Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-01-06 / 1. szám

Fájdalmasan érdekes a hirdetési rovat, az új honfoglalók letelepedése és terjeszkedése. „Millus" János ruhafestő üzletet hirdet, Wappenstein Hermán és fiai „Bratislavá'-ból ajánlják déligyümölcseiket, a „Bohemia" nemzetközileg akar szállítmányozni Komáromban, a „Slovensko iBank" fiókot nyitott „Komarno"ban. Mindez hagyján, de hirdették ezt is: Megjelent az ötödik ív is! „A csehszlovák köztársaság területén élő népek története. A nosztrifikációs vizsgálatok figyelembevételével összeállították: sezo Márton és Banai Tóth Pál." Banai Tóth Páll Finom fráter lehet. A nevét jó lesz megjegyezni. Még majd beszámolhatunk arról, hogyan vette figyelembe a „nosztrifikációs vizsgálatokat !

a A könyvpiacról. Ma nem szokás könyvekről írni, az újságok legtöbbször csupán maguk által gyártott reklámjaikat közlik. Törjük meg e téren a jeget s tartsunk önálló szemlét a könyvpiacon. Feltűnő ma a sok gyűjtemény-vállalat, Genius könyvtár, Amicus, Kultura-kiadás, Pantheon-vállalat, Mesterművek, Nagy regények stb., stb. Még feltűnőbb, hogy a megjelent müvek nagyobb, talán jóval nagyobb része fordítás. Ennek oka egyrészt az, hogy több írónk emigrált, másrészt az, hogy a kiadó kevesebb tiszteletdíjat fizet a fordításért, mint az eredeti munkáért. A háború rémségeiből veszi tárgyát Vitéz Miklós „Haláltánc" c. egy felvonásos színmüve. A fedezékben játszódik le pihenő, borozgató, sőt már mámoros tisztek közt. Mindeniket megtörte már a frontélet, de valamennyi közt legkeserűbb lett az, akinek legérzőbb lelke volt: egy orvos, aki megutált mindent, mindenkit, önmagát. A mű legkomorabb akkordja a zárójelenet : egyik fiatal tiszt, hegedűművész kimegy a figyelőhelyre s nemsokára visszahozzák félholtan, légnyomást kapott és megsiketült. Háborús tárgyú Kari Rosner regénye is: A király. A mű Németországban, ha a magyar kiadás reklámja igaz, már százezernél több példányban kelt el. A számban nincs semmi lehetetlen, békében is elért némelyik német regény két-háromszázezres példányszámot. „A király" a német front utolsó napjait, a végzetes befejező marnei offenzívát beszéli el. Kinn van a császár, ő a cimben szereplő király. Megjelenésével a csapatokra akar hatni, de hiaba. A sereg kimerült, a belső front izgatások miatt meggyengült, a nagy támadás előtt sokan átszöknek a franciákhoz és elárulják az offenzívát. A nagy csatát a szerző a császár lelkére tett hatáson keresztül irja le. A kommunista világot irta meg egy Magyarországon járt olasz ujságiró, Arnaldi: „Vörösek és fehérek" c. könyvében, afféle úti napló alakjában. Müve főleg az olasz misszió szerepével foglalkozik s dicsőíti Romanellit. Sok érdekes dolgot mond el és nagy — valószínűleg a délszlávoktól való félelmében — szimpátiát mutat irántunk. Ellenszenves a könyvben a szerző póza, mellyel komolyan hirdeti, hogy ők, az olaszok, legyőztek bennünket! A fordított regények közt a legkiválóbbak: Dosztojevszky Sihedere. „A siheder" cime a fordító Trócsányi Zoltán előszava szerint „A zöld ifjú" akart lenni, de egy orosz újságíróval történt beszélgetés után „Siheder"-re változtatta. A regény tartalmának jobban megfelelt volna „A zöld ifjú" cim. Egy végzett földesúr törvénytelen fia a regény hőse, aki elvégezvén a gimnáziumot, nem megy egyetemre, mert neki különb „eszmé"-je van: Rothschild akar lenni, s ha ezt elérte, pénzét odadobja a társadalomnak, s ő maga, mint ismeretlen csavargó koldus fog élni. Mindebből persze semmi sem lesz, meri apja egy herceg mellé juttatja titkárnak, főrangú emberekkel érintkezik, egy tábornoknét imád, emmellett kártyázik, nagy lábon él, egy fiatal hercegtől, nővére kedvesétől vett kölcsönpénzen, de azután belátja tévedéseit és új élethez készül kezdeni. A befejezés emlékeztet a „Bün és bűnhődés" befejezésére. Raszkolnyikov célja a hatalom, ideálja Nepoleon, a zöld ifjú gazdagságra tör és szabadságot akar. A regény páratlan gazdag tartalmú könyv, meséje, bonyodalma pedig már szinte túlterhelt. Hasonlókép értékes Tliomas Mann regénye: A Buddenbrook ház, egy gazdag kereskedőház emelkedésének és hanyatlásának története. Ezt tartják ma a legjobb német regénynek, bár első megjelenésekor, 1902-ben a kritika egészen hűvösen fogadta. Tárgya látszólag költőietlen s maga a szerző éppen nem mutatkozik izzó temperamentumunak és mégis érdekessé tudja tenni regényét. Tartása inkább szkeptikus, hűvös — emberek emelkednek, emberek buknak, üzlet az élet, üzlet a házasság —, ki tehet róla? Érdeme, hogy ment minden frivolságtól, sikamlósságtói. • A fordítások közt egy csomó Zola-könyv szerepel. Ezeket valószínűleg még a kommün idején kiszedték s most adják ki. Zola regényeinek nagy része „szociologiai regény", melyekre az ismert napoleoni mondást ilyen változatban lehet alkalmazni: tudománynak — regény, regénynek — tudomány. Több Maupassant könyv is szerepel. Ezek jóval többet érnek, de nagyobbrészt férfiolvasmányok. Eredeti magyar munkát, sajnos, jóval kevesebbet láttunk. Nem jelent meg új Herczeg-, új Gárdonyi-könyv. Szabó Dezső „Ölj!" címen adta ki novelláit, csakhogy „Az elsodort falu" után az embernek elment a kedve minden Szabó Dezső könyvtől, bár szerzőjük kétségtelen tehetség, de szertelen. A magyar szerzőkről egyébként máskor többet... Dr. Trócsányi Dezső. ÚJDONSÁGOK. T. előfizetőink szíves figyelmébe I A „Pápai Hírlap" előfizetési árai 1922 január 1-től Kezdve a következők lesznek: Egész évre . . 120'— K Fél „ . . 60-- K Negyed „ . . 30'— K Cgyes szám ára 3 korona. Kérjük azokat a f. előfizetőinket, akik már az 1922. évre a régi árak szerint előfizettek, szíveskedjenek a különbözetet pótlólag beküldeni. A kiadóhivatal. — A rendőrkapitány hivatalában. Dr. Tóth István rendőrkapitány, a helybeli m. kir. államrendőrség vezetője, a hét folyamán ismét átvette hivatala vezetését Hamuth János rendőrkapitánytól, eddigi helyettesétől. — Az irgalmasrend köréből. Thuróczy Kornél, az irgalmasrend tartományi főnöke, a pápai rendházhoz lelkésznek Sztapkó Flóris áldozárt, kórházi főorvosnak; dr. Komlós Gyulát helyezte át, aki már át is vette a kórház nőgyógyászati és szülészeti osztályának vezetését. — A polgármester jótékony akciója. Felhívjuk a figyelmet a polgármester által megindított jótékonysági akcióra s ezzel kapcsolatban lapunk mai szemléjére is. — Az anya- és csecsemő-diszpenzér megnyitása. A Zimmermann-utcai ovodában berendezett anya- és csecsemő-diszpenzér a jövő hét elejére teljesen megkészül. A városi hatóság az ünnepélyes megnyitást folyó hó 12-ére tervezi, amikorra meghívta Pedlow kapitányt, az amerikai vöröskereszt misszió budapesti vezetőjét és dr. Bókay János egyetemi tanárt, a Stefánia-szövetség elnökét is. — Gyász. Részvéttel vettük a gyászjelentést, mely tudatta velünk, hogy Domonkos Aladár gyarmati postamester múlt hó 27-én életének 32. évében elhunyt. Nején, három kiskorú gyermekén és anyján kivül testvérbátyja, Domonkos Géza, a pápai járás köztisztelt tiszti orvosa is gyászolja elhunytát. — Mezőgazdasági kamara. A héten jelent meg a mezőgazdasági kamarák felállításáról intézkedő miniszteri rendelet. Vármegyénk abba a kamarába tartozik, melynek székhelyéül Győr jelöltetett ki. — Köszönetnyilvánítás. Az Izraelita Nőegylet által múlt hó 26-án rendezett kultúrestély összes szereplőinek, valamint mindazoknak. kik ez alkalommal felülfizetni szívesek voltak, ez úton mond hálás köszönetet özv. Krausz Vilmosné elnök. — Szilveszter-est. Az ó-év — nehéz és zaklatott esztendő — lejárt s Szilveszter-este elbúcsúztatván, kívántunk magyar hazánknak, édes mindnyájunknak a réginél jobb, könnyebb, nyugalmasabb új-esztendőt. A Kaszinóban nagyszámú díszes közönség gyűlt egybe barátságos tea-estre. A teát tánc követte, mely vidám hangulatban tartott éjfélig, mikor is Tar Gyula, a Kaszinó elnöke, szép, hazafias köszöntőben üdvözölte a társaságot, a Kaszinó tagjait s a magyar haza boldogságáért ürítette poharát. A mulatság aztán a legjobb hangulatban záróráig tartott. Az estélyről megmaradt rengeteg finom süteményt, kiflit és zsemlyét másnap vagy 100 szegény gyermek közt szétosztotta a Kaszinó vezetősége. Hogy a kicsinyeknek nagy volt az örömük, azt mondanunk sem kell. A Polgári Körben szintén igen szép számban gyűltek össze a tagok, és családtagjaik körében kellemes szórakozásban töltötték az ó-év utolsó estéjét. A Danántúli Blockban tömörült egyetemi és főiskolai ifjak a Griffben rendeztek fényesen sikerült táncmulatságot Szilveszter-este. A mulatságon különösképpen sok bájos fiatal leány vett részt s a rendező ifjak dicséretére legyen mondva, senkinek nem volt oka panaszra, mindenki pompásan mulatott. A bál hatalmas összeget hozott a Block hazafias, bajtársias céljaira. — Eljegyzések. Haas Miksa (Pápa) és Hirschler Irénke (Budapest) jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Révész József, az Érmihályfalvai Egyesült Takarékpénztárak áruosztály-főnöke és Halász Lilike jegyesek. — Panasz a munkásbiztosító pénztár ellen cimü, mult heti közleményünkre vonatkozólag a pénztár vezetősége bemutatta nekünk a még Friedrich István miniszterelnök által kiadott, 1919 szeptember 30-án kelt 5400/919. M. E. számú rendeletet, melynek 10. §-a szerint „Annak a biztosítottnak, ki betegségének tartama alatt bizonyos időn át munkáltatójától a neki járó illetményeket teljes összegben megkapja, erre az időre táppénz nem jár". Ugyancsak bemutatták a helybeli munkásbiztosító pénztárnál 1921. évi december 5-én tartott központi vizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyvet, melynek 6. pontjában utasításul adják a pénztár vezetőségének, hogy „A táppénz kifizetése előtt a munkaadó által.minden esetben igazolandóí, hogy a beteg tag betegsége idejére fizetést vagy bért nem kap, s ezek az igazolványok az első táppénz-utalványhoz csatolandók". Ezzel a helyi pénztár igazolta, amit mi mult heti közleményünkben egyébként sem állítottunk, hogy a táppénzek kifizetésénél a munkaadói igazolványokat nem önkényesen követeli be a tagoktól ; ezt mi készséggel tudomásul is vesszük; de magára az eljárásra vonatkozó véleményünket teljes egészében fenntartjuk. A szóban levő rendelet antiszociális és inhumánus s annak hatályon kivül helyezése egyik legsürgősebb feladata volna a kormánynak. — Az ev. énekegylet bálja. Az ev. énekegyletnek új-év napján tartott bálja fényes sikerrel folyt le. A népszerű mulatságon annyian voltak jelen, hogy már-már a vén Griff teherbíró képességét kellett félteni. Hajnali 4 óráig virágos jókedvben, lankadatlan buzgalommal folyt a tánc; petrezselyem-árulásnak hire-hamva sem volt. Az éjféli szünetben az énekkar elénekelt néhány ropogós népdalt, ami még jobban emelte a hangulatot. Hajnalban a publikum azzal távozott a pompás mulatságról, hogy bárcsak mielőbb ismételnék meg. — Az iparos-tanoncok jutalmazására fordított összeget gyűjtés útján hozta össze az elnökség; erre a célra adakozni szívesek voltak : Pápa város 2000 K, Pápai Takarékpénztár' 500 K, ifj. Fa Mihály, Kunt Testvérek 300—300 K, Kluge Ferenc 200 K, Bodai István, Pápay Imre, Schneider Ferenc, Gigler N., Hütter Vilmos, Hochschorner Jenő, Hanauer Béla, 'Széchenyi-téri Hangya, Pápa Városi és Vidéki Takarékpénztár, Vágó Dezső 100—100 K, Czifra József, Gedey József, Kohn Mór Fiai, Oszvald János, Ötvös Sándor, Bencés rendház, Milkovits Antal, Fóriss Sándor, Stein Ferenc, ifj. Eisler Mór, Böröczky Testvérek 50—50 K. Az adakozók szíves áldozatkészségéért ez úton mond hálás köszönetet az Ipartestület elnöksége.