Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-02-11 / 6. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. M INDEN SZOMBATON. ; t Nagy tévedés azt hinni, hogy az a sokak által irigyelt, annyiszor felhánytorgatott u. n. kedvezményes ellátás egyáltalán szimpatikus a tisztviselők előtt és nem nagyon szívesen megszabadulnának tőle. Nem szólva róla, hogy minden jobb ízlésűt bánt az, ha igaz ok nélkül az állam, mint „kivételes" egyéneket, gyűlöletté teszi a fogyasztó többség előtt, csak úgy mellesleg említve meg, hogy „kedvezményes" ellátás címén akárhányszor disznók elé való kenyérlisztet kénytelen elfogadni, a saját kari szempontján felülemelkedő magasabb felfogás is azt diktálja nekik, hogy ennek a rendszernek megszüntetését kívánják. Megvolt az értelme, oka és célja az ily központosításnak addig, amíg a liszt nem volt szabadforgalom tárgya, amíg a zsír, cukor stb. beszerzése szintén nehézségekbe ütközött. Ma már e tekintetben lényeges változás, könnyebbedés állt be. Sokkal helyesebb tehát, ha az állam azt az összegeket, amiket kedvezményes beszerzésre, fordít, kiadja készpénzben az érdekelteknek. Evvel megszünteti egyúttal azt az árucsere-berét, ami főképp a fővárosban szépen felburjánzott s legalább egy helyen elzárja a panamák bűzös forrását is. Mivelhogy a panama, mint láttuk a közelmúltban, a tisztviselői ellátást is kikezdte. Ha az elsikkasztott lisztek árát szintén kiadják készpénzben, akkor pláne jól járnak az érdekeltek s a kereskedők, iparosok becsületes forgalma is hasznát látja a rendszerváltozásnak. Munkás osztályöntudat. A munkás osztályöntudat a Marx-féle elméleten épül fel. „A proletárok csak láncaikat veszthetik el, de egy világot nyerhetnek." Mi már láttuk azt, amikor ott álltak a világ kapuiban. Sőt Oroszországban ma is ott látjuk őket. Megnyertek egy világbirodalmat, de vájjon mit nyert a világbirodalom velők ? Üresen álló gyárakat, nem művelt bányákat, vánszorgó vasutakat, kimondhatatlan mennyiségű papirrubelt és káprázatos árakat, nyomort, éhínséget és rengeteg szovjet biztost, vörös hadsereget és sok-sok otthon megölt halottat. Aki nem tudja, boldog-e hát Oroszország, menjen oda és nézze meg. Itthon is láttuk, mit jelent az, mikor az uralkodó osztály odadobja hazáját, hogy egy világot nyerjen. Elveszik az erdőit, a bányáit, gyárai nagy részét, levágják kezét-lábát s azt mondják neki: íme, a „te világod". 4 Németország is elvesztette a háborút, ott is volt forradalom, de a munkástömegek nem jelentették ki vezéreik utján, hogy a haza földje, területe nekik közömbös. Sok ideje annak, hogy az első nagy parlamenti harcok idején, amelyeket a szociálizm.us nemzetközisége felett vívtak meg Németországon, az akkori szociálista vezér Bebel kijelentette, hogy ha Németország területéből idegen hatalmak egy talpalattnyi földet akarnak elvenni, ő maga is vállára veszi a puskát és minden munkás meg fogja tenni kötelességét. Hogy ez az igéret nem volt üres beszéd, arra mindnyájan jól emlékszünk. A munkásmozgalom nemzetközisége nem jelenti szükségképen a nemzet és haza megtagadását, hanem csak akkor, ha a munkásság igazhivő Marx-féle alapokra helyezkedik. Ezt a németek, akik jobban ismerték a maguk Marxát, hamarosan be is látták és aszerint cselekedtek. A parlamenti életben részvétellel a szociáldemokrácia már szakítást jelentett Marx-szal. Marx tetőtől-talpig • forradalmár, va-banque játékos, akinek nincs veszteni valója. És erre tanítja a munkásokat is: „A proletárok csak láncaikat veszthetik el, de egy világot nyerhetnek". Ilyen szellemben mozgatta az ezernyolcszázhetvenegyediki párisi kommunista felkelést — biztos helyről, Londonból; utóbb persze letagadta. Mi igazán nem tudjuk elhinni, hogy a munkásoknak más veszteni valójuk n^ volna, mint láncaik. Nem tudjuk elhinni, hogy hazánk szétdárabolása ne fájna nekik. Lehet, hogy más sebeik most pillanatnyilag jobban fájnak. Ezek azonban csak múló sebek, amelyeknek orvoslása ha lassan megy is, — ami nincs jól —, a gyógyulás be fog következni. Szomorú azonban, hogy a munkássajtó visszafizetést emleget. A kölcsönös bosszúkkal semmire sem fogunk menni. Minden bosszú káros és pedig mindkét félre nézve. Ha a munkásokat valami gyökeresen kiábrándíthatta a forradalmi szociáüzmusból, úgy az a proletárdiktatúra volt. Igaz, hogy a munkássajtó most „kalandorok" néven emlegeti a kommunista vezéreket, de ha ezek az emberek még egyszer vissza akarnának jönni orosz hazájukból, ellenállnának-e a munkások, ha kell fegyverrel is, az új vörös hullámnak? . Mi úgy látjuk, hogy a munkásság még ma is kelleténél jobban benne él a marxi eszmekörben. Pedig azt az élet már túlhaladta. Az igazi Marx kommunista feltálalása pedig életképtelennek bizonyult minálunk is, annak fog bizonyulni Oroszországban is. Az egészséges munkásmozgalomban három dolgot lehet és kell keresnünk: gazdasági, művelődési és politikai törekvést. Hiba az, ha a hatalmi célzat túlteng és uralkodóvá válik. Éppen ebből a szempontból nem tartjuk előnyösnek, még a munkásságra sem, az általános, titkos választói jogot. Ha taktikai szempontokból követelik, azt még értjük, de annak gyors megvalósulásában veszedelmet látnánk magára a munkásságra nézve is. Hamarosan a demagógia lenne úr, abból pedig következnének a többi bajok. A munkásosztály ma minden országban fontos tényezője az államéletnek, elsősorban számánál és gazdasági nagy jelentőségénél fogva. Politikai súlyát is főleg gazdasági jelentőségének köszöni. Ennek ma útját állni nem lehet, nem is lenne jó, de nem is szükséges. Csak az lenne baj, ha a munkásosztály a maga meglevő és fejlődő osztályöntudatát pusztán gazdasági és politikai súlyára alapítaná, s hozzá esetleg még ortodox marxi alapon. Éppen ezen elavult és túlzó, egyszersmind hibás elmélet elhagyása szempontjából volna döntő fontosságú a művelődésre való törekvés. Azt nem lehet becsülnünk, amit nem ismerünk, nem lehetünk konzervativek (a konzervatív elsősorban „megtartóM jelent), ha nincs mit, milyen kultúrkincset megtartanunk. Az a munkásosztály, mely nagy magyar költőink eszmekincsévei lelkében, a nagy nemzetek nagy Íróinak és bölcselőinek gondolatvilágát ismerve és szeretve állna ki a gazdasági és politikai küzdelmek porondjára, egészséges magyar érzéstől áthatva s úgy állna a gáton a maga osztályharcában, szemben egy ugyancsak becsülettel küzdő erőteljes polgárosztállyal, nem veszedelme volna a magyar nemzeti életnek, hanem nyeresége, nagy nyeresége. Dr. Trócsányi Dezsé. ÚJDONSÁGOK. — XI. Pius pápa. A lefolyt hét hétfőjén ötnapi konkláve után a Vatikánban összegyűlt bibornokok megválasztották a római katholikus egyház főpapját. Az említett napon d. u. 1 óra 20 perckor a Sixtina kéményéből felszállott a pápa megválasztását jelző fehér füst. Kevéssel utána az első szerpap kihirdette a választás eredményét: „Nagy örömet hirdetek nektek! Pápánk van! Főmagasságu és főtisztelendő Ratti Achiles bibornok úr, aki a XI. Pius nevet vette fel". Az új pápa ezután megjelent a Szent Péter templom különerkélyén és áldást osztott. Ratti Achiles 1857 március 31-én született a milanói érsekség terülen fekvő Dezióban. Rövid lelkipásztori működés után a tudományos pályára lépett. X. Pius 1914-ben vatikáni könyvtárossá nevezte ki. Ratti személye akkor került a közérdeklődés középpontjába, midőn Európa egyik legkényesebb diplomáciai küldetését bízták rá. Lengyelország függetlenségének proklamál ása után a Vatikán joga megnyílt arra, hogy Lengyelországba képviselőt küldjön ki. Erre a fontos pozícióra szemelték ki Ratti Achilest, aki 1918 tavaszán, mint Lengyelország és Oroszország apostoli vikáriusa, a pápa teljhatalmú megbízásával utazott el Varsóba. Küldetésének a legteljesebben megfelelt, mire lepantói címzetes érsekké és varsói nunciussá nevezték ki, majd tavaly milanói érsek lett. 1921 szeptember elején a biboros-kollégium tagjává is kinevezte a pápa. Már a konkláve üsszeülése előtt sokan benne látták a jövendő pápát. A régi olasz közmondás ugyan azt tartja, hogy aki mint pápajelölt lép a konkláveba, mint egyszerű bíboros jön onnan ki. Ratti megválasztása azonban rácáfolt erre a közmondásra. — Amerikai vendég érkezik városunkba f. hó 18-án. Laky Zsigmond New-Brunswicki lelkész az amerikai presbiteri és reformed egyházak megbízásából jött el hozzánk, hogy a ref. egyház állapotai felől kellő információt szerezzen. Útjában Forgács Gyula péczeli lelkész, a „Reformáció" szerkesztője fogja kisérni, s a ref. nőegyletnek 19-én, vasárnap, a főisk. tornateremben d. u. 6 órakor tartandó estélyén mindketten fognak a pápai közönséghez szólani. Valódi francia és svájci farsangi-cikkek selymek, etaminok, opál batisztok 7 legnagyobb választékban £ Ül JÜ © ül JÜ 8 ® HL ^ll fi Jü Ü JÜ divatáruházában.