Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-10-07 / 40. szám

zíinkbe olyan ármegállapításokat, melyek hajmeresztő ellentétben állanak az itteni forgalmi árakkal, ilyen volt múltkor a tűzifa ára, ilyen e héten a kenyérsütés dija (nyilvánvalólag a tüzifa-árakkal összefüggésben), melyet a törvényhatósági árvizsgáló bizottság kg-ként 3 K-ra irányít, holott mi már legalább két hete kg-ként 5 K-jával fizetjük a kenyérsütést. Ezúttal nem bocsátkozva annak vizsgálatába, hogy ekkora eltérésnek lehet-e jogosultsága, csupán arra az eltérésre kívánjuk felhívni a figyelmet, mely városunk és a megyeszékhely közt földrajzi fekvése, forgalma, lakosságának összetétele terén fennáll, s aztán kérni akarjuk, hogy ha egyáltalán vannak ilyen bizottságok, melyek a drágaság mérséklésére hivatottak, akkor létesüljön egy teljesen önálló hatáskörű Pápán is. Tennivalója lesz neki bőven. Ha csak a piacon akar rendet teremteni, akad állandó intézni valója. Nem a legnagyobb képtelenség-e pld. az, hogy piacunkon a hét folyamán tojás vagy nem volt kapható, vagy ha igen, akkor (horribile dictu!) 32, sőt 35 K-ás árban ugyanakkor, amikor a fővárosban, ahova mégis csak túlnyomólag vasúton szállítják fel a tojást s ahol a közvetítői hasznokat is figyelembe kell venni, ugyanakkor a vásárcsarnokban 28 K-ás árban százával lehetett tojást kapni. Sok minden hasonlót lehetne felsorolni. Mindennek alfája és ómegája pedig, hogy Pápa városa sokkal nagyobb hely annál, hogy sem ilyen általános érdekű, távlati rendeletek a közönség érdekében célravezetők lennének, A központi hatóság jóindulatát kérjük olyan intézmény felállításához, mely önállólag, gyorsan és a helyi viszonyoknak ismeretében akar és tud és jogosított a cselekvésre. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. XII. A hadi szerencse és bizakodás hanyatlása közben az ellenség hadai úgy az olasz-osztrák, mint a francia-német fronton a leghevesebb támadásokat intézték a központi hatalmak ellen. Végre a kimerülés, lehangoltság, rettenetes nyomor és szenvedés, amiket a szociálista és politikai agitátorok úgy nálunk, mint Németországban hatásos fegyverül használtak fel, megadták a háborúnak a kegyelemdöfést: úgy a polgári társadalomban, mint a harctereken felbomlott a rend és ezzel együtt összeomlott a központi hatalmak frontja is. Fegyvereikkel tehát a központi hatalmak győztek; a háborít nyomán beállott szociális bajaink kizsákmányolásával, vagyis számítással és cselszövő taktikával azonban az entente-hatalmak megsemmisítették hadvezetésünk és fegyvereink győzelmeit. Rövid idővel az összeomlás előtt merült fel Magyarországban az a terv, hogy szakítsunk Németországgal és jövendő politikánkkal az entente-államokhoz csatlakozva különbékét kössünk. De már késő volt. Az entente az utolsó pillanatban kényszerhelyzetünkben tett békeajánlatunkat alig becsülte volna valamire. Az ilyen békeajánlat tehát úgy a németekkel való szövetségünkre, mint önmagunkra nézve, már nem hozhatott volna egyebet, mint szennyfoltot. A hibát nem mi, hanem a dinasztia követte el akkor, amikor kényszerítő ok nélkül. Németországgal szövetségre lépett. A küzdelem szerencsétlen vége lesújtotta Németországot, Ausztriát és ezekkel együtt lesújtotta Magyarországot is, amely Ausztriától való függése folytán teljesen idegen érdekek szolgálatában volt kénytelen fegyvert fogni, ennél fogva pedig a világháború kitörésében és elmérgesedésében mindenek között a legártatlanabb volt. Magyarország tehát Ausztria oldalán annak a gyűlöletnek lett áldozatává, amelyet egyrészt Elszász-Lotharingia és az elbizakodott porosz hatalomvágy, másrészt pedig a Habsburg-dinasztia politikája Németország, illetőleg a Habsburgok ellen támasztottak* * Ezen munkámnak a háborúra vonatkozó részlete már közölve volt a Pápai Hírlapban, midőn a II. Vilmos „Események és emberek" c. könyvéről, valamint a német trónörökös emlékiratairól Az Újság, illetőleg a Pesti Hirlap 1922. évi szept. 24-én megjelent közlései utólag igazolták mindazokat, amiket a világháború kitörésének és a részünkről történt elvesztésének okairól és körülményeiről itten irtam. A történtekért azonban nem a nagyrabecsülésünkre érdemes német nemzetet, hanem csakis a német politika irányítóit okozhatjuk, akik Bismarck nagy sikerei után nem tudták az arany középutat megtalálni és azt követni is. Okozhatjuk továbbá a bécsi udvart, amelyet szintén kielégíthetetlen nagyravágyása ragadott el a kalandos politika tereire, amelyeken — a német befolyás folytán elveszítvén önállóságát — rázudította önmagára és Ausztria-Magyarországra a nagy veszedelmeket, amiket, ha csak arra vállalkozik, hogy európai feladatokat érintő szövetség megkötése nélkül fenntartja Németországgal a baráti jó viszonyt, egy kis bölcseséggel és előrelátással könnyen kikerülhette volna. A talpraállást ott és azokkal együtt kell megkísérelnünk, ahol, illetőleg akikkel együtt elbuktunk, mert most már rá vagyunk utalva, hogy a németekkel szövetkezzünk, ha élni akarunk. A földrajzi helyzet, közös megaláztatásunk és elnyomatásunk, megsértett nemzeti becsületünk megtorlása, Istentől származó letiport emberi jogaink megvédelmezésére, tehát közös életérdekeink és közös ellenségeink teszik ezt ránk nézve elkerülhetetlenné arra az időre, amig országunk és nemzeti szuverénitásunk helyreállításáért a küzdelmet vívjuk. Ennél fogva minden más orientáció csak önámítás volna ránk nézve. Az európai ügyek kialakulásában és irányításában ugyanis a német fajra újból vezérszerep vár, mert egy ily. nagy népet, amely számánál és műveltségénél fogva egyaránt természetes nagyhatalom, ha összetart és egyetért, legfeljebb csak ideig-óráig lehet megfosztani a vezető szereptől, de véglegesen nem. A német faj európai hivatásának betöltéséhez pedig — miként már fentebb kifejezttem — nélkülözhetetlen szükségesség a magyarság és a független magyar állam megerősödése, ami a többi európai nagyhatalmak és Németország között fenntartandó egyensúly érdekében is európai szükséglet. A mai szerencsétlenségünkben, a jövőt tekintve, ez a mi szerencsénk, tehát a külföldi vonatkozásaiban is erre kell alapítanunk a politikánkat. Reményünk azonban a feltámadáshoz még így is csak abban az esetben lehet, ha a német népek a mindinkább eltorzuló szociálizmus köztársaságának ingoványos talaját kikerülve, megint, mint egységes nemzet, egy hatalmas monarchiában egyesülnek. Mert tudni való dolog, hogy Franciaország minden törekvése arra irányul, hogy a német népeket egymástól különválassza és egyesülésük megakadályozására közöttük érdekellentéteket támasszon, ily módon pedig Bismarck remekművét, a német államszövetséget szétrombolva, a 70 milliós német nemzet imponáló hatalmát, amelytől eddig rettegnie kellett, örök időkre letörje Európában. Es le is töri, ha a német egység megint létre nem jön. Ezzel együtt azonban hosszú időre letörnének a mi reményeink gyöngéd hajtásai is. ÚJDONSÁGOK. — A pápai lovasmérkőzések. A mai és holnapi napon tartandó pápai lovasmérkőzések iránt nemcsak városunkban és a vidéken, de mondhatni egész Dunántúlon rendkívüli érdeklődés mutatkozik. A versenyzők már napok óta városunkban időznek s treníroznak a döntő futamokra. A múlt számunkban részletesen közöltük az egész programmot, itt csupán annyit említünk még meg, hogy az egyes versenyekre a nevezések kitűnően sikerültek. így például a ma tartandó Militaryra 18, a könnyű ugrató versenyre nem kevesebb mint 43, a nehéz ugrató versenyre 26, a szalagtépésre 19. A holnapi versenyek közül a tiszti kis akadályversenyre 21, a nagy akadályversenyre 13 versenyző jelentkezett. Ha az idő is kedvező lesz, amire kilátás van, akkor az idei lovasmérkőzések sikerükkel még a tavalyiakat is felül fogják múlni. — Kórházi hirek. Az Irgalmasrend nyilvános jellegű pápai kórházában a Rend tartományi főnöke dr. Domonkos Géza belgyógyász, dr. Friml Jenő mütőfőorvosok mellé a rendelő főorvosi teendők ellátására dr. Kende Vidor fővárosi orvost bizta meg. — Szrapkó Flórián kórházi lelkészt Pécsre helyezte át a Rend provinciálisa és helyére Szepesi Lajos lelkészt, volt szepesváraljai perjelt disponálta. — A posta drágulása. Mivel október 5-től kezdődőleg az új nemzetközi postaegyezmény a levélpostai küldemények aranyfrankban megállapított díjainak magyar korona egyenértékét az eddigi 24 K helyett 100 K-ban állapította meg, ez időponttól kezdve a postai tarifa a következőkben megváltozott: Ausztriába, az u. n. Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németországba, Olaszerszágba és gyarmataiba, Romániába levél díja 40 K, levelezőlapé 22 K. Egyéb külföldi levél díja 50 K, levelezőlapé 30 K. Nyomtatvány, áruminta 50 grammonként 10 K. Ajánlási díj bel- és külföldre 50 K. Expressdíj 100 K. Módosulnak: a postautalvány, értéklevelek, értékdobozok minden viszenylatban, úgy az utánvétel és a megbízási díj, valamint a vámkezelési díj is. — A lakásrendelet módosítása. A hivatalos lapban rendelet jelent meg, amely okt. 1-én lépett életbe és amely a lakásügyi eljárást kívánja gyorsabbá tenni. Ennek megfelelően a háztulajdonos ezentúl a megüresedő lakás igénylőjét három nap alatt köteles megnevezni. Ugyancsak korlátozza a rendelet a háztulajdonosnak azt a jogát, hogy neki nem tetsző albérlő ellen felszólalhasson. A lakásbiróságnak ilyenformán minden egyes esetben nem kell majd meghallgatnia a háztulajdonos erre vonatkozó véleményét. A lakások bérletének átruházása körül rengeteg üzérkedés, viszszaélés burjánzott fel az utóbbi időben. A lakásügyi pótrendelet ezeket a rendellenességeket is meg akarja szüntetni. Egyidejűleg a lakásigazolványok kiállításának diját is felemelik, valamint a lakásépítési alap céljait szolgáló rekvirálásmentesítési dijakat is. — Az aradi gyásznap. Az aradi gyásznap emlékére tegnap, pénteken fekete lobogók kerültek középületeinkre. A templomokban gyászistenitisztelet volt vértanúink emlékezetére. A.megtartott egyéb ünnepekről lapzárta miatt csak jövő számunkban közölhetünk tudósítást. — Szüret. A héten fejezték be a pápai szüretet, mely már egy hete folyt a szerint, amint egyik szőlősgazda jobban féltette termését a rothadástól, más meg kevésbbé. A sok eső bizony ártott a szőlő minőségének és mennyiségének, mindennek, csak éppen a must árának nem, mely a literenkénti 80 K-ás fantasztikumot érte el. — A Somlón most folyik a szüret, itt is csak közepes termésre van kilátás s nem is éppen elsőrendű mustra. — Templomi ünnep. A református nőegylet mult vasárnap nagy közönség jelenlétében kezdte meg havi összejöveteleinek sorozatát. A gazdag műsor fénypontja Czeglédy Sándor győri esperes eszmékben gazdag, mégragadó ékesszólással előadott fejtegetése volt. Hasonlókép mély hatású volt Pongrácz József theol. tanár bibiiamagyarázata. A műsor többi számai, így a főisk. kántus éneke, Szabó Bözsi énekszólója, Csizmadia Dániel szavalata, Gáty Zoltán és Rácz Irén hegedükettőse egyaránt megérdemlett tetszést arattak. — Jegyzőválasztások. A héten a járás területén Bélák Lajos főszolgabíró közbenjöttével ismét három új jegyzői állást töltöttek be. A választások mindenütt egyhangúlag történtek a következő eredménnyel: Nagytevelen jegyző lett Dunay Rezső, Nagygannán Erdős István, Pápakovácsiban rendszeresített segédjegyző Gyeginszky Aladár. E helyen említjük meg, hogy a jákói és németbányai jegyzőválasztások ügyében beadott fellebbezéseket a vármegye törvényhatósági bizottsága elutasította. — Elhunyt tanító. Őszinte részvéttel vettük a szomorú hirt, hogy Lovass Dezső adászteveli református kántortanító, tartalékos hadnagy, folyó hó 2-án élete 26-ik évében elhunyt. A tehetséges ifjú tanító végigküzdötte a világháborút, ott szerezte betegségét, melyből a legönfeláldozóbb szeretet sem tudta megmenteni. Halálát ifjú hitvese, szül. Seregély Eleonóra, szülei, testvére és felesége hozzátartozói gyászolják. Időelőtti gyászos elhunytáról az adászteveli református gyülekezet külön gyászjelentést adott ki s a község s a hivek nagy részvéte mellett helyezték tetemét e hó 4-én örök nyugalomra. Áldás poraira! x Zongora-oktatás. Kocsisné Kiss Ilonka, a budapesti Baár-Madas intézet volt zongoratanárnője, zongora-órákat ad. Magánoktatás. Csoporttanítás. Lakása Fő-utca 6.