Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-12-30 / 52. szám

jF MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 135 korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Huszadik éve lépett a közönség elé a magyar sajtónak az a szerény orgánuma, melynek mi e helyen sorait rójjuk. Huszadik éve indult útjára, melynek céljául a magyarság szent ügyének előbbre vitelét és e város, e vármegye felvirágoztatását tűzte ki. Hogy programmunkhoz hivek maradtunk, hogy az igazság, a becsület, a haladás, a mérséklet útjáról soha nem tértünk le, arra bizonyíték, hogy olvasóink tábora e húsz év alatt erőben, számban megnövekedett. Hogy értünk-e el némi eredményeket nagy céljaink szolgálatában, annak megítélésére nem mi vagyunk hivatottak. Lelkünk mélyén mi csupán egyet érzünk, hogy kötelességeinket mindig iparkodtunk úgy teljesíteni, hogy érte soha senki emberfia előtt pironkodnunk ne kelljen. Ugy érezzük, hogy lelkiismeretünknek ez a nyugalma és biztonsága jutalom és elismerés mindazért, amit valaha tettünk és tenni akarunk, Az évforduló alkalmából szeretettel köszöntve olvasóinkat, barátainkat, harcos társainkat, egyet Ígérünk csupán: mint eddig, ezután is hívek leszünk önmagunkhoz, hívek elveinkhez! Nehéz idők után, tán még nehezebbek előtt rendületlenül kitartunk meggyőződésünk mellett s haladunk tovább a pártatlan, az elfogultságtól ment, a szent, a tiszta igazság útján! Az évszázados Petőfi. Holnap éjjel, éjféli 12 órakor, mikor az óra mutatója áthajlik az új esztendőbe, lesz száz esztendeje annak, hogy Petőfi Sándor megszületett. Ha életrajzát irnók, zavarba jutnánk a hely megnevezésével, ahol meglátta a napvilágot, mert mint a mithikus őskor agg dalnokáért, Homéroszért hét város, úgy érette is alföldi helyek egész serege versenyez. S a mithikus hősökre nemcsak ebben emlékeztet. Mint Mózest, Romulust és Álmost, őt sem látta senki a földről távozni, villámlás, dörgés közepette, vérpárák Jelhőin szárnyalt fel az égbe. De mi nem életrajzot irunk. Helyünk sem lenne rá, szükségét sem érezzük annak. Úgy véljük, hogy aki magát magyarnak vallja és büszke arra, hogy magyar lehet, éppen mivel büszkébb lehet is magyarságára, mikor a magyarság kebeléből egy Petőfi sarjadt, az mindenki önmaga iránti kötelességének fogja ismerni ebben a ránk következő esztendőben alaposan megismerkedni nemcsak Petőfi verseivel, de Petőfi életével is. Amekkora élvezet az ő költészetének szépségeiben elmerülni, annyi okulást nyújt, erkölcsileg annyira felemelő az ő élete pályája. A törhetlen akaraterőnek, a tehetségben való csüggedhetlen hitnek, az ifjúi s a férfias erényeknek, az önzetlenségnek, a minden áldozatra kész hazaszeretetnek oly példáját nyújtja az ő élete, melynek nagy tanulságai százezreket és milliókat irányíthatnak jövendő tetteikben, hivatásuk bármely körében, a szellemi, az anyagi munka bármely terén. Kinek költője Petőfi? Ez talán a legfontosabb, a legizgatóbb kérdés, mely elénk tolul, mely feleletre vár a mai napon, mikor áhítatos lélekkel ünnepelni készülünk a magyarság nagy énekesét, minden idők egyik legnagyobb költői lángelméjét. Petőfi mindenkié. Világirodalmi és nemzeti jelentősége egyaránt ebben csúcsosodik ki. Petőfi mindenkié. Mindenkié, mert mindenkihez szól, mindenkié, mert mindenki megérti őt, mindenkié, mert mindenkinek egyaránt dalol. Szegény és gazdag, úr és munkás, főnemes és polgár, földmives és iparos, kicsiny és nagy, férfi és nő, hajnalmosolygásu leány, őszszakállu aggastyán, délceg vitéz, rokkant katona, gyermek, kinek szülei élnek, árva, ki harctéren ismeretlen sirban pihenő apját siratja, mindenkinek, keresse bármi becsületes eszközzel kenyerét, imádja bármely templomban istenét, mindenkinek szól, dalol Petőfi, mindezek egyformán megértik, egyaránt gyönyörűségüket találják müveiben. Ez az általános, ez az egyetemes érték, mely nyitját egyszerűségében és őszinteségében leli, érteti meg velünk az ő világirodalmi nagyságát és nyelvünk csekély elterjedtsége mellett hihetetlennek mondható népszerűségét. Mert — elhigyjétek nekem 1 — nemcsak ott, ahol a magyar szó honos, hanem lenn délen a napsütött Szicíliában vagy fönn a norvég fjordok hazájában a szerelmes ifjú ajkán magyarul, olaszul vagy norvégul felcseng az éj csöndjében a dal: Éj van. Csönd, a nyugalomnak éje, a magas menny holdas, csillagos, Szőke lánykám, kékszemű kökényfa, drága gyöngyöm, mit csinálsz te most?... Ahol szivek vannak, melyek szeretni tudnak, melyek a jóért, nemesért, dicsőért feldobognak, ott mindenhol értik, ott mindenütt ismerik és dalolják. Ez a világirodalmi Petőfi lényege. És vájjon mi a magyar Petőfié? Mi az, ami őt mégis sajátabbunkká teszi más népeknél ? Ami nemcsak azért köti hozzánk jobban, mert a mi édes hazai nyelvünkön dalolt. A magyar Petőfi, jól jegyezzük ezt meg, kedves barátaim, az a költő, aki a magyar hazaszeretetnek lánglelkü énekese, a magyar függetlenségnek Tyrtaeusa volt. A mi Petőfink az a Petőfi, aki büszke volt magyarságára, aki ezt a szót, hogy magyar, máskép, mint áhítattal, nem tudta ajakára venni, a mi Petőfink az a Petőfi, aki az Ősi határok között nagy, boldog és szabad hazát, magyar kormányzat alatt élő magyar államot akart látni, aki az elnyomó zsarnokság ellen sikra szállt, akinek ajkán nem Íróasztal mellőli másokat biztatás, de harctéren zengő, példával illusztrált harci riadó lett: Előre török én, ha élek, ha halok, utánam katonák, utánam magyaroki Világirodalmi és nemzeti nagyság ölelkeznek benne. Ezáltal lett, így maradt az évszázados Petőfi örökifjú, így marad az örökifjú Petőfi halhatatlan. Mint magalátta álmában: szárnyai növének és átrepülte a levegőt, a végtelent. Ott repül ma is fönn a magasban, diadalmas szárnyalása nem ér soha véget. Df. K. E. Régi jónevü biztosító intézet pápai főügynöksége a szakmában jártas mt üzletszerzőket keres. — Fizetés megegyezés szerint. - Cim a kiadóhivatalban. zz Városi közgyűlés. — 134% pótadó. — Pápa város képviselőtestülete f. hó 28-án dr. Tenzlinger polgármester elnöklésével közgyűlést tartott, melynek fő tárgya a város 1923. évi költségvetésének tárgyalása volt. A költségvetést, melynek főbb adatait múlt számunkban közöltük, Freund főszámvevő ismertette és ajánlotta elfogadásra. A megindult általános vitában elsőnek dr. Fehér Dezső szólalt fel. Nem tartja reálisnak a költségvetést, mert szükségleti részéből hiányzanak a tisztviselői segélyek, melyeket tőlünk jövőre az állam megvon, viszont a fedezeti részbe egyelőre csak a föld- és házadó állítható be

r mert más adónem átengedését eddig csak Ígérték, de nem kaptuk meg. A tanács iránt ugyan teljes bizalommal van, de ily körülmények között a költségvetést napirendről leveendőnek tartja. Dr. Kende Ádám: Még nincs rendelet a segélyek elvonásáról, e szerint régi alapon lehet költségvetést készítenünk. Mivel a födözeti rész főkép a kereseti adó kérdése miatt homályos, leghelyesebbnek, tartaná, ha a költségvetés letárgyalása mellett a tavalyi 41%-°

s pótadót vetnők ideiglenesen ki. Dr. Molnár Imre elismeréssel van a tanács iránt, mely a költségvetést beterjesztette, ő a pótadókulcsot is pontosan megállapítani kéri. Gondoskodni kell a város háztartási költségeiről, mert ha ezt nem tesszük, a város óriási kamatra kénytelen kölcsönöket felvenni. Miután az indítványtevők újból szóltak, a polgármester kijelentette, hogy a tisztviselői segélyek elvonásáról még törvény vagy rendelet nincs, a pénzügyminiszter viszont egyenesen felszólította a városokat, hogy a viszonyokkal számotvető költségvetést készítsenek, amelyeket az esetleg életbelépő felsőbb rendelkezések után pótköltségvetéssel lehet módosítani. Miután dr. Fehér ragaszkodott indítványához, hogy a költségvetés ne tárgyaltassék, Fischer Gyula pedig a pénzügyi bizottság újból való meghallgatását kívánta, szavazás döntött e kérdésben, s 26 szóval 17 ellen elhatározták, hogy a költségvetést letárgyalják s általánosságban azonnal el is fogadták. A részletes tárgyalás során csak egy-két pontnál volt felszólalás. Az utcatisztítás ügyénél dr. Fehér a trágya értékesítését sürgette, amire azt a választ kapta, hogy az ehhez szükséges intézkedés soproni mintára fog megtörténni. Nagyobb vita volt az iparostanonc-iskola tételénél. Hajnóczky Béla kifogásolta, hogy a rajztanítást elhanyagolják, a téli tanfolyamot nem nyitották meg, a megválasztott igazgató lemondott. Sarudy György iskolaszéki elnök a tanfolyam szünetelését a tanulók csekély létszámával hozta kapcsolatba, az igazgató lemondását pedig a lakáshiánnyal okolta meg. Herz Dávid, mint aki fél évszázad előtt a téli tanfolyamot létesítette, azt minden körülmények közt fenntartandónak véli, az iskolaszék 16 tagja azért mondott le, mert az elnökkel ellentétbe került. A polgármester kijelenti, hogy a megválasztott igazgatótól, kinek minden kívánságát teljesítették, nem várták, hogy a várossal így bánjon el, ő is fenntartandónak tartja a tanfolyamot, melynek költségei is be vannak állítva. Ily értelemben határoztak. A közvilágítás kérdésénél is vita kerekeLEGÚJABB farsangi kelmékbea, elsőrendű kelengyecikkekben legdúsabb választék KRAUSZ és KORÉIN divatáruházában.