Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-03-12 / 11. szám

M E G JELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára 1'50 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Aki március 15-ikét — eddig megcáfolatlanul s ami még különösebb, megtorlatlanul — a „destrukció kezdetének" meri mondani, az öntudatlanul elárulta magát. Úgy árulta el magát, mint ahogy hazájukat árulták el azok, akik annakidején a császári hatalmat orosz segítség kérésére ösztökélték s akiket „muszkavezetők" kevésbbé megtisztelő névvel ruházott fel a hálás népkegyelet. Egy fecske nem csinál nyarat, nem, még akkor sem, ha a fővárosi tiszti ügyészek frakkjában hasítja a leget. De azért nem árt tudomásul venni annak a magyar közvéleménynek, mely ha vigaszt lehetne találni végtelen gyászunkban és itt testünknek négy részén tátongó mély sebünkre, arra az egyre keserű megelégedéssel gondol, hogy végre mégis függetlenek, a magunk urai lettünk, jő lesz el nem felejteni az egész országnak, melynek minden nyomorúságát, legutolsó nagy katasztrófáját és az Ausztriával való közösség idézte elő, hogy vannak, még ma is vannak olyanok, akik ezt a kapcsolatot helyre szeretnék állítani s azzal a szomszéddal, kit legutóbb a magyar külügyminiszter a „hullarabló" névvei bélyegzett meg, hajlandók lennének ismét Káin és Ábelszerti testvéri viszonyba lépni. Március 15-ike a magyar szabadság, önállóság, a függetlenség gondolatának szimbóluma; e függetlenség fájának éltető gyökerét akarja kettémetszeni az a kar, mely március 15-ike ellen felemelkedni merészkedett. Még, jó, hogy egy egész nemzet soha ki nem alvó kegyelete őrködik a fa élete fölött. Két állami főtisztviselő irgalmatlan végzetéről szólott e hétnek szomorú rendőri krónikája. Az egyik: a miniszteri tanácsos fegyvert fogott maga ellen s távozott az inség földjéről; a másik: a törvényszéki biró ugyanezt nem szántszándékkal cselekedte meg, hisz az ötgyermekes családapa szülői szeretete eltiltotta ettől, de golyó helyett elvégezte munkáját az éhség. Az éhség, mely elpusztította, sirba vitte. Napfényben fürdő gyönyörű március komorabb képre alig vethetné sugarait. Elnyűtt cipőjében, kétszer fordított ruhájában — ne tessék a legújabb rendeletre hivatkozni: a tiztagu család is csak egy ruhára valót kaphat — éhezve, fázva — egész télen át 74 öl kedvezményes fa! — áll előttünk az a köztisztviselő, aki nem tud semmikép magán segíteni, még csak nem is sztrájkolhat, mert tiltja kötelességérzete, még csak ki sem vándorolhat, mert ide köti a becsület, az imádott magyar rög. A részvét, a szánalom, a könyörület most el fogja halmozni az árvákat adományaival, de sem a meleg levessel, sem a puha kaláccsal nem lehet többé életre csalogatni a jó apát, aki éhenhalt azért, hogy gyermekei ne koplaljanak. Tülekedéseink zajában, gyűlölködéseink viharában tanulság lesz-e számunkra e két tisztviselő-halál ? Az óceánjárók kiáltását küldik a végveszedelmet látók a mentőhajók elé: Mentsétek meg lelkeinket! De ha a mentőhajók előbb arra gondolnak, hogyan rakhatják meg saját ércgyomrukat minél dúsabb kincsekkel, akkor a sülyedő hajót, a tisztviselőkét, segítség .érkezése előtt elnyeli biztosan a nyugasztó sirt adó óceán. „Csonka Magyarország — nein ország, Egész Magyarország — mennyország." ÉBREDJ MAGYAR NÉP! Ébredj magyar nép, kelj fel valahára! Aludd ki ittas mámorod! Vedd észre ezt a nyilt örvényt előtted, Mely felé lábad tántorog! A balsors meg sem ölte még hazádat: S már részegen iszod torát, Alattomos, zsivány kezek amelynek Méreggel keverik borát? A szent fának a szélvész és a villám Csak ágait tördelte szét: És te magad vetsz fejszét törzsökére, Magad téped ki gyökerét ? Világégés volt, háztetőd leégett: És most magad állasz neki, Az égett háznak falát hogy lehetne Alapostól kidönteni ? — Pokolba már minden pártóskodással! Ébredj magyar és forrj együvé : Kezed munkája, szived dobbanása Legyen mostan egy szent ügyé! Állítsuk talpra elbukott hazánkat, Állítsuk talpra fektiböl! Minden magyar egy szent táborba gyűlvén: Föl a dicső munkára föl! A ránk jövendő nemzedék, ha felvált, Ne leljen itt setét romot; A törmelékekből egy dicső jövőnek Építsünk pompás templomot! S a templom orma tündöklő betűkkel Hirdesse a négy táj felé: Nem halt meg a magyar; ujjá születve Néz egy új ezredév elél A Területvédö Liga Pápán. — 1921 március 9—10. — Végre megtörtént. Amit mi már annyi ideje sürgettünk, valóra vált: Pápa város közönsége is beleilleszkedett abba a hatalmas szervezetbe, mely e mindeneknél nagyobb és magasztosabb célt tűzte maga elé: országunk területi épségének visszaállítását. Ez az ünnepélyes aktus oly impozáns külsőségek között folyt le, amelyek alapján a TEVÉL egyik vezető embere, városunk jeles szülötte, dr. Lázár Andor méltán mondhatta, hogy a pápai Kör, mely a vidéki alakulások rendjén a 81-ik vott, hite szerint munkája eredményében hamarosan az elsők közé kerül. Hogy ez valóban így legyen, az csak rajtunk áll, tennünk, dolgoznunk, lelkesednünk kell, s ami mindeneknél fontosabb : soha egy percre sem szabad elcsüggednünk. Fogadtatás, ismerkedő estély. A szerdán délután 2 órakor érkező budapesti vonat elé igen nagy közönség tódult ki, hogy jelen legyen a régóta várt budapesti kiküldöttek fogadtatásán. A rendező bizottság — élén dr. Uzonyi Kálmán v. tanácsossal — 25 fogatot rendelt ki s gondoskodott a pályaudvar szép feldíszítéséről. A vonat a tanítóképzői zenekar muzsikája közben robogott be. A főiskolai énekkar elénekelte a tüzes irredenta indulót, mely után a vendégeket a város nevében Tenzlinger József polgármester lelkes szavakban üdvözölte. A fővárosiak nevében dr. Lázár Andor válaszolt hasonló melegséggel. Ezután a hosszú kocsisor bevonult a lobogódiszes városba s a vendégek szállásaikra tértek. Tiszteletükre aznap este a Kaszinó nagytermében bankett volt, melyen Pápa egész előkelő társadalma részt vett. Számos szép felköszöntő hangzott el. A vendégeket a Kaszinó nevében mint házigazda Tar Gyula, a TEVÉL helyi csoportja előkészítő bizottsága nevében Csizmadia Lajos üdvözölte. A vendégek nevében dr. Imre Sándor államtitkár mondott szép szavakban köszönetet. Nem őket, az eszme harcosait, de magát az eszmét illesse minden tisztelet. Ennek érdekében kell a magyar társadalomnak ismét nagynak és egységesnek lennie. Dr. Tenzlinger József polgármester a város, Fábián Károly Pápa város legnagyobb, régtől irredenta szervezete, a ker. szociálisták nevében üdvözölte a TEVÉL kiküldötteit. Dr. Lázár Andor a hölgyekre, Kötse István Imre államtitkárra mondott felköszöntőt. Dr. Krisztics Sándor a magyar függetlenségről beszélt, mit egyedül az integritás biztosíthat. Faragó János volt tanítványát, dr. Lázár Andort éltette. Mesterházy László a harcos irredentizmus gondolatáért ürítette poharát. A társaság a legjobb hangulatban éjfélig maradt együtt. |Istenitisztelet, népgyűlés. Csütörtökön reggel 10 órakor minden templomban könyörgő istenitisztelet volt a TEVÉL pápai megalakulása alkalmából. Az istenitiszteleten minden egyház lelkésze áhítatos imában könyörgött országunk épségéért. A róm. kath. templomban Miklós József káplán tartott ünnepi beszédet és Goda Gizella operaénekesnő énekelt gyönyörű Ave Máriát, a ref. templomban Kis József esperes, az ev. templomban Fadgyas Aladár s. lelkész prédikált s mindkét helyen Toronyi Gyula operaénekes énekelte a felséges vigasztaló éneket: Térj magadhoz, drága SionI Istenitisztelet volt az izr. hitközség nagytermében is. Marton Ignác h. hittanár tolmácsolta itt a magyar zsidóság fájdalmát s könyörgött az ország épségéért. Lővy Lázár főkántor zsoltárokat énekelt s az ünnepet, melyen a TEVÉL két kiküldöttje is jelen volt, a Szózat zárta be. 11 órakor a Főtéren 5—6000 főnyi embertömeg jelenlétében, gyönyörű napfényes időben, hatalmas népgyűlés volt. A gyűlést a Griff-szálló erkélyéről dr. Tenzlinger József polgármester nyitotta meg. Ecsetelte a város örömét, hogy minden politikától távol a TEVÉL nagy eszméje köré csoportosulhat. Aposztrofálta a tettre kész hazafiságot s a magyar Hiszekeggyel fejezte be stentori hangon elmondott, lendületes megnyitóját. A népgyűlés vezérszónoka dr. Pongrácz Aladár budapesti főügyész volt. A legközelebbi múlton s annak szégyenletes eseményein végigtekintve, megrázó színekkel festette a jelent. Megértette hallgatóságával, hogy nyugalmunk csak színleges, ugrásra készen állunk, megjő a mi időnk. A ránk rótt képtelen feltételeket nem teljesíthetjük, nemzeti ,had-