Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.
1922-03-04 / 9. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Lapíulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagy hűhóval szoktuk kezdeni, veszekedés és lárma között szoktuk megindítani, aztán lankadó hévvel folytatjuk s „úgy se ér semmit" jelszóval közönyösen faképnél hagyjuk — ősi magyar, ha úgy tetszik: turáni szokás — mindazt, amit előbb egyedül üdvösnek, egyedül célravezetőnek tartottunk. Példát mondjak rá? Ám legyen, egy csak a sokból. Az áruuzsora letörését intézményesen szervezték. Az árvizsgáló-bizottságoktól minden jót várt a fogyasztóközönség naivabb része. Örömmel látía megjelenni a kirakatokban az egyes árucikkek árát jelző táblácskákat. Közben azt elfelejtette tudomásul venni,* hogy amit megnyer talán a réven, elveszti a vámon. Hogy a tojás, meg a zöldség, meg a főzelék árát akkor is elfelejtették árvizsgálni. Ma aztán, ma már mindent elfelejtenek. Ef még azt is, hogy valaha létezett árvizsgáló-bizottság. Hol vannak a rideg elnökök, a szigorú ülések, hol az ármegállapítások, a kirakati ártáblácskák, hová lett a tavalyi hó ? Hogy aztán így kevésbbé lelkiismeretes boltos'— mert a sok között úgy-e ilyen is akad — egy és ugyanazon cikket 100%-os árkülönbözettel árusíttatja, azzal ma már épp oly kevéssé törődnek az emberek, mint akár abban a boldogabb időben, amikor még volt pénz, volt áru bőviben s amikor azt hittük, hogy így lesz ez — hogy is lehetne máskép? — örökké, mindig. Nagy handabanda, nagy kiabálás után megint csak elnémulunk és türünk s nézzük, hogy mások a mi" bőrünkre mely töméntelenül gazdagodnak ma is, mint előbb. Ugyanakkor, amikor nálunk is készülődnek a választásra s izgulni kezdenek ha mások nem, legalább azok, akik vagy jelöltek vagy jelöltek szeretnének lenni vagy legalább kis érdekeik taligáját valamely jelölt szekere rúdjához kötözték, ugyanakkor, mondom, azon a földrészen, melyet valaha büszkén neveztünk a magyar szentkorona gyöngyének: Erdélyben is választásra készülődnek. Ott nemcsak képviselőkre, de a felsőház tagjaira, kiket a maga régen leleplezett históriai szédelgésével római származásúnak mondott oláh hogy is nevezhetne másnak, mint „szenátorának, szintén egyidejűleg történik a szavazás. Gondolható tehát, hogy jelöltek neve garmadával kerül forgalomba. Azoknak a nevei között, akiket az eddig passzív rezisztenciában volt magyarság a maga megbizottai gyanánt akarna az oláh frekvencia némi ellenőrzése gyanánt kiküldeni, látjuk az erdélyi s az elszakított tiszántúli magyarság szinét-virágát. Kell-e mondanunk, hogy mind egy szálig ellenzéke gyanánt jelentkezik annak a kormányzatnak, meíy még a saját maga s a saját protektorai által meggyártott u. n. békeszerződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó paragrafusait is, méltóan hitvány áruló múltjához, durván, bocskorával taposta. Hogy vállalhatna ezzel a gyalázatos népséggel csak a legkisebb közösséget is a megaláztatásában is büszke magyar? És érdemes megnézni, hogy ugyanakkor, amikor a magyarság — a tervszerűen gálád kerületi kikerekítések és a várható csendőri brutalitások ellenére — rendületlenül készül önvédelmi harcára, ugyanakkor a mindenkori magyar kormányok mindenkori dédelgetett kedvence, az ősi | privilégiumokkal s folytonos újabb kedl vezésekkei a székelység rovására gaz; aaggá hizlalt erdélyi szászság az egész vonalon mindenütt kormánypárti jelöltet állít s mint az oláh uralom leghűségesebb csatlósa jelentkezik. Tuiajdonképen ez nem újság, a nagy összeomlás idején is elsőnek siettek elárulni hazájukat, de azért tanulság gyanánt felette érdekes. Kiviláglik belőle, hogy miiy tökéletesen elhibázott volt a mi egész erdélyi politikánk a múltban. Vájjon, ha úgy fordulna a világ — és előbb vagy utóbb, de úgy kell fordulnia! —, érvény esítenők-e tanulságainkat a jövőre? I _„_ A 3°/o-os forgalmi adó. A forgalmi adó 3 százalékra való feleme| lésére vonatkozóan kedden jelent meg a pénzi ügyminiszter végrehajtási rendelete, amely az alábbi lényeges pontokat tartalmazza: A 3 százalékos kulcs alkalmazása melleit kell fizetni a forgalmi adót minden olyan számítás, vagy munkateljesítmény után, amelynek ellenértékét 1922 március 1-je után fizették ki, hacsak kivételes esetről nincs szó. Az adóalapnak csak másfél százalékát kell fizetni olyan szállítások, vagy munkateljesítmények után, melyeket még 1922 február 1-je előtt teljesítettek, azonban a szállítás vagy munkateljesítmény ellenértékét 1922 február 28.-ika után fizették meg, ha a fizetés legkésőbb 1922 március 31-ig történt. Az 1922. évi április elsejétől történt fizetések azonban feltétlenül három százalékos általános forgalmi adó alá esnek, tekintet nélkül arra, hogy a szállítás vagy munkateljesítmény március elsején vagy utána következő időben történt. Önként értetődik, hogy az olyan szállítások után, melyeket 1922 február 28-ig teljesítettek és.kifizettek, másfél százalékos forgalmi adó jár. Az 1921 szepiember elseje • előtt teljesített szállítások ellenértékét 1922 febr. 28-ika után fizették ki, úgy a forgalmi adó kulcsa 3 százalék. Azt a körülményt, hogy a szállítás vagy munkateljesítmény mikor történi és az ellenértékét rnikór fizették ki, az adózó szabályszerűen vezetett üzleti könyveivel, levelezéseivel és egyéb feljegyzéseivel hiteltérdemlö módon igazolni köteles. Tartozik továbbá az adózó az ilyen bevételeknek a pénztári naplóba való naponkénti bejegyzése alkalmából a megrendelő nevét és a szállítás napját pontosan feltüntetni. Amennyiben pedig az általános forgalmi adó készpénzben való lerovására nyert engedélyt, úgy adóbevallásában az egyes tételeket különkülön köteles kitüntetni. A lakásügyről. Mai sok nyomorúságunk közt egyik legnagyobb baj a lakásínség, aminek megszüntetése vagy legalább enyhítése nagyon sürgős állami feladat. E baj egyik legfőbb oka az, hogy a háborús törvény alapján megakadályoztatott a házbéreknek az egyéb mindennemű közszükségleti s így az építkezési cikkek árának arányában való felemelése. Lássuk csak, vájjon igaz-e, helyes-e ezen prognózis ? A lakbér eddig a háború előtti lakbérnek csak 65°/ 0-áv ral emeltetett, vagyis nem egészen a kétszerese most a békeidőben volt lakbéreknek. Ennek ellenében a mindenféle építkezési anyagok: tégla, mész, homok, épüíetfa, deszka, léc stb. több mint százszorosan emelkedtek a békeidőbeli árakhoz képest. A fuvar és munkabér szintén; mert hogy lehetne kívánni, hogy az építő-iparosok most csak kétszerannyiért dolgozzanak, mikor szükségleteik százszor olyan drágák, mint a háború előtt. Szociális szempontból a nélkülözhetetlen közszükségleti dolgok árát a lehetőség határai közt mérsékelni kell. Ezért is volt szükséges a háború esetére szóló kivételes törvény. De hát a gabona és a burgonya nem éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a lakás ? És nézzük, mennyi voít ezeknek az ára a békében és mennyi most? 1910-től 1914-ig a buza átlagos ára volt 24 K 100 kg-monként, most pedig 2400 K. A burgonya legmagasabb ára volt 100 kg-monként 6—7 korona, most pedig 1 kg. kerül ennyibe, tehát a két legnélkülözhetlenebb élelmicikk ára a békeidőbeni áraknak a százszorosa. Hát most hogyan lehessen kívánni az építő-iparosoktól és munkásoktól és a szükséges anyagok előállítójától, hogy csak kétszerannyiért dolgozzanak, mikor a szükségleteik ára százszorosára emelkedett ? Pápán talán kevés van olyan háztulajdonos, akinek ne volna egyéb bevétele is, mint a házbér, de olyan igen sok van, akinek nincs több jövedelme, mint amiből csak éppen hogy igen szűken megél ebben a rettenetes drágaságban. Az ilyenek aztán hogyan renováltassák lyukas fedelű házukat, mikor egy egyVALÓDI ANGOL ÖLTÖMYSZÖVETEK NŐI DIVATKELMÉK, IV/! C^ CT D1Z CTTC IZ SELYMEK, GRENADINOK IVI ELVJI E. l"\il\E.Z_ I C.f\. KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATÁRU HÁZA, PÁPA.
