Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-03-11 / 10. szám

MEGJELENIK MINDÉIN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kegyelem morzsák a gazdagok asztaláról? Alamizsna az Ínséges szegénynek, akinek rongyos ruhája, halovány ábrázata, még az ellenségben is irgalmat ébreszt ? Ilyesféle, ilyen potyadék-adomány van kilátásban a határkiigazító bizottságok működése nyomán. Hogy esetleg Brennberg-hez két tárnát megkapunk, talán-talán Ipolyságnál is kilátásunk lehet valami csekély színmagyar területre, márciusi rüggyé fakadva, szabadság hajnalhasadására így kecsegtetnek bennünket. Én Istenem, én jóságos Istenem, de csúfja is lettünk a világnak, szánalmas, tehetetlen bábokká alacsonyított bennünket, „nem a sors, nem a sors" mint Petőfi mondja a hazának, „de saját fiaid akaratja!" Valóban: ha így akarjuk, ha így megnyugszunk benne, akkor minden úgy van jól, ahogy van, de ha a márciusi szellő egyszer lelket lehel belé, akkor kell ám alamizsna a kutyáknak, s mi mindent visszaveszünk újra, ami a mienk! Düledező házak. A kemény téli fagy alaposan megviselte a rossz karban tartott, régi tömés-házakat. A tavaszi szellő fuvalmára a fagy kiengedvén, falaik omladoznak, s ma itt, holnap amott döl ki egy-egy fal és mivel a rengeteg drágaság miatt szegény tulajdonosaik új falakat húzatni nem tudnak, egész lakosztályok semmisülnek meg és a bennük lakók hajléktalanokká válnak, szaporítván a iakáshivatal gondját, amely egyébként sem képes a menekülteket és a családi fészket alapítani akaró új párokat fedél alá juttatni. Tudomásunk szerint a mult héten a Kertsor-utcában két család, a Főiskola-utcában egy család, a héten a Major-utcában két család, s a Czuczor Gergely utcában egy család volt kénytelen összeomlott lakásából kiköltözni, s valószínűleg a város egyéb részein is váltak hajléktalanokká, mert hisz eme esetek csak úgy véletlenül jutottak tudomásunkra. Fölmerül a kérdés, hogy mi fog történni, ha a régi házak tatarozás hiányában sorjában összedűlnek, lakatlanokká válnak? Valóságos katasztrófa válhatik ebből, mert hisz a családok a szabad ég alatt még sem tanyázhatnak. A régi házak tönkremennek, elpusztulnak, új házak nem épülnek, nem épülhetnek, mert manapság csak Krőzusok engedhetik meg maguknak a lukszust, hogy új házakat építtessenek. Valamit sürgősen cselekedni kellene, hogy az elharapódzó lakásnyomoruság enyhíttessék. Erre szerintünk két mód kínálkozik. Első az volna, hogy a lakáshivatal csak olyan idegeneknek adja meg a beköltözési jogot, illetőleg települési engedélyt, akik kötelezik magukat, hogy itt házat építtetnek. Ha ezt az eljárást a kezdet kezdetén bevezették volna, ma nem volna lakáshiány Pápán. Azt hisszük, néhány százra rúg azoknak a tehetőseknek, a háborúban meggazdagodottaknak a száma, akik házakat vettek jó pénzért Pápán, s azokba kényelmesen beköltöztek, holott anyagi helyzetük minden megerőltetés nélkül lehetővé tette volna, hogy itt építkezzenek. Természetesen az ilyen beköltözőkhöz nem számítjuk hozzá a szegény tisztviselőket, a munkásokat, általában az olyan alkalmazottakat, akiket kenyérkereső pályájuk hozott közénk. Jobb későn, mint soha, még mindig bevezethetné szabályul a lakáshivatal, amit fentebb javasoltunk, hogy t. i. csak az a vagyonos ember kaphasson települési engedélyt Pápára, aki kötelezi magát lakás építésére. Az állam, a város pedig segítségére jöhetne az ilyeneknek különböző kedvezmények nyújtásával. A másik mód a helyzet javítására a lakások teljes szabaddá tétele volna. Az az állapot, amelyben a háztulajdonosok most vannak, éppen nem szolgál serkentésül arra, hogy házaikat rendszeresen tataroztassák. Családok, amelyek falán gyűlölik egymást, évek óta kénytelenek egy házban lakni, mert nincs mód, hogy egymástól megszabadulhassanak, jóllehet háztulajdonos és lakó, mindegyik vágyva vágyik, hogy lakást, illetőleg lakót cseréljen. Régi dolog az már, s emberi természetünkben rejlik, hogy akit kedvelünk, s aki minket is kedvel, annak sokkal többet hajlandók vagyunk megtenni, még áldozatok árán is, mint annak, aki örökös kellemetlenkedéseivel gyűlöletessé teszi magát előttünk. Akárhány háztulajdonostól hallható a kifakadás, hogy „inkább dűljön össze a házam, mint azon a legkevesebbet is javíttassak". Valóban fura dolog, hogy akkor, amikor szabaddá tették minden téren a forgalmat, az iparos, a, kereskedő, a gazda szabadon rendelkezhetik portékája fölött, ugyanakkor a háztulajdonost gúzsban tartják, aki csak a megnövekedett terheket viselheti. Hol van a magántulajdon tisztelete, ha az a gyakorlatban nem érvényesülhet? Az a sokszor hangoztatott aggodalom hogy a szabadrendelkezési jog visszaszálltával sok háztulajdonos nem tartana lakót, azt hiszszük túlozott, mert ha lakásáért a kellő értéket megkapná, ha lakóját saját maga választhatná meg, s vele a lakbérre szabadon megegyezhetne, felesleges lakását mindenki szívesen bérbeadná, nem úgy, mint most, hogy sokan mindenféle mesterkedéssel oda törekesznek, hogy házukba ne kelljen lakót fogadni. Sulyok József úr lapunk múlt számában meggyőzően kimutatta, hogy mibe kerül most a lakóházak fenntartása; igazságos és tárgyilagos ember nem emelhet kifogást az ellen, hogy annak terhét megosztottan viseljék azok, akik egy fedél alatt laknak. A lakásprobléma itt áll fenyegetően előttünk, meg kell oldani, ha azt nem akarjuk, hogy még nagyobb veszedelmek származzanak belőle. Ezen a téren is meg kell szüntetni a kivételes állapotot, hogy háztulajdonosok és lakók között helyreálljon a harmónia, amely végeredményben a lakásmizéria javulására vezet. A betelepülő gazdagokat pedig kényszeríteni kell, hogy ha itt akarnak lakni, építtessenek házat maguknak. N. P. MÁRCIUSI ÓDA, 1922. Megtépett selymli harci lobogónkon Tavasz játékos szellője suhan, Megtépett álmu, sebzett lelkeinkkel Állunk új Március sugáriban. Halvány arcunkon, égő szemeinkben Ünnepfáklyául szent tüzet hozunk S szivünk, meg ajkunk minden mozdulásán Első Március, néked áldozunk. Vigasztalan tavaszba' fényre várni Elődbe jöttünk, magyar Kikelet, Eljöttünk fájó szivünket kitárni És elfeledni mind a könnyeket. S ahogy megállunk: átrezdül a lelkünk, Zenélni kezd a Március szava S akik már hinni, tenni elfeledtünk, Hitvallón zengjük: él még a Haza! Él még a küzdés hősi lelke bennünk, Kiölni gyönge volt ezer pokol, Érik a fénylő, szép magyar jövendő Számunkra újra, csendbe', valahol; Él még az Úr — Ő jó Atyánk nekünk is — S mi sem vagyunk még méltatlan fiuk, Hetvennégy év példát adó tüzénél Új lángolásra gyúlni még tudunk. Szent újjongásban fölremeg a lelkünk: Hozsánna néked, első Kikelet! — Régi magyar tüzeknek lángja áldva Lobbantja fel az ifjú sziveket. . . Újjongó hangunk' fölkapja a szellő, Orkánná duzzad szárnyain a szó És általzeng a hármas bérc hazáján . . . Mint éjben a kuructárogató. Zengő hangjára harsognak az erdők: A földnek mélye megdobog, liheg, Riadók kelnek, lelkesítve zengök, Földobbannak rég elporladt szivek, Sirok tárulnak, — elfelejtett vágyak És porbaroppant ezer akarás Kipattan, kelyhéként tavaszvirágnak: — Föltárul egy felséges látomás. Föltárul méhe ős, magyar erőknek, Koporsók deszkája recseg, szakad, Izmuk feszül régtől ernyedt karoknak S a rab remény szálló sasként szabad! Elcsüggedt lelkeknek újjong a vágya, Oltárokon magasra csap a láng S ahonnét már szikrányit sem reméltünk: Az Úr felülről áldón néz le ránk. Robogj, robogj el, égi látomás, ma Mámorban izzó szemeink előtt, Teremj, magyar föld, gazdag aratásra Gazdag -lelkeknek győztes, szűz erőt! Dobogj, dobogj fel zaklatott kebelben Erőtvesztett, fájó verésü sziv, Felénk a légben intő szózat lebben : Ó-Március újult Tavaszba hiv! Lobogj, lobogj, háromszin-selymü zászló, — Győzelmes Élet híva int felénk — Dalolj, dalolj ma, dalt felejtett népem, Lelkes dalodtól reszkessen a lég! Magyar mezőknek termő suttogásán Tanuljunk most győzelmi éneket; Megbűnhődött jövőnk felnyílt határán Megváltó Március! Üdv, üdv Neked! Tóth Kálmán. Citromfa-hálószoba eladó. Megtekinthető szerdán, március 15-én Széchenyi-tér 2. szám alatt. VALÓDI ANGOL ÖLTÖNYSZÖVETEK NŐI DIVATKELMÉK, ft/ICr IIDI/C7TC 1/ SELYMEK, GRENADINOK IVI CXX ti l\ l\tZ. I ELl\. KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATÁRU HÁZA, PÁPA.