Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-12-16 / 50. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár: Egy negyed évre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. VIDÉKI ELŐFIZETŐINKET e helyen is tisztelettel felkérjük, hogy a hét folyamán megküldött levelező-lapon kitüntetett hátralékos előfizetési díjaikat szíveskedjenek mielőbb beküldeni kiadóhivatalunk cimére. A lapkiadás napjainkban olyan súlyos terhekkel jár, hogy méltán kérhetjük t. előfizetőinktől, hogy hátralékaik rendezésével is támogassanak bennünket. Évforduló volt e héten, amelyet elfelejtettünk zászlóval, szép szóval megünnepelni, pedig valóban megérdemelte volna. Egy esztendeje volt most csütörtökön annak, mikor egy zord téli napon, dermesztő hidegben kigyulladt a lelkesedés lángja ős Sopron városában, mikor győztes lett az öntudatos, az elszánt, a hazájához hűséges, a hazájáért nélkülözni és szenvedni is tudó nemzeti akarat. Hogy Sopron és környéke miénk maradt, az nemcsak anyagi szempontból, sőt legkevésbbé ezért bírt és bir jelentőséggel. Minden más egyéb jelentősége is eltörpül amellett, hogy példaadólag bebizonyítást nyert, hogy a nyugaton, keleten, délen és északon elszakított területek valóban elszakítottak, de nem elszakadtak. Ha a csallóközi magyarnak, a nyitrai tótnak, a beregi ruténnak, a csiki székelynek, a szabadkai r bunyevácnak szavaznia lehetett volna, Úristen, vájjon hova szavaznak? Sopron megmutatta, hogy hova! Ezért tartjuk mi fontos évfordulónak, igazán nemzeti ünnepnapnak az idei dec. 14 ét s azért találjuk végtelenül gyöngédnek és felemelőnek, hogy Magyarország ez idő szerinti államfője, a kormányzó éppen e napon kereste fel a soproniakat, hogy nekik az ország háláját és elismerését tolmácsolja. Sopron a miénk, egy éve újra, örökre a miénk s ez biztat, lelkesít bennünket, hogy jönnek még újabb és újabb Sopronok, hogy a tél után megjő a magyar kikelet is. figyelmeztetés! Nagy nyersanyagkészleteink módot adtak arra, hogy a kereskedelmet lényegesen olcsóbb áron elláthassuk a kiváltó terpentines „Pyram" cipőkrémmel. A közönség saját érdekében cselekszik, ha szükségletét sürgősen fedezi, mert, ha a kereskedők készletei kifogynak, már csak jóval drágábban lesz beszerezhető a „Pyram". A gyári árak máris magasabbak és további árváltozások várhatók. A terpentines „Pyram" évekig eltehető, s a gyár — mely a szakmában a legelső és a legnagyobb — garantálja, hogy a mai „Pyram" cipőkrémnél jobbat, tökéletesebbet s a cipőre előnyösebbet előállítani nem lehet. BENES TESTVÉREK VEGYÉSZETI GYÁR RT. Györ, Budapest, Temesvár, U/ien. Az urkuti mangánbányák.* Magyar német érdekcsoport alakult a bánya kiaknázására. — 30—40 év alatt egy mülió tonna mangánt szándékoznak kitermelni. — A tavasszal teljes üzemmel fog dolgozni a bánya. Legutóbbi számunkban a magyarországi vasérctelepékről irt cikkünkben röviden említettük Zichy Béla gróf urkuti mangánbányáját is. A rendkívül értékes vasérctelep létezését nem, mint tévesen jelentettük, a honvédelmi minisztérium fedezte fel, hanem még 1917-ben a Zichy Béla gróf kezdeményezésére indított kőszénbánya kutatások során fedezték fel. Urkut a nagyvázsonyi Zichy-uradalom egyik községe, amely 1200—1500 lelket számlál. Az első komoly leletet 1917-ben talállak s akkor Zichy Béla szakértőkkel analizáltatta a föld méhében talált vaséicvegyüléket. A vegyeleinzés azzal a határozott eredménnyel járt, hogy Urkut területén föltétlenül nagyobb kiterjedésű mangántelepnek kell léteznie s ami a vasérc minőségét illeti, az analízis a lehető legkedvezőbb volt. Zichy Béla gróf költséget és fáradságot nem ismerve, tovább folytatta a kutatásokat, nagy áldozatok árán villanyközpontot és ércosztályozó telepet létesített az alig feltárt bánya közelében. 1918-ban a fúrások már annyira előrehaladtak, hogy rövidesen remélni lehetett a komoly kitermelés megindítását, amikor bekövetkezett a gyászos emlékű őszirózsás forradalom, amelyet nem so'akal utóbb nyomon követett a kommunizmus. Ezek az események természetesen megakasztották a bánya kifejlődését és a termelés megindítását. A múlt év tavaszáig teljesen stagnált a bánya feltárásának nehéz és költséges munkája s az újbóli munkafelvételnek a hallatlanul megnövekedett drágaságán kivül egyik legnagyobb akadálya az volt, hogy a részünkre elsősorban számításba jövő piacon, Németországban a magán eladási konjunktúra a legkedvezőtlenebb volt. Sajnos, Magyarországon ez idő szerint alig van kohó, amely mangánt fogyaszt s a meglevők is csak a lehető legminimálisabb mennyiségre szorítkoznak. Az időközben ismét megindított kutatások a legnagyobb mértékben igazolták a bánya gazdagságához fűzött reményeket. Zichy Béla gróf belátta, hogy a rendkivüli értéket képviselő mangánnak haladéktalanul való kitermelése éppen a mai súlyos gazdasági viszonyok között elsősorban az ország érdeke, s ezért elhatározta, hogy megfelelő magyar tőke hiányában külföldi érdekcsoporttal lép érintkezésbe a bánya teljes üzemü megindítása érdekében. Először angol, majd francia tőkésekkel folytak tárgyalások ez irányban, minthogy azonban eredmény egyiket sem követte, ez év kezdetén a Deutsche Bankkal történt a bányaüzem megnyitására nézve megállapodás, Zichy Béla gróf mindjárt a tárgyalások megindításakor azt az elhatározását fejezte ki, hogy a megalakuló részvénytársaságban magyar érdekeltség is legyen * Ezt a bennünket közelről érdeklő cikket a Pesti Tőzsde e hó 14-iki számából vesszük át s hozzáfűzzük azt a megjegyzésünket, hogy az urkuti mangánt Meinhardt Vilmos, az urkuti és noszlopi szénbányák volt igazgatója, ma a szentendrei kőbánya igazgatója, aki Zichy Béla grófnak ma ís műszaki tanácsadója, fedezte fel 1917-ben. képviselve. Augusztus közepén a tárgyalások teljesen befejeződtek és „Zichy Béla gróf Urkuti Bányaművei Rt." cimmel megalakult az az érdekcsoport, amelynek keretein belül a Deutsche Bankon kivül a Magyar Általános Takarékpénztár és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. foglaltak helyet. A részvénytársaság alaptőkéjét 120 millió koronában állapította meg s az igazgatóság tagjai sorában az említett két magyar vállalat képviseletében Horváth Lipót dr.-t, Vida Jenő és Neumann Miksa dr.-t választották meg. Közvetlenül a részvénytársaság megalakulása után az urkuti bányatelepen megkezdték a szükséges épületek felállítását és a nagyarányú technikai berendezés elhelyezését. Az előmunkálatok a község csaknem valamennyi lakóját foglalkoztatják, mert úgy az építkezéseknél, mint a kitermelésnél bőséges munkaalkalom kínálkozik. Pontos értesülésünk szerint a legutóbb eszközölt kutatások eredményei az eddigi optimisztikus feltevéseket is felülmúlták. Szakértők véleménye szerint a teljes üzemmel dolgozó bányakitermelés legfeljebb 35—40 év alatt fogja kimeríteni az Urkut területén levő mangántelepet s napi átlagos 10 vaggon kitermelés mellett mintegy 100.000 vaggon, tehát egymillió tonna mangán felszínre hozatala biztosra vehető. A jövő év tavaszára a szükséges építkezések és a modern technikai termelőeszközök felállítása végleg befejeződiK s akkor a kitermelés teljes üzemmel fog megindulni. Ami a mangán elhelyezését illeti, arra nézve feltétlen biztosítékot nyújt a részvénytársaságban levő német érdekeltség s remélhető, hogy jövőre a gazdasági viszonyok már annyira a javulás útjára terelődnek, hogy német piacon kivül egyéb országok s talán mi magunk is megnövelhetjük a felvevő képességet. Az urkuti mangánbánya a szakértők vegyelemzései alapján kétségkívül Közép-Európa legjobb mangánanyagát szolgáltatja, mert ilyen jó minőségű vasércet kizárólag a kaukázusi és az indiai bányák méhe rejt magában. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. XX. Én is az említett magasabb világnézetek ellenére azért ragaszkodom a nacionálizmushoz, mert az általános emberszeretetem érvényesítésére, a „szent világszabadság" ügyének eredményes szolgálatára a jelenben módot, a jövőben pedig kilátást nem találok. A viszás helyhelyzetek és körülmények tehát engem is arra indítanak, hogy eme lelki szükségletem forrásait főképen a hazám és magyar fajom szeretetében merítsem ki. De ragaszkodom a nacionálizmushoz azért is, mert tudom, hogy az említett magasabb szempontok és elvek nem erre a világra valók; másrészi pedig, mert meg vagyok győződve arról is, hogy amidőn a világ minden műveltebb népét a nacionálizmus erős szelleme vezérli gondolkozásában, érzésében és cselekedeteiben — ami, miként az előbb elmondottakbol kitűnik, ez idő szerint másként nem is lehet — csakis elnyomás, nyomor és teljes pusztulás vár arra a népre, amelyik a hazafiság fogalmától és a nemzeti eszméktől eltántorodik. Tehát annak dacára, hogy a nacionáliza legkényesebb ízlést kielégítő választékban állandóan nagy raktárt tartunk.