Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-11-11 / 45. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Elöflzetési »r : Egy negyed érr« ÍOO torona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szim, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sorjában kidőlnek a magyar irodalom kertjének ősi fái. A hatalmasok, a dicsők, amelyek lombkoronájára büszkeséggel tekintettünk, amelyek árnyában szegény lelkünk üdülést talált. Költők és tudósok — hej, mióta az a nagy átok ránk szakadt — gyors egymásutánban itt hagynak bennünket, mintha az, aki mindig a szabadságról dalolt, nem tudna élni annyi magyar testvérét rabul tudva, mintha az, aki nemzeti ingéniumunknak nagyságát hirdette, nem akarná látni, e nagyságnak sárba tipratását, mintha az, aki a nép lelkének volt fáradhatlan búvára, nem akarna tudni azokról, kiknek lelkét az öngyilkosságig lehetett megmételyezni, mintha az, aki az európai kultúrközösség részeséül mutatott be bennünket, nem viselhetné el azt a szándékot, mely e közösségből kitaszítani akar bennünket. Ábrányi, Beöthy, Gárdonyi, Heinrich... elmentek mind. Ki marad utánok? Mií kezdenek az itímaradottak? Oly kinos a válasz, oly gyötrő a tépelődés. Novemberi köd a földön, novemberi gyász a lelkekben. Kétségbeesés hangulata kezd erői venni rajtunk, annyi nagy megsemmisülésének láttán, a jelen sivárságában megsemmisülni, az elköltözöttekkel egyesülni vágyunk már szinte magunk is . . . De egy csillag gyúl ki a felhőkön távol, Fellobbanó fénye lelkünkig világol — Remélni, remélni! Á munkásbiztosítás módosítása. — Emelték a segélyeket, a járulékokat. — A m. kir. minisztérium a betegségi és balesetbiztosítás ideiglenes szabályozásáról szóló előző rendeletének kiegészítése és módosítása tárgyában a mult héten újabb rendeletet bocsátott ki. E rendeletet a munkásbiztosító pénztár biztosított tagjai már rég várták, mert azokat a segélyeket, amelyeket a pénztárak betegség, halálozás és baleset esetén eddig nyújtottak, az őrülten száguldó drágaság immár annyira túlhaladta, hogy a valóságos kiadásokkal szemben szinte nevetségeseknek tűntek fel. így pl. a legfelső, XIII. napibér-osztályban a betegsegély az első négy hétben napi 78*— K, négy héten túl napi 97'50 K, a temetkezési segély pedig 3900 — K volt, holott ma már 97-50 K-ért egy kiló barna kenyeret sem lehet kapni, a temetkezés pedig — a legegyszerűbb módon is — 15—20.000 koronába kerül. Az alsóbb napibérosztályoknál pedig — természetesen — még kirívóbb a helyzet. Az új rendelet most lényegesen segít a bajon. Az eddigi tizenhárom napibér-osztályt a háború előtti nyolc osztályra vonta öisze, s úgy a biztosítási járulékokat, mint a segélyeket a békeidőbeliek százszorosára emelte fel. E szerint: a táppénz naponként az első négy hétben az I. napibér-osztályban 60 —, a Il.-ban 90'—, a III.-ban 150'—, a IV.-ben 210 — az V.-ben 270 —, a Vl.-ban 330— a Vll.-ben 390 —, a VIII.-ban 450*— K-, négy héten túl 1: 75'—, 11:113--, 111:188-—, IV : 263 — V:338'-, VI: 413-—, VII: 488 — és VIII: 563 kor. lesz. A temetkezési segély az I. napibér-osztályban3000'—, a Il.-ban 4500 — a III,-ban 7500 —, a IV-ben 10.500-—, az V.-ben 13.500-—, a Vl.-ban 16.500— a Vll.-ben 19.500—, a * VIII.-ban 22.500 korona lesz. Az anya- és csecsemővédelmet fokozott mértékben felkarolja a rendelet, amennyiben a biztosított nők részére a szülés előtti negyedik héttől kezdve a szülés után nyolc hétig az I. napibér-osztáiyban napi 100"—, a Il.-ban 150*—, a III.-ban 250 —, a IV.-ben 350'—, az V.-ben 450-—, a Vl.-ban 550"—, a Vll.-ben 650 —, a VlII.-ban 750— korona terhességi, illetőleg gyermekágyi segélyt, majd ennek lejártával 12 héten át naponként 1 */* Hter tejet, vagy ennek megváltása fejében napi 100'— korona szoptatási segélyt ad. — A biztosított taggal egy háztartásban élő nő pedig terhességi és gyermekágyi segély fejében 10 héten át az I. o.-ban napi 100-—,.a Il.-ban 150'—, a III.-ban 250—, a IV.—VlII.-ban 300'— K segélyt-, szoptatási segély fejében pedig ugyancsak 12 héten át naponként 1 liter tejet, vagy ennek megváltásául naponként 75'— koronát kap. Az ipari és gyári munkások keresetükre való tekintet nélkül biztosítási kötelezettség alá tartoznak, a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők pedig évi 240.000 korona bérhatárig, ám e foglalkozási ágbeliek 360.000 korona bérhatárig önkéntes tagok lehetnek. A napibér-osztályok a következők : Az I. napibér-osztály napi 100'— K keresetig, a II. 100—200 K-ig, a III. 200—300 K-ig, a IV. 300-400 K-ig, az V.-ik 400—500 K-ig, a VI. 500-600 K-ig, a VII. 600-700 K-ig, a VIII. 700 K-án felül terjed. A betegségi biztosítási járulék hetenként az I. o.-ban 42 K, a Il.-ban 66 K, a III.-ban 108 K, a IV.-ben 150 K, az V.-ben 192 K, a Vl.-ban 234 K, a Vll.-ben 276 K, a VlII.-ban 318 K. A járulékot általában a kereset 6%-ában róják ki, ám az egy cselédet tartóknak a rendelet azt a kedvezményt nyújtja, hogy továbbra is 1%-0

S járulékot fizetnek, vagyis az I. o.-ban hetenként 6 K-t, a Il.-ban 12 K-t, a III.-ban 18 K-t, a IV.-ben 24 K-t, az V.-ben 30 K-t, a Vl.-ban 36 K-t, a Vll.-ben 48 K-t, a VlII.-ban 54 K-t. A baleseti járadékot is nagy mértékben felemeli a rendelet. Ha a baleset 1918. év végéig történt, akkor az eredetileg megállapított törzsjáradék 3500 %-a, ha pedig a baleset 1919ben vagy 1920-ban történt, akkor a törzsjáradék 1700 %-a lesz a járadékpótlék. Az ötnél több alkalmazottat nem tartó kézműiparosok alkalmazottaik után fejenként heti 5 korona balesetbiztási díjat fizetnek; ugyanennyit fizetnek az egynél több cselédet tartók is, mig az egy cselédet tartók baleseíbizt. járuléka hetenként 3 korona lesz. A rendelet a megnövekedett kiadásokra való tekintettel felhatalmazza a pénztárakat, hogy az 1922 augusztusában kivetett járulék négyszereséig betegségi biztosítási járulékelőleget szedhetnek a munkaadóktól. Ezekben ismertettük a rendelet főbb intézkedéseit.. A magas biztosítási járulék súlyos terheket ró az érdekeltekre, de viszont el kell ismermernünk, hogy a lehetetlen alacsony segélyeket minden ágazatban emelni kellett, ezt pedig a járulékok aránylagos emelése nélkül keresztül vinni képtelenség lett volna. A rendeletben sajnálattal nélkülözzük az önkormányzatra való visszatérést, valamint helytelenítenünk kell azt, hogy mig az ipari és gyári munkások keresetükre való tekintet nélkül biztosításra kötelezett tagjai a pénztárnak, addig a kereskedelmi alkalmazottaknál és magántisztviselőknél a tagságot bérhatárral korlátozza a rendelet. Továbbá a rendelet a biztosított tagoknak azt a sérelmét sem szüntette meg, hogy ha a biztosított tag megbetegszik s munkaadója humanitásból a fizetését nem szünteti be, a pénztár a betegsegélyt megtagadja. Ez a szerzett jogoknak határozott megcsorbítása. Úgyszintén nem orvosolták a tagoknak azt a régi panaszát sem, hogy a betegeknek az első két napra nem adnak táppénzt. Ám e hibái mellett is melegen üdvözöljük a rendeletet, mert nagy mértékben segít a betegeken, a gyermekágyas anyákon és a balesetet szenvedetteken, vagy a baleset folytán elhaltak hozzátartozóin. . A rendelet f. évi december hó 4-én lép életbe. N. P. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. XV. Ha azt a jót, amely egy anyagi gondokkal küzködő és szegénysége miatt tehetlenségre kárhoztatott kézi vagy pláne szellemi munkásember munkájából a közre nézve származik, szembeállítjuk avval a jóval, amelyet a nagy dominiumok uraitól elvárhatunk, teljes határozottsággal megállapítható, hogy a legutolsó munkásember is aránylag sokkal nagyobb mértékben szolgálja a közjói, mint a dominiumok birtokosai. A sötét középkorba és ebben is még Afrika legsötétebb helyére sem illő állapot tehát az, hogy egy ilyen megnyomorított kis országban óriási földterületeket még ma is oly emberek .birtokában hagynak, akik a közjó és az •rszág érdekében aránylag egy tizedrészannyit sem tesznek, mint a föld nélkül küzködők. Megbotránkoztató és felháborító ez az állapot anynyival is inkább, mert ma nem olyan az állami életünk berendezkedése, mint aminő akkor volt, amidőn a magyarság elnyomására és a magyar állameszme meghiúsítására törekvő bécsi udvar a grófi cimeket és uradalmakat sok esetben Oly szolgálatok teljesítéséért is adományozta, amelyekért — az igazi hazafiság szempontjából tekintve a dolgot — az állam szuverénitása, ha érvényesülhetett voína, bizonyára nem dominiumokat itélt volna meg. Ezt az állapotot az ország mostani súlyos helyzetében, amidőn a megszállott területekről elűzött hazafiak között oly sok ipari és szellemi munkás földmivelésre van utalva, a „noli me tangere

u léha elve alapján nem szabad az ország kormányának tovább is elnéznie, mert evvel belehajtja a szociálizmust azokba a túlságokba, amelyekből az anarchia és ezzel együtt az ország teljes elpusztulása származhatik. v