Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-12-15 / 50. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési á,r : Egj' hónapra 1300 korona. Egyes szám ára 400 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. száin, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN MEGJELENIK CsecsemöYédelem és jótékonyság, A háború előtti években nagyon nekilendültünk a szociális intézmények megvalósításának. Különösen Budapesten virágoztak a szegény gyermekek sorsát felkaroló intézmények. Ehhez a szépen indult szociális tevékenységhez tartozott az anya- és gyermekvédelem a vele kapcsolatos csecsemővédelemmel együtt. Mint minden szociális munka, úgy a csecsemővédelem is sokat szenvedett a háborús években, az utána következő nagy drágaság pedig csaknem megfojtással fenyegeti. Ujabb lendületet vitt ebbe a munkába az amerikai „Vöröskereszt" által uyujtott segítség az u. n. diszpanzerek felállítása által, melyből mi is részesültünk. Azonban társadalmunk közönye és társadalmi életünk szociális-érzék-hiánya miatt a legszomorúbb tengődés a sorsa a mi diszpanzerünknek. Bizonyára sokan rosz néven vennék ezt a kifejezést, hogy szociális-érzékhiány. Azonban ez nem változtat a dolog lényegén. Hiszen ahol az emberek csak úgy gyakorolnak jótékonyságot, ha előbb megfizettetik adományaikat, ott nem lehet szociális-érzékről beszélni. Pedig a jótékony-egyesületek vezetőinek rengeteg idő, szellemi és fizikai energia áldozatba kerül egy-egy szórakoztató estéiynek az összehozása, hogy néhány nyomorúságos koronát összeszedhessenek jótékonyságra. Ha ezt nem teszik, vagy nem tehetik, mint pl. a diszpanzer — tudomást se vesz létezéséről a társadalom, nemhogy felebaráti szeretettel felkarolná az ügyet. Elég ennek bizonyságául felhoznom azt a tényt, hogy diszpanzerünkről három éves fennállása ellenére alig tudnak' Pápán. Épen csak, akik szorosan a kötelékébe tartoznak, hordják gondját, terhét a súlyos időknek. Fájó szomorúsággal látva a közönyt, sok esetben ellenséges indulatot az egész csecsemővédelemmel szemben, mely hol ilyen, hol olyan formában üti fel a fejét. A szegény anya nem keresi fel a diszpanzert, mert nem dugják tele minden alkalommal a zsebét adománnyal. Az úriasszony rangján alulinak tartja odamenni, ahol szegények is kopognak az ajtón. Ismét egy harmadik csoportja az asszonyoknak meg van győződve, hogy oly bölcsen és okosan bánik a gyermekével, hogy semmiféle orvosi tanácsra nincs szüksége, noha legtöbb esetben a helyes táplálásról sincs fogalma. — így kell aztán látnunk, hogy ami Amerikában fényesen bevált, a diszpanzer-intézmény nálunk még közmegbecsülésben sem részesül. Lehet-e remélnünk ily körülmények között a második lépést, mikor még az elsőt se tettük meg, hogy t. i. mint nagyon fontos szociális és nemzetmentő intézményt anyagilag is támogassuk ? A diszpanzer gyönyörű berendezését teljesen ingyen kaptuk az amerikaiaktól, de a fenntartás-gondja a mienk. Az Unió hatalmas állani, tudja, hogy jövő nagysága azokban a csöpp kis pólyákban rejlik, melyeket ott dédelgetnek, ott melengetnek a diszpanzerek önkéntes és hivatásos lelkes védőnői táboraiban. Valósággal gyermekkultuszt űznek. Mily szomorú ehhez képest a mi nyomorúságos gyermekvédelmünk. A semmibe se vett diszpanzerek, a papirvánkosba bujtatott, állami védelembe vett didergő kis árvák, a gyári- és egyéb munkásnők kiadott, elhanyagolt, szeretet nélkül élő és nevelkedő gyermekei, a hivatalba járó anyák durva cselédkézre bizott, már kis korban megrontott gyermekei, a jó módtól majd szétpukkadó egykéi szülők stb., stb. Pedig miiyen másként lehetne ez 1 Ha j csak egy kicsit is feltámadna ember-társadal; munkban a krisztusi szeretet. Ha a fűszeres I kötelességének tartaná, hogy busás nyereségé| havonta legalább egy pár drb. szappant, a j másik egy negyed kg. cukrot, harmadik egy | fél kg. rizst ajánljon fel a nincstelen csöppségeknek, hogy ne legyen kénytelen az anya két évig maga táplálni gyermekét, mert nincs mit enni a szegénykének. Ha a földbirtokos, földbérlő naponta néhány liter tejet nyújtana, napi több milliót kitevő tejjövödelméből az éhező kis csecsemőknek. A kisebb birtokos havonta egy pár tojást, egy liter tejet, a vendéglős egy kis meleg ételt, valamely beteg anyának, hiszen oly sok fő a tűzhelyén, — a mészáros hetenként pár deka hust, a ruhakereskedő, gyáros néhány méter vásznat, hogy ne kelljen a gyermeket újságpapírba pályázni, ha mindezt önként -adnák sok milliót kitevő jövedelmükből. Mily gyönyörű volna a társadalom ez önkéntes megmozdulása, szociális látása. Lezüllött gazdasági életünk kháoszából sóvárogva nézünk Svájc felé. De nem gondolunk arra, hogy ott békében fektették le a nemzeti lét biztos alapját. Mikor 12 esztendővel ezelőtt egy magyar méltóságos úr azt kérdezte egy előkelő szép svájci hölgytől, hogy hány bálban volt a farsangon, az csodálkozva ránézett és kijelentette, hogy egy bálban sem volt és nem is szokott egyáltalán bálba járni, de a további beszélgetés során kiderült, hogy bálba ugyan nem jár, de oly sokoldalú szociális kharitátiv munkát végez, hogy nálunk tizen sem annyit. — Az a nemzet, mely felismeri a kor szociális követelményeit s azoknak igyekszik eleget is tenni, sohasem juthat oda, ahová ott jutnak, hol mindig nyakig gombolkoznak be a nyomor-kiáltó szavára. A gazdagságnak, jómódnak meg van az a szeszélye, hogy nehezebben nyilik meg a sziv. Tudta Jézus miért mondta, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni. Ma mindenki előtt nagyobb lehetősége van a meggazdagodásnak, mint bármikor. Ez a lehetőség sokkal jobbban útját állja a részvétnek, mint bármi más, mert az emberek lázas türelmetlenséggel lesik a lehetőségeket, az alkalmakat és minden egyébről megfeledkeznek. Épen olyan bódulata fogta el a lelkeket az arany imádásának, mint valamikor Izrael népét ott a pusztában, amint az aranyborjú előtt őrjöngött, azalatt, mialatt Mózes a legfelségesebb élmények között irja az Úrtól diktált parancsolatot: „Ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt imádd, szeresd Istenedet, szeresd felebarátodat, mint önmagadat". Azóta hallottunk felségesebb parancsot is, „ha valaki a felső ruhádat kéri, add oda az alsót is" és mégis úgy tűnik fel, mintha az a kétezer esztendő nyomtalanul futott volna el az emberiség feje fölött, mintha még most is csak az aranyborjúnál tartanánk. Szerencsére nem így van. A világ ha lassan is, de halad a krisztusi eszményi társadalom megvalósulása felé, ha nagy társadalmi erupciók és világrengések árán is el kell jönni a parancs még tökéletesebb formájának, mely szerint ne is várd, hogy kérjenek, máris adj. Talán akkor nem is lesz könyörgő, fázó és éhező. Pongrácz Józsefné. Vadász Jenő zongorahangoló PAPA, Eötvös-utca 34. ÚJDONSÁGOK. — A város inségakciója. Az inségenyhítő bizottság f. hó 10-én d. u. 5 órakor Gyurátz Ferenc ny. püspök elnöklete alatt, a polgármester vezetése mellett ülést tartott, amelyen a tél nyomorának enyhítése érdekében megtették a szükséges intézkedéseket. Elhatározták, hogy f. hó 17-én megnyitják a népkonyhát a Zimmermann-utcai iskola szuterén helyiségében, ahol minden jelentkező egy tányér tartalmas levest és 20 dkg. kenyeret kap. A népkonyhát négy hónapon keresztül szándékozik fenntartani a bizottság. A csecsemőegyesület részére napi 10 liter tejet állapítottak meg, valamint 1226 személy részére 8 hóra szegénylisztet kedvezményes árban. 120 pár cipőt rendeltek iskolás gyermekek részére és 50 párat a városi szegényeknek. Elhatározták, hogy 450 ráutalt szegénysorsu család részére ingyenes ttizij fát szolgáltatnak ki két részletben, melyből az elsőt még karácsony előtt ki fogják osztatni. Továbbá készpénzzel fogják támogatni az egyes felekezetek jótékony egyesületeit is, amelyek azután a kiosztást saját szegényeik között fogják eszközölni. A 71 milliós költségvetés fedezetére a bizottság a vonatkozó miniszteri rendeletek alapján, a v. tanács közbejöttével inségadó megszavazását fogja javasolni a legközelebb összehívandó v. közgyűlésnek. A már korábban önkéntes adományok nyújtására kibocsátott felkérésekre beérkezett adományokról legközelebb fogunk beszámolni. — Beöthy Zsolt. Aki hisz a magyar nemzeti eszme életerejében és igazságában, aki bizik benne, hogy ez az eszme feltámad és diadalmaskodni fog, annak mindenkinek hallani kellett volna azt az előadást, melyben dr. Kéky Lajos egyetemi magántanár, ma élő egyik legkiválóbb eszthetikusunk és irodalomtörténészünk elevenítette meg vasárnap este a magyar nemzeti eszme nagy apostolának, Beöthy Zsoltnak szellemi alakját. Az az arckép, melyet Kéky elénk vetített, hűséges és egyúttal művészi volt. Előttünk láttuk a nagy magyar tudóst, a lélekelemző költőt, a világot járó utazót, a bűvösszavu előadót és — Magyarország tanítómesterét. Mintha kilépett volna a szellemek birodalmából, mintha csoda varázsolta volna életre, előttünk járt, velünk beszélt ismét a nagy magyar hitnek, öntudatnak és erőnek bajnoka. Ez az előadás, amit Kékytől hallottunk, s mely egyike volt a legszebb irói jellemrajzoknak, nem nekünk, hanem tudósok kiválasztott társaságának készült. De mi csak háiásak lehetünk a szerző iránt, hogy a Beöthy emlékétől megszentelt város lakóinak mutatta be először. Aki hallotta, annak számára feledhetetlen lelki élemény marad. — A szeretetvendégségnek, melynek* keretében Kéky tanulmányát a szerző érzésselteli előadásában meghallhattuk, becset adott még Kis József nemes hévtői áthatott bibliamagyarázata és üáty Zoltán művészi hegedüjátéka is. — Szabadelőadások. Folyó hó 16-án délután fél 3 órakor a felsővárosi röm. kath. olvasókörben „A többtermelés eszközei a mezőgazdaságban" cimen Gyömörey Imre gazdasági tanár, a Jókai Mór utca 18. sz. alatti ref. elemi iskolában ugyanazon nap este fél 8 órakor Németh Jenő földmives-iskolai igazgató a többtermelésnek az állattenyésztésben való érvényesítéséről tart előadást. E hó 19-én, szerdán este fél 8 órakor dr. Kőrös Endre a ref. elemi iskola nagytermében tart előadást a magyar irodalom köréből. Az előadások hallgatása díjtalan.