Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-02-26 / 9. szám

részéül. Vész vagy csapás zúdult bár a csapatra, a lengyel gróf, a magyar ezredes rendületlenül ott járt az élén, iparkodott javítani azt, amiben mások, feljebbvalók tévedtek, óvta amennyire tudta, csapatát a megsemisüléstől, soha semmi veszély meg nem rettentette, küzdött vitézül, amig csak lehetett, amig a nagy bekerítés fog­ságba nem sodorta őt is a többiekkel. Megaláztatás, fogság szomorú napjai. De az eskü áll, a pápai honvéd-tér esküje ma is köt. És Lubienski ezredesnek nincs egyéb gondja, mint szökni, szabadulni minél előbb. Pénz is segít, leleményesség is segít és a gróf indul a nagy útra. Tud lengyelül, tud oroszul, paraszígunyája van, indulhat az útra. De mennyi küzködés, mennyi nélkülözés között tud végig­vándo»olni fél orosz földön, képes keresztül­siklani az orosz tartalékok között, átsurranni az orosz vonalakon. Hányszor kifosztották, meny­nyit éhezett, mi mindenen átment! De célját elérte: hazaért és ismét szolgá­latába állhatott az ügynek, melyet senki nem szolgált nála több meggyőződéssel, nagyobb lelkesedéssel. Megtörte bár a fogság, a sok nélkülözés miatt állandó kór lappangott azóta benne, de ép úgy kivonult ismét a harctérre, mint annak idején, először, ereje teljében . . . A nagy összeomlás visszahozta őt körünkbe. Már tábornoki rangban. Képzelhető, minő ér­zelmek között nézte végig, élte át a forrongás, a rémuralom idejét. A kommunizmus bukása után hónapokon át nagy buzgósággal és párat­lan lelkiismeretességgel vezette a tiszti igazoló­bizottság ügyeit, majd a helybeli Move élére állt s ennek ügyeit intézte a maga finom főúri modorával s minden nemes ügyért tettre kész lelkesedésével. Utoljára Mándoky tábori főpap előadásán láttuk a nyilvánosság előtt. Azóta dolgozgatott bár, de baja mind jobban el-' hatalmasodott, szanatóriumba ment Sopronba s — ott érte utói a halál. A hős ezredes időelőtti kimúlta városunk­ban mélységes és általános részvétet keltett. Valóban általánosat, mert Lubienski tábornokot egyaránt szerették és becsülték tiszttársai, oda­adón ragaszkodott hozzá a legénység, melynek atyai jóakarója volt és tisztelettel környezte a polgári lakosság, mellyel közvetlen barátsággal érintkezett, sohasem éreztetve sem magas szü­letésének, sem magas katonai rendfokozatának elsőbbségét. Lovagias, egyenes jellem volt, lengyelből lett igaz magyar, akinek emlékét a hálás kegyelet örökre megőrzi. Gyászbaborult családja haláláról a követ­kező szomorú jelentést adta ki: „Gróf Lubno-Lubienski Jánosné szül. báró Bourguignon Hermine mély fájdalommal jelenti maga, gyermekei, menye, unokái, sógornője, vala'mint az összes rokonság nevében, hogy forrón szeretett férje, illetve atyjuk, apósa, nagy­atvjuk, testvére, sógora, rokonuk Nagyméltóságú gróf Lubno-Lubienski János úr cs. kir. kamarás, ny. altábornagy a hadiékítményes III. oszt. Lipót-rend lovagja, a hadiékítményes II. oszt. vaskorona-rend, a hadiékítményes III. oszt. érdemkereszt, a II. oszt. német vaskereszt és még más bel- és külföldi érdemrendek tulajdo­nosa hosszas szenvedés után február 18-án esti 10 órakor 58 éves korában az Úrban jobblétre szenderült. A drága halott tetemei ideiglenesen február hó 20-án délután 2 órakor a soproni Szent Mihály temetőben helyeztettek pihenőre. A szentmise-áldozat a megboldogult lelki üdvé­ért Pápán, február 26-án délelőtt 9 órakor fog bemutattatni az Úrnak a plébánia templomban. Pápa, 1921. évi február hó 22-én. Béke hamvaira! Gróf Lubno-Lubienski Szaniszló, gróf Lubno­Lubienski János, gróf Lubno-Lubienski Con­stanzia — gyermekei. Gróf Lubno-Lubienski Szaniszlóné szül. Androwska Zlata — menye. Stan Josefine szül. Lubno-Lubienski grófnő Posen — nővére. Dr. Chlapowski Ferenc Posen — sógora. Gróf Lubno-Lubienski Boris, gróf Lubno-Lubienski Vlasda — unokái." KÁLVINISTA SZEMLE REFORMÁTUS EGYHÁZI, EGYHÁZTÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: Dr. Sebestyén Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, IX., Ráday-u. 28. Előfizetési ára: egész évre 100, fél évre 50, negyed évre 25 korona. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. ÚJDONSÁGOK. — Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter dr. Kapossy Lucián főisk. tanárt a Pápa szék­hellyel alakuló adófelszólamlási bizottság elnö­kévé nevezte ki. — Főszerkesztőnk családi gyásza. Zalai Márkné Bassó Laura debreczeni ker. ak. ta­nár özvegye, f. hó 22-én 72 éves korában elhunyt. A megboldogult kedves úriasszonyban, kit Pá­pán is számosan ismertek s tisztellek, főszer­kesztőnk, dr. Kőrös Endre tanítónőképző-inté­zeti igazgató neje sz. Zalai Paula édes anyját gyászolja. Temetése e hó 23-án nagy részvét mellett ment végbe Debreczenben. Áldás poraira! — A Luther-Szövetség Pápán. A pá­pai evangélikusok a Luther-Szövetség érdeké­ben fényesen sikerült estélyt rendeztek e hó 20-án a gyülekezet tanácstermében, mit ez al­kalomra zsúfolásig megtöltött a hivek serege. Az v ünnepélyt Nagy Pál karnagy dirigálása mel­lett a férfi-énekkar vezette be összhangzatos énekével, majd Mesterházy László lelkész mondott bensőséges imát. Veress László r<?f. theológus Végvárinak „Eredj, ha tudsz" cimü irredenta költeményét szavalta hatalmas erővei, forró hazafias érzéssel. Moiser Anna tanítónő­jelölt Engelbrecht Lola harmóniumkisérete mel­lett két egyházi éneket énekelt kellemes szoprán­ján. Ezek után Takács Elek esperes, a Dunán­túli Luther-Szövetség buzgó alelnöke tartotta meg propaganda-beszédét. Nagyszabású beszédét irredenta-keretbe állította be. Soha nem nyu­godhatunk bele abba — úgymond —, hogy a szerves egészet képező magyarhoni egyetemes evangélikus egyházat szétdarabolják, hittestvé­reinket télünk elszakítsák, százados múltra visszatekintő theol. akadémiáink megszűnjenek. A nemzeti újjáéledés Dunántúlról indult ki, itt bontotta ki lobogóját a Nemzeti Hadsereg, itt bont zászlót a Luther-Szövetség is, hogy egy­ségbe tömörítse az evangélikusokat, hogy a gyülekezeti élet intenzivebbé tételével, a protes­táns öntudat felébresztésével megvíhatatlan falat állítson a hitetlenség, a tagadás, a rombolás szellemének eszeveszett ostroma elé. Bele kell plántálnunk a krisztusi szellemet a társadalomba is, akkor nem kell félnünk a közelmúlt gyászos eseményeinek megismétlődésétől, melyek csak azért lehettek úrrá felettünk, mert szervezetle­nül állottunk a felforgatók egységes, elszánt táborával szemben. Részletesen elmagyarázta a Luther-Szövetség célját, munkakörét s lelkes szavakkal hivta fel a hivek seregét a Szövet­séghez való tömeges csatlakozásra. Bizo­nyos, hogy a serkentő felhívásnak meg lesz a sikere s Pápán sokan fognak csatlakozni a Luther-Szövetség zászlaja alá a helyi fiók közeli megalakulásakor. Ifjú Nánik Pál melegtónusu, csengő baritonján két szép korált énekelt val­lásos érzéssel, Nagy Pál tanító preciz harmo­nium-kisérete mellett. Szabó Géza VIII. o. fő­gimn. tanuló ifj. Porkoláb Gyula „Luther" c. költeményét szavalta hatásosan. Két kedves leányka, Kluge Margit és Irma zongorán négy­kezest játszottak biztos technikával, pompás színezéssel! Tóth Endre theologus „Luther be­széde a wormsi birodalmi gyűlés előtt" c. nagy költeményt szavalta lelkes pátosszal. Végül Fad­gyas Aladár s.-lelkész köszönte meg a közönség érdeklődését, Takács Elek esperes mélyenjáró előadását. Aztán felzúgott a hivek ajkán Luther hatalmas éneke, az „Erős vár a mi Istenünk" s ezzel a lélekemelő ünnepély véget ért. — Az offertorium 1425 koronát eredményezett a Szö­vetség javára. — A vértanuk emlékezete. A Felső­városi róm. kath. Olvasókör elhatározta, hogy 1919 március 15-én a vörös terrornak áldoza­tául esett két tagja: Mórocz Antal és Stefanics István emlékezetét minden évben megüli, gyász­misét mondat érettük és sirjukat megkoszorúzza. — A kör múlt vasárnap dr. Tenzlinger József polgármester elnöklésével tartott közgyűlésén régi tisztikarát újból megválasztotta s a plébánia új harangjaira 1000 K-t szavazott meg. — Közgyűlés. A Hadirokkantak, Özve­gyek és Árvák Nemzeti Szövetségének pápai fiókja folyó hó 27-én délután 2 órakor a város­háza nagytermében tartja első évi rendes köz­gyűlését. Tekintettel a tárgysorozat fontossá­gára, az érdekeltek számos megjelenését kéri a Vezetőség. — Meghívó. A pápai Vöröskereszt vá­lasztmány f. hó 27-én, vasárnap délután 5 óra­kor a városháza nagytermében közgyűlést tart, melyre a tagokat ez úton hivja meg az elnökség. — A Ref. Nőegylet estélye. Nagy és előkelő közönség jelenlétében szépen f sikerült estélyt rendezett az elmúlt szombaton a Ref. Nőegylet a református nőnevelő-intézet dísz­termében. Az estélyt a főiskolai zenekar nyitotta meg Tóth Lajos zenetanár vezetésével, mely egy Mendelssohn-egyveleget adott elő a tőle" megszokott kiváló készültséggel. Ez után Fejes Zsigmond főgimnáziumi tanár tartett felolvasást „A viz szerepe a természetben" cimen. A magas nivóju, a tudomány fölényével s a népszerű ismertetés vonzó közvetlenségével egyaránt ki­magasló előadás, melyet gyönyörű vetített képek illusztráltak, befejező részében a valódi Magyar­ország geográfiái egységének aposztrofálásával általános zajos tetszést aratott. Ezután Horváth Endréné játszott igazi művészi tudással, finom átértéssel egy Moskovsky-darabot, melyet a sűrűn felhangzó tapsokra ráadással kellett meg­toldania. Majd Veres László szavalta el nagy drámai erővel s igen hatásosan „A táltos álmá"-t. Következett Papp Zoltáríné énekszáma, a Szul­tánból adott elő egy kis török énekes jelenetet. Úgy igéző megjelenésével* mint gyönyörű ének­előadásával nagy hatást ért el s szaporította művészi sikereinek számát. Befejezésül Erdélyi Zoltánnak egy kedves kis vígjátékát: „Az orosz­lánbőr"-! adták elő Kádár Boriska, Rácz Ilus, Gáty Miklós, Tóth Endre és Bagóczy Lajos. A szereplők mindnyájan nagyon jól megállták helyüket, ötletes játékuk állandó derültségben tartotta a hallgatóságot. Az estély jelentékeny összeget jövedelmezett jótékony célra; rendezé­séért Rácz Kálmánné úrnőt illeti meg az elis­merés. — Kórházi hír. Dr. Vojacsek Gyula, az irgalmasrendi kórház főorvosa, működését folyó hó 28-án megkezdi. Ennek következtében a kórházi rendelések a következőképen tartat­nak: Délelőtt 8—10-ig és délután 2—4-ig dr. Vojacsek Gyula; délelőtt 10—12-ig és déiután 4—6-ig dr. Mezey Kornél. — A Lloyd közgyűlése. A pápai Lloyd­társulat március hó 6-án délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését saját helyiségében. — A város tejellátása. Az elmúlt ősszel nagy tejtermelőink egy része hajlandónak nyilat­kozott arra, hogy termelését Pápa város köz­fogyasztására engedje át; a hivatalos város azonban, bizonyára tejrekvirálási jogára támasz­kodva: a termelőkkel való tárgyalás elől el­zárkózott. Pápa város természetesen, eltérő viszonyainál fogva, nem hozhat e téren akkora áldozatot, mint Győr. Ott ugyanis a város a tejüzemet teljesen saját költségén létesítette; annak fele jövedelme mégis a termelőket illeti, az általuk szállított tej arányában. A tejet a termelőktől, ab feladó állomás, 5 K-ért veszi át a tejüzem. Pápa lakosságának nagy része maga is tejtermelő lévén: e téren kedvezőbb helyzetben van, és így nem kell a fogyasztók tejellátása érdekében hasonló áldozatot hoznia. — Béremelés a dohánygyárban. A pénzügyminiszter a helybeli dohánygyári ker. szoc. szakszervezet felterjesztése és kérése alap­ján a dohánygyári munkásoknak 25°/ 0-os bér­emelést engedélyezett, ami a még ma is foly­ton fokozódó drágaság közepette igazán ráfért a munkásokra. — Az ev. leányegyesület vasárnap, f. hó 27-én este 6 órakor estélyt rendez a gyüle­kezeti tanácsteremben a következő műsorral: 1. Szaval Tóth Kálmán. 2. Énekel Gáty Miklós, zongorán kiséri Tóth Kálmán. 3. Felolvas Takács Árpád főgimn. tanár. 4. Szaval Rezenka Jenő. 5. Hegedül Gáty Ferenc, zongorán kiséri Gáty Miklós. Belépődíj helyett szeretetadomá­nyokat kérnek az egyesület nemes céljaira, (Estrendezők: Czifrák Klára és Porkoláb Piroska.) — Köszönetnyilvánítás. A f. évi január hó 27-én tartott ifjúsági mulatság alkalmával befolyt 2102 K 50 f tiszta jövedelem, amelyet a pápai vagyontalan hadiárvák segélyezése cél­jából a Hadröá Nemzeti Szövetség pápai fiók­jához juttattak. A fiók intéző-bizottsága hét vagyontalan hadiárva felruházására fordította az összeget. A segélyezett árvák nevében is hálás köszönetet mond a nemes szívű adako­zóknak a vezetőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom