Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-09-22 / 38. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szám ára 300 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Különfélekép lehet egy és ugyanazon témáról elmélkedni. Egyik ember így, másik amúgy fogja fel ugyanazt a dolgot, ez ilyen, az amolyan oldalról világítja meg, egyiknek ez a részlet fontos, vágy érdekes, másiknak arnaz. Arról a furcsa rablógyilkossági kísérletről, melynél a rablás egészen, a gyilkosság csak félig sikerült, szintén igen sok irányú elmefuttatást olvastam. Egyikben az eset rémes romanticizmusa van kiszínezve, másikban a gyilkos valósziníi neuraszthéníájáról (n. b. lehet, Jiogy olyan egészséges, mint a makk) foglaltatik kisded értekezés. Egyebeket is, sokat olvastam az esettel kapcsoJatban, egyet azonban vagy nem vettek észre a fővárosi riporter urak, vagy nem tarthatták érdemesnek a megemlítésre. Az ismeretlen, jól öltözött iparos külsejü 350.000 K-t ajánlott fel, ha őt a soffőr a Csillaghegyre kiviszi. A Csillaghegyre! Úgy tetszik gondolni persze, hogy ez a stáció legalább is 200 kilométerre van a Pesti Nemzeti Színháztól, valahol a Bakony mélyén, vagy a Mátra túlsó felén. Szó sincs róla, a Csillaghegy a főváros területéhez tartozik, egy félóra alatt megközelíthető. S egy úr az éjben mégis 350.000 K-t, a mai valutáris viszonyok mellett is igen nagy summát — ajánl fel ezért a túráért. Nem volt ez gyanús a soffőrnek? Nem gondolta, hogy aki ilyen kicsi útért ilyen nagy pénzt ad, annak vagy nem igaz úton jött az a pénz, vagy nem igaz útra indul e pénzért? Olyan rafináltak ezek a pesti soffőrök, túljárnak tán sok detektív eszén is. Ha mégis elment egy közülük a félórás 350.000 K-s útra, az feltétlenül gyanús kockázatot vállalt s ezért a kockázatért majdnem az életével fizetett meg. Vállalkozzunk! Múltkoriban a város képviselőtestülete nekidurálta magát és nagy többséggel leszavazta a tanácsnak abbeli indítványát, hogy a Korona-vendéglő, mely már régen nem vendéglő, hanem amolyan szükséglakások céljaira van felhasználva, adassék el és ára fordíttassék új állami kislakások céljaira. A képviselőtestület többsége abból az elvből indult ki, hogy ma, mikor a pénz értéke napról napra változik és sajnos egyre még roszszabbra változik, könnyelmüségszámba menne egy nagyobb ingatlant a városnak kezéből kibocsátani. Hogy ez az elv helyes, az minden kétségen felül áll. Még eddig olyan emberről nem tudunk, aki ingatlanától úgjr vált volna meg, hogy utólag meg ne bánta volna. Aki a házát egy év előtt 3 millióért dobta oda, pár hónap után elveszett 7 millióját siratta, amennyivel akkor már többet kapott volna, s ma, mikor az akkori 3 milliós ház tán 30-40 milliót is megér, szinte röstelli megvallani, hogy valaha ő is háztulajdonos volt. Ez a dolog eddig kát rendben volna. Nincs rendben azonban az, hogy városunkban mindmáig olyan lakásínség van, ami az emberi megélhetést sokak számára lehetetlenné teszi, fiatal jegyeseket meggátol abban, hogy családi tűzhelyet alapíthassanak és sokaknak, akiket születésük, gazdasági érdekeik, személyes vonzalmuk ide kötnének, vándorbotot ad a kezébe. Ezen az állapoton valahogy egyszer már segíteni kellene. A képviselőtestület akkor, mikor a rideg negáció álláspontjára helyezkedett, kötelességét még korántsem teljesítette, a meg nem szavazás tényénél nem volna szabad megállania, hanem ideákkal kellene jönnie, amelyek jobbak, gyakorlatiabbak, gyümölcsözőbbek annál, mint amelyekkel a tanács előállott s amelyeket fölényes nonsalansszal elvetett. Mit kellene ezen a téren tenni ? Egyszerű a válasz: vállalkozni. Vállalkozni arra, hogy azt a pénzt, mely olyan értéktelenül hever a zsebekben vagy az íróasztal fiókjában, állandóbb értékre cseréljék be, magyarán mondva nem házakat eladni, hanem házakat építeni kellene. Ezen a téren ragadhatná magához a kezdeményezést a képviselőtestület. Annyi tőkés ember van ebben a városban, akiknek, ha nem is hever mindegyiknek éppen tétlenül a pénze, de olyan vállalkozásokhoz szegődik, amikből egyéni haszon származhatik ugyan, de a nagy társadalmi közösség semmi áldását nem látja. Lehet ám úgy is vállalkozni, hogy a magán- és a közérdek szépen összeegyezzék. A Koronáról volt szó, van annak hatalmas nagy be nem épített része. Mért ne lehetne az, hogy oda részvénytársasági alapon egy nagy kétemeletes bérház kerüljön. Magasba felépíteni, mindig olcsóbb, mint elnyúlt hosszúságban. Egy födél alatt 20 új lakást lehet létesíteni és a sötét, konyhátlan odúkból ki lehet emelni az oda nem valókat, akik szívesen megfizetik a nagyobb lakbért, hogy végre városi emberekhez méltó lakásba jussanak. Vállalkozzunk! Vállalkozzunk azért, hogy pénzünket állandó értékbe befektessük s vállalkozzunk azért is, hogy segítségére lehessünk embertársainknak, kiknek emberi megélhetése nemcsak az ő magánérdekük, de mindnyájunk egyetemes közérdeke is. ÚJDONSÁGOK. — Dr. Antal Gézáné kitüntetése. Vilma holland királynő uralkodói jubileuma alkalmából dr. Antal Gézáné Opzoomer Adélt a holland irodalom közül szerzett érdemeiért az OranjeNassau rend tiszti keresztjével tüntette ki. Ez a kitüntetés nemcsak azért érdekel bennünket, mert a kitüntetett kitűnő férje révén oly közel áll hozzánk pápaiakhoz, de azért is, mert irodalmi munkássága nem jelentéktelen része a mi magyar irodalmunknak tett jelentékeny szolgálat is volt. Csak Madách-fordítását, csak Petőfi-ismertetéseit említjük fel, melyekkel magyar hazája háláját is bőven kiérdemelte. . — Veszprém város jótevője. Veszprém város képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén az elnöklő polgármester bejelentette, hogy egy magát megnevezni nem akaró kanonok 36 millió 200 ezer K-t adományozott a városnak, melyből 12 millió 200 ezer K a szegényháznak jutott, 24 millió K-t pedig a víz- és egyéb üzemek forgótőkéje gyanánt gyümölcsöztetnek. — Pápa városában vájjon nem volnának oly gazdagok, kik követhetnék a példát? Még azzal is megelégednénk, ha nem is ajándék, de kamatmentes kölcsön gyanánt juttatnák a várost együttes erővel vagy 100 millió forgótőkéhez 1 — Egyházkerületi felügyslőbeiktatás. Mint múlt számunkban röviden említettük, szeptember 14-én iktatták be Sopronban nagy ünnepség keretében a dunántúli evangélikus egyházkerület új felügyelőjét, Mesterházy Ernő dr. nagygeresdi földbirtokost, diszes méltóságába.. A beiktatási ünnepség az evangélikus templomban folyt le, ahol a többi között megjelent Radvánszky Albert báró, egyetemes egyházfelügyelő, Tóth Lajos miniszteri tanácsos a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről, Zelenka Lajos dr., a tiszavidéki evangélikus egyházkerület felügyelője, továbbá a város, a vármegye és az egyházkerület előkelőségei. Az új egyházfelügyelőí Kapi Béla püspök iktatta be hivatalába. Mesterházy Ernő dr. székfoglaló beszédében kijelentette, hogy valamennyi felekezettel a legjobb viszonyt óhajtja fenntartani, majd örömmel emlékezett meg a kormánynak arról az elhatározásáról, hogy az egyetem theológiai fakultását Sopronba helyezte. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után küldöttségek járultak üdvözlésükkel az új felügyelő elé, melyben képviselve voltak a vármegye, a város, katonai hatóság, valamint a felekezetek képviselői. A beiktatási ünnepségek után díszebéd volt, melyen az új felügyelő Magyarország kormányzójára mondott pohárköszöntőt. — Rendkívüli közgyűlés a villanytelep ügyében. Városi képviselők nem kevesebb, mint 76 aláírással kérvényt nyújtottak be a város polgármesteréhez, melyben a villanytelep ügyében rendkívüli közgyűlés sürgős összehívását kérik. Mint értesülünk, a mozgalom célja a telep bérbeadására, vagy részvénytársasággá átalakítására irányul, vagy legalább is olyan módozatok feltalálására, amelyek az áramfogyasztó közönség elviselhetetlen terhein könnyítenek. Itt említjük fel, hogy a villanytelepi előleg beszedése körül is baj van. Igen sokan megtagadják az előleg fizetését elvből, még többen pedig financiális okokból. Annyi bizonyos, hogy a villanytelep ügyében sürgős cselekvésre van szükség, ha csak azt nem akarjuk, hogy villanyvilágításunk a közelgő téli hónapokban kritikus helyzetbe jusson. — Esküvő. Kunt László építész, helyi fiatalságunk rokonszenves tagja, ma szombaton este V>6 órakor tartja esküvőjét a plébániatemplomban Schneider Magda úrleánnyal, Schneider Jenő helybeli hengermalom-tulajdonos leányával. — A MÁV téli menetrendje. A MÁV igazgatósága télire a vonatforgalomban lényeges korlátozásokat fog életbeléptetni. A félhivatalos jelentés szerint a budapest—győr— szombathelyi vonalon életbelépő korlátozások a következők : A Győrből Budipest keleti pályaudvarra 10 óra 25 perckor érkező és Budapest keleti pályaudvarról Győrbe 17 óra 15 perckor induló gyorsvonatpár és a Győrből Budapest keleti pályaudvarra 16 órakor érkeiő személyvonat megszűnik; pótlásul egy új személyvonat fog közlekedni, mely közvetlen kocsikat továbbít Sopronból és Szombathelyről. A vonat Győrből 7 óra 45 perckor indul ét Budapest keleti pályaudvarra 11 óra 25 perckor érkezik. A Szombathelyről Budapest keleti pályaudvarra 12 óra 55 perckor érkező és a Budapest keleti pályaudvarról Szombathelyre 15 órakor induló gyorsvonatpár megszűnik. Itt említjük meg, hogy a reggel Budapest felé s onnan 5 l f-kor visszajövő gyorsvonatpár meghagyást érdekében a keresk. és iparkamara felterjesztéssel fordult a keresk. miniszterhez.
