Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-31 / 13. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 1TB korona. Egyes szám ára 30 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az áldozatkészség egyáltalán nem virít a háború utáni erények között, ha ugyan erények egyáltalán virítanak ma nálunk- Nem, igazán minden, minden ép az ellenkezőjét mutatja. Hűség, becsület, barátság, önzetlenség és még annyi sok más, melyek valaha illatos virágokként pompáztak a gyönyörűséges kertben, melynek Magyarország volt a neve, ma mindez mintha teljesen kipusztult volna. A pénzért való tülekedés, a pénz hajhászása minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon s ezen közben a csábító célon kivül mindenről a világon való megfeledkezés, szemérmetlen tülekedés, kíméletlen ökölharc, ezek járják ma nálunk. Áldozatkészség? Volt valaha ilyen is. Volt valaha az, hogy valami eszményi cél érdekében megvontak maguktól valamit az emberek s adták a köznek? Lehet, hogy volt ilyen idő is s talán — bizonnyal százszor inkább az annyi bajjal küzködő és a köz iránt mégis több érzékkel biró középosztály körében — még ma is föl lehetne lelkesítői egykét embert, hogy adjon, adjon olyan célért is, aminek pillanatnyilag talán ma nem látja hasznát és egyénileg talán soha hasznát nem veszi, de amire áldozni eszményi felfogással biró léleknek igazi lelki öröm és boldogság lehet. Arról olvastunk a lapokban, hogy milyen szomorú állapotban sínylődik a mi repülő-ügyünk. Két éven át tudvalevőleg trianoni ukázzal ki voltunk rekesztve a lég birodalmából, azóta pedig az anyagi erők hiánya — lucus a non lucendo — a hiány, a teher, a béklyó szárnyainkon. Pedig hogy mit tudtak a mi repülőink nemcsak, mint pilóták, de mint feltalálók is produkálni a világháborúban, azt mindenki tudja. Azt is sejtheti, hogy a tehetségek ma is meg vannak, nem tehetségek, tán lángelmék égnek ki, semmisülnek meg, ha nincs módjuk és lehetőségük az érvényesülésre. Ha már a háború és a háború utáni nyomorúság uborkafára felkapaszkodottjai nem járnak elől jó példával, nyúljon hóna alá, ahogyan tud, legalább középosztályunk az Aero-Szövetség ügyének. Ki tudja, a jó példa ragadós lehet s az általuk adandó ezreket, tán mások milliói követik! ABADIE valódi francia szivarka-papir Ha most föltámadna . . . „Ha most feltámadna s eljőne közétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek." Arany János szavait most a feltámadott Jézus Krisztusra értjük. Itt van a feltámadás ünnepe. Mi lenne, ha most eljőne közénk a Feltámadott? „Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek". Miért? Mert ő benne olyasvalamit látnánk, amit különben — a családi élettől eltekintve — nem igen látunk: szeretetet. Szeretetet, amelyet kiárasztana a világra. Mert az ő szeretete az egész világnak szól. S vájjon befogadnák-e az emberek szivükbe az ő szeretetét? Nem! Mert az emberek ma gyűlölni akarnak. Ő ezt mondta: „Szeressétek még ellenségeiteket is, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak." Valljuk be nyiltan, erre ma nem vagyunk képesek. Nemzetünket megcsúfolták, arcul ütötték s mi nem tartjuk oda a másik orcánkat. A mi lelkünket a gyalázat és a bosszú égeti. Vagy talán a másik oldalról szeretni akarnak bennünket? # A mi érzésünk az övékéhez képest még nagyon is keresztyéni. A mi haragunk jogos, a mi fájdalmunk szent. A mi bosszúvágyunk nem a jogtalan és oktalan megsemmisítő szándékból ered. Nem irigységből és félelemből táplálkozik, mint az övék. A mi országunk nagyon is e világból való. Az Ő országa más. Nekünk fáj, hogy az Ő országa ma távolabb áll tőlünk, mint bármikor á mi korunkban. De a magyar lelkiismeret tiszta. Mi nem idéztük fel a vészt. A mi kezünk tiszta a jogtalanul kiontott vértől. Húsvét ünnepe van. Az Ő feltámadásának ünnepe ... Ha most eljőne közénk ? .. . Megmutatnánk Neki az éhező magyar gyermekeket, akiket az egykori tejjel-mézzel folyó Kanaánból ki kellett küldeni idegen országokba, hogy egy kis erőre kapjanak. Megmutatnánk Neki a néhány ezer szerencsés gyermek mellett ama szerencsétlenek sok tízezreit, akik itthon maradtak és maradnak, akiknek láttára marcangoló fájdalom fogja el a szülők szivét, keserűség és bosszúvágy^ minden szerencsésebbnek hitt halandó iránt. Ő nagyon szerette a gyermekeket. Mit szólna, hogy ezek átfáztak már több telet, mert a csehek és oláhok méregdrága áron adják nekünk a magyar erdő magyar fáját? Elvinnénk Hozzá a spekulánsainkat, akik nemzetünk hitelének romlásán híznak, akik lázban égve dolgoznak a nemzet összeomlásán, mert ők biztonságban tudják magukat mindennemű összeomlásban. Vájjon mit szólna a Mammon piszkos imádóihoz? Mit szólna azokhoz, aki bennünket mint külső ellenség és mint belső ellenség meg akarnak nyúzni? Vájjon korbácsot ragadna-e, mint egykor a jeruzsálemi templom kufárai ellen ? Vagy áthatná, újjáteremtené a sziveiket? Hogy szeressenek? Azt hiszem, az utóbbit tenné és ez lenne a nagyobbik csoda. Korbácsot ragadni és ütni, ezt ember is megteheti, de sziveket áthatni s megtölteni szeretettel, erre csak Isten képes. Csak Ó képes. És azok szívesen követnék-e Őt? Én azt gondolom, több eréllyel védekeznének a szeretet mint a korbács ellen. Annyira beleátalkodtak a maguk gonoszságába, hogy nekik már csak az az élet kedves, amelyet most élnek. Engedne-e a kincses ládáján ülő spekuláns a szónak: „Oszd szét a te vagyonodat a szegények közt és kövess engem". S a rabló meghallgatná-e az intést: Add meg a magyarnak, ami a magyaré ? Ellenkezne mind a kettő. És O megölné azokat szeretetének egy sugarával s meghalna bennük a régi ember és élne bennük az új. Milyen hirtelen támadna itt egy új világ. Szabad és boldog élet. „Hogy végre egymást szívben átkarolják S uralkodjék igazság, szeretet." Ezt a nagy átalakulást, sőt új világot csak Ő volna képes megteremteni. Csoda lenne ez, isteni csoda. A szeretet gyönyörű nagy művét el sem mernétek hinni s „szemfényvesztésnek hinnétek". Ó véghez vinné a nagy csodát, ha a szivek várnák őt s készek lennének az Ő befogadására. De az emberi szivek ma kemények, gyűlölséggel teltek, megátalkodottak. Az Ő országa ma valóban nem e világból, nem e világba való. Húsvét ünnepe van, a feltámadás ünnepe. A Feltámadott a mi megátalkodott világunkkal nem tud mit kezdeni. Nem jön el most közénk, nem hatja á

v, nem teremti újjá világunkat. A dolgok földi részének elintézését mi reánk bizza. S majd ha „Lesz még egyszer ünnep a világon ..." gyönyörű pünköstkor Szentlelkét küldi el, hogy végezze el helyette az isteni munkát. Ha akkor a szivek meg lesznek érve a szeretetre, támad új, csodás világ, szabad és boldog élet, melyben nem lesz elnyomó és elnyomott s egy törvény lesz: a Szerete

t* Dr. Trócsányi Dezső. Spekuláció a színház körül? Miután városunk a múlt ősszel sziniszezon nélkül maradt, méltán várhatta és várja is közönségünknek az a része, melyet a mozi a maga rém- és kaland-drámáival nem tud ki-, elégíteni, hogy legalább a tavaszra valami előkelőbb művészi élvezethez jutunk. Sajnos, olyan hireket hallottunk, amelyek e remény megvalósulását kétségessé teszik. Úgy volt tudvalevőleg, hogy hat hetes színi szezonunk április 5-én megkezdődik. Azonban ennek ez idő szerint semmi előkészületét nem látjuk, sőt úgy halljuk, hogy Bodonyi soproni igazgató, kinek a tanács tavaszra a játszási jogot kiadta, húzódozik attól, hogy Pápára jöjjön. Állítólag a hirtelen beállott szép idő arra ösztönzi, hogy Sopronból egyenesen Szombathelyre menjen, ahol a tágas nyári színkörben inkább megtalálni véli pénzügyi számításait, mint a mi csekély befogadó képességű színházunkban, amelynek helyárait ha túlontúl felverné, ez viszont visszahatással lehetne a szinház látogatottságára. Magánértesülésünk szerint, melynek jóhiszeműsége ugyan kétségtelen, de teljes hitelűnek egyelőre nem tarthatjuk, szó volt arról, hogy a kisebb rezsivel dolgozó győri szintárTavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme újdonságaink megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza. rendkívül dús választékban'