Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-12-02 / 48. szám

XIX. évfolyam. 48. szám. Pápa, 1922 december 2. PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési Ár: Egy n»gryed éirr« ÍOO liorona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kivégezni bűnösöket szokás. Politikai bűnösöket csak akkor, ha elárulták hazájukat. A hazát elárulni sokfélekép lehet. A görög Ephialtestől kezdve a nemzetek története a gyászos példák egész sorát adja visszataszítóbbnál visszataszítóbb változatokban. Azt a változatot azonban csak az elkorcsosult Hellászban eszelték ki, hogy árulásnak minősítik azt is, ha valaki hazája iránt a legjobb szándékkal eltelve, annak nagyságát, anyagi és szellemi erejét, dicsőségét gyarapító szándékból háborúba kezd, s mert a háború nem sikerül, bitóra küldik. Rettenetes sors, gonoszabb, mint aminőt a görög tragédiákból ismerünk. Ezek mindegyikében bűnt követi a megtorlás, s a tragikus bűnhődés kell, hogy félelem és szánakozás által tisztítsa a lelket. De hol itt a bűn, hol a félelem és szánakozás? Ezek egyike sem, egyesegyedűl megvetés érzése kel az ember lelkében a szörnyű vérengzés láttára, ami Athénben végbement. Hogy azonban ez végbemehetett, hogy a nagy, a dicső entente leghatalmasabb tagjának fittyet mert hányni a görög összeomlás kormánya, az az egy viszont — bármennyire sajnáljuk egyébként az áldozatokat — némileg biztató jel régi, nagy — haj, már több mint négy éves! — sötétségünkben. Lehet, szabad tehát mást is csinálni, mint amit a nagyok akarnak. És ha lehet igazságtalant, gazat, akkor miért ne lehetne igazságosat, jogost, becsületeset? Lehet bizony, csak hátorság kell hozzá, csak a tengerbe lebukott Ikarusz szavára kell figyelnünk, mely feldörgi az égre a szót: Halandók, merjetek! Épületesnek éppen nem mondható, hogy a budapesti középiskolai ifjúság egy Vörösmarty-darabot (zárójelben megjegyezve, egy költői és drámai szépségekben egyaránt kiváló müvet), mikor a Nemzeti művészei ingyen élvezetkép nyújtják neki, egyszerűen végigröhög. Ez a röhögés vádbeszéd. Vádbeszéd nemcsak az ifjúság eilen, melyet évtizedek óta kabarék, mozik tömegével, mulatók (lebujok) százaival tervszerűen megmételyeznek, nemcsak az irodalom (tisztelet a kivételeknek!) lelkesíteni nem mindig tudó tanárai, de az egész modern irodalom s annak erkölcsrontó irányzata ellen. Mert hiába minden hangos frázisokban gazdag gyülésezés, mindaddig, amíg a pornografikus és ponyva-iratok egész tömegét szabadon lehet terjeszteni, addig az ifjúságból nap-nap után újabb Tóth Lacik sarjadnak, s az ifjúság a maga egészében nem tud felemelkedni a művészi szép színvonaláig, addig csak tovább fogunk zülleni és nem fogunk soha önmagunkra találni. Drákói törvények kellenek ide, olyan fegyelem, mely semmi téren fegyelmetlenséget nem tűr, mely nem hajlandó egyik-másik irónak erkölcstelenségét csak azért megbocsátani, mert ehhez vagy ahhoz a politikai irányhoz szegődött, sőt leghangosabban csahol ennek vagy annak szolgálatában. A politika ne lehessen lepel az erkölcstelenség számára, ne adjon azilumot azoknak, akik vétenek a tiszta erkölcs ellen. így, csak így nevelhetünk ifjúságot, nevelhetünk jellemben, erkölcsben erős nemzetet. Városi közgyűlés. — 1922 nov. 28. — Pápa város képviselőtestülete e héten, kedden, közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt nagy volt az érdeklődés, közel hatvanan jelentek meg. A hozott határozatok közül legfontosabb, egyszersmind a kritikát leginkább kihívó az, amellyel az u. n. állami kislakásoknak, helyesebben állami kölcsönpénzen épült városi házaknak nyerészkedő célzattal való eladását mondották ki. Kimondották pedig a nélkül, hogy a humanizmus nevében oda betelepített menekült tisztviselők további elhelyezéséről megfelelően gondoskodtak volna. Valószínűnek tartjuk, hogy ehhez, szelíden szólva, a humánus eljáráshoz s az egész ügyhöz még a felsőbb fórumoknak is lesz némi hozzászólni valójuk. A közgyűlés lefolyásáról egyébként itt következő tudósításunk számol be: A tárgysorozat első pontjaként beterjesztette dr. Uzonyi tanácsos a város törvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában általa készített s a belügyminiszterhez intézett felterjesztést. Ez a memorandum főkép az alispánnak ugyanerre vonatkozólag a vármegye elé terjesztett külön jelentésével polemizál s cáfolja érveit s foglalkozik a város ellen szavazó vármegyei tisztviselők szerepével is. A memorandumot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, kifejezésre juttatva ezzel, hogy a törvényhatósággá átalakulás valóban közóhaja a városnak, ha annak idején kényelemszeretetből kevesen is mentek át a székvárosba ez ügynek vármegyei tárgyalására. Minden vita nélkül elfogadták a városi bélyegilletékről alkotott szabályrendeletet. A városházán készülő ügyiratokra az eddigi 5—10 korona helyett 40—100 korona bélyeget kell ragasztani. Ugyancsak egyhangúlag elhatározták, hogy a mozgóképszínház jövedelméből, illetve az e cimen befolyó vigalmi adóból betegsegélyzőalapot létesítenek városi tisztviselők részére. Következett a Czelli-úton épült u. n. állami kislakások eladási ügye. Az állandó választmány javaslata szerint az árverési föltételekbe bele volna veendő, hogy a vevő csak az esetben rendelkezik a lakással, ha a lakó számára megmegfelelő lakást biztosít. Dr. Fehér Dezső azon nézetben van, hogy a szabad rendelkezés joga nélkül nem fogunk megfelelő árakat elérni. Adjuk el feltétlenül a házakat s a befolyó jövedelemnek az adósság törlesztése után fennmaradt részéből düledező házak újjáépítésére adjon a város kölcsönt. Dr. Kőrös Endre a város erköcsi méltóságával összeférhetetlennek tartja, hogy azokat a házakat, melyek megépíthetésére a humanizmus jelszavával, szociális gondoskodás ürügyével sikerült rábirni a képviselőtestületet, most a legnagyobb inhumanitás elkövetésére használják fel, megengedve, hogy a volt vagonlakó tisztviselők az utcára legyenek kitehetők. Az eladást csak a bérlők jogának fenntartásával hajlandó megszavazni. Faragó János szerint akkor gyakorlunk humanitást, ha a tisztviselőket a rosszul épített lakásokkól kiszabadítjuk. Ez utóbbira válaszolva a polgármester kijelenti, hogy a házakat a min. kiküldött megfelelőknek találta s ha nem is elsőrendű, de mindenesetre tisztességes lakhatást biztosítanak. Azt a közvetítő indítványt teszi, hogy minden feltétel kikötése nélkül a képviselőtestület tartsa fenn a jogát, hogy a beérkező ajánlatokat elfogadja-e, avagy közülök csak egyeseket fogad-e el. Ezzel szemben dr. Kőrös ragaszkodott javaslatához, a közgyűlés azonban 35 szóval 20 ellenében ezt mellőzte s a bérlők jogát, azoknak a bérlőknek jogát, akiknek jogcímén a város állami kölcsönhöz hozzájutott, nem respektálva, mondotta ki a házak eladását. A v. tisztviselők beszerzési segélyét, ami IVí millió K szükségletet jelent, egyhangúlag megszavazta a v. közgyűlés, elfogadva e tárgyban dr. Fehér Dezső Írásban beadott indítványát, hogy ez a forgalmi adót terheli s csak mig innen a fedezet megtérül, vetik ki pótadó alakjában, amit a forgalmi adó aztán pótadó részére meg fog téríteni. A polgármester jelezte, hogy esetleg az államtól megtérítést kapunk s akkor a város az egész tehertől mentesül. Az újonnan választott tisztviselők e beszerzési segélyben állami rendelkezés értelmében nem voltak részesíthetők. Elfogadta a közgyűlés a tanács abbeli javaslatát, hogy a számtiszttől érettségit és államszámviteltani államvizsgát követel meg a jövőben, sőt visszamenőleg a régebben megválasztottaktól is. (Általánosságban a kvalifikáció emelése helyes, de hogy ennek visszamenő hatállyal felruházása jogi nonsens, az talán nem szorul magyarázatra.) Bemutatásra került az a szerződéstervezet, melyben Esterházy Móric gróf, mint a hitbizományos gyámja, beleegyezik a városnak kórházcélokra adományozott telek eladásába, kikötve, hogy a befolyó összeg csak kórházi felszerelésre fordítható. E pontnál kifejezésre jutott a képviselőtestület abbeli óhaja, hogy az alapítvány minél előbb az irgalmasok kezébe jusson, hogy a kórházfejlesztés terén megkezdett, elismerésre méltó, dicséretes tevékenységüket minél nagyobb erővel folytathassák. Érdeklődést keltett még az iparostanonciskola ügye. Sinkó Pál igazgatónak a VI. fizetési osztályba való előlépési biztosították. Az óraadók számára heti 1 óráért évi 3000 K-t szavaztak meg. Hajnóczky Béla kifejezésre jutv