Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-03-24 / 12. szám
mazottai által Wilson kisasszonynak felajánlott fehérnemű megtekintésére. A közönség heteken keresztül tízezrével vonult az áruház tündériesen kivilágított kirakatai elé, ahol a fejedelmi vagyont érő gyönyörű fehérnemüek ki voltak állítva. Mindenki elragadtatással beszélt a rendkivüii Ízléssel kiállított fehérnemüekről, a párisi szalonokban ez volt a szóbeszéd legbőségesebb tárgya s titokban sokan irigyelték Wilson kisasszonyt, aki, ha nem volna egyéb hozománya, már csak a kelengyéjére is kaphatna vagy egynéhány tucat vőlegényjelöltet. Jött azonban április elseje s az áruház alkalmazottai siettek a pénztárhoz, hogy felvegyék fizetésüket. Nagy megdöbbensükre valamennyiüknek a fizetéséből jócskán levontak az áruház igazgatóságának rendelkezésére — előzetes meghallgatásuk és beleegyezésük nélkül — a Wilson kisasszonynak felajánlott fehérnemű árának fedezésére. A levonások 40 és 300 frank között váltakoztak. Az alkalmazottak között persze nagy zúgolódás lett, de mit tehettek, bele kellett nyugodniok a változhatatlanba. Nem így gondolkozott azonban öt szegény kis midinette, akik, a párisi nagy drágaság mellett, alig tudtak megélni a fizetésükből. Ők nem voltak annyira diplomaták, mint a többi kollégáik, tiltakoztak a levonás elien s azt merészelték mondani, hogy Wilson kisasszony vegyen a saját pénzén fehérneműt, ha szüksége van rá. Ebből azonban baj lett. Az öt tiltakozó midinettet 24 óra alatt elcsapták az áruházból. Az ügy ezzel a nyilvánosság elé került. A L'Ouvre és Bonsoir cimü lapok feszegetni kezdték a dolgot, annyit írtak a Wilson kisasszony fehérneműjéről és az egyéb ajándékokról, hogy a hir a tengeren keresztül Amerikába is eljutott. A szigorú amerikai szenátorok nem tehettek egyebet, minthogy a vizsgálat elrendelésével dokumentálják, hogy az amerikai nép nem azonosítja magát elnökének magánténykedésével. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." PETŐFI PÁPÁN. Irta és Pápa város Petőfi-emlékünnepén előadta: LAMPÉRTH GÉZA. Pápai kocsmába, A „Három Rózsá"-ba Vig diákok járnak. Nincs ott fényes „szála", De van tüzes óbor S van a vén csapiárnak Három ifjú lánya, Nyiló virágszála. Pápai kocsmára, A „Három Rózsá"-ra Langy tavaszi éjjel Csillagfényét hinti. A füstös ivóba Csendül öreg nóta .. . De föláll a „prézes" Dörögve leinti. „Silentium, fiuk! Hervadt ez a dal már, Bimbóz a friss galy már." ... Kitárul az ajtó, Halvány ifjú lép be, Görcsös bot kezébe', Fején baka-csákó, Vállán felleghajtó. Kivül az ajtóban A három lányrózsa Csalódottan nézi. .. Hej, ti bohó lányok, De mást gondolnátok, Ha a kopott vándor Kincses tarsolyába: Szivébe látnátok l Belül az ivóban Elnémul a nóta. „ Zöldcsőrü" urficskák Összemosolyognak Az „obsitos" láttán .. . Ám a komolyabbak Rendet parancsolnak : „Tacskók, várjatok csak l" „Tiéd a szó, SándorI" Dörg a prézes hangja. És a sápadt arcon Tüzes rózsák gyúlnak... S az obsitos ajkán Rímek csengnek-bongnak, Szivbemuzsikálók. Frissek, üdék, ujak . .. Gondűző borocskát, A haza balsorsát, Lányok csalfaságát Édes magyar szóval Dalolják a rímek — Dobognak a szívek,... — Elő hegedűvel, Elő a kancsóval! A három lányrózsa Perdül az ajtóba. Tüzes borral hoznak Harmatos virágot — Bezzeg máskép látják, Szívükbe is zárják Már a zengőszivü Obsitos diákot!. .. A víg „Borozó"-ra Egy nótafa-diák Vidám melódiát Pönget hamarjába. Ürülnek a kancsók Kigyúlnak arcok S az uj nóta harsog Ki az éjszakába . . . Zengik egyre többen, Mámoros örömben A csillagok is fenn Tündöklőbben égnek. S fénykoszorút szőnek Bozontos fejére A halavány arcú . Obsitos-legénynek, A dal fölkentjének! Németországi képek. Mannheim. A Rajna két partján farkasszemet néz az őrség. Túl a ludwigshafeni kikötőben a franciák, ideát a németek. Micsoda gyűlölet a szivekben, s mily mélységes megvetés a szemekben. Mégis itt a négyszögletű utcákkal szelt nagy ipari városban csend és nyugalom. Jól tudják a németek, hogy ma nem a szónoklás és a kardcsörtetés a hazafiúi erény, hanem a munka s a megalázásban csak mélyebbé válható nemzeti öntudat. Bármilyen sötét és sivár is a jelen, komolyan, csudálatosan dolgoznak a jövőért. Mig oda át a franciák naponta 1 1/ 3 liter tejet követelnek kutyáiknak s német csecsemőknek, gyermekeknek fél liter sem jut, — ideát hatalmas kórházakat, csecsemő otthonokat létesítenek a legmodernebb berendezéssel a német jövőért: a gyermekért... A mannheimi új — magyar szemnek álomszerű 1140 ágyas kórházban a leghíresebb gyermekorvosok, tanárok komoly, mély tudományos kongresszust tartanak a jövő, a gyermek minél intenzívebb mentéséről, biztonságba helyezéséről .. . Sok mindent elrabolhatnak, tönkretehetnek a franciák, de a német tudomány fölényét s a németek munkakészségét soha . .. Heidelberg. Gyermekkori tündérálmok valóra válásaként bontakozik ki a korai ködből a heidelbergi panoráma. A Neckar partján festőien tölti ki a város a szűk völgykatlant s a hegyoldalról helyes, ablakokkal csúcsig telerakott villák kukucskálnak ki a sötét fenyvesek közül. A hires, régi diákváros majdnem minden háza évszázadokról tudna mesélni. Egyeteme hány tudóst nevelt nemcsak a német nemzetnek, hanem az egész világnak, félmiilió kötetre menő könyvtára minő kincseket rejteget s templomai a hitéletnek hány fáklyát gyújtottak, nehéz volna megmondani. Fent a város végén hegyormon áll a régi hires vár, melynek csak egy része ép, a másik része örök hirdetője a francia barbarizmusnak, mely 1693-ban puszta boszuból a" védtelen, üres várat felrobbantotta. Az ép rész, a középkori építészet remeke, sok megmentett, féltve őrzött műemléket rejteget Nem mindennapi látnivaló a várpincében levő 221.726 literes hordó, melyet három alkalommal töltöttek tele. A hordóval szemben áll egykori őrizőjének, a törpe Perkeonak fából faragott szobra, aki naponta állítólag 18 üveg borral enyhítette szomját. Szegény Perkeonak ma rosz dolga lenne, mert a hordó üres. Március 15. Tiibingenben. Ha tradíció nem is kapcsolna bennünket a németekhez, úgy jelenlegi közös, mostoha sorsunk feltétlen közelebb hozná a két nemzetet egymáshoz. A németek együtt éreznek a magyarral, megértik fájdalmainkat s jobban megismerik történelmi multunkat, mint a monarchia idejében. Mikor a klinikán német kollégáim meghallották tőlem, hogy március 15-ét ez évben a Petőfi centennárium mily nagyjelentőségű nemzeti ünneppé teszi, elhatározták, hogy akkor itt is meg kell ünnepelni. Szűkebb, baráti körben folyhatott le csak az ünnepély, melynek piros-fehér-zöld díszítéssel külsőleg is kifejezést adtak, — de igazán meleg és megható volt. El kellett szavalnom a Nemzeti dalt s pár költeményt, míg ők a német fordítású Petőfi-versekkel szerepeltek. A Himnusz ha rosszul, hamisan hangzott is, — de derék, becsületes lélekből szólt... Az ünnepély, az ünnepi beszéd nem csupán nekem, hanem első sorban a magyar nemzetnek szólt. Nekünk odahaza ezeket a közössé válni óhajtó érzéseket, a kézszorításra nyújtott karokat nagyon, de nagyon meg kell becsülnünk. Wurmlinger Kapelle. „Droben stehet die Kapelle, Schauet aliel ins Tal hinab;" Gimnáziumi német óráink óta hányszor visszhangzik fülünkbe Uhland e kedves dala s hányszor elibénk varázsolja a daloló pásztorfiút, a dombtetőn álló kápolnát ... És ez a kápolna a maga valóságában ott állt előttem, mint Uhland előtt, de a pásztorfiut nem találtam sehol . . . Bizonyosan azóta már neki is szólt a kápolna lélekharangja, a szomorú gyászének s most ott pihen a kápolna halottas kertjében, hová mélyen a völgyben fekvő faluból minden halottat felhoznak, vagy neve oda van vésve a kápolna falán levő emléktáblára az elesett hősök közé. Minden múlik . . . Uhlandnak is már csak ércmása él Tübingenben, de ha kitavaszodik, a régi pásztorfiu helyére, a virágos völgybe, a hűvös forrás mellé eljön a másik, talán a réginek unokája s tovább dalolja a félbeszakadt víg dalt s hallgatja a soha el nem múló lélekharang csilingelést s bánatos gyászéneket, — míg ő is el nem ér oda, ahonnan azok jönnek... Dr. Merétey Sándor. A Petőfi-kiállítás. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk a ref. főiskola dísztermében elhelyezett Petőfi-kiállítás március 15-én történt ünnepélyes megnyitásáról. E helyütt most a kiállítási anyagot részletesen ismertetjük. Mielőtt azonban ezt tennők, a magunk részéről is a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg Pongrácz József professzorról, a kollégium tudós könyvtárnokáról, kinek fejében a kiállítás eszméje megszületett s aki a kiállítási anyag nagy részét összegyűjtötte, szerezte, vásárolta, kölcsönözte, attól a lelkes vágytól vezéreltetve, hogy ilyeténis méltó emléket állítson a költőnek, kinek ... itt lön szárnyra kelte, Innen árad glóriája szertel A kiállítás főérdekességei az I. csoportban találhatók, melynek cime Petőfi Pápán. Ebben található az Ifjúsági Képzőtársulat érdemkönyve kinyitva Petőfi képzőtársulati bírálói székfoglalójánál, a Képzőtársulat örömünnepélyi meghívója, a Tavasz c. zsebkönyv egyszerűbb és díszesebb kiadása. A nagy üvegtárlóban látható a Főiskola anyakönyve Petőfi sajátkezű beírásával, a képzőtársulat gyűjtőivé, melyen Petőfi mint „*** obsitos katona" 10 krt. jegyzett a társulat céljaira. Itt van a képzőtársulat jegyzőkönyve kinyitva a Petőfi Szózat szavalására vonatkozó jegyzőkönyvi pontnál, Jókai levele, melyben leirja pápai diákéletét. Az Athenaeum folyóiratnak az a száma, melyben a Borozó — Petőfi első nyomtatott műve — megjelent stb. A II. csoportban találhatók Petőfi életében megjelent művei, a Talpra magyar-nak 3 egykorú kiadása — az egyik pápai nyomtatvány. A III. csoportban a Petőfi halála után megjelent kiadások foglalnak helyet. Meg van a legkisebb alakú gyémántkiadás és a legnagyobb alakú, selyemkötésü képes díszkiadás. Gazdag az V., a fordítások csoportja, mely 46 kötetet tartalmaz a következő nyelveken: német, francia, angol, olasz, spanyol, finn, szerb, tót, cseh, esperanto, volapük, héber, jiddis, svéd, lengyel. A VI. csoport Petőfi az egykorú irodalomban cimet viseli, érdekes lapgyüjtemény. A VII. csoport a legnagyobb terjedelmű: 146 mű : a Petőfi-irodalom. A VIII.-ban Petőfi megzenésített müvei találhatók, a Nemzeti Muzeumból kikölcsönzött ritka munkák. Van ezenkívül 7 Petőfi-bélyeg, 9 érem és plakette, 7 szobor, 69 Petőfi arckép és illusztráció, köztük Helting és Dobai székely gyönyörű rézkarcai. Érdekesek a Petőfi-költemények illusztrálására kitűzött pályázatra beérkezett pályamüvek. Egy térképen megláthatjuk, hol irt Petőfi verseket és hány darabot. Egy tárló a centennárium alkalmából megjelent újságcikkekből mutat be válogatott gyűjteményt. A falakon Petőfi tanárai és kortársai láthatók olajfestményü arcképekben. Jókai arcképe alatt kis üvegszekrényben Jókai két sajátkezüleg, pápai diáksága alatt irt elbeszélése látható. A szallagok egy része az 1882. évi budapesti Petőfi szobor leleplezés koszorúiról való : Jókaié, Félegyházáé. A kiállított tárgyak száma összesen 552. A kiállítás még április 15-ig marad nyitva. Ajánljuk minden irodalombarát szives figyelmébe. M ABADBE valódi francia szivarka-hüvély
