Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-09-02 / 35. szám

MEGJELENIK >t I 1\ D E N SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak; Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő : dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Ahol szóhoz jutunk, ott nem ma­radunk alul. Apponyi ajka csak művészi formát ad ügyünk igazságának, ha nem lenne részünkön az igazság, nem tud­nánk még ott sem győzni, ahol végre szóhoz juthatunk. A baj azonban az, hogy még mindig kétségbeejtően csekély azoknak a helyeknek a száma, ahol egy­általán meghallgattatásra találunk. Nem minthogyha túlsókra értékelnők a Nép­szövetségnek gúnyolt rabláshitelesítő rész­vénytársaságot, de tény, hogy még ide se mernek bennünket elengedni, nehogy cirkulusaikat zavarni találjuk. Az az in­terparlamentális unió, mely Bécs idegen­forgalmát emelte néhány napon át, s mely ma és holnap mint előkelő kirán­duló társaság a mi fővárosunk páratlan szépségeiben fog gyönyörködni, sokkal inkább elméleti alapon áll, semhogy va­lami gyakorlatilag üdvöset remélhetnénk tőle belátható időn belül. Mire az ő esz­méik a megvalósulás stádiumába jutnak, addig haj! egész más tényezők mennyire másra változtatják a világ ábrázatját! Ebbői következőleg a szóhozjutásnak ott volna igazi értéke, ahol a gyorsabb ered­mények születnek meg. Ha a mi külügyi politikánk képes volna rá, hogy ebből a kietlenül „splendid isolation"-ból kiránt­son bennünket, ha titokban meg tudna szerezni nekünk csak egyetlen megbízható nagy szövetségest is (elsősorban azt, aki egész adriai érdekeltségénél fogva min­dig a délszlávok ellensége volt és máig az is maradt), akkor, de csak akkor szá­míthatnánk arra, hogy már a közel jövő­ben tettekkel legyünk tényezők a világ színpadán. Szülők, kik hozzátok gyermekeiteket a tudományok csarnokába, szülők, kik annyi szép reménnyel bocsátjátok őket útjokra, szülők, kiknek semmi áldozat sem sok, ha gyermekeitek jövőjéről van szó, tudjátok-e vájjon azt, mily bizonyta­lan a jövő, melynek e csillogó gyermek­szemek elébe néznek, tudjátok-e vajion, hogy hiába lesz minden iparkodásuk, minden fáradozásuk, ha ez az ország úgy marad, ahogyan most van, ha ösz­szeszorúlva e zughazábi ügy leszünk, mint valaha az őshazából kivándorolni kényszerült magyarok, kiknek részére A föld, mely édes anyjok volt ezred éven át Nem birta már emlőjén a nemzetség sorsát, ha nem tágíthatjuk meg ennek a mai nyomorúságos földünknek kereteit, akkor hiába minden," de minden, tanulás, tu­dás, dicsőség, akkor kárba vész a sok áldozat és gyermekeitek nem fognak boldogulni még annyira sem, mint ameny­nyire tülekedés, marakodás közepette ez a nemzedék valarmkép mégis kielégíti magát. Azért: Vigyázat, szülők! Nagy az áldozat, amit gyermekeitekért hoztok, de az igazi áldozatot, az egyedüli üdvös befektetést majd akkor hozzátok meg nekik, ha akkor — bár volna minél előbb már! — vagyont, életet, mindent kockára fogtok vetni gyermekeitek, egész fajotok jövőjéért. Megnyílnak az iskolák kapui: szülők, tanulók erre készüljetek! Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. VII. A békekonferencia u. i. az ő frivol igazság­talanságaival a jövő fejleményeiben roppant nagy veszedelmet hozott Európa népeire. Hogy ez kikerültessék vagy legalább is enyhíttessék, sietve jóvá kell tenni a nagy hibákat. Mindenek­előtt a Magyarországra vonatkozó határozatokat kell megsemmisíteni, mert ennek az országnak a feldarabolását a történemi igazság, földrajzi fekvés, az egymástól elszakított területek termé­szeti viszonyai, a népjogok, a magyarországi nemzetiségek boldogulása és a jól felfogott európai érdekek szempontjaiból tekintve nem lehetne egyébnek minősíteni, mint egy őrületes gonoszságnak, mint az ártatlan magyar nemzet meggyilkolásának. Mi azonban nem fogjuk ma­gunkat hagyni ! És ebben az élet-halál harcban bizonyára velünk lesznek az igazság tudatára ébredő többi európai népek, ezek között pedig elsősorban elnyomott testvéreink: a hazai német, tót, román és szerb nép, valamint régi bajtár­saink, a horvátok is. Mert a közös szenvedések és csalódások meghozzák e népek részére is a tisztánlátást, aminek az lesz a következménye, hogy mi megértjük még egymást és kezet fogva egyétértő szeretettel fogunk egyesülni jogaink, szabadságunk és boldogulásunk egyéb feltéte­leinek visszaszerzésére és megvédelmezésére. A katasztrófa okai és okozói, A háború. Amikor a társadalmi rend felborulásának és az állam összeomlásának mozgató erői a végzetes pusztulását megindították, a destruktív irányzatok szociálista és politikai képviselői vezérökkel, Károlyi Mihállyal együtt úton-út­félen folytonosan azt hirdették, hogy mindennek a háború és áz előbbi politikai rendszer az oka. Nagy buzgalommal keresték a bűnbakokat es találtak is sokat, nagyon sokat, akik sze­rintök megbocsáthatatlan bűnöket követtek el,' amiket ők majd jóvátesznek. Hogy miként tették jóvá, azt mutatják a szemeink előtt levő romok. Ezekből, mint az ő „jóvátevő" munká­jok eredményeiből bebizonyítva látjuk, hogy a bűnbakokat a közvélemény megtévesztése cél­jából keresték, mert a nagy pusztulás közvetlen okozói ők maguk, az „új vezérek" voltak, aki­ket szellemi korlátoltsággal párosult gonoszságuk ösztönzött arra, hogy romboljanak, hogy a haza és az emberi boldogulás legszentebb érdekei­nek megsemmisítésével a romokon emelked­jenek fel szemérmetlen hatalomvágyaik kielé­gítéséig. Annak dacára, hogy az ország előbbi állapota a mostanihoz képest ideális magas­ságú boldogság volt, nem akarom a háború előtti politikai rendszer hibáit védelembe venni; de nem akarom azokat minden bajunk oko­zójául sem feltüntetni, habár ez a rendszer sen­kinek sem okozott ebben az országban annyi szenvedést, mint nekem. És nem akarom a há­ború gyászos következményeit sem lekicsinyelni. Mindazáltal, ha szemügyre veszem a történtek psichologiáját, az okok és okozatok közötti összefüggéseket, azt tapasztalom, hogy a ka­tasztrófa közvetlen okai nem a háború és nem az előbbi politikai rendszer voltak, mivel úgy ezek, mint a többi szerencsétlen körülmények, csak elősegítették a mélyebben rejlő okok követ­kezményeit, mert hiszen az egész világ tudja, hogy a központi hatalmak, melyeknek vitéz sere­gei világrenditö diadalokat vivtak ki az ellen­séggel szemben, nem voltak legyőzve. Hogy a háborút mégis elvesztettük, az a front össze­omlásának a folyománya, aminek okai viszont azokban a szociális és politikai bajokban kere­sendők, amiket az izgatás először Oroszország, azután pedig Magyarország és a Német biro­dalom tehetetlenségére oly élelmesen kizsák­mányolt. Diákkatonák a magyar honvédségnél. Az új tanév közeledtével súlyos gondot okoz, különösen a középosztályba tartozó szü­lőknek, hogy középiskolát végzett fiaiknak to­vábbi neveléséről gondoskodjanak. Az önként jelentkezés rendszerének a magyar királyi honvédség kiegészítő rendsze­réül való bevezetésével a honvédelmi minisz­térium nagyjelentőségű újítást hozott be a fő­iskolai hallgatók katonai szolgálata tekintetében. Lehetővé tette, hogy katonai szolgálatra | jelentkező főiskolai hallgatók főiskolai tanul­mányaikat katonai szolgálatuk tartama alatt szabályszerűen folytathassák, az előadásokat rendszeresen látogathassák, a tanulásra szá­mukra idő adassék és vizsgáikat az előirt idő­ben letehessék. A katonai szolgálatra jelentkezett főiskolai hallgató egy időben katona is, diák is, két kötelesség hárul reá, de két előnnyel is jár állapota. A katonadiák teljes ellátásban részesül, sőt rendes katonai illetményeit is megkapja épp úgy, mint bármely másik katona és emel­lett tanulmányait akadálytalanul végezheti. Csak érettségizett, tanulmányaikat vala­mely főiskolán folytatni kivánó ifjak vétetnek föl katonai szolgálatra azzal a föltétellel, hogy a belépésüktől számított egy éven át kizárólag katonai kiképzésben részesülnek, az egy év leteltével azután katonai szolgálatuk további folyama alatt beiratkozhatnak a választott fő­iskolára, rendszeresen látogathatják az előadá­sokat, elegendő idejűk lesz a tanulásra és szabályszerűen letehetik az előirt vizsgáikat, katonai szolgálatot pedig csak szabad idejük­ben és a főiskolai szünidők alatt teljesítenek úgy, hogy az előirt hat évi tényleges katonai szolgálat alatt tanulmányaikat teljesen befejez­hetik és összes vizsgáikat letehetik. A magyar királyi honvédségbe való föl­vétel föltételei bármely járási főszolgabirónál, városi polgármesternél, vagy katonai parancs­noknál megtudhatók. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom