Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-02-19 / 8. szám

PÁPAI >T E (V J E Ju E IS I K MI N t)EN S Z O M B A T O N .1 Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára l-50 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. \ „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hivzek egy isfeni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Áiuen." Jól emlékszem rá, oly élénken, mintha ma történt volna. A háború elején volt. Boszniában jártunk. Amint a szerb határ felé előnyomultunk, ezrével és ezrével találkoztunk az ors2ág belseje felé özönlő törökökkel (mohamedán bosnyákokkal), akik a betört ellenség elől menekültek. A látvány háborúban nem szokatlan. Különösnek, bántónak, sőt boszszantónak csupán azt találtam, hogy a menekülők között százával voltak legjobb férfierőben levő 20—30 éves fiatal emberek, daliás, erős legények, azok a jómódú törökök', akik az akkor még Boszniában érvényben volt védkötelezettségi rendszer mellett pénzen megválthatták és meg is váltották magukat a katonai szolgálat alól. És otthagyva termésüket, ott butorukat, ott minden berendezésüket, futottak gyáván a harcratermett ifjak s üdvözölték, mint éltük megmentőit, az öreg, 40 évnél idősebb népfölkelőket, kiket az osztrák bölcsesség védelmükre odarendelt. Felháborított az igazságtalanság s külön elkeserített a közömbösség, amellyel a mohamedán a háború ügyét felfogta, mintha nem is az ő bőrére menne a játék, pedig az irtózatos dulásból, amit a szerb az ő faja között, ha egyszer-egyszer hozzájutott, véghezvitt, mindjárt az első percben feleszmélhetett volna . . . Azóta, azóta haj! „Az idők a végtelenbe, mint a vizek a mélységbe lefolytának". Azóta nagyot fordult a világ. A török megsemmisült, vagy legalább úgy látszott, mintha megsemmisült volna, a félhold letűnt, avagy csak felhők mögé dugta képét? ... És ma? Ma, mikor azok a nagy nemzetek, s itt csak magunkra s a németekre gondolok, melyek valaha hősiesen küzdöttek, tehetetlenül, bénultan .hevernek, mikor közömbösen nézik, hogy élő testéből hogy vagdalják le az izmos húsdarabokat, ma a török az egyedüli, aki máris fegyvere élével akarja visszaszerezni, amit tőle pöffeszkedő gőggel elraboltak. A háború elején a török ember volt a beteg, most ő az egyedüli egészséges. Annyira egészséges, hogy már egész Londonig tartó útra is elutazhatik, mert ime a „diadalmas" Anglia vele szemben, egyelőre csupán vele szemben kénytelen lesz békéjét revizió alá venni .. . Tanulság? A tanulság sikolt, süvít, ordít a törökök példájából. Aki bátorságot, erőt mer mutatni, az célt ér, attól megijednek, azzal tárgyalnak, azt megbékítik, annak — ha részletekben is —, de visszaadják, vissza kell adniok, amit tőle galádul elraboltak! Mindig baj, ha az irodalom, a művészet termékeit a napi politika nézőpontjából Ítélik meg. Az itéiet ilyenkor híjján lesz annak a tárgyilagosságnak, amely egyedüli biztosítéka annak az igazságnak, mely kizárólag a művészi élvezetet s az erkölcsi tartalmat veti a mérleg serpenyőjére. Ami erkölcsi szempontból kifogásolható, aminek élvezetét zavarja az ellenszenv, amit a tárgy megválasztása és feldolgozása velünk született jobb érzésünk következtében felkelt, az méltó az éles bírálat sajtópallosára akkor is, ha véletlenül cégérül valami divatos jelszót választ, avagy ha az illető művet egy divatos politikai irány akarja cégérül felhasználni. A Schnitzler Reigen-jét (ugyan miért „Körbe-körbe", mikor egyszerűen : „Körtánc" — ökörtánc!) s a körülötte viharzó harcot ma abból a szempontból Ítélik meg, hogy az egyik oldalon a bécsi keresztény-szociáiisták állnak, mint támadók, másik felén pedig a szociáldemokraták alkotják a védőfalat, ,melynek sorait legutóbb már bűzbombákkai is megpróbálták ritkítani. Szomorú jelenség! A Schnitzler körtánca annyira perverz, annyira rendőrért ordító durva érzékiség, annyira alkalmas a közerkölcsök megmételyezésére, hogy ezt nem pártok tusájában, hanem tárgyilagos irodalmi és művészi fórumon kellene kivégezni. Szomorú jelenség azonban, hogy erre nem kerül a sor, hogy az irodalmi és művészeti fórumok nem tudják, vagy nem akarják azt a jogot megszerezni, hogy a maguk hatáskörében ők maguk döntsenek. És ez nemcsak Ausztriában van így, de nincs másképp — sajnos — nálunk magyaroknál sem. Tudok én például egy ma nagyon divatos, nagyon magasztalt regényről, amely a meztelen érzékiség terén körtáncversenyre kelhet a Schnitzler körtáncával. És a divdí, a politika mégis felszínen tartja. A város mozija. — Hadirokkantak akarják bérbe venni. — A város szinügyi bizottsága folyó hó 17-én fontos ügyben tartott gyűlést. A Hadröá (Hadirokkantak, özvegyek és árvák egyesületének) központja, illetve helyi fiókja nyújtott be kérvényt, illetve szerződés-tervezetet, a városi színháznak mozi céljaira leendő bérbevétele tárgyában. A bizottság, mely egyébként a tanácsnak, illetve a közgyűlésnek csupán javaslattevő szerve, érdemleges határozatot nem hozott ugyan, de a tárgyalást a Hadirokkantakkal a legrövidebb időn belül tovább fogja folytatni s talán dűlőre is fogja*vinni. A nélkül, hogy az ügyben ez alkalommal még végleges véleményünket nyilvánítanék, ami jelen stádiumában még időelőtti is volna, közöljük a tárgyalás anyagát s mai állását. Azt azonban már ma sem hallgatjuk el, hogy mi a hadirokkantakkal mélységesen együtt érzünk s ha a város érdekeinek megóvása, a kitűzött cél (új, nagy szinház építése) biztosítása mellett e minden pártolásunkra méltó testületet becsületes jövedelemhez juttathatjuk, azt részünkről igazán örömmel látnók. A könvörület sugallata azonban nem vihet odáig bennünket, hogy a magunk nem is annyira anyagi, mint inkább magasabb erkölcsi szempontjait elhanyagoljuk, de ezt tőlünk a Hadröá sem kívánhatja, s nem is fogja kivánni. A polgármester elnöklésével tartott gyűlésen a bizottság tagjai majdnem teljes számban jelen voltak. Jelen voltak továbbá a központi Hadröá képviseletében Dunkel Norbert százados, továbbá a helyicsoport teljes vezetősége. Előbb a polgármester, majd Dunkel százados ismertette a beadott ajánlatot. Az egyesület 10 évre óhajtja bérbevenni a városi színházat mozi céljaira. A 10 hétre gondolt sziniszezonon kívül még 5 napot adna a város rendelkezésére kulturális egyesületek előadásai céljára. Az épületfenntartási stb. költségek terheinek vállalásán s a vigalmi adón kivül bérösszeg gyanánt felajánlja a bruttó jövedelem 10°/

0-át, mely azonban 50.000 K-nál kevesebb nem lehet. A bizottság mindenekelőtt precizirozta álláspontját a tekintetben, hogy sziniszezon céljaira kétszer két teljes hónapot, kulturális célokra pedig további öt hetet kíván biztosítani, úgy, hogy ezen időszakok leszámításával összesen 207 napra bocsátaná csak a színházat rendelkezésre, kivéve természetesen azt az esetet, ha a szini szezón megrövidülne, vagy ha a kulturális egyletek kevesebb napra igényelnék a színházat, mely e fennmaradó napokon is mozi céljait szolgálhatná. Majd a kérdés pénzügyi részére térve át, a bemutatott költségvetés alapján megállapította a bizottság, hogy a mozi a városnak saját kezelésében 1920-ban tisztán 62.000 koronát jövedelmezett, - idén pedig (a felemelt helyárak mellett) a vigalmi adó levonásával heti négy előadási nap mellett is (vasárnap 4 előadás, három hétköznapon 2—2 előadás) legszerényebb számítás meMett 152.000 K jövedelemre lehet számítani. Mindezen körülmények tekintetbe vételével a bizottság új ajánlatot kér és vár a Hadröá-től. Dunkel százados kijelentette, hogy a város speciális viszonyait, azt a szándékát, hogy a mozi jövedelméből új. színházépítésre gyűjt alapot, feltétlenül figyelembe fogja venni ajánlata megtételénél az egyesületi központ. Ő viszont a következőket ajánlotta a bizottság figyelmébe. A Hadröá pápai fiókja a belügyminisztérium elvi határozata alapján^eltétlenül fog mozi-jogot kapni, amelyet minden esetben érvényesíteni fog. Tehát vagy mint a város versenytársa jelenik meg, vagy mint egyedüli mozijog-tulajdonos, mert ahhoz kétség sem fér, hogy a magánkézben levő mozijog feltétlenül el fog vétetni. Hivatkozott Veszprém példájára, hol a 10%-os ajánlatot a város akceptálta. Ez utóbbira vonatkozólag a polgármester megemlítette, hogy