Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-10-20 / 42. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár : Egy hónapra ÍOOO korona. Egyes szám ára 300 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagyvonalú magyar politika. Bethlen István gróf a nemzet szine elé lépett, hogy számot adjon az ország helyzetéről s ama nagy kormányzati akció állásáról, melyet a miniszterelnök a magyar állam hitelképességének s nemzeti erőnk rekonstruálása érdekében, hazafias szivvel, államférfiúi rátermettséggel s minden nehézséget lebiró páratlan energiával következetesen folytat, amióta közügyeink élén ő áll. Négy beszédet hallottunk tőle negyvennyolc óra lefolyása alatt e sorsdöntő akció felől, vasárnap és hétfőn. Vasárnap az egységes párt szolnoki szervezetének alakuló ülésén mondta el, mint pártvezér, az egész országhoz intézett beszámolóját, — utána a pártlakomán, ünnepi pohárköszöntő alakjában formulázta a magyar nemzet pszihéjének szánt intelmeit és buzdító fölhívását. Hétfőn a nemzetgyűlés termében szólalt föl kétszer: mint a felelős kormány elnöke, ekszpozét mondott a kabinet politikájáról, mely beszéd fokozott nyomatékkal látta el s új reflexiókkal egészítette ki szolnoki megnyilatkozását, — azután, az ellenzéki bírálatot meghallgatván, percig se maradt adós a visszavágó felelettel. A nemzeti közvélemény újból meggyőződhet Bethlen István gróf tzavaiból és cselekedeteiből, hogy a magyar miniszterelnök égisze alatt a siker kilátásai közt indult meg és halad céljához a gyakorlati lehetőségek utjain az, ami közéletünkből a háború megpróbáltatásai óta hiányzott: a nagyvonalú magyar politika. De meggyőződhet most közvéleményünk arról is, hogy ilyen nagyvonalú magyar politikához a képességek ez idő szerint egyedül Bethlen István gróf vezető egyéniségében találhatók együtt. Féltucat meddő előd után ő látta meg először a nemzet boldogulását biztosító lehetőségeket. Ő tette politikai aksziomává, hogy Csonka-Magyarországnak meg kell találnia az összehangzást egész Európával, mert csak így szerezheti meg a külföld bizalmát, segítségét, főleg pedig a zavartalan nyugalmat és időt, ami erőgyűjtéséhez és történeti hivatásához nélkülözhetetlen. Bethlen gróf egyengette az utat a népszövetségbe való fölvételünkhöz, ami bázisává lett nemzetközi politikánknak. A Bethlen-kabinet érdeme, hogy a fölvétel egyhangúlag történt s fogadtatásunk lelkesen szívélyes volt s gyanakvó szomszédaink ellenvéleménye elnémult. Ezen a bázison indult meg külpolitikánk ama konkrét cél felé, hogy külső hiteihez jussunk s a ránk nehezedő zálogjogok felfüggesztessenek. Mult májusban Bethlen e célhoz meg tudta nyerni Anglia és Itália támogatását, ami nem bizonyult elégségesnek akkor, mert Franciaország s a kisantant a magyar kölcsön egy részére reparációs cimen kivánt igényt emelni. Bethlen most a szeptemberi kampányban ez akadályokkal is számot vetett, s elérte azt, hogy a párisi jóvátételi bizottság már a napokban fel fogja hivni a népszövetséget a magyar pénzügyek feljavítására. Bethlen politikája úttörője máris sikerünknek. ABADIE valódi francia szivarka-hüvely Városi közgyűlés. — 1923 október 16. — Nagy vita a villanytelepröl. Pápa város képviselőtestülete e héten, kedden ritka látogatott közgyűlést tartott. A szokatlan érdeklődést — 50-nél több városatya volt jelen — kétségen kivül a villanytelep ügye idézte elő. Nagy vitát vártak, ami be is következett, de az ügy érdemi részében tulajdonképen nem volt eltérés. A szakértő megnyugtató jelentése, a kiküldött bizottság, helyesebben dr. Fehér Dezső előadói jelentése egy útat jelöltek ki s arra rá is lépett a közgyűlés, mikor az akkumulátor-telep helyreállítását kimondta. Abban is egyöntetű volt a nézet, hogy a város utcai világítása költségét külön szabályzatban kell mindenki által fedezendővé tenni s dr. Kende Ádám idevágó indítványa egyhangú elfogadásra talált, nézeteltérés csak a kedvezmények meg — vagy meg nem vonásánál támadt, amikor is a kisebbség leszavaztatását annyira zokon vette, hogy a közgyűlést haragosan ott hagyta faképnél. A közgyűlésről itt következő tudósításunk számol be: ' A közgyűlésen dr. Tenzlinger József « polgármester elnökölt. Az előző jegyzőkönyv felolvasása után bejelentette a polgármester, hogy a kövezet és piaci vám felemelése tárgyában hozott határozatokat a felsőhatóság jóváhagyta. Áttérve a napirendre, a gyámtár pénzéről kimondták, hogy 23%-os kamat mellett, a helybeli pénzintézeteknél helyeztetnek el. A létszámcsökkentési törvény végrehajtására bizottságot választottak, melynek tagjai: Hajnóczky Béla, dr. Kende Ádám, Mészáros Károly, dr. Molnár Imre, Szűcs Dezső, Tánczos Antal. A túlóradíjazásra? nézve elfogadták az állami megállapításokat, a városi alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeit szintén állami mintára rendezték. Az árvák és gondnokoltak vagyonának tűzkár elleni biztosítása tárgyában hozott szabályzatot elfogadták. A polgármesteri utalványozási jogát 100.000, a városi tanácsét 500.000 K-ra emelték fel. Módosították a szervezeti szabályrendelet egyes rendelkezéseit, ezek során az alkalmazottaknak járó szabadságidőket állami sablonra szabták meg. Az első felszólalás a lakásépítési akció ügyében volt. A tanács azt javasolta, hogy az államtól nyerendő 80 millió és a megfelelő telkek egy, a helyi pénzintézetek által alakítandó részvénytársaságnak adassék át 16 lakás építésének kötelezettségével. Keresztes Gyula az összeget vagy magánosoknak kívánta juttatni, vagy a város maga építtessen. 22 szóval 19 ellen az eredeti javaslatot fogadták el. Az útjavításokra felvett 70 milliós kölcsön pénzügyi tranzakcióját jóváhagyták. Nem cselekedték ezt a kéményseprő díjaknál, mi knek megállapítását a mesterek búzában kérték. Somogyi József és mások felszólalása után elhatározták, hogy bekérik a vármegye ugyan-e tárgyban hozottt határozatát és megállapítják a mesterek mai jövödelmét, a díjakat ehhez szabják, esetleg a megállapítást a minisztertől kérik. A bérkocsisiparosok szerencsésebbek voltak a buzavalutával, de ők is csak annyiban, hogy Hajnóczky Béla és mások felszólalása után a tanácsot utasították, hogy egy vasúti fuvart 4 kg. búzaárában számítva, havonta a miniszteri váltságdíj szerint állapítsa meg s a közönséggel mindig kellő időben tudassák a fuvar árát. Köiel lezték a bérkocsi tulajdonosokat arra, hogv a vasútra egy-egy közülök feltétlenül mindig^kimenjen. A vadászati jogot részben az Esterházy uradalomnak adták ki évi 6, részben Pomher Ferencnek évi 8 q buzabérért. Az építési szabályrendeletet a belügyminiszter utasítására akként módosították, hogy elsőfokú hatóság a v. tanács, míg másodfokon az alispán, harmadfokon a vármegyei közigazgatási bizottság fog ezentúl dönteni az építési ügyekben. Következett a napirend kényes pontja, a villanytelep felülvizsgálatára kiküldött bizottság, illetve előbb Szikla Géza műszaki főtanácsos szakértői véleménye. A szakértő általánosságban nagy elismeréssel nyilatkozik telepünkről, egyik legjobb karban tartott telepnek mondja, az akkumulátor telep újból való felszerelését, a kazán csőhálózatának megépítését tartja fontosnak. A kiküldött bizottság jelentésében dr. Fehér Dezső megállapílja, hogy 1914 óta a telepnél visszafejlődés van, forgótőkéje eltűnt, nagy az u. n. „elszökött" áram, aminek okát főként az általány szerint élvezett világításban találja, szigorú ellenőrzést, évente való műszaki felülvizsgálatot kiván. Az ügyhöz elsőnek Szakács Dániel szólt hozzá, javasolva, hogy a közvilágítást fizesse az egész városi közönség s ne cs^k a fogyasztók, továbbá, hogy az összes kedvezmények vonassanak meg. Bőhm Samu a bizottsági jelentésért elismerését nyilvánítja dr. Fehérnek. Hajnóczky Béla szerint a telep felügy. bizottsága, amennyire nem szakértők képesek rá, lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. Helyteleníti, hogy előleg nem fizetése miatt egyes fogyasztókat kikapcsoltak. Kovács Sándor a jelentésből azt látja, hogy a telepen jobban is lehetett volna gázdálkodni. Kedvezményt még az iskoláknak sem hajlandó adni, inkább — majd ha lesz jövedelem a teleptől — adjunk nekik szubvenciót. Végül a gazdák sérelmeit teszi szóvá. Dr. Kende Ádám örömmel konstatálja, hogy semmi visszaélésnek egy bizottság sem jött nyomára. Forgótőkéje nem veszhetett el a telepnek, mert nem is volt, mindig hitelből élt, de az áramdíjak adtak a múltban fedezetet. Ám az áramdíjak nem tartottak lépést a drágasággal, ezert állt elő a nagyobb előlegre szükség. A bizottság kimondta azonban, hogy aki az előleg elengedéséért folyamodik, ha kellő oka van rá, teljesítik kérését. Dr. Fehér Dezső kijelenti, hogy az ügyet a legobjektivebben kezelte; célja, hogy a telep a pótadó csökkentése érdemében jövedelmezzen. Forgótőkéje volt a telepnek, az 1914-iki mérleg szerint volt 45 vagon szene, ez folyton csökkenvén, 1921-ben passzívvá vált. Értékcsökkenési alapról okvetlenül gondoskodni kell. Az áram elszökése egy példáját látni a Jókay-utcán, hol a fák ágai a villanyáram egy részét a földbe vezétik. A városi tisztviselők kedvezményét fenntartandónak tartja, igazságtalannak tartaná pedig, ha a telep létesítője, a ny. polgármester villamosdíjat fizetne. Dr. Kőrös Endre szerint a forgótőke elveszésének oka az akkumulátortelep hiánya. Ennek 80 q ólmát pedig vis major, a háborús szükség vitte el. Ha a telep ismét helyreállíttatik, az összes szakértők szerint 35—40 vagon szenet megtakarítunk s az 1914 óta elveszettet pótolhatjuk. A telep jövödeimezősége szempontjából szükségesnek tartja az időnkénti műszaki ellenőrzést, a külső munkások munkateljesítményének számontartását és minden szuverén intézkedés megszüntetését. Az összes kedvezmények közül egyedül a kulturális és népjóléti intézmények mellett szólal fel. A 4 nagy iskola: zárda, nőnevelő, főiskola, bencések adják a város forgalmát, teszik várossá a várost,