Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-05-19 / 20. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár: Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 40 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Több, mint három éve, amióta egyáltalán szó lehetett külpolitikai orientációról — e hasáb hűséges olvasói tehetnek róla tanúbizonyságot — hányszor és hányszor kifejeztük azt a meggyőződést, hogy Középeurópában egyedüli, természetes szövetségesünk csak az olasz lehet. Többet is mondtunk ennél. Követeltük a bátorságot is, hogy minden francia kísérletezgetés mellőzésével (ami a kisantant miatt úgyis meddő s legföljebb éppen a kisantanttal való szoros üzleti kapcsolatban egy-egy nagy földhitelbanknak hozhat busás hasznot) keressük az olasz barátságát és ha megnyerhetjük, nyíltan és egyenesen álljunk melléje. Hogy gondolatunk, melyet annyi történeti érvvel támogattunk, csak most valósul meg, azért nem teszünk senkinek szemrehányást. Jobb későn, mint soha. S ma legalább még többnek, tán mindenkinek felnyílt a szeme, hogy kiktől nem várhatunk semmit. Az olasz, akinek nincs velünk semmi érdekellentéte, természetes frigyesünk lehet. Ugyanígy vagyunk Angliával is. Bethlen útja — bár gazdasági sikerében sem szününk meg bizni — a külpolitikai iránytű becsével bir és ebben a vonatkdzásban felbecsülhetetlen a jelentősége. A buza-valuta kezd tért hódítani. Már hallottunk magánvállalatról, mely legkevesebb 2, legfeljebb 5 q búzát ad havonta tisztviselői fizetésül. Nagyon sok más téren — iskolai tandíj, házvétel — áttérnek erre. Rendben van, csak a búzával van baj. Ma t. i. az a helyzet, hogy a buza ára esik s ugyanakkor minden más nemhogy stagnálna, de rohamosan fölfelé megy. Mióta és mialatt a buza 29.000 K-ról 24.000-re hanyatlott, azóta és azalatt lett az 1300 K-s húsból 2000 K-s, a 12.000 K-s cipőből 18.000 K-s. „Ki fejti meg e százhangu sirámot ?" Ha ez csak, ami nincs kizárva, efemer jelenség, akkor rendben van minden, de ha rendszer lesz és állandósul, akkor a buza-valuta előbb a kútba esett, semmint a kutat — az ásási napszám hasonlóképen rohamos emelkedése miatt! — megásták volna. ABADIE valódi francia szivarka-hüvely FLLÜLW'^L* —MSB BI 'I I1 WI HI "' I I Gazdasági jelenségek. Lóexport. A kiviteli engedélyekkel való visszaélések arra indították a kormányt, elsősorban a lóexport terén, hogy az esetenként való kiviteli engedélyek helyett úgynevezett lóexportvásárokat szervezzen meg, amelyeken a földmiveléstígyi kormány megbízottja a helyszínen válogatja ki azon állatfajtákat, amelyek kivitele engedélyezhető. Az első ilyen lóexportvásár tudvalevőleg Budapesten volt, ezt követte a soproni, majd ismét a második budapesti s végül gyors egymásutánban a nagykanizsai, kaposvári és a pécsi lóexportvásárok következtek. Az engedélyt az exportvásárok megtartására a kormány mindenkor valamelyik város képviselőtestületének adta meg, amelyik azután szerződésszerű megállapodásra lépett valamelyik rendezéshez értő egyesülettel. így a budapestieket a Mezőgazdák Szövetkezete rendezte, mig az eddigi megtartott három dunántúli vásárt egy új, alig néhány hónapos alakulás, a Magyar Gazdák Lótenyésztő és Lóértékesítő Szövetkezete bonyolította le. Ugyancsak ez a szövetkezet kapta meg a koncessziót a most folyó második kaposvári lóexport rendezésére is. Annak ellenére ugyanis, hogy Miskolcz, Debreczen, Szeged, Győr, Szombathely, Pápa és Komárom egymással versengve vindikálták maguknak a jogot a lóexportvásár rendezésére, Kaposvár volt ismét a szerencsés és rövid időn belül a "második exportvásárt rendezhette meg. E második kaposvári vásár jelentőségét és nagyságát talán az a körülmény mutatja legjobban, hogy a hivatalos vásár megkezdése előtt már mintegy 500 darab muraközi hidegvérű ló exportja engedélyeztetett, ami kereken több mint 6000 millió koronás exportot, ugyanennyi külföldi devizabevételt és mintegy 40 millió korona hasznot jelent az állam és igen jelentékenyet a város részére is. Talán a következő hasonló vásárnál szerencsésebbek leszünk, megkaphatja Pápa városa, melynek békebeli lóvásárai az egész országban hiresek voltak. A gabonatermés hazánkban kitűnőnek ígérkezik. A májusi eső nagyon használt a magyar kalászoknak. 15 év óta nem volt olyan jó termés Magyarországon, mint amilyent ebben az évben várnak. Általában 8 mázsás hozamot remélnek. Ép úgy mint nálunk, mondhatni az egész világon általánosan kedvezőek a terméskilátások, vagyis nemcsak a búzatermés lesz jó, hanem rozs-, az árpa- és a zabtermés is. Elsősorban a Magyarországot körülölelő államok termése lesz jó. Csehország, Szerbia, sőt még Ausztria is az idén jóval több kalászost fog termelni, mint az elmúlt évben. Romániában még bizonytalan a helyzet. A földreform miatt Románia kevesebbet termel majd, de a Magyarországtól elszakított erdélyi részeken szintén jobb lesz a termés, mint volt a mult évben. Nálunk Magyarországon a tavalyi 18—20 millió métermázsás hozammal szemben 20—25 millió métermázsa termést remélnek. Legutoljára 1906-ban volt ehhez hasonló kvántitásu termés. Eszerint tehát körülbelül 5 millió métermázsa gabonatöbbletre lehet számítani, ami 30.000 koronás árat alapul véve, 150 milliárd korona értéknek felel meg. Ennek egy kisebb részét exportálni lehet, de ha a helyzet nem változik és lesz még részünk esőben, úgy bizonyos, hogy a gabonatöbblettel jelentékenyen meg fogjuk javíthatni külkereskedelmi mérlegünket. Színészet. A színészet utolsó hete a zajos siker jegyében folyt le. Minden este zsúfolt ház, lelkes publikum. A hét derekán a társulat már megkezdte a csomagolást s az operett személyzet csütörtökön éjjel útra is kelt Szarvas felé, hogy a pünkösdi ünnepekben már a nagy alföldi város közönségét szórakoztassa. A drámai személyzet azonban pünkösd másnapjáig itt marad, s nagynevű művésznőnk: P. Márkus Emilia vendégszereplésével három komoly művet ad elő — tán kárpótlásul is a szezonban e téren elkövetett mulasztásaiért. Utolsó heti referádánk a következő : Pénteken a „Tyukketrec" premiérén zsúfolt ház, egy héttel előbb „Petőfi" előadásán gyér publikum. De gustibus non est disputandum I Minket azonban a jó ízlés felment attól, hogy e felháborító ocsmánysággal bővebben foglalkozzunk. Ötször egymás után zsúfolt házak előtt adták elő a héten Kálmán Imre „Bajadér"-ját. Szombaton volt a darab premiérje. Olyan tapsviharok dúltak, hogy szinte megrepesztették színházunk ócska s nem is ép túlvastag falait. És virág és kacaj és taps és újra taps — rekordsiker, akárcsak a Palma-cipősarok. Hogy a sikernek, az öt egymásutáni zsúfolt háznak mi is örültünk, nem tagadjuk. A színészetnek élnie kell, s örülünk, ha él. De hogy ebből kell élnie, azt szívből sajnáljuk. Kálmán muzsikája dallamos, szép zene, néhány melódiáját már ismerte is a közönség, midőn az orkeszterből fölcsengett. De hogy nagyobb értékű lenne ez a zene, azt még a leglelkesebb tapsoló se merné állítani. Ami meg aztán a zenén kivül van, a szöveg, a tartalom, az léhaságok és együgyüségek tömkelege. Hagyján, de hozzá az a drasztikus frivolitás, ami a szöveg bécsi mestereire (recte: mesterembereire) vall. A meztelenségből szintén többet kaptunk a kelleténél, jóizlésü ember nem lehet kíváncsi arra, mi van a primadonnák hóna alatt. A darabot színtársulatunk szép kiállítással, jó előadásban mutatta meg. Biczó és Gömöry éneke, Rácz Ada és Polgár játéka, a sok tánc (egy gyermekballerina, a kis Kuza Irma is táncolt), mind, mind megtette a hatását. A közönség, mely bírálni nem szokott, csak úszni az árral, ige n jól mulatott. A direktor — átvévén a kasszát — még jobban. Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme ujdonsáyaink választékban, mey érkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.
