Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-01-20 / 3. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre l^B korona. Egyes szám ára 15 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kifelé azért szeretünk nézni, mert amit kifelé nézve látunk, az okulást nyújt a befelé elintézendők helyes intézésére. Kifelé lát az ember gonoszat és vadat, lát visszarettentöt és undorítót, lát azonban szépet és jót, felemelőt és példaadót is. Legutóbb azt tapasztalhattuk meg, hogy viselkedik nehéz viszonyok között a gerinces polgárság. Hogy ez a németeknél történt, kell-e azt mondanunk? A német polgárságé a dicsőség, hogy át merte venni azt a nem dicstelen szerepet, mely eddig a világháború vérzivatarai közt négy éven át a német hadseregé volt. Akkor ennek kellett rettenthetlennek, kitartónak, gerincesnek lenni, most amikor a védtelen polgári munka ellen folyik a hadjárat, a polgárságnak kell nemzeti önérzetéről, hazafiasságóról tanúbizonyságot tenni. És a németek megtették ezt. Az a Krupp, aki nem fogadta a francia tábornok látogatását, az a Thomas, aki kijelentette, hogy inkább börtönbe megy, de kormánya parancsának ellanére nem cselekszik és szenet a hazáját megszálló ellenségnek nem szállít, nemcsak a német nemzet, de a polgári becsület krónikájába is beirta a nevét. És ugyané lapra tartozik a munkásság viselkedése, amelyet ugyan mi a polgárság gyűjtő nevébe amúgy is belegondoltunk. Bele annál is inkább, mert az a munkás, aki a nemzeti közösség részesének érzi magát, az feltétlenül ezáltal — ha maga még úgy tagadná is — polgárrá vált. És a német munkás nem hogy kiszakította volna magát a nagy nemzeti szolidaritásból, sőt legerősebb támaszává vált, valóságos épülettartó oszloppá. Bámuló tekintetünk száll Németország felé s meggyőződéssé érlelődik bennünk a hit, hogy ezé a nemzeté, ilyen nemzeté a jövő. De vájjon más nem tudna ilyenné válni, egyedül csak a német? Mussolini már kétszer mondott olyat — ránk magyarokra vonatkozólag — ami utólagos korrektúrára szorult. „Félreértett szavak", „téves értelmezés", „tendenciózus kiszinezés", sőt ha úgy tetszik, a jó öreg „sajtóhiba" mind ismert módszerek a sajtó és főkép a külügy terén. Ismert, mindenkor jól bevált, de semmi esetre nem tiszteletreméltó módszerek. Aki jó barátunk valóban, annak ilyen módszerhez soha nem volna szabad folyamodnia. Már most csak az a kérdés, hogy Itália mai diktátora valóban az az álság nélküli jó barát-e, akinek mi véltük, hirleltük, s aminő gyanánt közülünk akárhányan már dédelgetni is kezdték. A mi feleletünk a feltett kérdésre ez: Ha Mussolini a hazájának valóban jó barátja, akkor szükségszerű következményképen a mi barátunknak is kell lennie. Olyan érdekellentét, mint aminő az Adria terén az olasz és szerb s ugyané kérdéssel meg a szövőiparral kapcsolatban folytatólag ugyancsak ő és a cseh között fennáll, köztünk és az olasz között soha el nem képzelhető. A történeti múltban mással, mint velünk nem állt soha baráti kapcsolatban. Az „összmonarchia" idegenített el bennünket, állított szembe egymással a harctéren. Ma, hogy a „közösség" hihetőleg örökre megszűnt, semmi nincs, ami elválasszon, minden csak közelebb kell hogy hozzon bennünket. Mussolininak, ha jó hazafi, így kell, nem is lehet máskép gondolkoznia. Hogy e gondolatait hangosan kifejezésre juttassa, azt senki se várja tőle, de ha viszont az ellenkezőre való vergálást látunk, — bár kiigazítási kísérletekkel iparkodjék kiengesztelni! — akkor kételkedni kezdünk abban, amiben kételkedni pedig nem szeretnénk. Függesszük fel egyelőre véleményünket, várjuk a tavaszi napfényt, mely életre kelti azt a magot, ami a szivek mélyén szunnyad. Tán Mussolini szivében is ott szunnyad a Garibaldi és Kossuth által elvetett mag. Ma még zordon szelek fújnak, tán jobb pihennie . . . Pápa város mégis önálló lesz. A szabad királyi városok sorába lép. Ismeretes a mozgalom, melyet városi képviselőtestületünk indított városunknak önálló törvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában. Az erre vonatkozó határozatokat a városi közgyűlés minden alkalommal egyhangúlag hozta meg, a vármegye azonban őszi gyűlésén elzárkózott a város kérése elől — s igaz, csak pár szótöbbséggel hozott határozata értelmében — nem látta el pártoló hozzájárulással a város memorandumát. A város azonban nem adta fel a küzdelmet, újabb határozatot hozott s úgy ezt, mint a régebbi memorandumot küldöttség útján juttatta a magasabb fórum elé. A küldöttség, melyről múlt számunkban megemlékeztünk, dr. Paupera Ferenc képviselő vezetésével múlt héten tisztelgett Rakovszky Iván belügyminiszter előtt. Miután a polgármester ismertette a város kérését s hangsúlyozta, hogy minden idevágó határozat egyhangúlag hozatott meg, tehát valódi közóhajról van szó, Rakovszky belügyminiszter biztató ígéretet tett válaszában. Felfogása szerint a történelem igazolta, hogy az egyes városok a szerint, amint törvényhatósági vagy rendezett tanácsú városok voltak, különfélekép keletkeztek, nevezetesen, vagy ahogy polgárai kérelmezték, vagy a lakosság száma szerint, de rendesen nem az egyes városokban rejlő intellektuális erő és kultura jogán, pedig ez a fő. Ő az Alföld szülötte, hol ifjú éveit töltötte, majd a Felvidékre került, így úgyszólván ismeri az ország összes városait és látta, mennyivel kulturáltabb a Felvidék, éppen fejlett kulturképes városainál fogva. Iskolák, közintézetek, közművek, ipar, kereskedelem mind hatékony tényezői egy város előbbrevitelének, fejlődési képességének. Pápán egy izben fordult meg s látta, hogy mindazon kellékekkel rendelkezik, melyek magasabb közigazgatási fokozatba való felvételre jogosulttá teszik. Ehhez akták sem kellenek, mert önmagában hordja magasabb fejlődési szervezete csiráit s a közigazgatási reform kapcsán gondoskodni fog arról, hogy Pápa város feltétlenül a szabad királyi városok osztályába kerül, melyhez minden létjogosultsága meg van. A magasabb közjogi szervezetbe való belépés alkalmából is azonban azt kéri, hogy ez ne verjen éket a város és a vármegye lakossága közé, maradjon meg továbbra is kettőjük között a szeretetteljes kapocs, mely őket egymáshoz fogja fűzni. A vármegyéket illetőleg a reform kapcsán óhaja s ezt igyekszik keresztül vinni, hogy a kinevezési rendszerre térhessünk át, mert így remélhetjük keresztül vinni azt, hogy a majd visszaszerzendő elszakított területeken szakképzelt, a néppel bánni tudó és nyelvét ismerő, kipróbált tisztviselők vezessék a közigazgatást. Végül kijelentette, hogy Pápa városnak magasabb közjogi szervezetbe való felvétele, amennyiben a nemzetgyűlés beterjesztendő javaslatát elfogadja, befejezett ténnyé válik. A küldöttség Budapesten járta alkalmával tisztelegni óhajtott a miniszterelnöknél is, aki azonban fontos külpolitikai tárgyalás miatt nem fogadhatta őket, viszont a nemzetgyűlés elnökénél tervezett tisztelgés Szcitovszky Béla elnök abbeli felfogása miatt maradt el, hogy ő a nemzetgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok ügyében pártatlansága megóvása céljából semminemű deputációt nem fogad. Felkereste azonban a város deputációja Lestyánszky Kálmán belügyi helyettes államtitkár és Diószeghy János miniszteri tanácsost, a városok ügyének referensét, akik a maguk részéről is mindketten kijelentették, hogy a közigazgatás és a városok szervezetének reformjáról szóló törvényjavaslatba Pápa városa az önállósággal felruházandók sorába feltétlenül fel fog vétetni. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. • Minden hangszerünkért jótállást vállalunk. ===== SS hangszergyár S

TERNBERG Budapesten, Rákóczi-ut f\f\l számú saját palotájában VÍVJj C írja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról dijtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Javítandó hangszerét küldje postán gyárunkba. Jutányosán újjáalakítjuk. Gramofontulajdonosoknak legújabb hanglemezekről Ingyen és bérmentve küldjük műsorjegyzékünket. <331 LEGÚJABB