Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-04-29 / 17. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK Csendben és szerényen, mint ahogy minden ténykedésében mindig kerülte a reklám olcsó pénzen vásárol­ható dobszavát, egy férfiú érkezett meg a héten városunkba, kinek többet köszön­het megcsúfolt és meggyötört hazánk, mini a szájhősök egész sisera-hadának, kik a nagy összeomlás óta a még min­dig jövedelmezően értékesíthető romok őrszemei gyanánt siettek elhelyezkedni. Dr. Antal Géza jött meg. Azóta, hogy az akkor ínség karjaiban vonagló tár­sadalom segítésére s a nemzetközi kap­csolatok újból való felvételének meg­teremtésére Apponyi Albert gróf javas­latára, mint arra egyedül hivatottat és méltót, még 1920 legelején a Külügyi Bizottság kiküldte Hollandiába, néhány, működésével kapcsolatos, legfeljebb 1—1 hetet igénybe vevő hazai látogatástól eltekintve, több mint két esztendőt töltött távol hazájától. Aki azt a szinte páratlan tetterőt és energiát ismeri, mely az ő egész egyéniségét és egész közérdekű tevékenységét jellemzi, az képzelheti, hogy ez a két év szintén nem leheteti a meddő henyélés, a tétlen szemlélet ideje. Nem is volt az. Hogy azonban mily mérték­ben nem, ahhoz nem elég bizonyíték a sok százmilliós adományoknak az a tö­mege, mely a szükség legnagyobb nap­jaiban a fővárosban s a vidék minden •nagyobb pontján, így nálunk is, feleke­zeti különbség nélkül kiosztásra került, nem is az 1U évenként induló, hal­vány arcú gyermekeket vivő vonatok máig meg nem szakadt robogása, nem is a viruló piros képpel visszaérkező kicsinyek mosolygása, kiktől Hollandiá­ban soha senki nem kérdezte, mint ahogyan nálunk némelyeknél máig szokás­ban van: mi a vallásod? szentségben imádod vagy zsoltárral dicséred-e az Urat?, — hanem fogadták őket mindenek a világokat átfogó emberszeretet melegé­vel. Mindez bár olyan eredmény volt, ami már ma látható s mégis mindez nem láttatja a maga egészében dr. Antal Géza künn végzett munkáját. Aki figyelemmel kísérte a korábban rólunk, nélkülünk s ma is még csak úgy félig-meddig velünk folyó külföldi tárgyalásokat, annak észre kellett vennie, hogy ha volt szó, amely mellet­tünk emelkedett, az a hollandusoké, vagy a hollandusok által felvilágosított angoloké volt. Gyakorlatilag ma még ennek kevés j hasznát láttuk. De balga és rövidlátó az, j aki a nemzet érdekében folytatott mun- I kának sikerét máról holnapra várja. Nagy I dolgok ritkán jönnek egyszerre létre. A holland nemzet se pár nap alatt vívta ki a maga szabadságát, a magyar egy­ség, a magyar területi épség sem ala­kulhat ki oly csoda-gyorsan, ahogy azt mindannyian szeretnők és várnók. De ha valaha ez meglesz — s hogy meglesz, melyik magyar kételkednék benne? —, akkor annak a száz felolvasásnak, melyet e nemzet múltjáról, jelenéről, szellemi és gazdasági életéről dr. Antal Géza Hollandia száz városában tartott, annak az ezer szálnak, melyet a két nemzet közötti örök kapocsként mesteri kézzel szövött s melyek közt nem utolsó Vilma királynőnek személyes audienciákkal meg­nyert rokonszenve, annak a szünetlen, lelkes propagandának, amit ő két év alatt kifejtett, hasonlíthatatlanul becses része lesz a régi, a nagy Magyarország meg­teremtésében. Szivünk mélyéig meghatott érzelemmel köszöntjük a magyar eszme külföldi*apostolát újból e hazában. A pápai Mansz. ünnepe. Tormay Cecil városunkban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsé­gének pápai csoportja s vele együtt városunk egyeteme is szép és belsőséges ünnepnapokat élt át e héten: csütörtökön és pénteken, amikor Tormay Cecil, a szövetség megalapítója és országos elnöke, tisztelte meg a helyi Manszot és városunkat is látogatásával és előadásaival. Hogy ezek az előadások a nemzetmentés és az új honfoglalás — az integra Hungaria vissza­szerzése — terén mérföldmutató kövek lettek, kell-e ezt mondanunk azoknak, akik tudják, hogy Tormay Cecil ma a magyar irodalom egyik első büszkesége, akinek neve és munkái bejárják az egész világot, tiszteletet és meg­becsülést szerezve a magyar szellem teremtő erejének. Hogy az élőszónak is mestere, arról lelkesedéssel győződött meg az a megértő és hálás asszonytábor, mely előadásaira össze­sereglett. Tormay Cecil csütörtökön délben a gyors­vonattal érkezett városunkba, hol a helyi veze­tőség élén Gamerra Alberta Máriával és a város nevében Csoknyay Károly v. főjegyző ünnepé­lyes fogadtatásban részesítették. Vele együtt érkeztek dr. Horváth Gézáné, a Prot. Orsz. Nőszövetség alelnöke, dr. Fáy Aladárné és Kiss Károly titkár. Más vonatokkal jöttek s a gyű­lésen már szintén résztvettek Baselli bárónő és Kovács Gyuláné Szombathelyről, Kosarszky Endréné Zalaegerszegről és Rédly Sándorné Győrről, mint az illető csoportok kiküldöttei. Délután 4 órakor a városháza nagytermé­ben tartotta meg a Mansz. díszközgyűlését. A gyűlést a magyar Hiszekeggyel Gamerra bárónő elnök nyitotta meg, aki Tormay Cecil s a ven­dégek üdvözlése után arról a kötelességekről szólott, amik a magyar asszonyokra várnak az elvesztettek megszerzése terén. Mint a franciák­nak annak idején : Noublions pas 1 — ne feled­jünk, ez legyen jelszavunk. Ezután Pongrácz Józsefné titkár terjesztett elő rövid, de tartalmas jelentést az egylet megalakulásáról, céljáról és eddigi működéséről. Általános figyelem mellett emelkedett most szólásra Tormay Cecil. Az elnök szavaira ref­lektálva, fejtegette a különbséget a franciák egykori s a mi mai veszteségünk között. Mi nem meghódított tartományt vesztettünk el, de ezeréves hazánkat szakították szét, melynek tőlünk elrabrott részeit nem ökölbeszorított kézzel és gyűlölettel, de összetartással és szeretette! kell újra visszaszereznünk. Majd összeomlásunk okait fejtegette, felidézte Tisza István alakját s megemlítette, hogy utána elsőknek pápai vér­tanuk mentek halálba. Hazánk legnehezebb idejében alakult meg a Mansz., mely azóta az asszonyok kicsiny keze által összetartott erős és hatalmas lánccá fejlődött, mely titkon bár, de elszakított véreinkkel is összeköt bennünket. Turáni átok nincs, egyetlen s fő bajunk a nagyok és vezetők egymás iránti irigysége. A magyar anyák kötelessége a keresztény nem­zeti eszmének vállvetett munkával dolgozni akaró fiukat nevelni. Politikával nem foglalkozik a Mansz., csak arra akar tagjainál hatni, hogy olyanokat segítsenek mandátumhoz, akik fele­kezeti különbség nélkül a keresztény, nemzeti eszme diadalra jutásáért küzdenek. Végül a háziipar fejlesztése körüli terveit ismertette. A szónoki töVélíyel előadott s itt csak gyönge vázlatban ismertetett beszéd osztatlan és mély hatást tett, mi zajos tapsokban jutott kifejezésre. Utána Horváth Gézáné mondott pár meleg üdvözlő szót, majd Kosarszky Endréné tolmácsolta szépen a magyar asszonyok hódo­latát Tormay Cecil iránt. Megfogadta, hogy az áltála kijelölt úton fognak járni. A gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Este a Griffben nagyon nagy közönség jelenlétében magas színvonalú estély volt. Ennek fénypontja természetesen Tormay Cecil felolva­sása volt. Belső meghatottsággal emlékezve meg arról, hogy e mi városunkban Petőfi és Jókai emiéke ihleti meg, egy eredeti — eddig nyom­tatásban meg nem jelent — novellájának fel­olvasásával tisztelte meg városunk műértő kö­zönségét. „A kicsi vándorok" mesenovella. Mese, mely a nekünk ma legfájóbb valóságot nyújtja, novella, mely újat, rettenetes nyomorunk újságát tartalmazza. Hangulata a Jókai Koldus-fiujára emlékeztet, lélektani rajzának tökéletességében, a szívhez szólás keresetlen bájában ezzel ver­senyző mestermű. A kicsiny vándorok a mene­kültek időnek előtt elpusztult gyermekei, akik a szenvedés útjának végén a menny arany­kapuján belépve, elhullott könnyeiket angyalok viszik újra a földre az emberek szivébe, hogy ezek által mentsék meg a többi gyermeket s — hazájukat. A magyar irredenta-költészetnek bizonnyal egyik legszebb virágát kaptuk ez este. Az est többi műsora méltó volt az illusztris előadóhoz. Egy másik szabadelőadást hallottunk Gamerra Alberta Mária bárónő ajkáról, aki nagyanyjáról szólt, az utolsó hölgyről, kinek Petőfi életében kezetcsókolt s nagyszülei elő­adása alapján Petőfi utolsó óráiról s a seges­vári csatáról beszélt érdekfeszítően, nagyon szépen. Petőfi nyugvóhelyét, Erdélyt szerezzük JJavaszi női- és leányka-köpeny újdonságok, francia női-kelme különlegességek, Krausz és JCotrin divatáruháza, ?ápa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom