Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-11-04 / 44. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed övre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Lapíulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Senki sem tudja tulajdonképen bizonyosan, hogy mit akarnak az olasz fascisták, akik ebben a mi, nap-nap után új csodákat termelő korunkban olyan különös, hogy ne mondjam: forradalmi úton jutottak kormányra. Amit a lapok közölnek, az jóformán mind találgatás. Majd talán, ha a saját képükre teremtett országgyűlés összejön s rettenhetlen vezérük a kétségbevonhatlan alkotmányos többségre támaszkodhatik, akkor fogják nyiltan elmondani, mit akarnak, mit terveznek tulajdonképen ? Lehet, hogy akkor sem. Aki hatalmon van, azt a hatalom diplomatává teszi s megtörténhetik, hogy akkor még kevesebbet tudunk, mint most s megint csak ott leszünk, hogy a forrongás jelszavaiból, abból az időszakból, ami most ért véget, mikor ők államot alkottak az államban, következtethetünk végső céljaikra. Nekünk, magyaroknak egyébként ez is teljesen elegendő. Ha nem tudnánk rólunk egyebet, mint hogy ultra-nacionalisták, akik nem akarnak belenyugodni abba, hogy ahol valaha olasz kultúra nagyot és maradandót teremtett, értjük a dalmát partvidéket, ott ma a vadidegen szerbek grasszáljanak s ha nem tudnánk róluk semmi egyebet, mint hogy a bolsevista őrület ellen irtó háborút kezdtek (s immár be is végzik), ez a két pozitívum is elegendő ahhoz, hogy természetes szövetségeseinknek tekintsük őket. Aki e rovatot figyelemmel kiséri, az nem először hallja e helyről, hogy mindazok közül, akikkel a világháborúban szemben állottunk, egyedüli, természetes szövetségesünk az olasz, mert köztük és köztünk semmi érdekellentét nem áll fönn (ellenveti valaki Fiumét? . .. ó, ha Nagymagyarországból oda szabad az út s ha meglesz ott kikötője saját hajóinknak, akkor a néhai corpus separatum sem fog galibát okozni!), mert a szerb, a kisántántnak harci szempontból egyetlen értékes tagja, neki ép úgy, vagy még úgyabban ellensége, mint nekünk, az olasz viszont barátja a szerb által leigázott csernagorcnak, az olasz a legélénkebb ipari, kereskedelmi érintkezést keresett és keres velünk, magyarokkal, az olasszal való baráti kapcsolatunkat százados szent emlékek erősítették, az olasz adta nekünk egyik legdicsőbb királyunkat, Nagy Lajost, az olasz adott második hazát száműzött Kossuthunknak, az olasz ... de minek ezt folytatni? Tenni, tenni kell, felhasználni a percet, melyben üdvösségünk felé mutat az óra mutatója. Reméljük (gyászos volna, ha e reményünkben csalódnunk kellene), hogy mai diplomáciánk nem a régi osztrák módszert folytatja, mert az „óvatos lassúság" mellett mindenről örökre lekéshetünk ! Tisza István egyházpolitikája. Dr. Gergely György előadása. A helybeli református leányegyesület múlt vasárnapon Tisza-emlékünnepet rendezett. Az emlékünnepnek a kegyelet szép megnyilatkozásán túl menő belső tartalmat adott az a nagyszabású előadás, melyben a jelenleg Hódmezővásárhelyen működő mármarosszigeti jogakadémia fáradhatlan tevékenységű, kitűnő igazgatója, dr. Gergely György ismertette Tisza István gróf egyházpolitikáját. Előadása bevezető részében megkapóan vázolta azokat az érzelmeket, miket Tisza István gróf halála ott a keleti végeken, annak a főiskolának körében keltett, melynek Tisza István épp úgy gondnoka volt, mint a dunántúli ref. egyházkerületnek. Ez a kapocs Mármarossziget és Pápa között már az „öreg" Tisza idején is fennállott. Ez hozta őt ide, Tisza halhatatlan emlékének, alkotásainak, szellemének ápolására. Tisza egyházpolitikáját ismertette ezután. Hü tükre volt ez is egyéniségének: a magyarság minden erejét egyesíteni akarta a nagy nemzeti célok szolgálatában. Első sorban belső egyházpolitikájáról szólott. Ez szoros összefüggésben állott saját lényével. Mint maga szivből vallásos, puritán gondolkodású volt, úgy az egyházi szervezetben is ezt kívánta fenntartani. Maga világi pap volt a szó legnemesebb értelmében. Nagyon fontosnak tartotta a belmissziót, de csak az egyházalkotmány keretei között. Rendületlen hive volt a felekezeti iskolának nemcsak vallásos, de nemzeti szempontból is. Meggyőződése volt, hogy minden hitetlen, felforgató törekvésekkel ezek inkább szembeszállhatnak, mint az állami intézmények. Az egyházak eddigi segélyezésének módját fenntartandónak vélte. Nem helyeselte az 1848. XX. t.-c. olyan felfogását, hogy a prot. egyházak egy nagyobb összeggel egyszersmindenkorra kielégíttessenek. A mindenkori viszonyokhoz mért segélyezést kivánta, mert a pénz elértéktelenedik. Minő jövőbe látás! Külső egyházpolitikáját mindenkor az a törekvés jellemezte, hogy a felekezetek között a békét fenntartsa. Lelkében ideálja volt a két prot. egyház egyesítése, amint azt Németországban látta, de ennek előfeltételéül a nemzeti egységet tartotta. A róm. kath. egyházzal a legtestvériesebb viszonyt kivánta ápolni. Két erős karnak mondta a katholicizmust és protestáníizmust, mely az országot fenntartja. Az új görög katholikus püspökség létesülésében a legnagyobb érdemet szerezte. Viszont a Ne temere-vel szemben bátran és méltósággal nyilvánította véleményét. Egyébként liberális volt a szó legideálisabb értelmében. Kossuth és Deák hagyományainak örököse. Szabadkőműves soha nem volt. A rossz mellett, mit a szabadkőművesség cégére alatt egyesek elkövettek, nem tagadta a sok jót, mi nekik köszönhető. Ha történeti hasonlattal akarna élni, Bethlen Gáborhoz hasonlítaná legjobban, ki eszményképe volt a hitéhez hü s mások hitét is megbecsülő magyarnak. Dr. Gergely György előadását, melynek itt mi csak egészen halvány vázát adhattuk s mely súlyos tartalma ellenére eleitől végig lekötötte a hallgatóság figyelmét, mélységes meghatottságot keltve a veszteség nagyságának festésével fejezte be, mely nemzetünket Tisza tragikus halálával érte s annak a gondolatnak poétikus kiemelésével, hogy minden katasztrófának — Mohácsnak, Világosnak is — vannak martírjai, kiknek dicső emléke jelenti számunkra, mint jelenti most a Tisza István emléke — a feltámadást! Az emlékünnep műsorának többi része: Kis József esperes ünnepi megnyitója, Gáty Gyászhangok cimü zeneművének előadása, Gutt Gréti éneke, Gáty Cantatéja (szóló és karénekkel) mind méltó keretül szolgáltak dr. Gergely György ritka nagyértékü előadásának. Egy millió korona nemzetvédelmi célra. A Magyar nemzeti Szövetség f. hó 28-iki igazgatósági ülésében az igazgatóság meleg ünneplésben részísítette Szörtsey József orsz. igazgatót, kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmával. Báró Perényi Zsigmond orsz. elnök üdvözölte melegen a kitüntetett országos igazgatót es nagy elismeréssel emlékezett meg Szörtsey József érdemeiről, méltatta önzetlen és nemes munkásságát, melyet a kitüntetett a nemzetvédelem terén már eddig is kifejtett. Az országos elnök üdvözlő szavaiért Szörsey József meghatottan mondott köszönetet, s egyben egy millió koronás alapítványt tett nemzetvédelmi célra, mely összeg negyedrészét a Magyar Nemzeti szövetség rendelkezésére bocsájtotta. íme egy nagyszerű nemes példa arra, hogy kell érezni és gondolkozni egy önzetlen szivü magyarnak I A legfelsőbb helyről jövő kitüntetés nagy érdemeket honorált akkor, amikor Szörtseyt ilyen magas kitüntetésben részesítette s ő mégis úgy érezte, hogy a kormányzó ilyen bizalmának impozáns megnyilvánulása egyúttal nagyobb kötelességeket ruház reá. Kötelességeket a nemzet iránt. És ő ezeket a kötelességeket egy nagyszerű gesztussal kezdi: becsületes munkája gyümölcséből egy millió koronát helyez a nemzetvédelem oltárára. Ilyen tettekre csak igaz, nagy jellemek képesek, akik szivükben átérezik, lelkükben felfogják az ország temérdek szenvedését és áldozatos önzetlenséggel munkálkodnak a boldogabb magyar jövőért. Azoknak pedig, akik a nemzeti nyomorúság romjain aranyhegyeket harácsolnak maguknak össze, porbatiprásunkat üzletnek tekintik, melynek tülekedése közben csak az aranyborjut táncolják körül nem gondolva arra, hogy juttassanak valamit a hazának és a nemzetnek is, a Szörtsey példája kiáltó szóval harsogja fülükbe, hogy a bálványimádások korának véget vet egy napon a nemzeti géniusz diadala: A kereszt jegyében újjászületett nemzeti eszme gyászos jelenünk sírásói ellen boszut követel magának. Ez hozza meg azt a boldogabb magyar jövőt, melyben keresztényi hittel bizunk, mig olyan fiai lesznek a hazának, mint Szörtsey József. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." V