Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-04-28 / 17. szám

xMEG JELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda, Előfizetési ár : Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 30 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Ámen". Atacsi és az, ami vele kapcsolatban a Népszövetség tanácsában történt, csak arról győzött meg bennünket, hogy az erőszak még ma is nagyobb úr az igazságnál, hogy szerződéseknek csak a gyöngékre nézve van kötelező ereje s hogy a népszövetség mindaddig egyszerű sóhivatal marad, amig fegyveres erő nem támogatja határozatainak végrehajtását. Ma ugyan még nem hozott, csak közel állott hozzá, hogy hozzon olyan határozatot, amely a magyar birtokosokkal szemben az oláhok részéről elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok ellen tiltakozás lehetett volna, végső pillanatban ezt a francia és az olasz (igen: az olasz!) tanácstagok állásfoglalása meghiúsította, ám mi történt volna akkor, ha a határozat — hisz vannak, vagy legalább voltak csudák is — mégis meghozatik? Ezek a minden emberi és isteni törvényt lábbal taposó móc-betyárok vájjon nem folytatták volna tovább haramia-munkájukat? Persze, hogy azt tették volna. Mit bántotta volna az ő lelkiismeretüket az az erkölcsi felháborodás, amit ez a cselekedetük — mert biztos, hogy azért ezt cselekedték volna — a világban keltett volna. Ők a beati possidentes, ők a nyeregben ülők ma még fittyet hánynak a Népszövetségnek, kivéve, ha véletlenül melléjük áll, akkor, akkor persze elismernék delfii jósdai tekintélyét, akkor megkövetelnék, hogy mindenki térdet-fejet hajtson előtte. De ha így ez az egész eset, mely bennünket oly fájdalmasan közelről érint, a Népszövetség szempontjából csak a régi tapasztalat megbizonyítására volt alkalmas, másrészt, hogy akadt valaki, aki bátran és erélyesen hangoztatni merte igazságunkat, hogy végre csakugyan megszólalt a pártatlan harmadik, felemelő reánk súlyos elesettségünk közepette. Amit ma az egy Atacsi hirdet, hogy rajtunk erőszakos igazságtalanságok sorát követték el, az előbbutóbb közvéleménnyé lesz, a közvélemény pedig tettet teremt, tettet, melyet nem vitaülésekben, de a harc mezején lehet végbevinni. Ma még csak a japán van velünk, lesz később más is, aki közelebb van hozzánk. S ami a legfőbb, hogy önmagunk velünk legyünk, hogy egész testünkkel odaálljunk, ahol az igazság, a boszú munkáját kell végrehajtani. Addig pedig jegyezzük meg és áhítattal ejtsük ki e nevet: Atacsi.. . Atacsi! Szövőszékek. Arany János örökszép mondása zsongott a lelkemben: „Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze". Örülni kellett volna látva, hogy a lelkes buzgalom, az erős akarat mégis csak elérhet eredményt és örömömbe mégis fájdalom vegyült. Öt szövőszék 1 Háziipari munka! Kenyérkereset a művelt középosztály magukra utalt, vagyontalan női tagjainak! Munka, mellyel maguknak s a hazának is használnak. Házi szőttes, jó, becsülétes áru, székelyek, somogyiak amilyent készítettek a régi jó időkben, amikor még nem volt gyár, nem volt tülekedő verseny, nem volt háború, nem voltunk megcsonkítottak . . . nyomorultak. Ez, ez a kicsengés, ez volt az a fájó érzés, amely belevegyült örömünkbe, beárnyékolta a siker fényét. Dehogy kellene nekünk a tisztes, de primitív multat visszaidéznünk, ha nem lettünk volna koldusokká, kifosztottakká. De azok lettünk s mégis élni akarunk. S ennek jele, kattogó, komoly bizonyítéka az öt szövőszék .. . Az állami polgári leányiskola tornatermében, hol a Mansz által megszerzett öt szövőszék — hatalmas faalkotmányok — barátságos otthonra talált, szépszámú közönség — túlnyomólag persze hölgyek — jött össze a szövőszékek felavatására. A Himnusz eléneklése után Gamerra Mária bárónő, a Mansz helyi elnöke beszélt. Egy vízióról szólt, mit a szövőszékek mögött lát megelevenedni. Petőfit a segesvári csatatéren : amint elválik barátjától, ki utoljára szólt hozzá szeretettel, hogy a halál torkából kimentse. Petőfi elesett, barátja éveken át raboskodott s mikor visszatért aztán székely hazájába, hogy a nyomorúságba jutottakon segítsen, szövőszékeket készíttetett, háziiparra tanította a népet. Aki ezt tette, az szólónak a nagyapja volt. Az ő szellemében az ő munkáját akarja folytatni, mikor itt Pápán a szövő háziipar megteremtésére vállalkozott. A munka, ami itt fog folyni, egyik eszköze lesz az integritásért vívott harcnak. Lelkes éljenzéssel fogadott szép beszéde végén az eredményben — mely csak még kezdet — részes tényezőknek, a minisztériumnak, a polgármesternek, munkatársainak hálás köszönetet mondott. Most a polgármester szólt, kijelentve, hogy amily szívesen segítette anyaghoz most a szövőszékeket, úgy fogja ezután is kész szívvel támogatni a háziipar fejlődését. Végül Szigethy Ödön, Zala és Veszprém vármegyék háziipari felügyelője, a minisztérium nevében a legmelegebb elismerését fejezte ki első sorban Gamerra bárónőnek, kinek a szövőszékek megszerzése és a tanfolyam létesítése körül a legnagyobb érdemei vannak, továbbá a városi hatóságnak áldozatos támogatásáért és a tanfolyamot megnyitottnak nyilvánította. Még Pongrácz Józsefné titkár szólította fel jelentkezésre azokat, akik a második tanfolyamon résztvenni akarnak (a jelenlegi tanfolyamon Fa Emma vezetésével 24-en tanulnak) s ezután a megjelentek elénekelték a Szózatot s az ünnepélyes megnyitás a szövőszékek megtekintésével véget ért. Tüzoltó-testiiletiink közgyűlése, Tűzbiztonságunk hiányai, — Parancsnokváltozás. Önkéntes tüzoltó-testületünk vasárnap délelőtt tartotta közgyűlését dr. Csoknyay János elnöklete alatt. A működő tagok úgyszólván teljes számban megjelentek a gyűlésen, de annál feltűnőbb volt a polgárság közönye, ámbár a tűzoltó-ügy valamelyest őket is érdekelné. Az elnök megnyitója után Grám Ferenc jegyző terjesztette elő jelentését az adminisztratív ügyekről, majd pedig Wolmuth Lajos alparancsnok olvasta fel a parancsnokság szépen megszerkesztett jelentését, amelyben többek között elpanaszolják a tüzoltószerek elégtelenségét és — vájjon már hányadszor? — a lófogat hiányát, s kötelességüknek tartják figyelmeztetni a város közönségét, hogy „egy tűzvész alkalmából bekövetkezhető nagyobb károsodásért a testület a felelősséget nem fogja vállalni". E kötelességszerűen megtett komoly figyelmeztetésre reflektálva Nánik Pál pártoló tag indítványozta, hogy kerestessék meg a város képviselőtestülete, hogy még terhesebb áldozatok árán is sürgősen gondoskodjék a tüzoltó-testület olyan felszereléséről — lehetőleg autó-fecskendő beszerzéséről —, amely tűzvész esetén nagyobb katasztrófa elhárítását lehetővé teszi. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Nagyon figyelemre méltó volt ez üggyel kapcsolatban az alparancsnok egy kijelentése. Tűzbiztonságunk ismertetése során azt a meglepő kijelentést tette, hogy vízvezetékünk nyomása olyan gyenge, hogy tűzvész esetén földszintes ház tetőzetére is alig lövelné fel a vizet. Ez a nagy baj valószínűleg a vízpazarlás következménye, de az is lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy az egy fő cső már nem tud elégséges vizet szolgáltatni a város megszaporodott lakosságának, s alig térhetünk ki sokáig a második főcső lefektetése elől. Épp ezért — ismételten hangsúlyozzuk — nagy hibát követett el a város képviselőtestülete, amikor szűkmarkúságból nagyobb vízvezetéki tartalék-alap gyűjtését, illetőleg vízvezetékünk- fejlesztését lehetetlenné tette. Süle Gábor pénztáros bemutatta a zárószámadásokat és a költségvetést, miket a közgyűlés minden megjegyzés nélküi tudomásul vett. Ezek után elnök felolvasta Viz Ferenc parancsnok levelét, melyben bejelenti, hogy a városból távoztával kénytelen oly nagy szeretettel viselt parancsnoki állásáról lemondani. A közgyűlés mély sajnálattal vette tudomásul a lemondást, s elnök indítványára a távozó parancsnok hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg, s őt a testület tiszteletbeli parancsnokává választották. Ugyancsak Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme újdonságaink megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.