Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-02-25 / 8. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Az egyensúly az valami nagyon nehéz mesterség, néha talán művészetnek is beillik, máskor ellenben bölcseséget, belátást, éles szemet, higgadt elmét, könyörtelen szivet igénylő tudomány. Ilyennek tartják főképpen akkor, ha pénzügyi egyensúlyra gondolunk. És azért nem téveszt meg bennünket s bár tudjuk, hogy esetleg újabb számegységgel való megismerkedést, a fillér feliratú pénzjegyek után a kisebb korona jelzésüeknek is szemétdombra jutását jelenti is a vasúti tarifáknek tervbe vett s biztosan bekövetkező emelése, mi a magunk részéről az előzmények után — aki ellenvéleményben van, az mondja meg nekem, hogy lehet-e 9—10 koronánál olcsóbban egy drb. tojást kapni — vaslogikával bekövetkezendőknek, az egyensúly szempontjából elkerülhetetlennek tartottuk. És az a szomorú, hogy ennek az egyensúlytornának, a mérleg két oldalára rakodó súlyok folytonos, mértéktelen gyarapodásának ma még senki sem látja a végét. Jön, előbb-utóbb feltétlenül meg fog jönni az a rettenthetlen ember, aki úgy fogja az egyensúlyt helyreállítani, hogy egyszerre az egész világon (ez máskép nem képzelhető!) egyszerre leszedi a mérleg két oldaláról a súlyokat és így egyensúlyoz békéltetően, diadalmasan. Ennek a világ-lángelmének, ennek a pénzügyi Nagy Sándornak biztos, hogy meg kell jönnie, a kérdés csak az, mikor érkezik meg!? Jelöltnek lenni szép dolog. És nem is olyan hálátlan. Egy életre való.kedves emlék. Hogyne kérem, mikor kiszedik, kinyomtatják az ember nevét, teszik ezt ingyen, minden fizetség nélkü), hoiott máskor legalább 10 K-t kell felülfizetni ahhoz, hogy petit betűből az újdonságrovatok végére odalógassanak bennünket. A fővárosban, ott pláne minimum 10.000 K-t kellett juttatni valami nagyon utószerü gyűjtés céljaira, hogy — ah! — oly jól csengő nevünket nyomdai patinával vonják be. Ellenben ilyenkor, választások idején mennyivel könnyebben elérhető ez a mennyei élvezet. A sógorom unokaöccse felesége testvérének második unokatestvére együtt szolgált — a póttestnél — X. hirlapiró úrral, előbb nevezett lelkes rokonom besúgja a nevemet X-nek s másnap a napilapok első hasábjából reám mosolyog, ragyog, tündöklik, szikrázik a nevem, mint jelölté. Hogy aztán ez olyan regény, aminek nem hogy befejezése, de folytatása sincs, az egészen mellékes. A fő az, hogy a jelöltség hire befutotta szegény csonka honhazánkat. Elegendő alap arra, hogy valamikor messze-messzebb jövőben a történetek hosszú sorát lehessen fűzni a napilapok ezen egyetlen hiréhez, változatos hosszú meséket, melyek mindig így kezdődnek: „Mikor én jelölt voltam ..." Vihar után. Elverte a jég a gazda szőlőjét s erre ő felkapott egy karót és neki esett a megmaradt tőkéknek, törni-zúzni kezdte őket, mondván: Hadd lássuk Uram-Isten, mire megyünk ketten ! A nagyvilág ügyeit ma majdnem ez a hangulat intézi. Nagy vihar volt. Harctereken elesett, kórházakban meghalt összesen húsz millió ember. A honnmaradt polgári lakosságnál felszökött a halálozási százalék, a vihar pusztítása itt egy amerikai statisztikus számítása szerint harminc millió. Megcsappant a születési százalék: veszteség negyven millió. A három szám együtt kilencven millió. Akkor, amikor az egész világ lakossága ezerhatszáz millió. Ilyen pusztító vihart még nem látott a világ. Az anyagi veszteség is óriás: háromszázötvenöt milliárd dollár érték. A legjava munkaerő elpusztulása és az óriási anyagpazaríás következménye az egész világ gazdasági életében bekövetkező bénulás. A legjobb helyzetben van még Amerika, mivel legrövidebb ideig vett részt a háborúban. De azért a munkanélküliek száma négy millió. A dollár rendkívüli- árfolyama folytán nincs kivitel, minden raktár tele árukkal. A kikötőkben a hajók ezrei állnak, kétszázezer teherszállító vagon van tartósan használaton kivül. Kivitel hiányában a farmerek a kukoricát elégetik a mezőn, akkor, amikor Oroszországban az emberek milliói vesznek éhen 1 És ilyen állapotok mellett, ekkora vihar után alig látni mást, bármerre tekintünk, mint vagdalkozást össze-vissza. A békeokmányok ennek a vak vagdalkozásnak szüleményei. A háború vihara legtöbb pusztítást végzett KözépEurópában, ahol a középponti hatalmak a végkimerülésig küzdöttek s akkor ezeket az amúgy is elpusztult államokat végleg meg akarják bénítani hadisarcokkal, feldarabolással. Közben pedig nagyképűen prédikálják az igazságot, a jogot s a világbéke ábrándjait festik a falra, s ugyanakkor készülődnek a további háborúkra és félnek a további fordulatoktól s Németországot még erkölcsileg és szellemileg is le akarják szerelni. Ez az a pont, ahol a mi reményeink bekapcsolódnak. Rólunk ugyan keveset beszélnek, de azért mikor a múlt év vége felé háborús komplikációk mutatkoztak, a cseh hivatalnokok csomagoltak és készülődtek a menekülésre. A cseh állam csörgette a kardját, de legjobban maga rettegett tőle. Mi lesz, ha a magyar elveszi, és a cseh kardot a cseh koponyán, illetve a hátán próbálja ki? Sajnos azonban, hogy mi egyelőre ugyanolyan, vagy még olyanabb elvakultsággal vagdalkozunk, mint a „győztesek". És pedig egymás ellen. Az itthoni vagdalkozást megkezdtük a forradalom idején s máig sem tudtunk róla leszokni. Sőt ma talán távolabb állunk a belső egységtől, mint valaha. A nemzetgyűlés szomorú tünetek közt fejezte be szomorú életét, oly körülmények közt, amelyek nem egy vonásban emlékeztetnek az ezerkilencszáztizennyolcas őszi állapotokra. A kisebbség ma is diktatúrát akar gyakorolni. Időszerűtlen közjogi kérdéseket feszegetnek akkor, amikor az ezer sebből vérző gazdasági élet talpraállításával kellene törődni. Amikor úgyis halálos betegek vagyunk, de az életvágyunk erős, ők öngyilkossági kísérleteket játszanak. Az eszköz ugyan más, de a viselkedés még mindig az, mintha azt akarnák látni: Uram Isten, mire megyünk ketten? Minket nem is kell erkölcsileg leszerelni, mert — sajnos, úgy látszik — megtesszük magunk is. A helyzet azonban még sem reménytelen. A szenvedélyek vak dühe máshol is tombpl, j az erkölcsi érzék más országokban is tompult. Ez ugyan szomorú vigasztalás, de mégis valami. Nemcsak mi bennünk van a hiba, hanem a négyéves háborúban is és ebben mindenekfelett. Az erkölcsök megjavulását lehetett várni a borzasztó istenitéletben, de ehelyett siralmas leromlás következett az egész vonalon. Az ántánt elvakult, bosszúálló, ádáz viselkedése vissza fog szállni az ő fejükre. Amerika nem tud árukat kivinni, s Angliában ma a német kereskedő olcsóbban kínálja az árukat, mint a bennszülött gyáros. A magyar kereskedők is kezdenek a csehek helyett a németek felé orientálódni. Az ántánt-államok megfulladhatnak a saját zsírjukban is. Ez is szomorú vigasztalás, de annyi jó legalább lenne benne, hogy akkor nem fojtogatnának bennünket. Minket azonban leginkább a saját országunk közállapotainak gyógyulása érdekelne elsősorban. És itt, úgylátszik, hogy a még várható heves küzdelmek ellenére, már a jobb úton vagyunk. Dr. Trócsányi Dezső. Építsünk méhész-otthont Pápán. Ha az emberiség történetének lapjait forgatjuk, lépten-nyomon tapasztalnunk kell, hogy minden nagy eszme, minden teremtő gondolat elfogadókat, követőket keres, hogy érvényesülni tudjon. A követők a közös cél valósításának jegyében tömörülnek, szervezetet alkotnak, hogy állásfoglalásuknak a közösség megnövekedett erejében könnyebben tért biztosítsanak, hogy ellentétes áramlatokkal szemben sikeresebben védekezhessenek. Az ember természetileg társas lény, de társulásának "nem tisztán a megélhetés és fajfenntartás az alapjai, hanem épen szellemiségénél, intelligenciájánál fogva magas cél, művevelődési eszme is lehetnek tömörülésének mozgató rugói. VALÓDI ANGOL OLTONYSZOVETEK SELYMEK, GRENADIIMOK MEGERKEZTEK. KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATÁRU HÁZA, PÁPA.