Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-09-08 / 36. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szám ára 200 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Az elemek" — jól mondja Schiller, valóban „gyűlölik az emberi kéz alkotását". Tűz és víz pusztítja, amikor csak tudja és amennyire tudja. Egyetlen küzdelem az emberiség élete, küzdelem, melynek végére láthatatlan útját hatalmasabbnál hatalmasabb művek jelzik és ezeknek sivár romjai szegélyezik. Olyan művet azonban, mint aminőt most, soha — mióta emberi feljegyzés hiteles hírt ad róla — nem pusztított még el az elemek haragja, mint aminőt Japánban egyetlen borzalmas csapással megsemmisített. Minden, ami valaha rettenetes volt, gyerekjáték csak ehhez képest. Halottak milliói, értékek billiói alátemetve a mélybe, a semmiségbe, egy boldog, virágzó, feltörekvő nemzet gyásztól sújtva, porba leverve. Egyetlen lehet csupán, ami ebből felemelő. Saját ereje, saját erélye. És hozzá szárnyat és lendületet ad a részvét, minden érző nemzetnek részvéte. És a résztvevő nemzetek sorába megilletődött lélekkel áll be a magyar. Nehéz időkben Japán barátunkul mutatkozott, barátja, nem: testvére vagyunk most neki mi és szívből kívánjuk, hogy a komor halálból legyen minél előbb dicső feltámadása! A villamos előleg. A villamostelep lapunk múlt számában ismertetett határozatát, mely szerint a tavalyi decemberi áramfogyasztás mennyiségét a mai egységárakkal szorozva előlegként szedi be a fogyasztóktól, körlevélben közli az érdekeltekkel s ugyanakkor részletes magyarázatot is fűz a felügyelő-bizottság határozatához. A magyarázat lényege az, hogy az előlegre széntartalék beszerzése céljából van szükség, mert a szén drága, egyre drágább, ma már 11.000-szerese a békebelinek, hasonló emelkedést mutat — a munkabér kivételével — minden üzemi anyag, mig a ma szedett egységár a hajdaninak csak 3300-szorosára emelkedett. A magyarázat többi része arról szól, hogy a villanydíjak utólag szedetnek be, a telep csak 6 hét múlva jut pénzéhez, ami mellett a legtőkeerősebb vállalat is tönkre menne. A beszedett összeg tulajdonképpen csak a hónap elején előleg, mert áramfogyasztása és az áremelkedés révén minden fogyasztó már a beszedés napján tartozás ban van. Eddig a magyarázat, mely minden plauzibilitása ellenére egyáltalán nem volt képes a közönséget megnyugtatni. Nagyon sokan nem tudják megérteni, miért keil másodízben is előleg s azt vélik, ha a tavasszal kivetett előleget rögtön, teljes eréllyel begyűjtötték volna s azonnal gondoskodtak volna fölös szénről, akkor a mai előlegre már szükség nem lett volna, vagy legalább nem ily mértékben. Azt is emlegették nagyon sokan, hogy a telepnek fennállása hosszú tartama alatt már kellptt volna akkora tőkét gyűjtenie, ami a mindenkori árak melletti széntartalékot biztosíthatta volna. Reálisabb, magyarán mondva jövödelmezőbb gazdálkodást óhajtanak és arra utalnak, hogy magánkézben levő hasonló telepekből a tulajdonosok (legtöbbször részvénytársaságok) nagy vagyont szereztek anélkül, hogy a fogyasztókat megterhelték volna, mint ez nálunk történik. Adatok nélkül, úgy általánosságban kimondani könnyű ezt, de bizonyítani annál nehezebb, adatokat pedig csak olyan alapos vizsgálat útján lehetne beszerezni, aminek megejtésére csak teljesen képzett szakember van képesítve. Hivassunk-e ily szakerőt, döntse el a képviselőtestület. Visszamenőleg nem várható munkájától haszon, legfeljebb a jövőre nézve adhatna okos tanácsot. Mi lehetne ez az okos tanács ? Azt viszont szakértő nélkül is könnyű kitalálni. Nagy forgótőke nélkül ma, még kevésbbé mint valaha, nem lehet rentábilis üzlet. A villanytelep is üzlet, nagy üzlet, óriási értéket képviselő, "ennek is forgótőkére lenne szüksége. Pénz ma kölcsön útján nem szerezhető meg. Más úthoz kell fordulni, talán ahhoz, hogy a telepet egy oly részvénytársaság vegye át, melynek főrészvényese természetesen a város, mely a telepet adja, részvényesei pedig azok, akik a telepet pénzhez segítenék. Jó-e az eszme vagy rosz, döntsék el a hozzáértők. Magunk részéről úgy képzeljük, hogy ha reusszálni, kitűnően reusszálni tudnak oly vállalatok — új szappangyár, új szövőgyár —, melyeknek vevőközönségét úgy kell előbb megszerezni, hogyne tudna fényesen prosperálni egy olyan üzem, mely a maga vevőit -versenyen kivül egytől egyig mind a markában tartja. Szappant és sifont még Pápán is több helyen lehet venni, de el lehet érte menni a harmadik szomszédba is, ellenben, aki Pápán olvasni akar, az villanyt hozzá — kivéve a boldog malmokat — kizárólag a villanyteleptől kaphat. Ilyen üzlet igazán fehér holló. És ez a versenyen kivül álló üzlet nem tudna jó üzlet lenni? Hét év után. „Hála Istennek, hogy végre itt ülünk a vasúti kocsiban" — kiáltottam fel pár héttel ezelőtt, amint a bukaresti gyorsvonatra beszálltam reggel 7 órakor. Ebben a felkiáltásban benne volt a napokon át tartó bizonytalanságnak, órákon át tartó ácsorgásnak, deviza utáni lótás-futásnak minden keserűsége. Ha már a hazulról való elindulás is ily sok küzdelemmel jár, mi lesz oda át? Hét esztendő nagy idő a véges halandó életében. Hét esztendővel ezelőtt jöttem ki utoljára Erdéiyből. Azóta volt menekülés kétszer, volt Trianon s van ma „Nagyrománia". Jóságos Isten 1 Mily nagy történelmi tények 1 Mintha nem is valóság volna. Mintha valamikor csak úgy böngésztem volna iskolakönyvekből, hogy volt. Pedig nem emlékezés csak, nem álom csak, hanem komoly valóság. íme, délután három órakor megáll őrülten rohanó vonatunk Biharkeresztesen és katonák sétálnak le s föl a vonat mellett. „Tessék a vonatban benn maradni, senkinek sem szabad kiszállni !

a Itt a határ! suttogják az utasok. Hol van itt a határ? kérdezem magamban, a nagy búzatarlók mintha a végtelenségbe futnának tovább, sehol egy ^egy, egy domb, egy kő nem jelzi, legalább látható formában nem, hogy ott határ volna. Pedig határ van 1 Jön a vizsgálat! Pénzes erszény, börönd, podgyász egymás után tárja fel rejtett titkait. Nem lehet 500 leinél és 50.000 magyar koronánál többet átvinni a határon, akinek több pénze van, hagyja letétben. Hogy miből él meg, ha néhány napon át gondoskodnia kell az embernek magáról, az mellékes 1 Fegyveres őrök fiatal asszonykát kisérnek le a vonatról. Két kicsi fia úgy örült, hogy egy óra múlva nagymamája karjaiban pihenheti ki a hosszú út fáradalmait s ime fordulhat vissza, mert az útlevélre nem volt rávezetve az ő kicsi neve. Hátha körözött betörő, vagy sikkasztó lakik benne 1 Elszorul a szivünk, amint a bánatos, megdöbbent anyát tekintetünkkel lekísérjük a vonat lépcsőin. Aztán megindul a vonat, lassított tempóban megy át a semleges zónán. Hirtelen megáll, fegyveres román katonák jelennek meg a folyosón. így érünk be Biharpüspökibe. Ez már román terület. Kicsiny állomásán nagy betűkkel ékeskedik a román felírás. A sok utas pillanat alatt nekiözönlik a vámvizsgáló terem ajtajának s ott szorong hering módjára egymás hátán, mig mind be nem jut s lázas izgalom között fel nem tárja újból erszényét, böröndjét, csomagjait, hogy a másik teremben újból elől kezdődjék a {motozás, útlevél-kiosztás stb. tortúrája. Mindez órákon át tartó munka, ha sok az utas. így jut fel az ember a román gyorsvonatra. Kopott berendezése, törött, lelógó ablakrámája, az átfestés alatt is egészen jól elolvasható MÁV. és Hideg-Meleg felirása mintha bánatos szemrehányással tekiníene ránk „boldog magyarországiakra" — hol „még a szellő is másképen dúdol", amint ott búsongó magyar testvéreink mondják. Bizony nem álom, minden valóság! Románul kérik a jegyet: Nem értem ! Magyarul beszélek 1 Tiszta magyarsággal felel a kalauz. Az állomások nevei oly ismeretlenek. Nekem olvashatatlanok! Óh pedig valamikor mily ismerősként köszöntöttek, ha erre jártam. Nagyvárad, a virágzó nagykereskedő város nincs sehol. Meghalt vagy csak aluszik? Alig lézeng egy pár utas az állomásán? Csupa román beszéd. Figyelem az utasokat! Csoportokban ülnek, halkan beszélgetnek. Ezek magyarok! Tovább megyek, itt is, ott is magyar csoportok ! Több a magyar utas, sokkal több, mint a román, de nem mernek hangosan beszélni. Alig értik egymás szavát, úgy suttognak. Csak az oláh hangos 1 Zajos, lármás ! Tüntetve, nevetve, boldogan üdvözlik egymást. Rá se néznek a magyarokra! Övék a hatalom! Övék a jog. Alig ötven esztendős álmuk ím mesésen valóra vált. Ött nevet a szemükben, az ajkukon, egész magatartásukon á mámoros elbizakodottság. Melyik nemzet nagyobb kegyeltje az isteneknek? Ily mesebeli kincsek birtokába juttatták a nomád pásztoréletből még egészen ki sem lépett kulturálatlan fajt! Nem csodálom ezt az elbizakodottságot! Kolozsvárott már zajosabb a pályaudvar. De magyar beszédet nem lehet hallani. Összeszorul a torkom; valami úgy fojtogatja. Szép magyar városom, te büszke arisztokrata Kolozsvár, hová tünt el úri magyar társadalmad? Mágnások és dzsentrik hazája, te ? Hát már te is meghaltál reánk magyarokra nézve ? Sok, sok, román katonatiszt az utasok között. Tányéralaku lapos sapkájuk úgy tépi a lelkem sebeit. A felszálló utasok aggódva beszélnek