Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-02-10 / 6. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre l^ö korona. Egyes szám ára 15 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az aranyborjú körül ismét megkezdődik az az őrületes tánc, aminek már egyszer tanúi voltunk. A borjut ugyan csak képletesen mondtuk, de az arany a maga valódiságában értendő. Aranyspekuláció folyik olyan szemérmetlen gazsággal, aminőre még példa nem volt. Szinte kihúzzák az ember zsebéből az aranyat, már akiében van. De úgy látszik még mindig sokéban lehet, különben nem foglalkoznának annyian, meg annyian az aranyak felhajszolásával. Már ott tartanak, hogy 20.000 K-t is megadnak egy 20 K-s aranyért. Hogy mi a céljok vele, képzelhető. Háborúra spekulálnak, azt hiszik, hogy háromszoros, tízszeres hasznuk lesz megint, megint mi fogunk vérezni, szenvedni, ők pedig gazdagodni 1 Persze az egész őrület igen könynyen csődöt mondhat, a drágán megvásárolt aranyak esetleg nagyon soká várhatják a még további emelkedést, nem lehessen tudni, talán nem is lesz háború (aminthogy egyelőre valóban nem is lehet), pórul járhatnak a pénzhiénák, ez sincs kizárva. Az egészben tulajdonképpen nem is a spekulánsok plusszá vagy minussza a fontos, hanem egyáltalán a háborúra spekulálás lehetősége. Igen, a lehetőség, mely táplálkozik abból, hogy az előbbi háborús nyereségek még mindig nem kerültek egyedüli illetékes helyükre : az államkincstárba 1 Ha egyszer végre beszedetnének, akkor kevesebb mersz mutatkoznék az újabb háborús nyereséghajhászásra. Minek ? Mikor nem érdemes 1 De ma még, úgy látszik, minden érdemes. Idő- és pénzpocsékolás. Valóban ezzé tette a t. ellenzék a magyar nemzetgyűlés parlamentálását: idő- és pénzpocsékolássá. Amit el lehetne s el is kellene a törvényhozásnak négy-öt nap alatt végeznie: az indemnitáshoz, mig törvénnyé válhatott, két hónap kellett neki. Ha ilyen méretekben és stilusban „dolgoznak" tovább is ott, akkor a költségvetést nem lehetne tető alá hozni egy évi vita nélkül. Hogy ez mit jelent időveszteségben, nem szükséges fejtegetnünk. S hogy mit jelent pénzértékben (csak a nemzetgyűlés kiadási többletét számítjuk), ha az ellenzék nyolc órai gyűlések tartására kényszeríti a többséget: erről szolgálhatunk néhány elképpesztő adattal. Minden ily ülés költségtöbblete: világításban 17.500, fűtésben 80.000, nyomdai kiadásokban (nemzetgyűlési napló, irományok stb. nyomtatása) 69.250, egyéb dologi kiadásokban 20.000, összesen 186.750 K naponkint. Ha tehát egy hónap alatt huzszor ülésezik a parlament 8 órás üléseken, ez 3 millió 735 ezer korona többkiadást jelent. Nyolc ilyen „munkahónap" pedig egészben közel 28 millió korona többkiadással terheli meg a nemzetgyűlés s az állam költségvetését — haszontalanul. Erre a beszédáradatra, aminek levezető medencéi a nyolc órás ülések, valóban nincs szüksége az országnak. Ily szószaporítási mánia csak az utolsó harmadfél évtized alatt lett enynyire járványossá törvényhozásunk termében s ez a beszéd-epidémia a legfőbb oka annak, hogy a magyar országgyűlés dekadenciába esett s munkaképességével együtt hanyatlott a tekintélye és politikai súlya is. A felelősség a romlásért elsősorban az eljenzéket terheli, mert szólási jogkörével lelkiismeretlenül visszaélt, hogy a saját nívójának hiányait szószaporító képességének fitogtatásával igyekezzék pótolni, így volt ez a korábbi országgyűléseken, hol az ellenzéki taktika főfegyverneme a bőbeszédüség volt, ami nem ritkán valóságos obstrukcióvá fajult el. S hogy most sem állunk e téren jobban, a két havi felhatalmazási vita és ennek közel 4 millió koronára rugó költségtöbblete eléggé bizonyítja. Csonkamagyarország pénzügyei az ilyen pénzpocsékolást nem bírják el, nemzeti államunk létérdekei pedig egyenesen megkövetetik, hogy az ország drága idejével is gazdaságosan bánjunk. Annyi feladat áll előttünk és annyi sürgős kérdést kell megoldanunk, hogy a parlamenti viták eredményessége okából előbbutóbb intézményesen kell biztosítani az idő ökonomikus felhasználását. Ez a nemzetgyűlés házszabályainak gyökeres revíziója és szigorítása. A kormányra ez természetesen nem tartozhat, mert a házszabályreform a nemzetgyűlés sajái legszuverénebb előjoga. A reform nem kormányjavaslat alakjában kerül napirendre, hanem a törvényhozás többségi pártját illeti meg az iniciativa. Az ellenzék persze kapálódzik annak még a szándéka ellen is, de mentül nagyobb hevülettel, mentül imparlamentárisabb stilusban kényszeríti ki a költséges nyolcórás üléseket, annál meggyőzőbb bizonyítását szolgáltatja a nemzet elé annak, hogy erre a reformra reális szükség lehet. Angol hang hazánk mellett. — Ramsay Sándor előadása. — Előkelő külföldi vendége volt tegnap és tegnapelőtt városunknak Ramsay Sándor lelkész, az angol presbiteri egyház volt moderátora (püspöke) személyében, aki jelenleg a nemzetek közötti béke létesítése céljából alakult „egyházak világszövetségéinek főtitkára. Ez a világszövetség, mely a párisi békeszerződések által kreált u. n. „nemzetiségi kisebbségek" egyházi és nyelvi jogai terén ért el eddig eredményeket, működése intenzívebbé tétele céljából küldte ki szellemi vezérét a szárazföldi Európába tanulmányútra. Tiszteletére városunkba érkezett Németh István püspök is s a kollégiumi tornateremben tartott előadásán, melyen igen nagy közönség sorában megjelent Gyurátz Ferenc nyug. ev. püspök s városunk sok más kiválósága, a dunántúli ref. egyházkerület nevében a legteljesebb bizalom meleg hangján ő üdvözölte őt s kérte fel előadásának megtartására. Az előadás bizonyságául szolgált annak, hogy az előlegezett bizalom arra méltónak jutott osztályrészéül. A kitűnő angolban hazánk igaz barátját ismertük meg. Előadását, melyet Pongrác József theol. tanár tolmácsolt teljes precizitással, a világszövetség keletkezésének ismertetésével kezdte. Közvetlenül a világháború kitörése (1914 aug. 1-én) előtt jött létre ez az ideális célzatú szövetség, működése tehát négy évig stagnált. Rögtön a háború befejezése után megkezdte működését s már a békeszerződések alkalmával hallatta szavát. Azóta tevékenysége körét messze kiterjesztette. Az összes egyházakat egyesíteni akarja nagy célja érdekében. Az egyház vezetői inkább hivatottak, hogy a népek békéjét megteremtsék, mint azok, akik ma ezzel foglalkoznak. A politikusok már eddig is nagyon sokat elrontottak. A bankárokban nincs lélek, mely önzetlenül segítsen ott, ahol valóban segíteni kell. Hogy pedig segítségre szükség van, azzal ő tisztában van. Ez az ország, mely iránt a legnagyobb megbecsüléssel van, nagy szenvedéseken ment és megy keresztül. Azt az igazságtalanságot, mely vele történt, mélyen átérzi. A világszövetségnek, mely eddig minden gondját arra fordította, hogy nemzetiségi kisebbségek sérelmét orvosolja, messzebbmenő céljai is vannak. A vallás szelid szavával a lelkek igaz békéjét akarja megteremteni. Munkálni azt a céit, amely megakadályoz újabb háborút, mely végleg romba döntené az egész európai civilizációt. Célja, hogy a történt igazságtalanságok reparáltassanak s hiszi, hogy ebből Magyarországra csak áldás fakadhat. A nagy munkához, mit kifejtettek, a világ összes egyházait társul várják. Eddig az összes prot. egyházak egyesültek a krisztusi cél érdekében, csatlakozott a görög keleti egyház is, nem hiányozhatnak soká a katholikusok sem. Mindnyájunkat egy hit, egy érzés hat át: Krisztus a békesség fejedelme, az ő békéjét kell előmozdítanunk az által, ha a lelkek békéjét megteremtjük, ha szeretetet hozunk a gyűlölet helyébe. Isten áldását kéri a pápaiakra, Isten áldását a sokat szenvedett magyarokra 1 Ramsay előadása, melynek itt csak halvány vázát adtuk s melyet az eddig körünkben megfordult skótoknál, angoloknál, amerikaiaknál nem tapasztalt nemes hév hatott át, nagy tetszést keltett. A közönség érzelmeinek Németh István püspök adott találó hangot, köszönete kifejezése mellett hangsúlyozván, hogy a mi lelkünk igaz békéjét csak a régi ép Magyarország visszaállítása teremti meg. Dr. Vass Vince szép imájában szintén a remény sugarának megcsillanásáért adott hálát Istennek s a közönség a „Te benned bíztunk" eléneklése után lelkesült hangulatban oszlott szét. Ramsay főtitkár még a tegnapi délelőttöt is városunkban töltötte, előadást tartott a theologusoknak, konferenciát folytatva le az itteni prot. egyházak és intézmények vezetőivel. Azokat az adatokat, melyek az elszakított részekről a trianoni béke előtt itt tanult ifjúság nagy létszámára vonatkoztak, különös gonddal jegyezte fel, megütközéssel értesült róla, hogy azoknak viszont, kik minden nehézség ellenére ma is itt akarnának tanulni, mennyi akadékot gördítenek útjokba a cseh és szerb hatóságok. Irántunk való valódi meleg barátságra valló megjegyzései közül igen figyelemreméltó volt az, hogy bennünket — az önálló Magyarországot — régebben nem látták meg Ausztria árnyékától, szerencsétlenségünk nagyságát ez a kapcsolat idézte elő. Előkelő vendégünk, ki körünkben a magyar kultúrára s a magyarság nemzeti aspirációinak jogosságára vonatkozólag igen sok és nagybecsű adalékot szerzett meg, tegnap délután a gyorsvonattal Németh István püspök társaságában tőlünk a fővárosba utazott el. Modernül újonnan berendezett iivegcsiszoló és tfikörgyáramaí a nagyérdemű közönség, üvegesek, bútorosok, asztalosok és építészek figyelmébe ajánlom. Elvállalok mindennemű fükörkészífést, üvegcsiszolást, loncsorozást; hibás tükrök és üvegek javítását a leggyorsabban és legjutányosabban. e» j. m SZOMBATHELY, Tauber Sándor Ttlök 5, u i mr Cu.i: Villanyteleppel szemben: LEGÚJABB
