózsapárnán haldoklik egy hős, men­téje széttárva, mellette hűséges lovának teteme és eltörött ágyuk. Oidalt virágoszlopok, alul pedig borostyán-girland. A dekoráció, amelyet homokkőből faragtak, hófehérre van befestve. Az egész emlékmű harmonikus összbenyomást tesz a szemlélőre és beszédesen dicséri alkotóját. N. P. HIT. — Tisza-ünnepen. — Ennek így kellett lenni! Férfisző, Szemben az otvúl rátörő halállal; Kemény, hatalmas, elszánt és bízó, Nyugodt erő s csodás fény rezgi által. Véssétek ércbe, köbe, szívbe mélyen! Dobjátok fel az égre csillagúl: A déli nap gyarapszik tőle fényben, S fényforrás akkor is, ha alkonyul! Most alkonyat van, felhős alkonyat. Ránk borította bün és balszerencse. S nincs láng az égen, tűz az ég alatt, Vezérfényét mely útainkra hintse. Vad rengetegben bolygunk — elcsigázott, Halálra sebzett szarvasok gyanánt; Lesvén vadászok, hitvány orvvadászok Golyója, tőre mindenütt reánk ... Hát haljunk meg, honért ha halni kell! De szép legyen minden magyar halála: A vértanuk szárnyán repülve fel A földről a mennyek magaslatára! A haldokló rabszolga jajveszékel, Gyengét megőrjít a haláltusa, Caesar is arcát fedi köpenyével. .. Ennek így kellett lenni! szól Tisza. S nem, nem a test szól így, az elhaló! Nem a mártírvér csorduló patakja: A lélek, ki az Örökkévaló Karját erős hitével megragadja! E hittől felmagasztosul a föld; Mig tervez, alkot, küzd, imádkozik; S hogy az öröklét palástját felölti: Csak megdicsőül, el nem változik. , így halni: élet! — S élni gyötrelem, Hitünk virága hogyha dérütötte! Mért oly sivár, sötétbús a jelen ? Mert a hit napja elborult fölötte. A büszke pálmát izzó fény növeszti, Virágcsodát hő napsugár teremt: S élet ha vőn, — azt is csirába veszti A zordon észek sáppadt fénye fent. .. Jer nemzetem, jer, jer, te holtravált! Fel, égre nézz fel könnyező szemekkel: S megújult hittel győzd le a halált, Sziklát, hegyet megmozgató hiteddel! Nézd: túl a bércen tündérvölgy, — virággal, Gyümölcscsel ékes, gazdag kert virúl... Ne félj a harctól, szembe' száz világgal, Ha arcodon a láng, a hit kigyúl! És visszajő a szent csodák kora, Mit hajdan a próféták népe látott: Tengerbe vész a zsarnok tábora, Dávid legyőzi újra Góliátot; A szétdúlt templom tört falára állunk És megfeszül a kar, teremt az ész, A súlyos terhet fennen hordja vállunk: így lesz a szentek szente újra kész! Születnek aztán boldog századok, Szép gyermeki a szárnyaló időnek: Szemük vidám lesz, ajkuk mosolyog, Jólét, dicsőség, nagyság visszajönek. — És kőbe, ércbe vésik majd be mélyen A nemzetek mind, hogy lett é csoda: Hitt a magyar magában, Istenében És aki hisz, nem hal meg az soha! Medgyasszay Vince. ÚJDONSÁGOK. — Bucsu-bankétt. Dr. Tóth Istvántól mult szombaton este szeretettel búcsúzott váro­sunk közönsége. A Griff-szálló nagytermében egész intelligenciánk összegyűlt a tiszteletére rendezett banketten s számos ékes tósztban juttatták kifejezésre az új csongrádi polgármes­ter iránt e város közönsége szeretetét és háláját. Elsőnek természetesen a polgármester üdvözölte, méltatva a közrend terén szerzett érdemeit a forradalmi időkben és a rend helyreállta után, utána Bélák Lajos rajzolta meg a távozóban a jó tisztviselő ideálját. Lelkes dikciókat mond­tak még a tisztviselőtársak nevében dr. Cseh­szombathy László, az ügyvédek nevében dr. Fehér Dezső, Faragó János az ünnepelt nejére, kinek személye vissza-visszahozza körünkbe a most távozót, a bencés székház részéről Kiss Szerafin, a kereskedők nevében Rapoch Vilmos, egy szűkebb baráti kör részéről Mihály Sándor, továbbá dr. Fehér Marcel, .Karlovitz Adolf, ki a városi tanácsot üdvözölte és végül dr. Vathy Gábor. — Dr. Tóth István nagyon szép beszédben köszönte meg a személye iránt meg­nyilvánult szeretetet. Nagy hatással emelte ki, hogy két dátum: 1919 március 15. és 1919 augusztus 2. érzelmileg mindörökre egybe fogja kapcsolni Pápa városával. A társaság nagyon jó hangulatban úgy éjfélig együtt maradt. — Az új rendőrkapitány. Alig pár napig volt — dr. Tóth István felmentése után — helyettessel betöltve az államrendőrkapitányi hivatal vezetői állása, már e hét közepén meg­érkezett a belügyminiszter leirata, mely közölte, hogy a pápai kapitányság vezetőjének dr. Hamuth János rendőrkapitányt nevezte ki. Dr. Hamuth rendőrkapitány az államrendőrség fel­állítása óta működik városunkban. Alapos, eré­lyes és igazságos köztisztviselő, ki a legjobb indulattól áthatva e város közönsége iránt, köz­rendünk biztonságát szilárd kézzel fenn fogja tartani, s az államhatalom, valamint a polgár­ság érdekeinek egyensúlyozó istápolását bizo­nyára eredményesen fogja szolgálni. Teljes bi­zalommal üdvözli őt azért e város egész kö­zönsége nehéz és felelős pozíciójában. — Nagy hangverseny a városi szín­házban. A Veszprémi Dalegyesület, az ország egyik legelső énekkara, f. hó 2-án szombaton két nagy hangversenyt tart a városi színházban és pedig d. u. 5 órakor ifjúsági előadást, este V 29 órakor nagy hangversenyt, melyeken a Dalegyesület férfi karának énekszámán kivül, hegedű-, zongora- és szólóének-számok és egyéb előadások szerepelnek a műsoron. Felhívjuk a város közönségének figyelmét a kiváló klasszikus estélyre, amelyen városunkban eddig nem hallott klasszikus műélvezetben lesz a közönségnek része. Jegyek mindkét előadásra Kis Tivadar könyvkereskedésében kaphatók. Részletes prog­ram a helyszínen. Az egyesület este 11 órakor a Fő-téren szerenádot ad a város közönségének tiszteletére. — Cserkész-ünnepély a színházban. A délelőtti ünnepély folytatásául este a fiatal cserkészgárda igen kedves ünnepélyt rendezett ^ a városi színházban, melyet látogatásukkal tisz­ti szteltek meg az egyházkerületi közgyűlés tagjai is. Első számul élőképet mutattak be. Cserké­szek hódoltak Hungáriának. Csekey Jolán mint Hungária imponálóan szép volt. Horváth Endre tanár, csapatparancsnok mondott ezután figye­lemmel hallgatott, tartalmas megnyitó-beszédet. Két fiu: Fáber Gy. és Mráz L. szavaltak. Előb­binek lelkes heve, utóbbinak kedves humora ragadták tapsra a közönséget. Miklós I. Magyar ábrándot játszott sok reményekre jogosítóan, zongorán. Ezeken kivül előadták a fiuk „A cser­kész — ahol tud — segíti" és a „Dr. Hőmér­nök, tábori orvos" cimü kis színdarabokat a cserkész-életből, igen ügyesen. Kovács Lajos Jenő helyettes-parancsnok, az estély fáradhatatlan rendezője, büszke lehet a derék fiuk debüjére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom